Népszava, 1903. május (31. évfolyam, 51–62. sz.)

1903-05-14 / 55. szám

6. oldal. olyan alapokra legyen fektetve, hogy senki ne éhezzék, senki szükséget ne lásson, igazságtalanságot ne szenvedjen. Miután pedig ma éppen a munkások szen­vednek szükséget, velük követik el a leg­czudarabb igazságtalanságokat, azért a szoc­ialisták, mikor ez állapot megszünte­tésére igyekeznek, a munkások javát akar­ják. A munkások azonban az ország lakosságának többségét teszik ki, ennél­fogva aki a munkások javát akarja, az egyúttal az ország boldogítására törekszik. Csakhogy nem így értik ám ezt a gaz­dagok ! Szerintünk nem az embereket, hanem a földet kell szeretni. Igen mert az a föld az övék s az a föld nekik jöve­delmez. Ha a nép ragaszkodik a gazda­gok földjéhez és imádja azt, mint valami bálványt, ez a ragaszkodás a gazdagok­nak igen bőven jövedelmez. A szoczialis­ták azonban az ilyesféle szeretetet ki­akarják a nép szivéből irtani, mert ez jóformán maga az öngyilkosság, éppen azért a gazdagok a legnagyobb gyűlölet­tel,, vannak eltelve a szoczialisták iránt. Összehazudnak és rágalmaznak mindent, hogy az embernek a haja égnek áll, még csak a hallatára is. Mindamellett akad­nak ám olyan gyönge elméjű munkások, kik a gazdagok hazudozásait elhiszik. Nem sok van ilyen, de azért kerül. Mindamellett azonban a munkások leg­nagyobb része szánalommal és megvetés­sel mosolyog azokra, kik hazudozással és rágalommal akarják megállítani útjá­ban a fejlődést. Ez csak olyanforma eről­ködés, mintha a rohanó gőzös elé gyufa­szálat állítanánk, hogy majd abban meg­botlik. Hát ugy­e, földmivelő munkástársak, ebből a pár sorból is megértettétek, hogy a hazátlansággal vádolt szoczialisták tulaj­donképpen a legjobb hazafiak. Igaz, hogy nem viselnek nemzeti színü pántlikát, nem is hordanak nemzeti szinü kokárdát, sőt még nem is bömbölik, hogy „Éljen a haza!" de ezt azért nem teszik, mert gyű­lölik a szineskedést. Már a kétszinüs­ködés is nagyon rut dolog, hát még a háromszinüsködés. Az igazi hazafiak a mi táborunkban, a szocziáldemokráczia zászlaja alatt vannak, az igazi hazátlanok pedig a mi ellenfeleink. A földmivelő­ munkások, kik a legfel­világosultabb emberek közé tartoznak, bizonyára egy perczig sem fognak hinni a népbolondítóknak, hanem bizalommal és törhetlenül mennek előre azon az úton, mely az egész emberiség felszabadulásá­hoz vezet. Ez ugyan kemény, göröngyös út, de széppé, magasztossá teszi a czél, mely végén várakozik mindazokra, akik végig hűségesen, férfiasan kitartanak. barakban, de a nőtleneknek és a hajadonoknak külön barakokban kell halni. Reggel 7,4 órakor, sőt akik messzebb dolgoznak, már Va3 órakor föl­kelnek, hogy a rendes időben a munkahelyen le­gyenek s este 8 ó Va9 órakor kerülnek vissza a bárakba. Amennyire képzettségem megengedte, beszéltem hozzájuk és figyelmeztettem őket, hogy azért nem dolgoznak itt a németországi munkások, mert a szervezett munkások által kivívott viszonyoknak semmiképp sem felelnek meg azok a feltételek, melyeket ők szerződésileg kötöttek s hogy ők oly tudatlanok mindenben, azt csak annak köszön­hetik, mert otthon a falujukban és városukban tartott gyűlésekre sohasem mentek el. Meg is mondták, hogy azért nem mentek, mert szoczialis­ták tartották, de ha tudták volna, hogy azok oly okos emberek, hát bizony elmentek volna. Szavaim után jött még csak a panasz. Az asz­szonyok némely része sirt, másik része sopánko­dott, a férfiak káromkodtak és egy Becker nevű német ajkú magyar munkás elmondta, hogy a pályavezető a legocsmányabb sértésekkel illeti őket. Ő már egy ízben elhagyta a