Népszava, 1903. február (31. évfolyam, 15–26. sz.)
1903-02-05 / 15. szám
15. szám. Budapest, 1903. csütörtök, február 5. XXXI. évfolyratai r* 5/ NÉPSZAVA A magyarországi mezei és ipari munkásság érdekeit képviselő politikai lap. Elvtársak! A húsvéti ünnepek alatt országi pártgyülést tartunk! iKészöljetels: mm.d.en.felé! ELŐFIZETÉSI DIJ: a keddi, csütörtöki és szombati kiadásra: Egész évre 14.40 K., Va évre 7.20 K ./1 évre 3.60 It., 1 hóra 1.20 K. Csupán a csütörtök?, kiadásra: Egész évre 4.80 It., félévre 2.40 K.,/4 évre 1.20 K., 1 hóra 40 K. A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. Megjelen minden kedden, csütörtökön és szombaton. Egyes szám ára 10 fillér. 'it ifi Szerkesztőség és kiadóhivatal, VII., Erzsébet körút 16. sz., a kapuval szemben, ahová mindennemű levelezések és egyéb küldemények intézendők. MC TELEFONSZÁM 607. ~3M ».Szerkesztővel értekezni lehet minden hétfőn, szerdán és szombaton este 6-8-ig. Munkások! Február hó 15-én, délután pont fél 3 órakor a, Ta,ttersa,ll"be,.ri. ( Külső kerepesi-ut 7) nagy népgyűlés tartatik a következő napirenddel: fi „népház" és a munkások. Elvtársak! Munkások ! Ott legyetek e gyűlésen / Munkanélküliek! Folyó hó 7-én, szombaton délután fél 3 órakor, a Dohány utcza 77. sz. alatti vendéglős helyiségben (Alsó erdősor sarok) a munkanélküliek gyűlést tartanak. Munka nélkül nyomorgók! Jelenjetek meg tömegesen! Tartsuk nyitva a szemünket! Talán soha annyira kapós nem volt a szegény ember, mint ma; soha nem érdeklődtek annyian a sorsa iránt, mint ma és különös: a nyomorúsága, a szolgasága, az elnyomottsága se volt soha nagyobb, mint ma. Talán a kettő össze is függ egymással? Majd meglátjuk. Egész télen át nem tud a földmívesember nyugodni a sok látogatótól; egyik a másik kezébe adja a kilincset és roppant érdeklődéssel tudakozódik az ámuló földmives embertől, hogy nincs-e valami baja, hogy mint szolgál az egészsége stb. Darányi egyre-másra küldi az embereit, hogy nézzék meg, miként érzi magát a nép s miután több mint bizonyos, hogy valami baja van, orvosságul ajánlják neki a kolduspénztárt. Ez most a legújabb kuruzslószer, amelynek azonban csak a neve új, egyébként olyan, mint a többi: egyformán használ nyomorúság, hideglelés, lábfájás vagy gyomorbetegség ellen. Ennek igaz voltáról százan meg százan igyekeznek meggyőzni a szegény embert. Majd jön a néppárt a fekete szoknyás pap képében, akinek szintén megvan a maga mindenható orvossága. Járjon a nép a templomba, imádkozzék, hallgasson miséket, fizesse pontosan az egyházi adót és a különféle járulékokat, sorsa bizonyosan jobbra fordul, ha itt nem is, de bizonynyal majd a másvilágon. És megrajzolják a menyországot, hogy az milyen szép, milyen gyönyörű, mennyi boldogságot és élvezetet kínál és a dija milyen kevés. Csak meg kell halni és minden jóhoz hozzájutnak az ínséges halandók. Bekopogtatnak az agráriusok is az ő külön orvosságukkal. A nép csak akkor lesz boldog, ha elszegődik béresnek. Ha egész életén át megelégszik az ökrök és lovak társaságával. Ha nem zúgolódik sorsa ellen, a bért nem kevesli, nem követelődzik. A konvenczió ellen sohasem emel panaszt, hanem mindenkor belenyugszik abba, amit földi istene, a gazda határoz fölötte. Ez a jámbor