Népszava, 1903. június (31. évfolyam, 63–73. sz.)
1903-06-13 / 67. szám
1903. június 25. NÉPSZAVA egyrészről a rabbik és a zsidó társadalom élén levők között, más részről pedig az orosz rendőrség és csendőrség között. Ezek ugyanis egyértelműen a szoczialistákat vádolják a kisenevi eseményekért. Ama rémes eseményeket isten büntetése gyanánt tüntetik fel, mely a zsidókat vallástalanságuk miatt sújtja. A kormány beleegyezésével a zsinagógákban istentiszteletet tartottak a kisenevi halottakért. A kereskedők és vállalkozók pedig összes munkásaikat templomba küldték, noha munkanap volt. A papok prédikácziójukban felszólították a hívőket, hogy szoczialista társaikat árulják el, sőt még a szülőkre is legszentebb kötelesség gyanánt rótták fel, hogy még saját gyermekeiket is, ha szoczialisták volnának, szolgáltassák ki a rendőrségnek És tényleg számos zsidó elég aljas volt, hogy ezen felszólításnak eleget tegyenek , pl. egy atya saját leányát jelentette fel. Ez a leány most fogságban sínylődik. A legszomorúbb szerepet játszották azonban ebben a czionisták. Míg némely polgári lapok a vérengzés valódi okaira utaltak, addig a czionisták röpiratot terjesztettek, melyben kijelentették, hogy az abszolutisztikus kormánynak a dologhoz semmi köze és a rendőrséghez önkéntes segítőcsapatul szegődve a szoczialisták üldözésénél segédkeztek. A zsidó szocziáldemokrata pártnak manifesztuma jelent meg, melyben felszólítják a munkásokat, hogy fegyveres ellentállásra szervezkedjenek. Tényleg alakult is egy népvéderő, mint más városokban. De a czionisták az „úgynevezett" függetlenségiekkel — így nevezik az állam védelme alatt álló szervezeteket — szintén népvéderőt alkottak. Ezen „függetlenségiek" kapitánya könnyen rábírta a czionistákat, hogy a május elsején tüntető szoczialista munkásokat megtámadják, mihelyst a rendőrség felszólítja őket erre. Május elsején Odesszában tüntetés ugyan nem volt, hanem egy 300 szoczialista munkásból álló gyűlést felkutattak és mielőtt még a rendőrség és a kozákok megjelentek volna, a kormányhű zsidók megtámadták a munkásokat és tettleg bántalmazták őket. A megjelent kozákok ezután megrohanták a munkásokat, kik közül 20 zsidót és 10 keresztényt elfogtak. Látjuk tehát, hogy az osztályellentét a kijenevi események után még élesebben lép előtérbe és hogy a különben demokrata polgári zsidóság, most valódi mivoltában mutatkozik. Nincs tehát semmi különbség zsidó vagy keresztény csuhás között. Ázsiából. Észrevehették elvtársaink, hogy egy idő óta kíméletesen bánunk Ázsia basáival; nem pazaroljuk már rájuk az állatvilág hasznos lakóinak neveit. Készakarva tettük ezt is amazt is: a kíméletlen hanggal kitűzött ezélünk volt egyrészt az, hogy gyűléseink, egyleteink oktalan betiltásának, elvtársaink otromba üldözésének gátat vessünk, de másrészt az is, hogy Ázsia kisebb-nagyobb zsarnokait, szoczialistafalóit, mint vádlókat az esküdtszék elé kényszeritsük. Czélunkat félig-meddig elértük, a szervezkedésnek ázsiai ukázokkal való elnyomatását — jóllehet szüntelenül — leginkább csak mozgalmunknak újabb helyein tapasztalhatjuk; a becsületükben megsértett alispárok, főszolgabírák, rendőrkapitányok és csendőrök érzékenysége révén pedig sajtópereink, száma öttel-hattal növekedett. Gondunk lesz rá, hogy panaszosaink vádlottakként kerüljenek ki a tócsából. Ha több időnk és még több pénzünk volna, akkor magunk vonnánk csendőreinket és szolgabiráinkat felelősségre a törvény előtt, ami a királyi ügyészségnek volna kötelessége. Kapóra jön a következő eset: Somogy megye kaposvári járásának Szent-Jakab nevű községében beállítottak a múlt héten a kakastollas legények Orbán István elvtársunkhoz és elvittek tőle 35 darab