Népszava, 1903. június (31. évfolyam, 63–73. sz.)
1903-06-04 / 63. szám
63. szám. Budapest, 1903. csütörtök, junius 4. XXXI. évfolyam. NÉPSZAVA A magyarországi mezei és ipari munkásság érdekeit képviselő politikai lap. ELŐFIZETÉSI DIJ: a keddi, csütörtöki és szombati kiadásra: Egész éviG 14.40 K.,12 évre 7.20 K./1 évre 3.60 K., 1 hóra 1.20 K. Csupán a csütörtöki kiadásra: Egész évre 4,80 K., félévre 2,40 K.,/1 évre 1,20 K., 1 hóra 40 f. A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. Megjelen minden kedden, csütörtökön és szombaton. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., József-körút 18. sz., ahová mindennemű levelezések és egyéb küldemények intézendők. ME- TELEFONSZÁM 54—54. 03M Szerkesztővel értekezni lehet minden hétfőn, szerdán és szombaton este 6-S-ig. A központi pártpénztárnál 1903. márczius 15-től május 31-ig pártadó fejében befolyt. Pártszervezetektől: Asztalosok 96.—, Aranyművesek 3.—, Bádogosok 48.—, Bőröndösök 12.—, Czipőfelsőrészkészítők 9.—, Fehérneműtisztítók 4.—, Grafkai munkások 20.—, Kalaposok 20.—, Kettyüsök 22.40, Építőmunkások 48.—, Kovácsok 12.—, Könyvnyomdászok 96.—, Kádárok 24.—, Kárpitosok 12.—, Könyvkötők 32.—, Kereskedelmi alkalmazottak 9.—, Lakatosok 24.—, Mintaasztalosok 12.—, Női konfekció munkások 16.—, Paszományosok 12.—, Reszelővágók 15.—, Szobafestők 12.—, Szabók 16.—, Vas- és érczöntők 24.—, Vas- és érczesztergályosok 48.—, III. ker. pártszerv. 2.—, Német pártszerv. 4.—, IX. ker. pártszerv. 1.—, Cseh pártszerv. 6.—, Vasbátormunkások 12.—, Erzsébetfalvai pártszerv. 12.—, VI. ker. pártszervezet 8.—, Párttagoktól (szervezetek vagy bizalmi férfiak által) : Vasbátormunk. szervezete által 5.—, Nyomdászok ált. 40.—, Kőművesek ált. 39.44, Bádogosok ált. 12.—, Grafikaiak ált. 11.20, Kettyüsök ált. 10.—, Szabók által 30.—, Lakatosok ált. 16 —, Szt. Lőrinczi pártszerv. ált. 216, Erzsébetfalvai p.-sz. ált. 4.—, Soroksári p.-sz. ált. 2.80, Szent-Endrei p.-sz. ált. 8.68, Nagy-Szurdoki p.-sz. ált. —.96, Sárisápi p.-sz. ált. 2.—, Tokodi p.-sz. ált. —.12, Schultheisz ált. 5.20, Mark ált. —.28, Oppmann ált. —.12, Fehér ált. —.32, Bella ált. .28, Stiller ált. 7.90, Graf ált. (Újpest) 2 — Doboz ált. (D.Pataj) 1.—, Faragó ált. (Debreczen) —.10. Párttagoktól (közvetlenül): Rosen —.20, Kovács —.50, Weisz E. —.30, Geiger —.40, Neumann P. 1.—, Gl. Gy. —.28, Einzig H. —.20, Back J. —.20, Steiner Ö. —.20, Schwarzenberg —.60, Szántó J. —.20, Spillmann —.20, Zoltán —.20, Rosenfeld M. —.20, Krausz M. —.20, Rosenfeld S. —.20, Bródi 1.—, Wolf Henrik —.40, Kubiczky —.50, Zs. A. -.40, W. 1.—. A feketék. Dr. Somló Bódog, a nagyváradi jogakadémia tanára pár hónappal ezelőtt a Társadalomtudományi Társaság ülésén előadást tartott A társadalom fejlődéséről és néhány gyakorlati alkalmazásáról czímmel. Az értekezés azután megjelent a társaság folyóiratában, a Huszadik Században, majd különlenyomatban is. Somló Bódog az értekezésben főképpen azt bizonyítja, hogy a társadalom rendes, természetes fejlődését még akkor sem szabad gátolni, ha a fejlődést elősegítő és gyorsító eszmék, törekvések magának a társadalomnak alapjában való megváltoztatására irányulnak. Szóval Somló a szabad fejlődés híve. Maga az előadás azon a nehézkes, nehezen érthető tudományos nyelven volt tartva, mely főképpen a magyar tudományos munkákat jellemzi, tehát a tömeg felizgatására már azért sem igen lenne alkalmas, mert a tömeg jól tud magyarul s igy a magyar tudományos nyelven tartott előadásokból édes-keveset ért. Mindegy. A sötétség vakondokainak elég volt annyit tudni, hogy Somló nem közéjük való, mert ime a jól kitaposott útról letér s azt állítja, hogy a világosság a sötétségnél többet ér. Elsősorban szeretett kartársai, a nagyváradi jogakadémia tanárai ültek össze, hogy törvényt üljenek a bűnös fölött, ki nem átallotta nyíltan megmondani, hogy még nekünk magyaroknak is haladnunk kell. Elhatározták, hogy felterjesztést intéznek a miniszterhez az iránt, hogy Somlót legyen kegyes a munkásokkal szemben már rég gyakorolt módon megbüntetni, t. i. állásából kicsapni, tehát az éhenhalás feltételeit neki megadni. Az eset azonban hamarosan kiszivárgott s néhány újság erősen megtámadta a spiczlikké sülyedt tanárokat. Erre a derék urak meghökkentek s elhatározták, hogy a büntetés módozatára nézve nem tesznek javaslatot, hanem a delinkvenst átengedik