Népszava, 1903. június (31. évfolyam, 63–73. sz.)

1903-06-04 / 63. szám

63. szám. Budapest, 1903. csütörtök, junius 4. XXXI. évfolyam. N­É­P­S­Z­AVA A magyarországi mezei és ipari munkásság érdekeit képviselő politikai lap. ELŐFIZETÉSI DIJ: a keddi, csütörtöki és szombati kiadásra: Egész éviG 14.40 K.,­­12 évre 7.20 K.­­/1 évre 3.60 K., 1 hóra 1.20 K. Csupán a csütörtöki kiadásra: Egész évre 4,80 K., félévre 2,40 K.,­­/1 évre 1,20 K., 1 hóra 40 f. A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. Megjelen minden kedden, csütörtökön és szombaton. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., József-körút 18. sz., ahová mindennemű levelezések és egyéb küldemények intézendők. ME- TELEFON­SZÁM 54—54. 03M Szerkesztővel értekezni lehet minden hétfőn, szerdán és szombaton este 6­-S-ig. A központi pártpénztárnál 1903. márczius 15-től május 31-ig pártadó fejében befolyt. Pártszervezetektől: Asztalosok 96.—, Aranyműve­sek 3.—, Bádogosok 48.—, Bőröndösök 12.—, Czipőfelsőrészkészítők 9.—, Fehérneműtisztítók 4.—, Grafkai munkások 20.—, Kalaposok 20.—, Ket­tyüsök 22.40, Építőmunkások 48.—, Kovácsok 12.—, Könyvnyomdászok 96.—, Kádárok 24.—, Kárpito­sok 12.—, Könyvkötők 32.—, Kereskedelmi alkal­mazottak 9.—, Lakatosok 24.—, Mintaasztalosok 12.—, Női konfekc­ió munkások 16.—, Paszomá­nyosok 12.—, Reszelővágók 15.—, Szobafestők 12.—, Szabók 16.—, Vas- és érczöntők 24.—, Vas- és érczesztergályosok 48.—, III. ker. pártszerv. 2.—, Német pártszerv. 4.—, IX. ker. pártszerv. 1.—, Cseh pártszerv. 6.—, Vasbátormunkások 12.—, Erzsébetfalvai pártszerv. 12.—, VI. ker. pártszer­vezet 8.—, Párttagoktól (szervezetek vagy bizalmi férfiak által) : Vasbátormunk. szervezete által 5.—, Nyom­dászok ált. 40.—, Kőművesek ált. 39.44, Bádogo­sok ált. 12.—, Grafikaiak ált. 11.20, Kettyüsök ált. 10.—, Szabók által 30.—, Lakatosok ált. 16 —, Szt. Lőrinczi pártszerv. ált. 216, Erzsébetfalvai p.-sz. ált. 4.—, Soroksári p.-sz. ált. 2.80, Szent-Endrei p.-sz. ált. 8.68, Nagy-Szurdoki p.-sz. ált. —.96, Sárisápi p.-sz. ált. 2.—, Tokodi p.-sz. ált. —.12, Schultheisz ált. 5.20, Mark ált. —.28, Opp­mann ált. —.12, Fehér ált. —.32, Bella ált. .28, Stiller ált. 7.90, Graf ált. (Újpest) 2 — Doboz ált. (D.­Pataj) 1.—, Faragó ált. (Debreczen) —.10. Párttagoktól (közvetlenül): Rosen —.20, Kovács —.50, Weisz E. —.30, Geiger —.40, Neumann P. 1.—, Gl. Gy. —.28, Einzig H. —.20, Back J. —.20, Steiner Ö. —.20, Schwarzenberg —.60, Szántó J. —.20, Spillmann —.20, Zoltán —.20, Rosenfeld M. —.20, Krausz M. —.20, Rosenfeld S. —.20, Bródi 1.—, Wolf Henrik —.40, Kubiczky —.50, Zs. A. -.40, W. 1.—. A feketék. Dr. Somló Bódog, a nagyváradi jog­akadémia tanára pár hónappal ezelőtt a Társadalomtudományi Társaság ülésén előadást tartott A társadalom fejlődé­séről és néhány gyakorlati alkalmazásáról czímmel. Az értekezés azután megjelent a társaság folyóiratában, a Huszadik Szá­zadban, majd különlenyomatban is. Somló Bódog az értekezésben főképpen azt bizonyítja, hogy a társadalom rendes, természetes fejlődését még akkor sem szabad gátolni, ha a fejlődést elősegítő és gyorsító eszmék, törekvések magának a társadalomnak alapjában való megváltoz­tatására irányulnak. Szóval Somló a sza­bad fejlődés híve. Maga az előadás azon a nehézkes, nehezen érthető tudományos nyelven volt tartva, mely főképpen a ma­gyar tudományos munkákat jellemzi, tehát a tömeg felizgatására már azért sem igen lenne alkalmas, mert a tömeg jól tud magyarul s igy a magyar tudományos nyelven tartott előadásokból édes-keveset ért. Mindegy. A sötétség vakondokainak elég volt annyit tudni, hogy Somló nem közé­jük való, mert ime a jól kitaposott útról letér s azt állítja, hogy a világosság a sötétségnél többet ér. Első­sorban szere­tett kartársai, a nagyváradi jogakadémia tanárai ültek össze, hogy törvényt üljenek a bűnös fölött, ki nem átallotta nyíltan megmondani, hogy még nekünk magya­roknak is haladnunk kell. Elhatározták, hogy felterjesztést intéznek a miniszter­hez az iránt, hogy Somlót legyen kegyes a munkásokkal szemben már rég gyako­rolt módon megbüntetni, t. i. állásából kicsapni, tehát az éhenhalás feltételeit neki megadni. Az eset azonban hamaro­san kiszivárgott s néhány újság erősen megtámadta a spiczlikké sülyedt tanáro­kat. Erre a derék urak meghökkentek s elhatározták, hogy a büntetés módozatára nézve nem tesznek javaslatot, hanem a delinkvenst átengedik nagy