könyvet. Törvényes felhatalmazásuk ehez nekik nem volt, nem is lehetett, tehát azok a csendőrök erőszakot követtek el, vagyis raboltak Orbán Istvánnál. Ezt nálunknál jobban tudja a királyi ügyészség bárhol Ázsiában. Orbán elvtársunk elment panaszra a kaposvári főszolgabíróhoz és megkérdezte tőle tisztességtudóan, hogy van-e tudomása erről a rablásról? A főszolgabíró felelete az volt: „nem pofoztak-e meg egy kicsit azok a rablók a törvény nevében ?" Elvtársunk nem volt borközi állapotban, nincs is megáldva olyan kitűnő humorral, mint a járás hivatalos esze, azért nyugodtan válaszolta: „azt szeretném látni, mikor én sem nem loptam, sem nem öltem." A főszolgabíró kisisten emigy búcsúzott el Orbán testvérünktől: „jól van, majd két-három napra be leszel zárva, elmehetsz most és majd meg leszel hivatva." Hát ez nincs jól kicsit sem, hogy azokra a csendőrökre egyenesen reáparancsolják a szolgabirák a törvénytelenségek elkövetését. Lehet, hogy maguk sem tudják, milyen kézzelfogható törvénytiprás bármilyen könyvnek is jogtalan lefoglalása. Ez mentség sem lehet akkor, amikor csakis szocialista könyveket és újságokat rabolnak el a Délvidéken éppúgy, mint a Somogyban vagy Fehér megyében. Legalább később visszaadnák azokat a könyveket és lapokat, amelyekben nem találtak sem puskaport, sem szűzdohányt a pandúrok, de — ki tudja — talán a csendőrlaktanyák könyvtárait gazdagítják velük ? ! Orbán István Szent-Jakab községben mindene nem kíváncsi: akár a csizmáját, akár a könyvét lopják el, jussa van visszakövetelni saját jószágát. A becsukatás és a megpofozás annak járna jogosan, aki Orbán Istvánt személyében és vagyonában megháborította. Mi kívánunk magunknak sok-sok Orbán Istvánt, aki erős szocziáldemokrata és nem bújik el a szalmakazalba az ijesztgetésre. A munkásság hasztalan várja akár politikai, akár gazdasági küzdelmében a hivatalnokok támogatását avagy csak pártatlanságát, kötelességteljesítését. Erre is szolgálunk példával. Bihar megye Gáborján községben elvtársaink e hó 7-ére szabályszerűen egy népgyűlésbejelentést adtak át a községi jegyzőnek, aki a bejelentés láttára a következő nyakatekert bölcsességet freccsentette: 389/1903. Eltekintve attól, hogy a politikai kérdések vitatását czélzó népgyűlések engedélyezése a községi elüljáróság jogkörét meghaladja, a Sándor Lajos, Balázsi Imre és Demján Sándor itteni lakosok által a bentiek értelmében f. évi június hó 7-én, délután 4 órára bejelentett népgyűlés tartását alulírt község elüljárósága már azért sem veheti tudomásul mert az elengedhetetlen közrend, csend és nyugalomra nézve bejelentőknek sem értelmi színvonala, sem társadalmi állásában biztosítékot nem találhat. Kelt Gáborján, 1903. évi junius hó 4-én. Sz. Gombos Dávid s. k., főbiró. rp 01 Kovács László s. k., jegyző. Fából vaskarika! Kovács László, Gáborján község makrapipája jegyzője beismeri, hogy a „népgyűlések engedélyezése a községi elüljáróság jogkörét meghaladja", mindamellett a nagyravágyás láza megszállotta és egy czifra mondatban megvédi a gáborjáni „elengedhetetlen" (ez elemészthetetlen !) közrendet, csendet és nyugalmat, ráadásul még biztosítékokat sem talál Sándor Lajos és társainak értelmi színvonalában és társadalmi állásában Tekintsük meg a gáborjáni jegyző „értelmi színvonalát" vagy mi a csodáját? Ha egy jegyző értelmes és valami csekély színvonal benne található, akkor tudnia kell, hogy ha a beérkező akármilyen jelentés nem hozzá tartozik, akkor azt azonnal tovább kell küldeni oda, amely hatóság jogkörébe az tartozik és nem járja annak a tévesen czímzett írásnak a hátlapjára firkálgatni — különösen ostobaságokat. Gáborjáni elvtársaink a legközelebbi bejelentést nem a