Népszava, 1903. március (31. évfolyam, 27–38. sz.)
1903-03-03 / 27. szám
2. oldal. HÍREK. A Munkásképző Tanfolyamok harmadik sorozata márczius hó 2-án kezdődik. Tanfolyamaink jogi állapotában a belügyminiszter egy rendelete következtében beállott lényeges változásról lapunk múlt számában beszéltünk ; itt csak a programmat közöljük, azon reményünknek adva kifejezést, hogy a tanfolyamok látogatása ezután még kitűnőbb lesz, mint eddig. A harmadik sorozat előadásai a következők : 11. Politikai földrajz (folytatás). Előadó: dr. Wolfner Pál. A kárpitosok szakegyletében (VII., Dohány utcza 28. sz., I. em.) minden hétfőn. Első előadás márczius 2-án. (Látogathatják azok is, akik az első felét nem hallgatták.) 12. A büntetőjog bölcselete. Előadó: dr. Várkonyi Oszkár. A szabómunkások szakegyletében (VII., Dohány utcza 84.) minden kedden. Első előadás márczius 3-án. 13.Művészettörténeti jellemrajzok. Előadó : dr. Éber László. A könyvnyomdászok szakegyletében (VIII., Stáhly-utcza 7.) minden szerdán. Első előadás márczius 4-én. 14. Az emberi test boncttana. Előadó: dr. Hahn Dezső. Az asztalosok szakegyletében (VIII., Luther-utcza 10.) minden csütörtökön. Első előadás márczius 5-én. 15. Társadalmi gazdaságtan. Előadó : Garami Ernő. A kőművesek szakegyletében (VIII., Aggteleki utcza 2.) minden pénteken. Első előadás márczius 6-án. Mint eddig, ezután is az előadásokat minden munkás látogathatja. Belépődíjat fizetni nem kell, de a programmot mindenki megvenni tartozik. Ára 40 fillér, szombattól kezdve kapható a Népszava könyvkereskedésében (VII., Erzsébet körút 16.) és az illető szakegyletekben. Az egyleti vezetőségeket kérjük, hogy a számlálólapok kitöltésére különös gondot fordítsanak. A szaklapok szerkesztőségeit kérjük, hogy a programmot vegyék át és állandóan közöljék. — Szédelgés a jótékonysággal. A híres Barnum is megirigyelhette volna azt a reklámot, melyet az Erzsébet királyné szanatóriumnak csaptak. Azt híresztelték, hogy ez egy jótékonysági intézmény lesz, mely a szegénysorsú tüdőbetegeknek lehetővé teszi, hogy jó ápolás mellett, jó levegőben felgyógyulhassanak. Gyűjtöttek is szorgalmasan az egész országban az uj jótékonysági intézmény részére s ezerszer is megirták hírekben és vezérczikkekben, hogy mily hálával tartozik ezért a munkásosztály a jótékony polgárságnak. A szanatórium fényes berendezésű palotája fel is épült, de kitűnt, hogy az egész jótékonyság, amit vele gyakorolnak, egyszerű szédelgés. Szédelgés pedig azért, mert ez a szanatórium méregdrága. Aki ebbe a szép palotába fel akarja vétetni magát annak ugyancsak meg kell fizetnie a nagyszerű, de rendkívül költséges berendezést, meg az egész fényes palotát. Olyan drágán, hogy azon a pénzen akár Meránban, Arcóban vagy Kairóban is üdülhet a tüdőbajos. Minthogy pedig Meránban, Arcóban s Kairóban csupán jó vagyoni viszonyok közt élő betegeknek van módjukban üdülni, ebből látható, hogy a szanatórium nem a beteg munkásokról, hanem a vagyonos polgárság betegeiről gondoskodik. Nem az első s nem az utolsó szédelgés ez, amit a jótékonysággal űznek nálunk, de egyike a legszemérmetlenebbeknek. — A felsült denuncziáns. Nem tettszett a pékmestereknek a munkások mozgalma, amelylyel maguknak emberhez méltó létet akartak biztosítani, nem tetszett már azért sem, mert a munkások leleplezték a műhelyekben uralkodó irtózatos piszkot és szennyet, aminek következtében a főváros és a rendőrség kénytelenek voltak kissé a körmükre koppantani a mestereknek. A mesterek úgy