munkatelepet, de a csendőrök visszaküldték és a szerződésben is benne van, hogy aki megszökik, azt a munka­adó hatóságilag visszatolonczoltathatja. Voltak többen, akik rendesen felmondtak és az útiköltséget visszafizették, akkor levontak azoktól 20 márkát személyenként, holott csak 16 márka és körülbelül 75 pfenninget tesz ki. A két napi felmondást, melyért megdolgoztak, ki sem fizették. Éppen akkor érkezett meg velem három bácsföld­vári munkás is, akik nem tudván az utat, Bécs­nek, Drezdának és Boroszlónak utaztak hatan s három társukat Boroszlóban kellett hagyniok, mert nem volt pénzük tovább utazni ; ugy gyűj­tötték össze részükre a hiányzott útiköltséget. Ezt is jellemzésül fölemlítettem tudatlanságuknak, mert­ nem csatlakoznak a párthoz és nem járatják a lapot, amely után, minden szükségest megtud­hatnának. Nagyban fogadták, hogy ezután járatni fogják, én hagytam nekik ott egy két példányt mutatványszámnak, de, hogy megrendelték-e azt, nem tudom. Kértek, hogy tegyék meg érdekük­ben, amit bírok. P. P. Levelezések: Landau, Kreis Marienburg, Barendt (Dirschau mellett) mintegy 140—150 magyar családot foglal­koztat Jenicke Hermann berlini lakos, vállalkozó, a Weichsel-folyó elleni védőgáton. Húsvét ünnepeiben arra utaztam, illetve oda látogattam s mint aki a szoczializmus tanítása nyomán halad, érdeklődtem ezen magyar munká­sok viszonya iránt. Megkérdeztem tőlük, h­ogy ke­rültek Németországba és mily szerződéses viszony­ban állanak a vállalkozóval. Elmondták, hogy egy magyar munkás fogadta fel még otthon őket, akit a vállalkozó bízott meg és kapott tőle személyen­ként 75 krt. A szerződést ugyan aláírták, de nem mindnyájan, mert úgy sem értik, mivel németül van. Egy kivonatot megmutattak, amelyben többek között ez áll: „A munkaidő reggel 5 órától este 7 óráig tart. Egy óra ebéd, félórai uzsonna, félórai reggeli idő , munkabér felnőtt férfiaknak 2 márka 50 pfennig, nők és erősebb gyermekeknek 1 márka 10 pfennig. A munka lapáttal földhányás a ko­csikba és annak elrendezése. Az útiköltséget a vállalkozó fizeti vissza, de jogában áll azt előre 1, 2, 3, 4 részletben levonni. Lakás az erre a czélra épített fa­ barakkban van, kapnak külön­külön ágyat, takarót és fejaljat, fizetnek érte sze­mélyenkint minden éjjelre 10 pfenninget; a felmon­dás két napi és a­ki a szerződésileg megkötött időn belül felmond, köteles az útiköltséget vissza­fizetni . . ." stb. Három barakban vannak a munkások beosztva; nők, gyermekek, mind együtt alszanak, úgy, hogy egyszer a csendőrség is közbelépett és követelte, hogy csakis a nős férfiak alhatnak nejeikkel egy NÉPSZAVA, 1903. május 14. Szervezkedés. Apostagi elvtársaink a szervezetet megalakították és megválasztották a bizottsági tagokat. Csak előre, bátran, kitartóan a czél felé a győzelemig ! Laczházai lelkes elvtársaink is megalakították a szervezetet. Az egész községben rendkívül nagy a lelkesedés, mely azt mutatja, hogy Laczházán mozgalmunknak szép jövője van. Gádorosi elvtársaink nagy lelkesedéssel alakí­tották meg a szervezetet. A szervezetnek már eddig is több, mint 300 tagja van. Üdvözöljük a derék harczásokat táborunkban. Kassai elvtársaink Marx-asztaltársaság czímmel szervezetet alakítottak. A szervezetnek Kassán szép hivatása van, melynek bizonyára meg fog felelni. GYŰLÉSI TUDÓSÍTÁS. A budapesti napernyő és esernyő-javító készítő mun­kások és munkásnők 1903. május hó 11-én este, az Ober-féle vendéglőben tartották meg az első nyil­vános gyűlésüket, mely napirendre a szervezkedés czélja és haszna és egy szakegylet alakítása volt kitűzve. A szép számban megjelentek