jegyzőnél, hanem a főszolgabírónál fogják megtenni, ha gyűlést akarnak tartai. A főszolgabíró azután megüzenheti a jegyzőnek: a népgyűlés nem szorul engedélyezésre, hanem azt tudomásul kell venni, ha három ember a jutagyári sztrájk. Az a gazság, amelylyel a jutagyár munkásaival szemben eljárt, mint már megírtuk, arra kényszeríti a munkásokat, hogy akaratuk ellenére még attól a sovány darab kenyértől is megfoszszák magukat, melyet eddig a gyár adott. Mikor az igazgatóság kibocsátotta azt a hirdetményt, amelylyel 1200 munkást fosztott meg kenyerétől, a sztrájkbizottság gyűlésre hívta egybe Újpest munkásságát, a villamos vasút újpesti főállomása melletti vendéglőbe. Ott voltak persze az újpesti jutagyár sztrájkoló munkásnői is. Ekkor Karolin elvtársnő ajánlatára elnöknek megválasztottak Brecska István elvtársat és Tolnay Anna elvtársnőt, jegyzőnek Bellér Ignácz elvtársat és Módos Gizella elvtársnőt. Brecska István elvtárs megnyitó beszéde után Pelczéder Ágoston elvtárs szólalt fel. Beszédje elején ismertette a leszerelt és újra kitört sztrájk történetét. Mikor az ismertetésnek ahoz a részletéhez ért, hogy a gyár rutul becsapta a sztrájkólókat, a hatalmas munkástömeg haraggal zúdult fel: — Gyalázat, ki kell verni őket az országból ! Elmondta Pelczéder elvtárs, hogy micsoda keserves küzdelem előtt állanak a garasnélküli, családjukért aggódó munkásnők és ők mégis úgy határoztak, hogy az emberséges bánásmódért, a tisztességes keresetért felveszik a harczot és míg jobb jövőjüket ki nem vívják, elkészültek az éhezésre. A sztrájkolók lelkesedve helyeselték Pelczéder elvtárs szavait, aki ezután határozatilag kimondta, hogy a sztrájkot a végletekig folytatják. Felhívta azután a munkásságot a sztrájkolók támogatására és kéri a közönség rokonszenvét, adakozását. Pelczéder után Czédi István elvtárs buzdította a munkásokat, majd Rosenfeld Józsa elvtársnő mondott tüzes, ötletes beszédet a munkásleányok sorsáról. Gábor Ágoston, Schneider András és Ramlicska Károly elvtársak felszólalása után a gyűlés véget ért és a kétezer munkás a Marseillaise éneklésével rendben hazaszéledt. A sztrájkoló munkásnők ma kiáltványnyal fordulnak a főváros munkásnépéhez és polgárságához segélyt kérvén. A kiáltványban, melyet a sztrájkbizottság írt alá, egyebek közt ezt irják: Kenyeret kértek, hogy családjaikkal éhen ne haljanak és a könyörgő sápadt arczok, az élő holtak látása nem indította meg kőszivü igazgatóságát, ő még további szenvedésre, nyomorra akarja kárhoztatni s a végromlásba kergetni az éhezőket. És az eddig békén tűrő nyomorgók kényszerítve lettek a harczra. Ügyük igazságos, követelésük méltányos. Kérünk titeket munkástársak, polgárok, tekintsetek a nyomorgók táborára és segítsétek őket igazságos küzdelmükben. Adakozzatok a küzdők támogatására, mert az ő győzelmök a tiétek is. Adakozások küldendők Újpest, Gyár utcza 31. szám alá Solnai Anna nevére. • A jutefonó- és szövőgyári sztrájkoló munkások segélyezésére 1903. május hó 27-től június hó 11-ig a következőktől érkezett segély: Danubius felső hajó-osztály Heifeld által 16 kor. 40 fillér, felső kovácsműhely Teisz által 8.60, gépműhely Breska által 18.20, alsó kovácsműhely Orosz által 19.—, kazánkovács-osztály Novák által 29.—, hidász-osztály Bella által 11.5, vagyonosztály Hart és Hász által 20.40. Kazánkovácsoktól Novák által 11.40. Vas- és fémmunkások kazán- 3. oldal. bejelentést aláírta s a gyűlés idejét, helyét és napirendjét benne felsorolták; egyébre nincs szükség. Az értelmi színvonalon és a társadalmi álláson osztozkodjék a gáborjáni jegyző a főbíróval, Sz. Gombos Dáviddal, aki nagy komolyan a pecsétet ráütötte és még aláírását is rákötűzte erre a fületlen gombra.