kegyesen a miniszternek. Ők nem tesznek egyebet, csak tanártársukat­­ megdenuncziálják. A denuncziáló irat el is készült, nyil­vánosságra is került. Róla elég annyit mondanunk, hogy még Magyarországon is megdöbbentő az a tudatlanság, az a középkori felfogás, mely abból kiárad. Szinte csodálkozik az ember, hogy a mo­dern papír eltűrte, hogy a megdohosodott eszméket rája lerakják a Somlót, ki nem tett egyebet, és nem­ mondott mást, mint amit előtte már számos világos fejű ember tett, mondott és irt, elnevezi az irat szo­czialistának, anarkistának és a jó ég tudja minek. Holott Somló se nem szoczialista, se nem anarkista, hanem polgárember, akinek talán az az egy hibája van, hogy sokkal több tudással, egészségesebb ész­szel és a­mi a fő, jobb, tisztább látású szemmel van megáldva, mint a nagy­váradi jogakadémia többi tanárai. Az „eset" a liberális sajtóban úgyneve­zett nagy feltűnést keltett. Kirúgtak a tanárok ellen, előbb azonban elcsodálkoz­tak azon, hogy nálunk ilyen is megtör­ténhetik. A tanszabadság és más olyan szabadságok megsértését látták a dolog­ban, amely szabadságok pedig legfölebb elméletben léteznek, de a gyakorlatban nem léteztek soha. Ne ijedjen meg a liberális sajtó; a reakc­ió Magyarországon intézhet kirohanásokat, amennyit csak akar, de kirohanásaival semmiféle sza­badságot nem sérthet. Ami nincs, azt nem lehet sérteni. És hogy Magyarországon nincs szabadság, az nemcsak a reakc­iónak, de még jobban a liberalizmusnak a bűne. A nagyváradi tanárok nem akarnak egyebet, minthogy mindenki helyezkedjék bele az általánosságba. Ha sötétség van, hát legyen sötétség. Nálunk a sötétséget, a maradiságot, a barbarizmust törvények és intézmények biztosítják, aki tehát a hala­dást, a szabad fejlődést prédikálja, az a törvények és intézmények ellen izgat­ó büntetést érdemel. A nagyváradi tanárok felfogása nagyon jól beleillik a ma ural­kodó törvényes jogrend keretébe és ezt a törvényes jogrendet a liberálisok csinálták. Most hát ne panaszkodjanak a szabad­elvűek, mert mikor a reakc­ionáriusok szövetkeznek minden szabadság megfoj­tására, a szabad vélemény elnémítására, akkor nem tesznek egyebet, mint a libe­rálisok jogrendjét és államát védelmezik. Aki el­len kételkednék, az gondolja meg, hogy a nagyváradi tanárok felterjeszté­süket a közoktatásügyi miniszterhez in­tézik. A közoktatásügyi minisztertől várják a tanár urak, hogy az a szabad fejlődésre való törekvést meg fogja bélyegezni és visszahelyezi jogaiba a szentelt vízzel és tömjénfüsttel ellátott „tudományt". A ta­nár urak bizonyosan tisztában vannak azzal, hová czímezték penészes felterjesz­tésüket. Pedig a közoktatásügyi miniszter liberális. Íme így tűnik ki lassan kint, hogy a reakczionálizmus és a liberalizmus lénye­gében és alapjában egy kutya. Ezen a különös dolgon bizonyára a liberálisok és a reakczionáriusok csodálkoznak leg­jobban. Mert nem szándékos ez az egy­kutyaság; a szabadelvűek bizonyára nem így akarták, de ez a fátuma minden kap­kodásnak és bátortalan tapogatásnak. A fejlődéssel nem lehet játszani s aki nem mer bátran és nyíltan melléje szegődni, az nevezheti magát akárminek, egy fazékba kerül a maradiakkal. Ez a társa­dalmi fejlődés törvényszerűsége. A nagyváradi tanárok cselekedetén nem szabad megbotránkozni, mert középkori eszméikkel azok nem állanak elszigetel­ten. Ez a tanárság egy kis csapatát képezi csak a reakc­ió azon óriási sere­gének, mely különösen az utóbbi időben mindig nagyobb vakmerőséggel emelgeti föl fejét, mig végre nyilt csatában ütkö­zik meg a haladás zászlóvivőivel. El akar temetni minden tudományt, kioltani minden világosságot s bárd alá juttatni mindenkit, aki napfényre szomjazik, hogy sivárság és temetői csönd uralkodjék mindenütt és ő maga uralkodjék eleveneken és holtakon. Ez ellen a reakczió ellen a liberálisokat már azért is hiábavaló harczba szólítani, mert mint láttuk, maga a liberalizmus is reakcziós. A fejlődés legfiatalabb és ennélfogva legerőteljesebb gyermekei vehetik csak fel a reakczióval sikerrel a harczot s ezek a szocziáldemokraták. A szocziáldemo­kráczia hadseregéhez kell csatlakozni minden szabad gondolkozónak és minden szabadságra és világosságra törekvő embernek, mert csak a szocziáldemo­kráczia ereje törheti meg a reakc­ió vak­merőségét és csak az tüntetheti el egy­szer és mindenkorra a földszínéről, a hala­dás ellenségeit. A Népszava mai száma 8 oldal.

Next