Népszava, 1903. május (31. évfolyam, 51–62. sz.)
1903-05-14 / 55. szám
6. oldal. olyan alapokra legyen fektetve, hogy senki ne éhezzék, senki szükséget ne lásson, igazságtalanságot ne szenvedjen. Miután pedig ma éppen a munkások szenvednek szükséget, velük követik el a legczudarabb igazságtalanságokat, azért a szocialisták, mikor ez állapot megszüntetésére igyekeznek, a munkások javát akarják. A munkások azonban az ország lakosságának többségét teszik ki, ennélfogva aki a munkások javát akarja, az egyúttal az ország boldogítására törekszik. Csakhogy nem így értik ám ezt a gazdagok ! Szerintünk nem az embereket, hanem a földet kell szeretni. Igen mert az a föld az övék s az a föld nekik jövedelmez. Ha a nép ragaszkodik a gazdagok földjéhez és imádja azt, mint valami bálványt, ez a ragaszkodás a gazdagoknak igen bőven jövedelmez. A szoczialisták azonban az ilyesféle szeretetet kiakarják a nép szivéből irtani, mert ez jóformán maga az öngyilkosság, éppen azért a gazdagok a legnagyobb gyűlölettel,, vannak eltelve a szoczialisták iránt. Összehazudnak és rágalmaznak mindent, hogy az embernek a haja égnek áll, még csak a hallatára is. Mindamellett akadnak ám olyan gyönge elméjű munkások, kik a gazdagok hazudozásait elhiszik. Nem sok van ilyen, de azért kerül. Mindamellett azonban a munkások legnagyobb része szánalommal és megvetéssel mosolyog azokra, kik hazudozással és rágalommal akarják megállítani útjában a fejlődést. Ez csak olyanforma erőlködés, mintha a rohanó gőzös elé gyufaszálat állítanánk, hogy majd abban megbotlik. Hát ugye, földmivelő munkástársak, ebből a pár sorból is megértettétek, hogy a hazátlansággal vádolt szoczialisták tulajdonképpen a legjobb hazafiak. Igaz, hogy nem viselnek nemzeti színü pántlikát, nem is hordanak nemzeti szinü kokárdát, sőt még nem is bömbölik, hogy „Éljen a haza!" de ezt azért nem teszik, mert gyűlölik a szineskedést. Már a kétszinüsködés is nagyon rut dolog, hát még a háromszinüsködés. Az igazi hazafiak a mi táborunkban, a szocziáldemokráczia zászlaja alatt vannak, az igazi hazátlanok pedig a mi ellenfeleink. A földmivelő munkások, kik a legfelvilágosultabb emberek közé tartoznak, bizonyára egy perczig sem fognak hinni a népbolondítóknak, hanem bizalommal és törhetlenül mennek előre azon az úton, mely az egész emberiség felszabadulásához vezet. Ez ugyan kemény, göröngyös út, de széppé, magasztossá teszi a czél, mely végén várakozik mindazokra, akik végig hűségesen, férfiasan kitartanak. barakban, de a nőtleneknek és a hajadonoknak külön barakokban kell halni. Reggel 7,4 órakor, sőt akik messzebb dolgoznak, már Va3 órakor fölkelnek, hogy a rendes időben a munkahelyen legyenek s este 8 ó Va9 órakor kerülnek vissza a bárakba. Amennyire képzettségem megengedte, beszéltem hozzájuk és figyelmeztettem őket, hogy azért nem dolgoznak itt a németországi munkások, mert a szervezett munkások által kivívott viszonyoknak semmiképp sem felelnek meg azok a feltételek, melyeket ők szerződésileg kötöttek s hogy ők oly tudatlanok mindenben, azt csak annak köszönhetik, mert otthon a falujukban és városukban tartott gyűlésekre sohasem mentek el. Meg is mondták, hogy azért nem mentek, mert szoczialisták tartották, de ha tudták volna, hogy azok oly okos emberek, hát bizony elmentek volna. Szavaim után jött még csak a panasz. Az aszszonyok némely része sirt, másik része sopánkodott, a férfiak káromkodtak és egy Becker nevű német ajkú magyar munkás elmondta, hogy a pályavezető a legocsmányabb sértésekkel illeti őket. Ő már egy ízben elhagyta a munkatelepet, de