akartak boszút állani a munkásokra, hogy minduntalan bevádolták és rágalmazták a sütőmunkások önképző- és munkaközvetítő egyesületét a hatóságoknál, azt állítva, hogy az egyesület sztrájkot szervez és izgatja a munkásokat. A pékmesterek hivatalos lapjában is megjelent egy ilyen rágalmazó és besúgó hír, melyet Prindl Ede írt. Ezért az egyesület vezetősége rágalmazás és becsületsértés miatt panaszt emelt Prindl ellen, aki a törvényszéki tárgyaláson kijelentette, hogy bizonyítani is akarja, amit állított. Ezt nem ellenezte az egylet vezetősége sem s azért kihallgatták a bejelentett tanukat. Ezek azonban éppen annak az ellenkezőjét vallották, amit Prindl állított s igy a törvényszék elitélte rágalmazás és becsületsértésért 200 korona pénzbírságra és 100 korona ügyvédi költség megfizetésére. Most talán elmegy majd a kedve attól, hogy a besúgó csúnya mesterségét gyakorolja. — Hol vagy Láng Lajos? Láng Lajos kereskedelmi miniszter nemrég kimondotta, hogy nem képez büntetendő cselekményt, ha sztrájkoló munkások munkában levő társaikat rábeszélik a munka abbahagyására. Büntetendő ez csak akkor lenne, ha a dolgozókat erőszakkal akadályoznák meg a munkában. Tóth Lajos, VII. ker. kapitány (Van-e ki e nevet nem ismeri?) mégis elítélt 15 napi elzárásra több sztrájkoló czipészmunkást, mert a sztrájktörőket rábeszélték, hogy a tisztességes munkások sorába álljanak vissza. Hát ki a nagyobb úr itt, Láng Lajos, vagy Tóth Lajos? Úgy látszik, hogy az utóbbi, mert túl teszi magát a miniszter rendeletén. Ha Láng Lajos azt hiszi, hogy az ő rendeletét egy rendőrkapitány respektálni tartozik, úgy próbálja meg móresre tanítani a VII. kerületi basát. — Megint két öngyilkos. Annyit írtunk már róla, hogy ezúttal csak egészen szárazon soroljuk fel a legújabb két öngyilkossági esetet a hadseregben. Pozsonyban Bedő József 19-ik gyalogezredbeli közkatona agyonlőtte magát. Ubrinyében Grünfeld Gyula 39-ik ezredbeli katona lett öngyilkos. Mindkettőt az embertelen katonai fegyelem és a följebbvalók kegyetlenkedése kergette a halálba. — A szent pálinka. Franczia papok egy részvénytársaságot alapítottak, amelynek alaptőkéje körülbelül 40 millió korona, tehát óriási összeg. Az összes részvények a benedekrendi szerzetesek kezében vannak, akik tehát nem igen böjtölnek, nem igen sanyargatják magukat, mert ha ezt akarnák tenni, nem gyűjtöttek volna olyan óriási vagyont össze. A szent atyák részvénytársasága nem készít bibliákat, hogy isten igéit a vallástalan nép között terjeszsze, nem készít olvasókat, szent képeket, egyházi szereket, hanem pálinkát. Ez méltó a papokhoz. A világon páratlanul álló nagy pálinkagyáruk elárasztja az egész világot a mérges folyadékkal s minél több ember lesz iszákos, minél több család megy tönkre a pálinkafogyasztás miatt, annál vígabban dörzsölik kezüket a nagyhasu páterek, annál több a rebach, ami csak akkor csúnya, hogy ha zsidó boltos kezébe megy, de rögtön dicső, szent dolog lesz, ha a papok pénzeszsákját szaporítja. Talán még bűnbocsánatot is nyer, aki a „szent pálinkát" issza s pápai áldásban részesül, aki a papok pálinkájától részegen fetreng az utcza sarában. A papoktól ez is kitelik. — Nincs iskola. Két nagy, népes faluban, Kebeleszentivány és Agárd marostorda megyei községekben, bár sok tanköteles gyermek van, nincsen iskola s több száz gyermek felnő az írás és olvasás ismerete nélkül. Bizonyára nincs pénz iskolára és tanítóra. De volna egy mód, hogy legyen erre is pénz. Egy kaszárnya építése helyett, építsenek