Népszava, 1903. október (31. évfolyam, 113–126. sz.)

1903-10-01 / 113. szám

, 1903. október 3. A leszavaztatás után Khuen-Héderváry, a kormánynélküli miniszterelnök távirati­lag bejelentette a királynak a lemondását. Persze rögtön mégis indult a találgatás, ki lesz az utódja. Már az intrikák is meg­indultak ebben az irányban s ki Wekerle, ki Apponyi, ki Andrássy mellett „küzd". Sokan Széll Kálmán mellett harczolnak, de nagyon sokan arra is gondolnak, hogy a király nem veszi tudomásul Khuen le­mondását és harmadszor is nyakukra küldi. És ez nem is nagyon valószínűetlen. Jön az erős kéz. A tegnapi leszavaztatás után Lukács László pénzügyminiszter azt mondta a folyosón: h Így nem lehet kormányozni. Majd meglátjá­tok mi lesz ebből ! ! Ebből sokan azt következtetik, hogy a sokat emlegetett „erős kéz" politikája következik most, t­e hát mert a nagy találgatás, kérdjük mi. Hiszen hirdetik, hogy a szabadelvű párt most talpra áll és „parlamentárisan" buktatta meg a kormányt. Hát ha talpra állt, hát csináljon most politikát olyat amilyent szükségesnek lát. Mit várja föntről­­ az áldást?! Ízléstelenség. A napokban Daszinsky '' elvtársunk a bécsi képviselőházban hatal­mas beszédet tartott, amelyben erősen megtámadta az uralkodó politikai irányt. 127 Polónyi urat arra indította, hogy táv­iratot küldjön elvtársunknak, amelyben a következőképpen üdvözli beszédéért: »A budapesti saskör a cseh és lengyel nemzet bátor képviselőit üdvözli a jogot lábbal tipró és elbizakodott osztrák németség ellen folytatott nem­zeti harc­ukban. Egyesültek leszünk az alkotmá­nyos harczban, egyesültek az elmaradhatatlan győ­zelemben." Ezt az ízléstelenséget bécsi testvérlapunk, az Arbeiter-Zeitung, most a következőkép­pen utasítja vissza: Ami elvtársunkat illeti, kereken visszautasíthat­juk ezen „üdvözlést". Daszinsky beszéde a dua­lizmus, az osztrák igazságtalanság ellen irányult; ha Daszinsky pörlekedik is a német pártokkal és a nemzeti egyenjogúsításért küzd is, azonban Sohasem jutott eszébe, hogy gyűlöletes állást fog­laljon az osztrák németség ellen. Épp ellenkező­leg,­­, mint minden szocziáldemokrata, azt akarja, hogy a népek szabadon versenyezve fejthessék ki kultúrájukat. A magyar sovinisztákhoz, akik a Magyarországban lakó nem magyar népek jogait lábbal tiporják, jól illenek az álszenteskedő szavak. Különben a sürgöny újabb bizonyítéka azon urak tolakodásának. Mellesleg meg akarjuk jegyezni, hogy a Saskör attól a korcsmától nyerte a nevét, melyben székel és Budapesten nagy be­folyást gyakorol a községi gazdálkodásra. Polónyi az elnöke. K­Ü­L­F­Ö­L­D. Japán. A női munkások helyzete Japánban. Japán testvér­lapunk a „Socialist" legutóbbi számában részlete­sen foglalkozik a japán női munkásoknak Matsuja­mában való nyomorúságos helyzetével. Aki ezen leírást olvassa, annak rögtön szembetűnik, hogy az angol kapitalizmus milyen emberölő, vérlázító munkát rak a munkások vállaira anélkül, hogy azt törvényes intézkedések a legcsekélyebb mérv­ben szabályoznák. A szövőgyárban mintegy négy­száz női munkás dolgozik, akik a nők otthonában laknak. Háló­helyeik piszkosak, egészségtelen lyukak. Egy 18­ 42 láb területen 80 leány van összezsúfolva és pedig egyik részük nappal alszik, a másik éjjel ugyanazon fekhelyeken. A munká­sok között vannak olyanok is, akik már 10 évet töltöttek el ebben az embert gyilkoló levegőben. A munkaidő naponkint 12 óra és hetenkint fel­váltva éjjeli szolgálat. A napi munkadíj 25—55 fillér. Ezzel szemben csak koszt és lakásért többet kell a lányoknak fizetni 25 fillérnél. Emel­lett még egy raffinált fogáshoz folyamodott a gyár igazgatósága, hogy a munkások munkaerejét az utolsó vércseppig kisajtolják. Ugyanis a hosszú munkaidő, az egészségtelen viszonyok, a romlott, bűzhödt levegő annyira megviseli a munkásokat, hogy nagy részük nem képes munkába