Népszava, 1903. március (31. évfolyam, 27–38. sz.)

1903-03-03 / 27. szám

2. oldal. HÍREK. A Munkásképző Tanfolyamok harmadik sorozata márczius hó 2-án kez­dődik. Tanfolyamaink jogi állapotában a belügyminiszter egy rendelete következ­tében beállott lényeges változásról lapunk múlt számában beszéltünk ; itt csak a programmat közöljük, azon reményünk­nek adva kifejezést, hogy a tanfolyamok látogatása ezután még kitűnőbb lesz, mint eddig. A harmadik sorozat előadásai a követ­kezők : 11. Politikai földrajz (folytatás). Előadó: dr. Wolfner Pál. A kárpitosok szakegyle­tében (VII., Dohány­ utcza 28. sz., I. em.) minden hétfőn. Első előadás márczius 2-án. (Látogathatják azok is, akik az első felét nem hallgatták.) 12. A büntetőjog bölcselete. Előadó: dr. Várkonyi Oszkár. A szabómunkások szak­egyletében (VII., Dohány­ utcza 84.) minden kedden. Első előadás márczius 3-án. 13.Művészettörténeti jellemrajzok. Előadó : dr. Éber László. A könyvnyomdászok szak­egyletében (VIII., Stáhly-utcza 7.) minden szerdán. Első előadás márczius 4-én. 14. Az emberi test boncttana. Előadó: dr. Hahn Dezső. Az asztalosok szakegyle­tében (VIII., Luther-utcza 1­0.) minden csütörtökön. Első előadás márczius 5-én. 15. Társadalmi gazdaságtan. Előadó : Garami Ernő. A kőművesek szakegyleté­ben (VIII., Aggteleki­ utcza 2.) minden pénteken. Első előadás márczius 6-án. Mint eddig, ezután is az előadásokat minden munkás látogathatja. Belépő­díjat fizetni nem kell, de a programmot mindenki megvenni tartozik. Ára 40 fillér, szombat­tól kezdve kapható a Népszava­ könyv­kereskedésében (VII., Erzsébet­ körút 16.) és az illető szakegyletekben. Az egyleti vezetőségeket kérjük, hogy a számláló­lapok kitöltésére különös gondot fordítsanak. A szaklapok szerkesztőségeit kérjük, hogy a programmot vegyék át és állandóan közöljék. — Szédelgés a jótékonysággal. A híres Barnum is megirigyelhette volna azt a reklámot, melyet az Erzsébet királyné szanatóriumnak csaptak. Azt híresztelték, hogy ez egy jótékony­sági intézmény lesz, mely a szegénysorsú tüdőbetegeknek lehetővé teszi, hogy jó ápolás mellett, jó levegőben felgyógyul­hassanak. Gyűjtöttek is szorgalmasan az egész országban az uj jótékonysági intéz­mény részére s ezerszer is megirták hírekben és vezérczikkekben, hogy mily hálával tartozik ezért a munkásosztály a jótékony polgárságnak. A szanatórium fényes berendezésű pa­lotája fel is épült, de kitűnt, hogy az egész jótékonyság, amit vele gyakorolnak, egyszerű szédelgés. Szédelgés pedig azért, mert ez a szanatórium méreg­drága. Aki ebbe a szép palotába fel akarja vétetni magát annak ugyancsak meg kell fizetnie a nagyszerű, de rendkívül költséges be­rendezést, meg az egész fényes palotát. Olyan drágán, hogy azon a pénzen akár Meránban, Arcóban vagy Kairóban is üdülhet a tüdőbajos. Minthogy pedig Meránban, Arcóban s Kairóban csupán jó vagyoni viszonyok közt élő betegeknek van módjukban üdülni, ebből látható, hogy a szanatórium nem a beteg munká­sokról, hanem a vagyonos polgárság bete­geiről gondoskodik. Nem az első s nem az utolsó szédelgés ez, amit a jótékonysággal űznek nálunk, de egyike a legszemérmetlenebbeknek. — A felsült denuncziáns. Nem tettszett a pékmestereknek a munkások mozgalma, amelylyel maguknak emberhez méltó létet akartak biztosítani, nem tetszett már azért sem, mert a munkások lelep­lezték a műhelyekben uralkodó irtózatos piszkot és szennyet, aminek következtében a főváros és a rendőrség kénytelenek voltak kissé a körmükre koppantani a mestereknek. A mesterek úgy