Népszava, 1903. szeptember (31. évfolyam, 100–112. sz.)
1903-09-01 / 100. szám
2. oldal. , Wekerle hátul. Most megfordult a sor- rend. Ebben a megfordított sorrendben bizakodnak most az aggódók s reménykedők. Azt hiszik, hogy ezek a sokat emlegetett férfiak fogják a kibontakozás módját megtalálni s a forrón óhajtott békét megteremteni. Mi válik be a reményből, azt nem tud-t juk, de azt állítjuk, hogy e két ellentétes I irányú férfiúnak együttes működése arczul verése volna minden politikai morálnak sazt jelentené, hogy eddig külön-külön hazudtak, hogy most együttesen csaljanak. " Hol a néppárt? film Az ország szekere megrekedt, kátyúba futott. A nép elégedetlen, háborog, jogot követel. Mindenki előtérbe lép, tesz, vesz, s mozog hallat magáról, csak egy tényező tünt el: a néppárt. Rakovszkyt a nemzeti követelmények ellen, Kaast ezek mellettvaló csendes agitáczió, Zborayt a katonai (Szakkérdések, gr. Zichy Jánost a vele szemben megnyilvánult királyi kegyben való sütkérezés foglalják el annyira, hogy nem érnek rá a néppel foglalkozni. De ,hol a többi? Hát mindenütt, csak ott nem, ahol anép buján-baján változtatni, helyzeténsegiteni lehetne és kellene. jjjre gr* Budapest, augusztus 31. válság nem mozdul egy helyről.Mindenféle hírek röpködnek a levegőben: „a király ugy" — „a király ugy, de sem a politikusok, sem az ország nem tudja valóban, hogy mit akar a király. Ennél- fogva „természetesen" azt sem tudják a politikusok, hogy ők maguk mit akarnak ! Szép helyzeti Titkos szavazások. Egy elvtársunk írja: Tisztelt szerkesztőség ! Csodálkozva olvastam Benyovszky Sándor gróf országgyűlési képviselő levelét a választási jogról. Nem azok a sablonos fentartások ötlöttek fel, amelyeket a gróf úr szükségesnek tart elmondani, hanem a titkos szavazás körül felmerült aggályai. Csodálkoztam, mondom, hogy a mai „rend" ismerője, amilyennek a gróf úrnak, mint a fennálló társadalom képviselőjének lennie kell, hogy mondhat ilyen furcsaságokat. Azt mondja, hogy súlyos aggodalmai vannak a titkos szavazás miatt, mert a solti elvtársak a törvényhatósági bizottsági tag választásakor titkos szavazás mellett a gyűlölt gazdatisztre adták szavazatukat, amit nyilt szavazás mellett bizonyára nem tettek volna. Hát először is honnan tudja a gróf úr, hogy a solti szoczialisták a gazdatisztre szavaztak, ha szavaztak? A szavazóktól bizonyára nem. Mert , ha azok valami aljas dolgot elkövettek, valószínűleg nem dicsekedtek volna vele. Minthogy továbbá Solt lakossága nem csupa szoczialista, nagy okoskodás útján sem tudhatta, hogy a szoczialisták hová szavaztak. A titkos szavazásnak pedig ugyebár az a kétségtelen ismertető jele, hogy titkos, t. i. senki más nem tudja, csak a szavazó, hogy kire szavazott. Ha a gróf úr is tudja, akkor már nem lehetett titkos, mert a szavazók bizonyára nem mondták el sem neki, sem másnak, ha megvetendő dolgot cselekedtek. Mert senki sem viszi a piacéra a maga szégyenét. Ha tudja, másoktól tudja, azoktól, akiknek maguknak sem szabad a dolgot tudni. Mi következik ebből ? Az, ami a gróf úr előadásából is kitűnik, hogy az a bizonyos titkos szavazás minden lehetett, csak titkos nem. Hát ki az a kötözni való bolond, aki titkon szavazhat és az ellenségét válaszsza a maga megbízottjának ? Ezt nyilván kifejtette a gróf úr a maga okoskodásából. Bár a levélből magából is kitűnik ekképpen, hogy ha a dolog úgy történt, ahogy történt, a szavazás nem volt és nem lehetett titkos. De nincs is szükség a levélre. Ismerem én is, ismeri mindenki, aki egy kicsit látja az állapotokat, (no meg egy kicsit őszinte is és látja azt is, ami neki kellemetlen) az tudhatja, hogy Magyarországon nincs titkos szavazás. Az 1886. XXI. t.