a csendőrök visszaküldték és a szerződésben is benne van, hogy aki megszökik, azt a munkaadó hatóságilag visszatolonczoltathatja. Voltak többen, akik rendesen felmondtak és az útiköltséget visszafizették, akkor levontak azoktól 20 márkát személyenként, holott csak 16 márka és körülbelül 75 pfenninget tesz ki. A két napi felmondást, melyért megdolgoztak, ki sem fizették. Éppen akkor érkezett meg velem három bácsföldvári munkás is, akik nem tudván az utat, Bécsnek, Drezdának és Boroszlónak utaztak hatan s három társukat Boroszlóban kellett hagyniok, mert nem volt pénzük tovább utazni ; ugy gyűjtötték össze részükre a hiányzott útiköltséget. Ezt is jellemzésül fölemlítettem tudatlanságuknak, mert nem csatlakoznak a párthoz és nem járatják a lapot, amely után, minden szükségest megtudhatnának. Nagyban fogadták, hogy ezután járatni fogják, én hagytam nekik ott egy két példányt mutatványszámnak, de, hogy megrendelték-e azt, nem tudom. Kértek, hogy tegyék meg érdekükben, amit bírok. P. P. Levelezések: Landau, Kreis Marienburg, Barendt (Dirschau mellett) mintegy 140—150 magyar családot foglalkoztat Jenicke Hermann berlini lakos, vállalkozó, a Weichsel-folyó elleni védőgáton. Húsvét ünnepeiben arra utaztam, illetve oda látogattam s mint aki a szoczializmus tanítása nyomán halad, érdeklődtem ezen magyar munkások viszonya iránt. Megkérdeztem tőlük, hogy kerültek Németországba és mily szerződéses viszonyban állanak a vállalkozóval. Elmondták, hogy egy magyar munkás fogadta fel még otthon őket, akit a vállalkozó bízott meg és kapott tőle személyenként 75 krt. A szerződést ugyan aláírták, de nem mindnyájan, mert úgy sem értik, mivel németül van. Egy kivonatot megmutattak, amelyben többek között ez áll: „A munkaidő reggel 5 órától este 7 óráig tart. Egy óra ebéd, félórai uzsonna, félórai reggeli idő , munkabér felnőtt férfiaknak 2 márka 50 pfennig, nők és erősebb gyermekeknek 1 márka 10 pfennig. A munka lapáttal földhányás a kocsikba és annak elrendezése. Az útiköltséget a vállalkozó fizeti vissza, de jogában áll azt előre 1, 2, 3, 4 részletben levonni. Lakás az erre a czélra épített fa barakkban van, kapnak különkülön ágyat, takarót és fejaljat, fizetnek érte személyenkint minden éjjelre 10 pfenninget; a felmondás két napi és aki a szerződésileg megkötött időn belül felmond, köteles az útiköltséget visszafizetni . . ." stb. Három barakban vannak a munkások beosztva; nők, gyermekek, mind együtt alszanak, úgy, hogy egyszer a csendőrség is közbelépett és követelte, hogy csakis a nős férfiak alhatnak nejeikkel egy NÉPSZAVA, 1903. május 14. Szervezkedés. Apostagi elvtársaink a szervezetet megalakították és megválasztották a bizottsági tagokat. Csak előre, bátran, kitartóan a czél felé a győzelemig ! Laczházai lelkes elvtársaink is megalakították a szervezetet. Az egész községben rendkívül nagy a lelkesedés, mely azt mutatja, hogy Laczházán mozgalmunknak szép jövője van. Gádorosi elvtársaink nagy lelkesedéssel alakították meg a szervezetet. A szervezetnek már eddig is több, mint 300 tagja van. Üdvözöljük a derék harczásokat táborunkban. Kassai elvtársaink Marx-asztaltársaság czímmel szervezetet alakítottak. A szervezetnek Kassán szép hivatása van, melynek bizonyára meg fog felelni. GYŰLÉSI TUDÓSÍTÁS. A budapesti napernyő és esernyő-javító készítő munkások és munkásnők 1903. május hó 11-én este, az Ober-féle vendéglőben tartották meg az első nyilvános gyűlésüket, mely napirendre a szervezkedés czélja és haszna és egy szakegylet alakítása volt kitűzve. A szép számban megjelentek