akartak boszút állani a munkásokra, hogy mind­untalan bevádolták és rágalmazták a sütő­munkások önképző- és munkaközvetítő egyesületét a hatóságoknál, azt állítva, hogy az egyesület sztrájkot szervez és izgatja a munkásokat. A pékmesterek hivatalos lapjában is megjelent egy ilyen rágalmazó és besúgó hír, melyet Prindl Ede írt. Ezért az egyesület vezetősége rágalmazás és becsületsértés miatt panaszt emelt Prindl ellen, aki a törvényszéki tárgyaláson kijelentette, hogy bizonyítani is akarja, amit állított. Ezt nem elle­nezte az egylet vezetősége sem s azért kihallgatták a bejelentett tanukat. Ezek azonban éppen annak az ellenkezőjét vallották, amit Prindl állított s igy a törvényszék elitélte rágalmazás és becsü­letsértésért 200 korona pénzbírságra és 100 korona ügyvédi költség megfizetésére. Most talán elmegy majd a kedve attól, hogy a besúgó csúnya mesterségét gya­korolja. — Hol vagy Láng Lajos? Láng Lajos kereskedelmi miniszter nemrég kimondotta, hogy nem képez büntetendő cselekményt, ha sztrájkoló munkások munkában levő társaikat rábeszélik a munka abbahagyá­sára. Büntetendő ez csak akkor lenne, ha a dolgozókat erőszakkal akadályoznák meg a munkában. Tóth Lajos, VII. ker. kapitány (Van-e ki e nevet nem ismeri?) mégis elítélt 1­5 napi elzárásra több sztrájkoló czipész­munkást, mert a sztrájktörőket rábeszél­ték, hogy a tisztességes munkások sorába álljanak vissza. Hát ki a nagyobb úr itt, Láng Lajos, vagy Tóth Lajos? Úgy látszik, hogy az utóbbi, mert túl teszi magát a miniszter rendeletén. Ha Láng Lajos azt hiszi, hogy az ő rendeletét egy rendőrkapitány respek­tálni tartozik, úgy próbálja meg móresre tanítani a VII. kerületi basát. — Megint két öngyilkos. Annyit írtunk már róla, hogy ezúttal csak egészen szá­razon soroljuk fel a legújabb két öngyil­kossági esetet a hadseregben. Pozsonyban Bedő József 19-ik gyalog­ezredbeli közkatona agyonlőtte magát. Ubrinyében Grünfeld Gyula 39-ik ezred­beli katona lett öngyilkos. Mindkettőt az embertelen katonai fegye­lem és a följebbvalók kegyetlenkedése kergette a halálba. — A szent pálinka. Franczia papok egy részvénytársaságot alapítottak, amelynek alaptőkéje körülbelül 40 millió korona, tehát óriási összeg. Az összes részvények a benedekrendi szerzetesek kezében van­nak, akik tehát nem igen böjtölnek, nem igen sanyargatják magukat, mert ha ezt akarnák tenni, nem gyűjtöttek volna olyan óriási vagyont össze. A szent atyák részvénytársasága nem készít bibliákat, hogy isten igéit a vallástalan nép között terjeszsze, nem készít olvasókat, szent képeket, egyházi szereket, hanem pálin­kát. Ez méltó a papokhoz. A világon páratlanul álló nagy pálinka­gyáruk el­árasztja az egész világot a mérges folya­dékkal s minél több ember lesz iszákos, minél több család megy tönkre a pálinka­fogyasztás miatt, annál vígabban dörzsö­lik kezüket a nagyhasu páterek, annál több a rebach, ami csak akkor csúnya, hogy ha zsidó boltos kezébe megy, de rögtön dicső, szent dolog lesz, ha a papok pénzeszsákját szaporítja. Talán még bűn­bocsánatot is nyer, aki a „szent pálinkát" issza s pápai áldásban részesül, aki a papok pálinkájától részegen fetreng az utcza sarában. A papoktól ez is kitelik. — Nincs iskola. Két nagy, népes falu­ban, Kebeleszentivány és Agárd maros­torda megyei községekben, bár sok tan­köteles gyermek van, nincsen iskola s több száz gyermek felnő az írás és olva­sás ismerete nélkül. Bizonyára nincs pénz iskolára és tanítóra. De volna egy mód, hogy legyen erre is pénz. Egy kaszárnya építése helyett, építsenek