Népszava, 1904. július (32. évfolyam, 81–93. sz.)

1904-07-02 / 81. szám

81. szám. Budapest 1904. szombat, julius 2. XXXII. évfolyam A magyarországi szociáldemokrata párt központi közlönye. ELŐFIZETÉSI DIJ: a staddi, csütörtöki, és szombati kiadásra: Egéu évre 14.40 K., 'Ii évre 7.20 K., »/« évre 3.60 K., 1 húr* 1.20 K. Volkstlmme-Tel együtt egész éve 19.20 K., ‹/­ évre 9.60 K., ‹/› évre 4.80 K., 1 hóra 1.60 K. Csupán a csüttörtöki kiadásra: Agisi évre 4.30 K., félévre 2.40 K., ‹/› évre 1.20 X., Illóra 40 f. Politikai lap, keton, csütörtökön is vonlap. Egyet szám ára 10 fillér. Zf Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., József-körut 18. sz., AOort mb­aeannsti leveletetk ta egyéb ktUdem­ények leté.wdak. MT tELEF­ON­SZÁM 84-04. tx Siszkeaitövel értekslni lehet minden hétf­­n, snerdán és szombaton ette 9—8-ig. Félév ezer korona. A független bíróság megint ítélkezett. Az „enyhítő körülmények" figyelembe vételével, a büntetlen előéletű vádlottat elítélte — félévi államfogházra és 1000 korona pénzbírságra­­ .. . Mondani sem kell, hogy az elítélt — szoczialista s hogy az 1000 korona pénz­bírság — a Népszava kauczióját terheli ... Azóta, hogy lelepleztük az igazságügy­miniszter titkos rendeletét, amelyben a bíróságokat erélyes eljárásra utasította a szoc­ialistákkal szemben, azóta ezek az ítéletek senkit sem lepnek meg. Mielőtt az a titkos rendelet nem került nyilvá­nosságra, lehettek naiv lelkűek, akik cso­dálkozva keresték a sűrűn egymást kö­vető vérítéletek okát. A jogászok keres­ték a paragrafust, amelynek alapján a bírák eljártak ; a laikusok keresték a lelki­ismeretet a bírákban. Ma már senki sem kereskedik ilyesmik után. Se para­grafusnak, se lelkiismeretnek nin­cs köze ezekhez az ítéletekhez. Egy igazságügy­miniszteri rendeleten múlik az egész­­,s hogy azt előkerestük a homályból, amelybe elrejtették, egyszeriben világossá, érthetővé lett minden. Nem csodálkozunk tehát. El vagyunk rá készülve, hogy ezentúl minden ítélet ilyen ítélet lesz. Végre is: az a rendelet még érvényben van s az igazságügy­miniszter aligha vonja egyhamar vissza. Előbb semmiesetre sem, mig meg nem győződik róla, hogy­­ czéltalan. Az a bírósági üldözés, amely most folyik pártunk ellen, a legvérlázítóbb és leg­fölháborítóbb politikai üldözés. A legitimi­tás, a törvényszerűség köpönyegébe bur­kolja a legillegitimebb és legtörvényszegőbb gyakorlatot. Kivételes bánásmódban része­síti egy politikai párt tagjait, valósággal külön törvényalkalmazást gyakorol velük szemben, minden törvényes felhatalmazás nélkül — a törvényességre való hivatko­zás mellett! Ma már szabály, hogy aki szoczialista, azt nemcsak üldözni, tolon­czolni, kiutasítani szabad és kell, hanem annak minden bíróság előtt kétszer, há­romszor oly súlyos büntetés jár, mint bárki másnak. Szabály, hogy a szoc­ialista sajtó nemcsak külön előzetes c­enzúra alatt áll, nemcsak szabad terjesztését lehet és kell minden úton-módon megakadá­lyozni, hanem még a bíróságok is kivé­telesen súlyos pénzbírságok által éreztet­hetik vele ellenszenvüket és ellentétes po­litikai irányukat. Szabály, hogy a szo­czialistákkal szemben minten szabad — a szoczialistáknak semmi sem szabad ! ... Ezt nevezik nálunk — törvény előtti egyenlőségnek! A burzsoázia arcza nem ég a pírtól e tények láttára. Igazságérzete nem lázad föl, híres liberalizmusa nem tiltakozik. Tapsol ennek a leplezetlen osztályuralom­nak s minél többen vándorolnak közülünk a börtönbe — osztálygyűlöletre való izga­tásért! — annál inkább tapsol. Véritéle­teknek tapsol. A burzsoázia mélységes sülyedésének hű képét adják ezek az ítéletek. A kor romlását, az uralkodó osztályok züllését köteteknél bővebben és erőteljesebben jellemzik. Ha az uralmon levők csak egy kis csoportjában is élnének még azok az ideálok, melyek a