között hat — név szerint Singer, Herczog, Goldstein testvérek, Kohn és Weiner — a mai kornak megfelelő szocziálpolitikus is volt, akik úgy vélték az esernyősök helyzetét megjavítani, hogy kiüldözik a bevándorolt munkásokat vagy megkeresztelkednek és egy magyar konosokká lesznek. Azzal a szándékkal jöttek el a gyűlésre, hogy megakadályozzák a gyűlés sima lefolyását. Hogy ezt keresztül vigyék, borközi állapotba helyezték magukat, hogy több kurázsira tegyenek szert, de hála a felvilágosultság hatalmas fegyverének, hiába. A gonoszság nem bírt győzedelmeskedni a felvilágosultság fölött, mert a nagy többség megértette a kor hívó szózatát és az elnök erélyes fellépése megadásra kényszerítette a Singer úr híveit, akiknak a gazdasági okoskodáshoz nagyon fogyatékos a felső lakásberendezés. Éjfél előtt 11 órakor ért véget a gyűlés, melyben Alpári elvtárs magyarul és Handler elvtárs németül fejtegette a napirend fontosságát. Hozzá szólt még Weisz Mayer elvtárs is, miközben a magyarság megmentői hol éljenezték, hol pedig ellene rázták ürességtől kongó koponyájukat. A gyűlés mindannak daczára elfogadta a felolvasott alapszabályokat és nagy lelkesedés között ígérték meg, hogy a szakegyletet mindenképpen pártolni fogják. Ezek után meg lett választva egy végrehajtóbizottság az alapszabály felterjesztésére, mire a gyűlés „Éljen a szakegylet" és a Marsellaise hangjai mellett ért végett. Női gyűlés. Vasárnap, f. hó 10-én délután 4 órakor az angyalföldi munkásnők hatalmas gyűlést tartottak. Az egybehivók nevében Riesz Irma elvtársnő megnyitotta a gyűlést, elnökké Mazanek Venczelné, jegyzőkké pedig Wagner Gézáné és Baczok Vilma elvtársnők választattak meg. Mély csönd közepette lépett a szószékre Kalmár Zsófia és könyek fakadtak szavai nyomán, amelyekkel az elnyomott proletárnők helyzetét ecsetelte. Utána Rosenfeld Józsa elvtársnő tartott hatásos buzdító beszédet, amelyben fölhívta a jelenlevőket, hogy minden erejükkel harczoljanak a szocziáldemokrácziáért. Harmadiknak Gárdos Mariska elvtársnő gyönyörű beszédet tartott. Könyzápor omlott a szenvedő nők és férfiak szeméből azon szók hallatára, amelyek oly igazán, oly híven megvilágították a nép nyomorának okait és az életért való küzdelem szükségességét. Végül Barbai elvtárs beszélt a szoczializmus követeléseiről. Bihar-Tordán május hó 10-én pártunk szervezkedő népgyűlést tartott. A nagy szeles idő daczára is, a környék földmivelő munkásai nagy számmal jelentek meg. A gyűlést 3 órakor Ungváry József elvtársunk Nagy-Rábáról, nagy lelkesedést keltő beszédben megnyitván. Elnöknek megválasztatott Karajos Sándor, alelnök Háló Mihály és jegyzőnek Papp Sándor elvtársak. Elnök a szót Vantus Károly elvtársunknak adta át, aki rendkívüli hatással fejtegette programmunk álláspontjait. A gyűlés 6 órakor véget érvén, a tömeg szétoszlott. A tápiógyörgyei munkások május 10-én tartották meg az első nyilvános népgyűlésüket. Vasárnap már a reggeli órákban egész rendkívüli volt a györgyei nép viselete. Mintha búcsúra készültek volna, a pusztai utakon valóságos emberáradat tarkította a vidéket. Szele, újszász és több községekből szinte sokan átrándultak a gyűlésre. A gyűlést pont tíz órakor nyitotta meg Dudás István elvtárs, a jelenlevőket felkérvén, hogy maradjanak csendben, hogy a hatóság a gyűlésben ne gáncsoskodhassék. Ezután Urbán Pál czeglédi elvtárs lépett az emelvényre és mivel szónok több nem lévén, a három napirendet egybefoglalva tárgyalta, hogy mit akarnak a szocziáldemokraták ? Beszédjében rátért az általános választási jog kiterjesztésére, ezután