tiz népiskolát s egy tábornok fizetését oszszák fel tiz néptanító között. Lesz akkor pénz elég. — Egy csodálatos ítélet. Megtámadni valamely bíróság ítéletét nem szabad, de csodálkozni fölötte, az még nincs eltiltva. Hát igazán nagyon csodálatos itélet az, amelyet Nagy Zoltán técsői aljárásbiró ügyében hoztak. Nagy Zoltánt kiküldték egy faluba valamit megvizsgálni s ő ott az ügyfeleket öklével hasba és mellbe ütötte, pofozta, disznónak, kutyának ne­vezte, sőt egy esetben egy szegény oláh földmivelőre revolvert és zsebkést emelt. A tudatlan oláh munkások féltek a bíró úrtól s azt hitték, hogy mindent tűrniök kell tőle, hiszen a szolgabíró is hasonlóan cselekszik. A debreczeni ítélőtábla, mint elsőfokú fegyelmi bíróság, a bírónak 18 esetben el­követett durva cselekedetért, amelylyel a bíró iránti tiszteletet és bizalmat nagyban csorbította, 100 korona pénzbírságra ítélte Nagy Zoltán albírót. Csodálatos, hogy milyen elnézők a bíró­ságok, ha egy bíró bűnéről van szó. Nagy Zoltán 18 esetben követett el becsület­sértést, könnyű testi sértést, több embert életveszélyesen fenyegetett s mindezt hi­vatalának teljesítése közben tette, meg­félemlítve a feleket, tehát hivatalos hatal­mával visszaélt 18 esetben s mindezért 100 korona pénzbüntetést kapott. Hiszen mást ennek tizedrészéért elitélhettek volna fél évre. Súlyosbító körülmény volt, hogy biró követett el törvénytelenséget, akinek a törvényt védenie kell. Ha nem bíróságokról volna szó, amelyek­nek tisztelettel tartozunk, azt mondanók, hogy — egyik varjú nem vájja ki a másiknak szemét. — A szoczialista­ irtók. Öt év előtt, mi­kor a szocziáldemokráczia hatalmas fej­lődésétől megvadult Bánffy tűzzel-vassal kezdte irtani a szocziáldemokrácziát — persze sikertelenül — jónak látták egy­úttal mézes­madzaggal elcsábítani azokat a munkásokat, akik még nem voltak szo­czialisták, hogy az izgatók ne nyerhessék meg őket. Ma ingyen teával, sztrájktörő intézettel akarják ezt a czélt elérni, akkor pedig megalapították az Országos Munkás Véd­egyesületet, amelynek vezetője a csődbe jutott nemzeti munkáspártocska vezére Szikora Zoltán volt. A kormány bőséges anyagi támogatása sem volt elegendő, hogy a 40—50 ember­ből álló pártocskát életben tartsa. Szikora tehát feloszlatta a pártot, amelynek vezető­sége többszöri sürgetetés daczára sem számolt le arról, hogy hová fordította a kormánytól és a gyárosoktól kapott pénzeket. Szikora tehát cserben hagyta a nem is létező pártot, amely csak a kormányhoz s a gyárosokhoz intézett jelentésekben szerepelt s felcsapott a védegylet tit­kárának. A összes polgári lapok nagy reklámot csaptak az egyletnek, amely a bányászok között kezdett működni, lapot is indított részükre, országos bányász-értekezletet hívott egybe. De úgy látszik, a bányá­szok nem ültek fel a maszlagnak, mert az egyletről mindig kevesebbet lehetett hallani, egy-két év óta éppenséggel sem­mit. Most azt írja egy polgári lap, hogy az egyesület végleg beszüntette a műkö­dését, de a vezetők elfelejtették a tagok befizetett díjait visszaadni. Másnap valami Némety Károly nevű ember, aki mint az egylet alelnöke szere­pel, kinyilatkoztatta, hogy az egylet még él­­ működik. Több mint egy éve, hogy az egyesület működésének tanújelét adta, azóta nem hallott róla senki semmit. No, ha csakugyan él az egylet, az ilyen mű­ködést nem irigyeljük tőle, hanem Széll Kálmánt felszólítjuk, hogy ha már min­den áron ki akarja irtani Magyarország­ból a szoczializmust, hát válasszon egy NÉPSZAVA 1903. márczius 24.

Next