tiz népiskolát s egy tábornok fizetését oszszák fel tiz néptanító között. Lesz akkor pénz elég. — Egy csodálatos ítélet. Megtámadni valamely bíróság ítéletét nem szabad, de csodálkozni fölötte, az még nincs eltiltva. Hát igazán nagyon csodálatos itélet az, amelyet Nagy Zoltán técsői aljárásbiró ügyében hoztak. Nagy Zoltánt kiküldték egy faluba valamit megvizsgálni s ő ott az ügyfeleket öklével hasba és mellbe ütötte, pofozta, disznónak, kutyának nevezte, sőt egy esetben egy szegény oláh földmivelőre revolvert és zsebkést emelt. A tudatlan oláh munkások féltek a bíró úrtól s azt hitték, hogy mindent tűrniök kell tőle, hiszen a szolgabíró is hasonlóan cselekszik. A debreczeni ítélőtábla, mint elsőfokú fegyelmi bíróság, a bírónak 18 esetben elkövetett durva cselekedetért, amelylyel a bíró iránti tiszteletet és bizalmat nagyban csorbította, 100 korona pénzbírságra ítélte Nagy Zoltán albírót. Csodálatos, hogy milyen elnézők a bíróságok, ha egy bíró bűnéről van szó. Nagy Zoltán 18 esetben követett el becsületsértést, könnyű testi sértést, több embert életveszélyesen fenyegetett s mindezt hivatalának teljesítése közben tette, megfélemlítve a feleket, tehát hivatalos hatalmával visszaélt 18 esetben s mindezért 100 korona pénzbüntetést kapott. Hiszen mást ennek tizedrészéért elitélhettek volna fél évre. Súlyosbító körülmény volt, hogy biró követett el törvénytelenséget, akinek a törvényt védenie kell. Ha nem bíróságokról volna szó, amelyeknek tisztelettel tartozunk, azt mondanók, hogy — egyik varjú nem vájja ki a másiknak szemét. — A szoczialista irtók. Öt év előtt, mikor a szocziáldemokráczia hatalmas fejlődésétől megvadult Bánffy tűzzel-vassal kezdte irtani a szocziáldemokrácziát — persze sikertelenül — jónak látták egyúttal mézesmadzaggal elcsábítani azokat a munkásokat, akik még nem voltak szoczialisták, hogy az izgatók ne nyerhessék meg őket. Ma ingyen teával, sztrájktörő intézettel akarják ezt a czélt elérni, akkor pedig megalapították az Országos Munkás Védegyesületet, amelynek vezetője a csődbe jutott nemzeti munkáspártocska vezére Szikora Zoltán volt. A kormány bőséges anyagi támogatása sem volt elegendő, hogy a 40—50 emberből álló pártocskát életben tartsa. Szikora tehát feloszlatta a pártot, amelynek vezetősége többszöri sürgetetés daczára sem számolt le arról, hogy hová fordította a kormánytól és a gyárosoktól kapott pénzeket. Szikora tehát cserben hagyta a nem is létező pártot, amely csak a kormányhoz s a gyárosokhoz intézett jelentésekben szerepelt s felcsapott a védegylet titkárának. A összes polgári lapok nagy reklámot csaptak az egyletnek, amely a bányászok között kezdett működni, lapot is indított részükre, országos bányász-értekezletet hívott egybe. De úgy látszik, a bányászok nem ültek fel a maszlagnak, mert az egyletről mindig kevesebbet lehetett hallani, egy-két év óta éppenséggel semmit. Most azt írja egy polgári lap, hogy az egyesület végleg beszüntette a működését, de a vezetők elfelejtették a tagok befizetett díjait visszaadni. Másnap valami Némety Károly nevű ember, aki mint az egylet alelnöke szerepel, kinyilatkoztatta, hogy az egylet még él működik. Több mint egy éve, hogy az egyesület működésének tanújelét adta, azóta nem hallott róla senki semmit. No, ha csakugyan él az egylet, az ilyen működést nem irigyeljük tőle, hanem Széll Kálmánt felszólítjuk, hogy ha már minden áron ki akarja irtani Magyarországból a szoczializmust, hát válasszon egy NÉPSZAVA 1903. márczius 24.