pártunk programmját ismertette a jelenlevőkkel. A szónok beszédjét lelkes éljenzéssel és igazi örömmel halgatták. Csak a szegény Abonyi szolgabíró szorult legjobban, aki elég jó bíró, csakhogy igen rövid a tudománya, amit kimutatott avval, hogy igen gyakran belekotyogott a szónok beszédjébe. De ezt talán azért tette, mivel a környékbeli és még a községi intelligenczia, a róm. kath. pap is megjelent a szoczialisták gyűlésén s igy okvetlen ki kellett azt mutatni, hogy ő szolgabíró. De kimutatta avval is, hogy a szoczialisták tiszteletére szép 7 szél csendőrt beállított. A györgyei elvtársak, daczára, hogy a mozgalom még fiatal, elég szép példával jártak elől, remélhető, hogy a szomszédos községekben is fogják a példájukat követni. Csak előre derék györgyeiek ! Előre a szervezkedéssel : a szoczializmusé a jövő ! Kis-Várba. Május 10-én jól látogatott szakgyűlést tartottak az itteni kőműves- és ácsmunkások a következő napirenddel: 1. Az építőmunkások helyzete. 2. Szakegylet alakítása. A gyűlés vezetésére Csorba József elnökké, Sass Károly pedig jegyzővé lett megválasztva. A napirend első pontjához Egri András elvtárs beszélt. Nagy tetszés mellett fejtegette az építőmunkások helyzetét és mutatott rá, hogy kibontakozás egyedül a szervezkedés útján érhető el. Ugyanezen ponthoz beszélt Csorba József elvtárs is. A második pontot szinte Egri András beszélt. A gyűlés bevégzése után a szakegylet megalakításáig megalakították az építőmunkások asztaltársaságát. Miskolct. Rendkívül sikerült gyűlést tartottunk f. hó 10-én a Tetemvár téren. Napirend volt: A katonai javaslatok és a függetlenségi párt s a gyülekezési jog. Stern Zoltán üdvözlete után ajánlatára Tóvölgyi Béla elvtársat elnöknek, Tóth Sámuel elvtársat jegyzőnek választotta meg a népgyűlés. A napirend első szónoka Kovács József elvtárs volt, aki igen szép és hatásos beszédet mondott a katonai javaslatok ellen. Utána Fülep Bertalan leplezte le a függetlenségi urak népbolondító politikáját és beszélt a gyülekezési jog gyalázatos sárbatiprásáról. Rámutatott az igazságtalan és indokolatlanul betiltott gyűlésünkre, amit a népgyűlés a legerélyesebben elítélt. Végre a miskolczi szabadelvű urak azon tervét, hogy a miskolczi közönség az obstrukcziót elitéli és a kormánynak bizalmat szavaz, a népgyűlés a leghatározottabban visszautasította. Ezek után elnök elvtárs felhívja a jelenlevőket, hogy csatlakozzanak pártunkhoz és olvassák a Népszavát, melyet a népgyűlés a legnagyobb lelkesedéssel megígért. Ezzel a gyűlést bezárta. Az érsekcsanádi munkásság f. hó 10-én impozáns népgyűlést tartott a következő napirend mellett. 1. Mit akar a szocziáldemokráczia ? 2. A nép gazdasági helyzete. 3. Czivillista, katonaság, kivándorlás. A gyűlésen nemcsak Érsekcsanád lakossága vett részt, hanem a következő községek is képviseltették magukat : Dusnok, Szentistván, Baja, Sükösd Monostor, Baracska, Szeremle. A gyűlést az egybehívó megnyitja, elnöknek választották Vörös József elvtársunkat, jegyzőnek pedig Kenyeres Mihály elvtársat. Vörös elvtárs rövid, de szép beszéd kíséretében megnyitja a gyűlést és átadja a szót Klárik elvtársnak, ki a hallgatóság meg-megújuló tetszésnyilvánításaitól kisérve fejtegette a nép helyzetét és hogy mit akar a szocziáldemokráczia ? Halomra döntötte mindama ostoba vádakat, melyeket a hatalmon levők a szocziáldemokrácziáról terjesztenek. A földosztás, istentagadás és hazaárulás vádjait leszállítva a majja értékére, beszélt az ingyenes jogvédelemről, az ingyenes orvosi kezelésről, az ingyenes iskoláztatásról, a papi vagyon állal