állani. Hogy tehát mégis elérjék ezt, meg van határozva, HÍ­RE­K. — Nyilatkozat. A czukrászsegédek, akik legutóbb szervezkedni kezdtek, a követ­kező nyilatkozatot adták ki. Alulírottak ezennel kijelentjük és aláírásunkkal bizonyítjuk, hogy a legutóbbi időben segédszak­társaink körében észlelt, nézetü­k szerint az egész czukrásziparra káros hatású szervezkedési mozgalom­ban részt nem veszünk A „Segédek követelései" czim alatt forgalomba hozott, a munkaadó urak elnökéhez intézett átiratot, miután azt oly köz­gyűlés határozta el, melynek többsége gyári vagy másféle, vagy vállalati és a sütődékben dolgozó czukrászsegédek voltak, kiknek munkaviszonya egészen eltérő a kis mértékbeni iparűzésnél alkal­mazásban lévő segédekétől, miután azok tömeges kereskedelmi áru előállításával, mi pedig csakis fényűzési élvezeti czikkek készítésével foglalko­zunk, ennélfogva azon átiratban foglaltakat reánk nézve kötelezőnek nem ismerhetjük el. Azon kar­társainkat, kik kis mértékben c­ukrászüzemben működnek és tévedésből esetleg már ezen mozga­lomban részt vettek, saját jól felfogott érdekükben épp úgy, mint iparunk érdekében kérjük, hogy a mozgalomban adott aláírásukat vonják vissza, mert ilyen mozgalom elterjedése a kismértékbeni ipar­űzésnél alkalmazásban lé­vő munkások helyzetét rosz­szabbítja és az egész ipart tönkre teszi.­­Végül ki­jelentjük, hogy minden a c­ukrászipart­ gátló moz­galomtól távol tartju­k magunkat, miután úgy a fizetési szokásokkal, mint munkaszüneti viszonyunkkal teljesen meg vagyunk elégedve és e tekintetben sem­miféle változást nem kívánunk, mert az évek során át föntartott jó és barátságos viszonyra, mely fő­nökök és segédek között fönnállott, különösen nagy súlyt fektetünk s annak további föntartását kívánjuk. Azt elismerjük, hogy a kisipar kezd tönkremenni, de nem értjük, miért fáj ezért a munkásoknak a feje. Érthetetlenek ezek a munkások. Hisz a nyilatkozat tisz­tán az ő érdekeik ellen van megírva, s azon nyomorúságos életkörülmények egye­nes letagadása, amely nyilvánvaló épp a kisiparos czukrászsegédek között. Azt a vádat p­dig — amely a nyilatkozat kiadása után tobbek lelkében fölmerült — hogy ezt a nyilatkozatot, a munkaadót készít­tették, felháborodással visszautasítják. A munkaadók ilyen aljasságra­ nem képesek ! — A főváros mint munkaadó. Egy vég­telen panaszos, alázatos hangú levél érke­zett be hozzánk a fővárosi ideiglenes szol­gák részéről, amelyben elpanaszolják nagy bajukat s arra kérnek bennünket, hogy közöljük és küldjük be a „nagyságos polgármester" urnak. Hát ők 8, 10, sőt 15 évig is ideiglenes minőségben lebegnek a főváros jóakaratá­nak egén s mikor elagyulnak, akkor né­melyik ugyan kap protekcziós kegy­dijacskát, de a legtöbbet végzéssel dob­nak ki, amelyben ékes stílussal van meg­írva, hogy munkaképtelensége következté­ben elmehet. Ha pályáznak szegények, őket az orvosi vizsgálat minden esetben mellőzendőknek jelenti ki s nekik, a rég­óta szolgálóknak van a legkevesebb re­ményük arra, hogy tisztességes megélhe­tésük legyen a fővárosnál, akik pedig na­gyon rászolgáltak volna erre. fia mégis kinevezik őket, 15—20 évi kínlódás után még próbaévet is kell szolgálniok, mintha az a pár évtized nem elég próba volna. Aztán, ha a korpótlék úgyis csak papíron van meg, kérik a nagyságos polgármestert, hogy 10 éves korpótlék helyett 5-öt fir­kantson a papirosra, de most már azután, a sok kínlódás után, szeretnék meg is kapni. Eddig a levél. Leközöltük s elküldjük a „nagyságos polgármester urnak", hátha az eszébe jut, hogy ha a főváros pénzén a derék százai hízhattak milliomosokká, ha a főváros pénzét minden hülye reklám­czélra oly szívesen ki lehet dobálni, ha a nagyobb hivatalnokok fizetése egy kis vagyonnak is beillik, talán kellene ezek­ről a folytonos bizonytalanságban s nyo­morúságban élő emberekről is gondos­kodni ? . De, atyámfiai, megjegyezzük, hogy a polgármester a kérésre sohasem hallgatott s ma sem fog hallgatni. Majd ha a „nagyságos" helyett a „menydörgős terin­gette" hangzik, azt ő nagysága az egész élősködő bandával együtt jobban meg fogja hallani Tessék, fővárosi szolgák, támogatni a szocziáldemokrata pártot, hogy bekerül­hessen a közgyűlésbe. Akkor minden más­képp és jobban lesz ! — A munka áldozatai. Michó Ferencz budapesti születésű 19 éves munkás a Ferenczvárosi pályaudvaron tolatás közben két vasúti kocsi közé szorult és mellén súlyosan megsérült. A mentők bevitték a­ Szt.­István kórházba.­­ Nagy Erzsébet, 29 éves cseléd tegnap este Hársfa­ utcza 19. s­ámu lakásán spiritusz-gyorsforralón vacsorát melegített. Közben a gyorsforraló felborult és a leány ruhája lángot fogott, amitől a szerencsétlen cseléd veszedelme­sen összeégett . Horvát Irma nevelőnő vasárnap reggel gyufaoldatot és szubli­mátot ivott. A mentők első segítségben, részesítették, aztán a lakásán hagyták. A két előbbi szerencsétlen munkástársun­kat munkaeszközeik tették tönkre, azok gyilkolták meg. Jobban mondva a munka­adók, akik pénzspórolás szempontjából nem törődnek azzal, ha a munka a mun­kásra életveszélyes. De az utóbbi szegény leányt is a munka kergette a halalba. Nincsenek szerencsétlenebb, megaláz­ot­tabb páriák a világon, mint ezek a nevély­nők, s ennek következtében, amely leg­többnyire nem egyéb, mint az ur­gutád tette — öngyilkosok vagy eküllöttek lesznek. — Mozognak a hadbírók. Brassóban a kerületi hadbíróság már ítélkezett a három éven túl való bentartás ellen tüntető ka­tonák ügyében és a tüntetőkre a legszi­gorúbb büntetéseket mérte ki. A 2-ik gyalogezred tüntető katonái közül hármat nyolc­ havi, kettőt pedig hat havi bör­tönre ítélték; az 50. gyalogezred hat le­gényét hosszabb fogságbüntetéssel sújtot­ták. Az ezred legénységének kaszárnya­fogságát hétfőn megszüntették. A kaszár­nyák azonban mégis mozognak, sőt ha a büntetések úgy fognak szaporodni, még jobban fognak mozogni. — A nőnemű csuha. A francziaországi Nancy városban egy nagy áruházban észrevették, hogy valaki állandóan dézs­málja az árukat. Egy apáczára esett a gyanú s mikor legközelebb bejött, két rendőrtisztviselő lefülelte Jézus meny­asszonyát. És várjon mit találtak a szoknya alatt? Szagos szappant, egy nagy skatulya púdert s egy csinos do­hányzó készletet. A szagos szappantól szagos akart lenni a leányzó, a púdertól megest fehér. Világos, hogy tetszeni akart annak, akinek a dohányzó készletet is lopta. A „megtévedt" leányasszony ellen a főnöknő közbenjárására az eljárást megszüntették, aki hazavitte a megtévedt báránykát s otthon bizonyára kitanította, hogy ha már szeretőt tart, az nem baj, de legalább ne legyen olyan rossz, hogy még tolvajságra is vetemedik. Vagy ha lop, legalább úgy lopjon, hogy ne vegyék észre. Mikor múltkor hírt adtunk a tol­vaj apáczákról, megjegyeztük, hogy a budapesti betörők nagyon aggódnak a konkurrenczia miatt. Ezután a hír után ellenben ugy­­halljuk, hogy a fővárosi Alphonzók végtelen örömre gyúltak. — A gárdonyi jegyző mint hadügyminisz­ter, Balogh Zsigmond, a gárdonyi jegyző, beidéztette az összes katonaköteles fiatal­embereket, glédába állította őket a köz­ségházán s hatalmas szónoklatot intézett hozzájuk a katonaélet gyönyörűségeiről; listát vett föl s kijelentette, hogy ők most önként jelentkeztek a 69. gyír­ogezredhez. Az embereknek volt annyi eszük, hogy a. NÉPSZAVA hogy akik 26 munkanapot­ teljesítettek, egy munkanap díját jutalmul kapják. De még ez a csábítás sem fog. A szegény elnyomorodott nők, akik pedig 3 éves szerződést csinálnak, nem tudják a nyomorult állapotokat kitartani, hanem otthagyják a munkát. De a gyár környékén levő falvakban oly nagy a nyomor, hogy mindig talál­koznak leányok, akik pótolják a hiányzó munka­időt 3. oldal.

Next