magaviselet a boldogság alapja. Igyekezzék a szegény ember minél kevesebbet enni, mert annál többet megtakaríthat. Ruházatában egyszerű legyen. Ne irigykedjék a földesúr kutyájára, hogy az naponta húst eszik és hogy ennek egyetlen nyakravalója több pénzbe került, mint az ő egész évi ruházata. Az elégedetlenség nem illik a jóravaló cselédhez, de különben is: aki elégedetlen, az már ezért is boldogtalan. Azután jönnek Mezőfiék. Négy-öt taggal utazgatnak állandóan az országba, hogy megmagyarázzák a népnek a boldogság nyitját, mely abban van, hogy teljesítsék a „vezér" parancsát s az utazó apostolok kezébe pénzt ne adjanak, hanem küldjék egyenesen a Murányi-utczába. Hát ugye, földmives-testvérek, sokszor elkeseredésünkben azt gondolnánk, hogy nem törődik mi velünk a világon senki, hogy egyedül állunk, mint az árva gólya a mocsárszélen. Pedig lám mennyi támogatónk van! Csak aztán hasra ne essünk annál hamarább a sok támogatástól. Ez a sok jóakaró ugyanis megegyez abban, hogy mind azzal biztat, hogy mi ne csináljunk semmit, majd ők segítenek rajtunk. Nekünk csak az erszényünket kell nyitva tartani, hogy fizessünk, no meg a szánkat, hogy a sült galamb belerepülhessen. Egyébbel ne törődjünk, majd elvégzik azt helyettünk ők maguk. Sőt ha mi beleavatkoznánk a dologba, tán nem is sikerülne, azért legjobb lesz, ha szépen veszteg maradunk. Ha ezt így lehetne, nem is volna talán olyan rossz. Ölbe dugni a kezeket és mégis győzelmet aratni, biz az kívánatos dolog, így bizonyos, hogy nem eshet el a harczban senki, mindenki élvezheti a győzelem eredményeit. Hm, de éppen ez a fényes kilátás ejthet gondolkodóba bennünket. Elvégre is mi emberek vagyunk, kiknek nem azért van feje, hogy a kötőféket ráhúzzák és nem is azért, hogy legyen amire a kalapunkat reátegyük, hanem azért, hogy gondolkozzunk. Én pedig azt mondom, hogy ha tétlenül várjuk, kezünket ölbe rakva, hogy mit csinálnak mások, akkor nem esik el ugyan a harczban egyikünk sem, mert nem is lesz harcz, de elesünk mindnyájan, mégpedig harcz nélkül. Én azt gondolom, hogy nem azért simogatnak bennünket jobbról is meg balról is, mert szegények vagyunk; ellenkezőleg, azért vagyunk már most is ilyen nyomorultak, mert engedjük magunkat simogatni. Ott hallgatunk a szép szóra, ahol nem kellene. Ez a dolog veleje, ez hozza ránk a bajt, a tűrhetetlen nyomorúságot. Nem azt kellene tenni, hogy összetett kezekkel hallgassuk a hízelgő szókat, hanem eltaszítani magunktól a csábítókat és a magunk eszével, magunk erejével próbálni meg, hogy sorsunkon lendítsünk. Nem az a mi jóakarónk, ki arra biztat, hogy csak legyünk nyugodtan, majd ő segít rajtunk, hanem inkább az, aki megmondja őszintén, hogy csak akkor lesz belőlünk valami, ha magunk vesszük kézbe a magunk ügyét. Ezt pedig nem mondja nekünk a világon senki más, csak a nemzetközi szociáldemokrata párt. Azért hát tartsuk nyitva a szemünket! A Népszava mai száma 8 oldal. SZEMLE. Bánffy Dezső a választójogért. Annak az ernyedetlen küzdelemnek, melyet pártunk az általános titkos választói jogért évtizedek óta folytat, szószólója akadt — Bánffy Dezsőben, Magyarország egykori hírhedt miniszterelnökében. Aki halomra lövette elvtársainkat, börtönbe hurczoltatta híveinket, tolonczkocsin szám-