között hat — név szerint Singer, Herczog, Goldstein testvérek, Kohn és Weiner — a mai kornak megfelelő szo­cziálpolitikus is volt, akik úgy vélték az esernyő­sök helyzetét megjavítani, hogy kiüldözik a be­vándorolt munkásokat vagy megkeresztelkednek és egy magyar konosokká lesznek. Azzal a szán­dékkal jöttek el a gyűlésre, hogy megakadályoz­zák a gyűlés sima lefolyását. Hogy ezt keresztül vigyék, borközi állapotba helyezték magukat, hogy több kurázsira tegyenek szert, de hála a felvilágosultság hatalmas fegyverének, hiába. A gonoszság nem bírt győzedelmeskedni a felvilá­gosul­tság fölött, mert a nagy többség megértette a kor hívó szózatát és az elnök erélyes fellépése megadásra kényszerítette a Singer úr híveit, akiknak a gazdasági okoskodáshoz nagyon fogya­tékos a felső lakásberendezés. Éjfél előtt 11 óra­kor ért véget a gyűlés, melyben Alpári elvtárs magyarul és Handler elvtárs németül fejtegette a napirend fontosságát. Hozzá szólt még Weisz Mayer elvtárs is, miközben a magyarság meg­mentői hol éljenezték, hol pedig ellene rázták ürességtől kongó koponyájukat. A gyűlés mind­annak daczára elfogadta a felolvasott alapszabá­lyokat és nagy lelkesedés között ígérték meg, hogy a szakegyletet mindenképpen pártolni fog­ják. Ezek után meg lett választva egy végrehajtó­bizottság az alapszabály felterjesztésére, mire a gyűlés „Éljen a szakegylet" és a Marsellaise hangjai mellett ért végett. Női gyűlés. Vasárnap, f. hó 10-én délután 4 óra­kor az angyalföldi munkásnők hatalmas gyűlést tartottak. Az egybehivók nevében Riesz Irma elv­társnő megnyitotta a gyűlést, elnökké Mazanek Venczelné, jegyzőkké pedig Wagner Gézáné és Baczok Vilma elvtársnők választattak meg. Mély csönd közepette lépett a szószékre Kalmár Zsófia és könyek fakadtak szavai nyomán, amelyekkel az elnyomott proletárnők helyzetét ecsetelte. Utána Rosenfeld Józsa elvtársnő tartott hatásos buzdító beszédet, amelyben fölhívta a jelenlevőket, hogy minden erejükkel harczoljanak a szocziáldemo­krácziáért. Harmadiknak Gárdos Mariska elvtársnő gyönyörű beszédet tartott. Könyzápor omlott a szenvedő nők és férfiak szeméből azon szók hal­latára, amelyek oly igazán, oly híven megvilágítot­ták a nép nyomorának okait és az életért való küzdelem szükségességét. Végül Barbai elvtárs beszélt a szoczializmus követeléseiről. Bihar-Tordán május hó 10-én pártunk szervez­kedő népgyűlést tartott. A nagy szeles idő daczára is, a környék földmivelő munkásai nagy számmal jelentek meg. A gyűlést 3 órakor Ungváry József elvtársunk Nagy-Rábáról, nagy lelkesedést keltő beszédben megnyitván. Elnöknek megválasztatott Karajos Sándor, alelnök Háló Mihály és jegyzőnek Papp Sándor elvtársak. Elnök a szót Vantus Károly elvtársunknak adta át, aki rendkívüli hatással fejtegette programmunk álláspontjait. A gyűlés 6 órakor véget érvén, a tömeg szétoszlott. A tápiógyörgyei munkások május 10-én tartották meg az első nyilvános népgyűlésüket. Vasárnap már a reggeli órákban egész rendkívüli volt a györgyei nép viselete. Mintha búcsúra készültek volna, a pusztai utakon valóságos ember­áradat tarkította a vidéket. Szele, újszász és több községekből szinte sokan átrándultak a gyűlésre. A gyűlést pont tíz órakor nyitotta meg Dudás István elvtárs, a jelenlevőket felkérvén, hogy maradjanak csendben, hogy a hatóság a gyűlés­ben ne gáncsoskodhassék. Ezután Urbán Pál czeglédi elvtárs lépett az emelvényre és mivel szónok több nem lévén, a három napi­rendet egybefoglalva tárgyalta, hogy mit akarnak a szo­cziáldemokraták ? Beszédjében rátért az általános választási jog kiterjesztésére, ezután pártunk