-cz. 37. § első bekezdése és az 1886. X XXXI. t.-cz. 46. § első bekezdése szerint a töCT joghatósági bizottság tagjainak, illetve a községi képviselők választása a „szavazók nevének és lakhelyének nyilvános feljegyzése mellett személyesen beadott szavazólapok által történik". Ezt nevezték el és nyilván nevezi a gróf úr is titkos szavazásnak. Csakhogy tudja mindenki és tudja a gróf úr is, hogy a szavazólapokat nyitva adják a bizottságnak, tehát láthatja mindenki, az elnök, a jegyző, a bizalmi férfiak, hogy ki hová szavaz. De, hogy a dolog biztosabb legyen még és már messziről lehessen megállapítani a szavazó pártállását, a a szavazólapokat az egyes pártok meghatározott színű lapokra íratják; a lap színét a szavazás megkezdéséig gondosan őrzik és igy tudják már a színéről, hogy ki hová szavaz. Ez a „titkos" szavazás. Szakasztott olyan, mint amikor a görögök hanyatlása idejében a titkos szavazáskor a vezérek és csahosok odahajoltak és a szavazó kezébe néztek, hogy ki milyen cserepet tart benne. A községi és megyei választásoknál is félnek a titkos szavazástól és igyekeznek is minden titkos szavazást meghiúsítani, hogy mindenkin rajta lehessen az érdekeltek szeme, hogy lássák, milyen szinti czédula van a kezében, hogy az uraságok és gyűlölt gazdatisztek rángathassák a választókat, mint a kocsis a lovakat. Ha komolyan akarnák a titkos szavazást, akkor megmutathatnák már most, a megyei és községi választásoknál, a mostani törvény keretén belül. Tegyék azt, amit Németországban, ahol a szavazócédulát egy üres szobában, senkitől nem látva, borítékba teszik és leragasztva adják az urnába. Ez titkos szavazás. De a magyarországi ? Pfuj ! Szégyeljék magukat, ezt titkos szavazásnak nevezni! Ez csalás és semmi más. Ha van valami jóakarat a mi népbarátjainkban, megkezdhetik azt már most gyakorolni. Követeljék mindenütt az igazi titkos választást. Ott, ahol a törvény már eddig biztosította : a községnél és a megyénél. De ne engedjük az erkölcstelen, szemmel látható svindlit. Elvtársainkat pedig felhívjuk, hogy az elkövetkező községi választásoknál a titkos szavazás tényleg titkos volta fölött őrködjenek. A törvény keretein belül cselekszenek, ha megkívánják, hogy a piszkos, aljas csalásnak, amely országszerte „titkos" szavazás örve alatt folyik, vége legyen. Ne csaljanak a nyitott és meghatározott szinű szavazócédulákkal. A tisztelt képviselő urak pedig, akik most már kezdik látni, hogy a nép ereje nélkül semmire sem mennek, és kezdik ígéreteiket bőven osztani, hagyják abba az ígérgetést és tegyenek. Tartsák meg és tartassák meg először a törvényt, hogy azt ne tegyék még rosszabbá. És azután ígérjenek csak. Ezt akartam mondani és ennek szíves közlését kérem. Tisztelettel M. M. N fi P SZAVA 1903. szeptember 1. KÜLFÖLD. Szerbia. Szoczialista kongresszus Belgrádban. A szerb munkások a napokban tartották meg az első szoczialista kongresszust, az ország fővárosában. A kongreszszuson vetették meg az általános munkásszövetség alapkövét. 500 küldött volt jelen. Legtöbben a vidéket képviselték. Az a terem, melyben a kongresszust megtartották, piros zászlókkal és piros szőnyegekkel volt földíszitve. A kongresszus lefolyása után nagy tüntető körmenet volt. Ez alkalommal lobogtak először piros zászlók Belgrád utczáin. A tüntetés után nagy lelkesedéssel utaztak haza a vidéki küldöttek. Lassalle Ferdinánd emlékének szentelte a tegnapi vasárnapot Budapest munkásnépe. Bár az idő előre állt s hideg szél tette kellemetlenné a szabadban tartózkodást, mégis összejött vagy 2000 elvtárs, akik kegyelettel emlékeztek meg előharczosunkról. Weltner elvtárs tartotta az ünnepi beszédet, melyben részletesen méltatta Lassalle jelentőségét. Weltner