Népszava, 1904. október (32. évfolyam, 120–132. sz.)

1904-10-18 / 127. szám

1904. október 18. NÉPSZAVA amelyek tisztjei kétharmad részét elvesztették. Mint­egy 800 vágyú és lőszereskocsi került japáni kézbe. Egyes ezredekből alig eg maradt ember élve. A részletek a legborzalmasabbak.­­ A csata befo­lyásáról még mindig nem szerezhetni tiszta képet. Amint látszik a két sereg teljesen kifejlett h­arcz­vonalban állott szemben egymással s a japánok ötödik rohamukkal áttörték az orosz sereg köze­pét, mire az fejvesztett futásban menekült. A sereg teljes szétzüllését a szárnyak épen maradása aka­dályozta meg. — Japánban persze nagy örömet keltett a hir, Oroszországból nem érkezett hír a hangulatról, pedig ránk nézve ez volna a legfon­tosabb.­­ A halottak és sebesültek számát meg­határozni még nem lehet. Úgy látszik, hogy igaz a japániak híre, hogy 40.000 h­alott s ugyanannyi súlyos sebesült maradt a csatamezőn. A nők gyűlése. Budapest, október 17. A budapesti szoc­ialista nők gyűlést tar­tottak vasárnap. Első nagyobb, önálló nyilvános fellépésük volt ez a gyűlés, amelynek majd ezernyi résztvevője tanús­kodott nőmozgalmunk haladásáról. A kezdet nehézségein még nincsenek ugyan túl a gyűlésen hallott beszédek tanúsága szerint s e nehézségek nemcsak az agitá­czió, de a belső szervezet terén is hagy­nak ugyan még hátra kivánni valót, de a megnyilvánult lelkesség nem mutatkozik szalmatűznek. Minden nehézséget legyőz­het a kitartó akarat és így van reményünk arra, hogy a női elvtársaink mozgalma is mihamar kinövi gyermekruháit: ha a résztvevők közül csak minden második lesz lelkes harc­os, az már egy év alatt kifelé hatásos, befelé képzett mozgalmat jelent. Reméljük, hogy úgy lesz. Már fél három órakor az „Adria"-szálló terme zsúfolásig megtelt, úgy, hogy az elvtársak nagy tömege már nem kapott helyet. A napokon át energikusan űzött agitáczió eredményesnek bizonyult,­­mert a város minden részéből seregestől jöttek el a munkásnők. A gyűlést három órakor nyitották meg. Elnöknek Molnár Miklósné elvtársat, jegyzőnek Jócsák Kálmánné elvtársat vá­lasztották meg. Ezután Bárdos Mariska elvtárs emelkedett szólásra és közel egy órás beszédben érdekesen és alaposan vi­tatta meg a nők szervezkedésének szük­ségességét és hasznát. Bárdos elvtársnő kifejtette, hogy évről-évre szaporodik az iparban alkalmazott munkásnők száma Budapesten. A kapitalisták belátták, hogy a női munkások olcsóbban végzik a mun­kát és azért üzemükben ilyet alkalmaztak. A nők, kik kevésbé vannak felvilágosítva emberi jogaikról, valóságos éhbérért vo­nulnak a gyárakba. Sem ellentállóképes­ségü­k, sem öntudatuk nem oly kifejlett, mint a férfimunkásoké és azért könnyeb­ben lehet őket kizsákmányolni. A férfimunkások segíthetnének ezen, ha a női proletáriátus értelmi nívóját maguk emelnék. Együtt kellene küzdeni a közös ellenség, a kapitalizmus ellen. De a nőnek ezenfelül más bilincset is le kell rázni. Azt a bilincset, melyet a társa­dalom rakott rá, mint nőre. Szóló a filiszter „tudósok" amaz állításait veszi Konczkés alá, melyek szerint a nő természe­ténél fogva értelmileg nem fejlődésképes. Alaposan megc­áfolja ezeket a „tudomá­nyos" tételeket, melyek a kultúra fejlődé­sével amúgy is elvesztették értéküket. A beszéd további folyamán Gárdos elv­társ a női proletariátus sanyarú hely­zetéről beszél és kifejti, hogy a női mun­kás természetes anyai és házastársi hiva­tását most teljesíteni nem tudja. A prole­tárok feleségei kénytelenek gyárakban, a gépek mellett dolgozni. A munkásnők­nek a kapitalizmus ellen kell küzdeniök, de egyszersmint azon előítéletek ellen, melyeket még férfi elvtársaink is a nők küzdelméről­ táplálnak. Szóló e szavak­kal fejezte be előadását: „A mi felszaba­dításunk csak a mi munkánk lehet." Gárdos elvtárs beszédét hatalmas taps­sal jutalmazták.