programmját ismertette a jelenlevőkkel. A szónok beszédjét lelkes éljenzéssel és igazi örömmel hal­gatták. Csak a szegény Abonyi szolgabíró szorult legjobban, aki elég jó bíró, csakhogy igen rövid a tudománya, amit kimutatott avval, hogy igen gyakran belekotyogott a szónok beszédjébe. De ezt talán azért tette, mivel a környékbeli és még a községi intelligenczia, a róm. kath. pap is meg­jelent a szoczialisták gyűlésén s igy okvetlen ki kellett azt mutatni, hogy ő szolgabíró. De kimu­tatta avval is, hogy a szoczialisták tiszteletére szép 7 szél csendőrt beállított. A györgyei elvtár­sak, daczára, hogy a mozgalom még fiatal, elég szép példával jártak elől, remélhető, hogy a szom­szédos községekben is fogják a példájukat kö­vetni. Csak előre derék györgyeiek ! Előre a szer­vezkedéssel : a szoczializmusé a jövő ! Kis-Várba. Május 10-én jól látogatott szakgyűlést tartottak az itteni kőműves- és ácsmunkások a kö­vetkező napirenddel: 1. Az építőmunkások hely­zete. 2. Szakegylet alakítása. A gyűlés vezetésére Csorba József elnökké, Sass Károly pedig jegyzővé lett megválasztva. A napi­rend első pontjához Egri András elvtárs beszélt. Nagy tetszés mellett fejtegette az építőmunkások helyzetét és mutatott rá, hogy kibontakozás egye­dül a szervezkedés útján érhető el. Ugyanezen ponthoz beszélt Csorba József elvtárs is. A máso­dik pontot szinte Egri András beszélt. A gyűlés bevégzése után a szakegylet meg­alakításáig megalakították az építőmunkások asztal­társaságát. Miskolct. Rendkívül sikerült gyűlést tartottunk f. hó 10-én a Tetemvár téren. Napirend volt: A katonai javaslatok és a függetlenségi párt s a gyülekezési jog. Stern Zoltán üdvözlete után ajánlatára Tóvölgyi Béla elvtársat elnöknek, Tóth Sámuel elvtársat jegyzőnek választotta meg a népgyűlés. A napirend első szónoka Kovács József elvtárs volt, aki igen szép és hatásos beszédet mondott a katonai javaslatok ellen. Utána Fülep Bertalan leplezte le a függetlenségi urak népbolondító poli­tikáját és beszélt a gyülekezési jog gyalázatos sárbatiprásáról. Rámutatott az igazságtalan és indokolatlanul betiltott­­ gyűlésünkre, amit a nép­gyűlés a legerélyesebben elítélt. Végre a miskolczi szabadelvű urak azon tervét, hogy a miskolczi közönség az obstrukcziót elitéli és a kormánynak bizalmat szavaz, a népgyűlés a leghatározottabban visszautasította. Ezek után elnök elvtárs felhívja a jelenlevőket, hogy csatlakozzanak pártunkhoz és olvassák a Népszavát, melyet a népgyűlés a legnagyobb lel­kesedéssel megígért. Ezzel a gyűlést bezárta. Az érsekcsanádi munkásság f. hó 10-én impozáns népgyűlést tartott a következő napirend mellett. 1. Mit akar a szocziáldemokráczia ? 2. A nép gazdasági helyzete. 3. Czivillista, katonaság, ki­vándorlás. A gyűlésen nemcsak Érsekcsanád lakossága vett részt, hanem a következő községek is képviseltet­ték magukat : Dusnok, Szentistván, Baja, Sükösd Monostor, Baracska, Szeremle. A gyűlést az egybehívó megnyitja, elnöknek választották Vörös József elvtársunkat, jegyzőnek pedig Kenyeres Mihály elvtársat. Vörös elvtárs rövid, de szép beszéd kíséretében megnyitja a gyűlést és átadja a szót Klárik elv­társnak, ki a hallgatóság meg-meg­újuló tetszés­nyilvánításaitól kisérve fejtegette a nép helyzetét és hogy mit akar a szocziáldemokráczia ? Halomra döntötte mindama ostoba vádakat, melyeket a hatalmon levők a szocziáldemokrácziáról terjesz­tenek. A földosztás, istentagadás és hazaárulás vádjait leszállítva a majja értékére, beszélt az in­gyenes jogvédelemről, az ingyenes orvosi kezelés­ről, az ingyenes iskoláztatásról, a papi vagyon állal

Next