nagy kegyesen a miniszternek. Ők nem tesznek egyebet, csak tanártársukat megdenuncziálják. A denuncziáló irat el is készült, nyilvánosságra is került. Róla elég annyit mondanunk, hogy még Magyarországon is megdöbbentő az a tudatlanság, az a középkori felfogás, mely abból kiárad. Szinte csodálkozik az ember, hogy a modern papír eltűrte, hogy a megdohosodott eszméket rája lerakják a Somlót, ki nem tett egyebet, és nem mondott mást, mint amit előtte már számos világos fejű ember tett, mondott és irt, elnevezi az irat szoczialistának, anarkistának és a jó ég tudja minek. Holott Somló se nem szoczialista, se nem anarkista, hanem polgárember, akinek talán az az egy hibája van, hogy sokkal több tudással, egészségesebb észszel és ami a fő, jobb, tisztább látású szemmel van megáldva, mint a nagyváradi jogakadémia többi tanárai. Az „eset" a liberális sajtóban úgynevezett nagy feltűnést keltett. Kirúgtak a tanárok ellen, előbb azonban elcsodálkoztak azon, hogy nálunk ilyen is megtörténhetik. A tanszabadság és más olyan szabadságok megsértését látták a dologban, amely szabadságok pedig legfölebb elméletben léteznek, de a gyakorlatban nem léteztek soha. Ne ijedjen meg a liberális sajtó; a reakció Magyarországon intézhet kirohanásokat, amennyit csak akar, de kirohanásaival semmiféle szabadságot nem sérthet. Ami nincs, azt nem lehet sérteni. És hogy Magyarországon nincs szabadság, az nemcsak a reakciónak, de még jobban a liberalizmusnak a bűne. A nagyváradi tanárok nem akarnak egyebet, minthogy mindenki helyezkedjék bele az általánosságba. Ha sötétség van, hát legyen sötétség. Nálunk a sötétséget, a maradiságot, a barbarizmust törvények és intézmények biztosítják, aki tehát a haladást, a szabad fejlődést prédikálja, az a törvények és intézmények ellen izgató büntetést érdemel. A nagyváradi tanárok felfogása nagyon jól beleillik a ma uralkodó törvényes jogrend keretébe és ezt a törvényes jogrendet a liberálisok csinálták. Most hát ne panaszkodjanak a szabadelvűek, mert mikor a reakcionáriusok szövetkeznek minden szabadság megfojtására, a szabad vélemény elnémítására, akkor nem tesznek egyebet, mint a liberálisok jogrendjét és államát védelmezik. Aki ellen kételkednék, az gondolja meg, hogy a nagyváradi tanárok felterjesztésüket a közoktatásügyi miniszterhez intézik. A közoktatásügyi minisztertől várják a tanár urak, hogy az a szabad fejlődésre való törekvést meg fogja bélyegezni és visszahelyezi jogaiba a szentelt vízzel és tömjénfüsttel ellátott „tudományt". A tanár urak bizonyosan tisztában vannak azzal, hová czímezték penészes felterjesztésüket. Pedig a közoktatásügyi miniszter liberális. Íme így tűnik ki lassan kint, hogy a reakczionálizmus és a liberalizmus lényegében és alapjában egy kutya. Ezen a különös dolgon bizonyára a liberálisok és a reakczionáriusok csodálkoznak legjobban. Mert nem szándékos ez az egykutyaság; a szabadelvűek bizonyára nem így akarták, de ez a fátuma minden kapkodásnak és bátortalan tapogatásnak. A fejlődéssel nem lehet játszani s aki nem mer bátran és nyíltan melléje szegődni, az nevezheti magát akárminek, egy fazékba kerül a maradiakkal. Ez a társadalmi fejlődés törvényszerűsége. A nagyváradi tanárok cselekedetén nem szabad megbotránkozni, mert középkori eszméikkel azok nem állanak elszigetelten. Ez a tanárság egy kis csapatát képezi csak a reakció azon óriási seregének, mely különösen az utóbbi időben mindig nagyobb vakmerőséggel emelgeti föl fejét, mig végre nyilt csatában ütközik meg a haladás zászlóvivőivel. El akar temetni minden tudományt, kioltani minden világosságot s bárd alá juttatni mindenkit, aki napfényre szomjazik, hogy sivárság és temetői csönd uralkodjék mindenütt és ő maga uralkodjék eleveneken és holtakon. Ez ellen a reakczió ellen a liberálisokat már azért is hiábavaló harczba szólítani, mert mint láttuk, maga a liberalizmus is reakcziós. A fejlődés legfiatalabb és ennélfogva legerőteljesebb gyermekei vehetik csak fel a reakczióval sikerrel a harczot s ezek a szocziáldemokraták. A szocziáldemokráczia hadseregéhez kell csatlakozni minden szabad gondolkozónak és minden szabadságra és világosságra törekvő embernek, mert csak a szocziáldemokráczia ereje törheti meg a reakció vakmerőségét és csak az tüntetheti el egyszer és mindenkorra a földszínéről, a haladás ellenségeit. A Népszava mai száma 8 oldal.