­­ Utána Klopfstein Ernőné, Rosenfeld Róza elvtárs beszélt. A fizikai és szellemi munka egyenlően fárasztó voltáról megemlékezve, arra hivatkozik, hogy a dolgozó nők között nincs különbség. Az elbukottakat nem szabad lenéznünk, mert sorsuknak a férfi társadalmi fenhatósága az oka. Még a családi életben, sőt a szoc­ialista családok életében sem érvényesül az egyenlőség elve úgy, amint az érvényesülhetne. Igen sok úgynevezett elvtárs nem képes arra az erkölcsi magaslatra emelkedni, amelyen a férfi és a nő gondolatvilága egyenjogúan érvényesül. A nő meghunyászkodó s ez sok mindent megmagyaráz. Még a párt­kereten belül sem érvényesül úgy a női elvtárs, nincs olyan munkaköre, mint amilyen tettrevágyásának megfelelne. A munkásság mindkét neme hibás még. Tomacsek Anna a nők korlátoltságával és bigottságával folytatott küzdelem nehéz­ségeiről beszél. Buchinger Manó a nőkérdést csak az osztályharcz szempontjából tartja helyesen megítélhetőnek. Nem veszi védelmébe a férfimunkásságot, de a nőit sem tartja megfelelőnek. Sok a tennivaló, de a szo­c­ialista tanok mélységeibe való haladással a női és férfi elvtársak is képesek lesznek a félreértések eloszlatásával az egységes munkára a közös c­él érdekében, amely minden társadalmi egyenlőtlenségnek, tehát a nemek különböző társadalmi helyzetének megszüntetése. Többen felszólaltak még s különösen a cselédek sanyarú sorsát panaszolták. Ezután Molnárné elvtárs az egyesületbe való beiratkozásra hívta fel a női mun­kásokat és bezárta a gyűlést. A Népszava-napilap szelvényeivel való leszámolás utolsó határ­ideje 1904. évi november hó 30-ika. Ezen időpontig az összes (eladott és el nem adott) szelvényekkel mindenkinek le kell számolnia. A már eladott szelvényekkel mindenki azonnal számoljon el. A hátralévő időt használjuk fel minden­felé erélyes agitáczióra. Az eddigi leszámo­lások aránya igen biztató s ha az adott határidőig mindenki megteszi kötelességét, akkor napilapunk biztosítva van. Előre hát, elvtársak! HÍREK. Tanfolyamaink. A tanfolyamok sikere érdekében a mos­tani cziklusra a következő szabályok állapíttattak meg: 1. A tanítás teljesen ingyenes. 2. Hallgatónak csak az tekin­tetik, aki az első előadáson jelen van és a katalógusba fölvéteti nevét. 3. Minden előadás kezdetén fölolvastatik a katalógus s följegyeztetnek a jelenlevők. Tehát: aki valamely tanfolyamot hall­gatni akar, az jelenjék meg az első elő­adástól az utolsóig pontosan. A rendetlen megjelenés annyit ér, mint a távolmaradás. A tanfolyamok programmja a követ­kező: Hétfő: Képek az orosz irodalomból. Előadó dr. Wildner Ödön. Első előadás október 17-én a czipészeknél. (Nagydiófa-utcza 3., füldsz. 31.) Kedd: Legújabb kor története. Előadó dr. Wö­lner Pál. Lakatosoknál (Csengery-utcza 11). Első elő­adás október 18-án. Szerda: Az ember helye a természetben. Előadó dr. Dalmady Zoltán. Asztalosoknál (Luther-utcza 1/c). Első előadás október 19-én lesz. Csütörtök: Jogismeretek. Előadó dr. Teller Miksa. Szabóknál (Dohány-utcza 84). Első előadás októ­ber 20-án. Péntek: Az idegrendszer betegségei. Előadó dr. Ferenczi Sándor. Könyvnyomdászoknál (Hunyady­tér 3). Első előadás október 21-én. 3. oldal. — Elitélt és felmentett elvtársak. Az osztálybiróság kifogástalanul működik. Annyira szorgalmasan működik, hogy a múlt szombaton a budapesti kir. tábla három pert tárgyalt, amelyekben hat elv­társunk