elvtárs beszédét itt közöljük : Tisztelt elvtársak és elvtársnők! A mindennapi küzdelem közepette összejöttünk ma, hogy a kegyeletnek szenteljünk néhány perczet. Lassalle Ferdinánd halálának 39-ik. évfordulóján néhány szóval meg kell emlékeznünk nagy előharcosunkról, aki annyit küzdött és annyit szenvedett a munkásságért. Ha Lassalle érdemeit méltatni akarjuk, akkor ismernünk kell azt a kort, amelyben élt, ismerni a nehézségeket, melyekkel küzdenie kellett. Ezért én Lassalle életrajzi adatait csak futólag fogom érinteni, hogy annál részletesebben ismertethessem, mily önfeláldozó munkát kellett végeznie, míg a közönyös munkások ezreiben fölébresztette a küzdelem utáni vágyat. Lassalle Ferdinánd 1825 április 25-én született. Atyja vagyonos selyemkereskedő volt, aki fiát szintén kereskedőnek szánta. Azonban Lassalle nagyobbra vágyott és erős akarattal keresztül vitte, hogy a kereskedelmi pályát elhagyva, az egyetemre járhasson. Előbb a boroszlói, majd a berlini egyetemre járt. A legnagyobb szorgalommal tanult. Különös előszeretettel tanulmányozta a Hegel-féle bölcseleti munkákat .Azonban már akkor is azzal foglalkozott, hogy önálló munkát írjon és még diák korában kezdi meg nagy bölcseleti munkáját, amelyet „Die Philosophie Herakleitos des Dunklen von Epheros" czímmel 1858-ban kiadott. 1845-ben tanulmányutat tett Párisba és itt beteljesedett régi vágya: megismerkedett Heine Henrikkel, aki Lassallet nagyra becsülte és már akkor is figyelmeztette barátait Lassalle tehetséges voltára. 1845-ben Lassalle visszatért Berlinbe, ahol a tudományos világ több jelentékeny tagjával ismerkedett meg. Humboldt Sándor többek között csodagyermeknek nevezte Lassallet. 1846-ban megismerkedett Hatzfeld grófnővel. Egy barátja, Mendelsson vezette be Lassallet a grófnőhöz. Hatzfeld grófnő elváltan élt férjétől, aki durván bánt vele és végül, mikor a grófnő ellenszegült, gyermekeit visszatartva, kitaszította házából. — Lassalle Ferdinándra ez a találkozás döntő befolyású volt. A szerencsétlen nő sorsa annyira meghatotta őt, hogy félbenhagyva tudományos munkásságát és a politikai szereplést, teljesen a grófnő ügyének szentelte magát, akinek perét 9 évi bámulatos küzdelem után megnyerte. A perben 36 bíróságot foglalkoztatott és bár a bíróságok elfogultak voltak Lassalleval szemben, akit akkor a hatalom már mint forradalmárt üldözött, Lassalle kitartása minden akadályt legyőzött és Hatzfeld grófnak elkellett fogadnia a békefeltételeket. A grófnő visszakapta nagy vagyonát és ebből Lassallénak hálája jeléül évjáradékot biztosított, amelyből az gondtalanul megélhetett. A hatalmas és befolyásos grófi család a legpiszkosabb eszközökkel dolgozott Lassalle ellen, így többek között egy szekrényke ellopásával is megvádolták, illetőleg Lassalle két dúsgazdag barátjának meggondolatlan tettét — akik tényleg a gróftól elvittek egy szekrénykét, amelyben fontos okmányokat sejtettek — Lassallere akarták fogni és azt hirdették, hogy a szekrénykét Lassalle biztatására lopták el. Lassalle az esküdtszék elé került, amely azonban Lassalle gyönyörű védőbeszéde után egyhangúlag felmentette őt. * A politikai mozgalom igen élénk volt mikor Lassalle ismét a politikai életben részt vett. A Manteuffel-minisztérium kíméletlen erőszakossággal dolgozott a gyenge nemzetgyűlés ellen és a márcziusi vívmányokat egymásután eltörölte. Már magát az alkotmányt támadták és a nemzetgyűlés tehetetlennek bizonyult a hatalommal szemben. Az alkotmány barátai nem maradtak tétlenek. Különösen a rajnamenti városokban volt élénk mozgalom. A „Rheinische Zeitung", Marx és Freiligrath szerkesztésével feltüzelte a kedélyeket itt jelent meg Freiligrath híres költeménye hol j