feltörekvő polgárságot valamikor hővítették s amely ideálokért való küzdelmük ürügye alatt, a munkásság kiontott vére árán jutottak hatalmukhoz, akkor ezek az ítéletek lehetetlenek vol­nának. Akkor nem­ volna bíró, aki m­erné kimondani őket, mert nem volna közvéle­mény, parlament, sajtó, amely közönyös hallgatással tűrné a törvénykezésnek politikai, hatalmi czélokra való felhasz­nálását. De az ideálok eltűntek, mihelyt a hatalom oda került a polgárság kezébe, a vérét ontott munkásság gazdasági és politikai rabságba jutott; a kapitalizmus rideg, gőgös uralma a burzsoá­ forradalmak hangzatos jelszavait nem váltotta valóra, hanem hamis frázisokká aljasította, amelyekkel ma is félrevezeti a népet. Ezért hoznak vérítéleteket a bíróságok és ezért tapsol nekik a burzsoázia. S ebből a nézőpontból kell nekünk is tekin­teni az ítéletekre, amelyek felkorbácsolják bennünk a vért szörnyű igazságtalan­ságukkal. C'est la guerre — ez a háború. A burzsoázia ezen ítéletekkel a szer­vezkedő munkásosztály ellen védekezik, szervezkedésének erejét megtörni igyek­szik. A törvénykezési hatalom a kezében van s fegyverként használja ellenünk. Amíg fönnáll a mai társadalom, amig meg nem dőlt az osztályuralom, addig ez így is marad. Elméleti fejtegetések, szörnyü­ködések, ezen nem segítenek. Hiába mutatjuk ki, hogy ami most ezen a téren történik,az lábbal tiprása minden tör­vénynek és jognak, legázolása a legele­mibb, igazságérzetnek, megtagadása a bur­zsoázia fennen hirdetett elveinek. Hiába hivatkozunk a törvény előtti egyenlőségre, a pártatlan igazságszolgáltatásra, a füg­getlen bíróságra — hiába: ez nem a jog, hanem a hatalom, nem az igazság, hanem az erő kérdése. A hatalom és erő ellen­feleinknél van s amíg ott van, addig övék az igazság és övék a jog. Nem fölhábo­rodás és nem szörnyüködés segít ezeken az állapotokon, hanem cselekvés. Küzde­lem az osztály­uralom ellen: ez az egyetlen módja az osztályitéletek elleni küzdésnek. S az osztályuralom leküzdése az egyetlen lehetősége a politikai ítélkezések meg­szüntetésének. S azért ezeknek az ítéle­teknek a mi számunkra egyetlen tanulsá­guk van: fokozott erővel kell folytatni küzdelmünket minden téren. Ez a kérdés az erő és hatalom kérdése, törekedjünk tehát, hogy erősekké legyünk és hatal­­ommá váljunk. A bíróságok elsősorban pénzünket kí­vánják. Tudják, hogy szegények vagyunk, tudják, hogy csak filléreink vannak, ezért fosztanak meg ítéleteikkel ezer és ezer koronáktól. A börtönbezárás nem segít, talán segít a kiéheztetés, gondolják. Erre egyetlen válasz lehetséges: minden erőnket meg kell feszíteni, hogy bármennyit ítél­jenek is ki a zsebünkből, mindig helyünkön maradhassunk. Ez pedig ismét csak egykép­pen lehetséges: ha szüntelenül agitálunk, hogy napról-napra növekedjék seregünk és napról-napra többen legyenek, akik a ma­guk áldozatkészségével állunk sorompóba a bírósági számítás ellen. Ennek a számí­tásnak nem szabad bevállnia, hajótörést kell szenvednie erőnk és akaratunk le­dönthetlen szikláján ! Ez háború — háború nélkül nincs győzelem — áldozatok nélkül nincs háború, áldozatkészség nélkül nem lehet háborút folytatni és győzelmet ki­vívni. Egy elvtársunkat megint becsukják fél­évre — a Népszavától megint elvesznek 1000 koronát. Hányadik esztendő ez már, amelyet a polgári bíróság kiszab a hazátlan bi­tangokra, akik fölemelt fővel vonulnak be a börtönbe. Hányadik ezer korona ez már, amelyet a törvényszék elvesz a­ Nép­szavától ?... Ne tartsuk számon — ez a háború. De sohase felejtsük el, hogy ez: háború,hogy: küzdelem közepén állunk, hogy: harczol­nunk kell, ha győzni akarunk. A Népszava mai száma 12 oldal SZEMLE. Budapest, julius 1. A románok készülődnek. Tisza paktuma a nemzetiségi sovinisz­tákkal már megtermette gyümölcseit. Míg a Házban a népjogok elkobzására készül

Next