volt vádolva. Mind a hat­ elvtárs székesfehérvári népgyűléseken tartottak szónoklatokat, amelyekért aztán az ügyészség osztálygyűlöletre való izgatás czimén vádat emelt ellenük. Az elsöpör szálai az 1903. május 24-én Székesfehér­várott tartott népgyűlésig nyúlnak vissza. A gyűlésen Alvári Ferencz elvtársunk szónokolt. Utána Pintér Károly elvtárs beszélt s mindkét szónok beszéde az ügyész állítása szerint tele volt lázitó szavakkal. A székesfehérvári törvényszék Alvári Ferenczet osztálygyűlöletre való izgatásért 15 napi államfogházra. Pintér Károlyt osztály-, vallás- és nemzetiség elleni izgatásért egy havi államfogházra ítélte. A kir. Tábla szombaton az első­bíróság ítéletét mindkét vádlottra vonat­kozólag megsemmisítette és a vádlottakat a vád alól fölmentette, az inkriminált beszéd­ben sem az osztálygyűlöletre, sem a val­lás, avagy nemzetiség elleni izgatás tény­h­álladékát nem ismerte föl. Az ítélet ellen Fittler Bálint főügyészhelyettes semmiségi panaszt jelentett be.­­ Ugyancsak Szé­kesfehérvárott múlt év április 24-én mint­egy 2000 főnyi hallgatóság előtt szóno­koltak : Dardai Sándor és Pintér Károly elvtársak. Az ügyészség mind a két szó­nokot a vádlottak padjára ültette osztály­gyűlöletre való izgatás miatt. A székes­fehérvári törvényszék azonban fölmentette őket, mert nem lépték át azt a határt, amelyen belül a kritika mozoghat. A kir. Tábla a felmentő ítéletet jóváhagyta. A harmadik népgyűlésen, amely az év május 1-én zajlott le Székesfehérvárott, Pintér Károly és Csupor Ferencz elvtársak vol­tak a szónokok. Az ügyészség osztály­gyűlöletre való izgatás czímén emelt elle­nük vádat és a székesfehérvári törvény­szék Pintér Károlyt kéthavi államfogházra ítélte, Csuport ellenben fölmentette. A kir. Tábla Pintért 60 napi államfogházra ítélte, amit az előzetes letartóztatással kitöltött­nek vett. Csuporra nézve jóváhagyta az elsőbiróság ítéletét. Az ítélet ellen ugy a védő, mint a főügyészhelyettes semmiségi panaszt jelentett be. — Egy ünneplés. A kapitalizmus a maga csápjaival megkaparintotta a sajtót, mely békába veri a szellemeket, hogy neki szol­gáljanak, mint a hűséges kutyák. A szellem proletariátusát teremtette meg, de ennek a proletariátusnak a korrupczióját is. A szerkesztőségek szobáiban dolgozó kulik a kenyéradó parancsára csinálják a „köz­véleményt". Tudjuk, hogy ez hogyan tör­ténik. Rágalommal, piszokkal, a becsüle­tes embereknek a sárbatiprásával, szédel­gésre, a szegény nép kizsákmányolására alapított vállalatok pénzért való feldicsé­résében, a hálószobák titkainak kikürtölé­sével és a nép gondolkozásának megfertő­zésével. A kapitalizmus í­ószolgája ke­nyérért tagadja meg meggyőződését, kor­rumpálttá teszi, kiöli belőle a tisztesség fogalmát és érzéktelenné teszi őket min­den nemesebb emberi indulat iránt. De mily mélyre sülyedt ez a kuliszellem, mikor gazdáját pezsgős pohárral kezében ünnepli! A múlt héten Zilahi Simon, a „Budapesti Hírlap" és az „Esti Újság" igazgatója, ki a hírlapkiadás terén elért sikereiért a magyar nemességet kapta ajándékul, nagy ünneplések központja volt. Vagy kétszáz ember gyűlt össze ebből az alkalomból és habzó szájjal „hirdették vala az ő dicső­ségét, Zilahi Simonnak az ő hírét." Zilahi személye nekünk itt közömbös, bár tagad­hatatlan, hogy egyike a leglelketlenebb üzéreknek, ki ott hagyva a papírügynö­kösködés tisztességes, de sokat jövedel­mező foglalkozását, felkapaszkodott mai állásába. Minket cs­ak az tölt el utálattal és undorral, hogy a Zilahi és társai által prostituált újságírók nem átallották hozsan­nát zengeni annak, kinek legnagyobb

Next