Népszava, 1904. október (32. évfolyam, 120–132. sz.)
1904-10-18 / 127. szám
1904. október 18. NÉPSZAVA amelyek tisztjei kétharmad részét elvesztették. Mintegy 800 vágyú és lőszereskocsi került japáni kézbe. Egyes ezredekből alig eg maradt ember élve. A részletek a legborzalmasabbak. A csata befolyásáról még mindig nem szerezhetni tiszta képet. Amint látszik a két sereg teljesen kifejlett harczvonalban állott szemben egymással s a japánok ötödik rohamukkal áttörték az orosz sereg közepét, mire az fejvesztett futásban menekült. A sereg teljes szétzüllését a szárnyak épen maradása akadályozta meg. — Japánban persze nagy örömet keltett a hir, Oroszországból nem érkezett hír a hangulatról, pedig ránk nézve ez volna a legfontosabb. A halottak és sebesültek számát meghatározni még nem lehet. Úgy látszik, hogy igaz a japániak híre, hogy 40.000 halott s ugyanannyi súlyos sebesült maradt a csatamezőn. A nők gyűlése. Budapest, október 17. A budapesti szocialista nők gyűlést tartottak vasárnap. Első nagyobb, önálló nyilvános fellépésük volt ez a gyűlés, amelynek majd ezernyi résztvevője tanúskodott nőmozgalmunk haladásáról. A kezdet nehézségein még nincsenek ugyan túl a gyűlésen hallott beszédek tanúsága szerint s e nehézségek nemcsak az agitáczió, de a belső szervezet terén is hagynak ugyan még hátra kivánni valót, de a megnyilvánult lelkesség nem mutatkozik szalmatűznek. Minden nehézséget legyőzhet a kitartó akarat és így van reményünk arra, hogy a női elvtársaink mozgalma is mihamar kinövi gyermekruháit: ha a résztvevők közül csak minden második lesz lelkes harcos, az már egy év alatt kifelé hatásos, befelé képzett mozgalmat jelent. Reméljük, hogy úgy lesz. Már fél három órakor az „Adria"-szálló terme zsúfolásig megtelt, úgy, hogy az elvtársak nagy tömege már nem kapott helyet. A napokon át energikusan űzött agitáczió eredményesnek bizonyult,mert a város minden részéből seregestől jöttek el a munkásnők. A gyűlést három órakor nyitották meg. Elnöknek Molnár Miklósné elvtársat, jegyzőnek Jócsák Kálmánné elvtársat választották meg. Ezután Bárdos Mariska elvtárs emelkedett szólásra és közel egy órás beszédben érdekesen és alaposan vitatta meg a nők szervezkedésének szükségességét és hasznát. Bárdos elvtársnő kifejtette, hogy évről-évre szaporodik az iparban alkalmazott munkásnők száma Budapesten. A kapitalisták belátták, hogy a női munkások olcsóbban végzik a munkát és azért üzemükben ilyet alkalmaztak. A nők, kik kevésbé vannak felvilágosítva emberi jogaikról, valóságos éhbérért vonulnak a gyárakba. Sem ellentállóképességük, sem öntudatuk nem oly kifejlett, mint a férfimunkásoké és azért könnyebben lehet őket kizsákmányolni. A férfimunkások segíthetnének ezen, ha a női proletáriátus értelmi nívóját maguk emelnék. Együtt kellene küzdeni a közös ellenség, a kapitalizmus ellen. De a nőnek ezenfelül más bilincset is le kell rázni. Azt a bilincset, melyet a társadalom rakott rá, mint nőre. Szóló a filiszter „tudósok" amaz állításait veszi Konczkés alá, melyek szerint a nő természeténél fogva értelmileg nem fejlődésképes. Alaposan megcáfolja ezeket a „tudományos" tételeket, melyek a kultúra fejlődésével amúgy is elvesztették értéküket. A beszéd további folyamán Gárdos elvtárs a női proletariátus sanyarú helyzetéről beszél és kifejti, hogy a női munkás természetes anyai és házastársi hivatását most teljesíteni nem tudja. A proletárok feleségei kénytelenek gyárakban, a gépek mellett dolgozni. A munkásnőknek a kapitalizmus ellen kell küzdeniök, de egyszersmint azon előítéletek ellen, melyeket még férfi elvtársaink is a nők küzdelméről táplálnak. Szóló e szavakkal fejezte be előadását: „A mi felszabadításunk csak a mi munkánk lehet." Gárdos elvtárs beszédét hatalmas tapssal jutalmazták. Utána Klopfstein Ernőné, Rosenfeld Róza elvtárs beszélt. A fizikai és szellemi munka egyenlően fárasztó voltáról megemlékezve, arra hivatkozik, hogy a dolgozó nők között nincs különbség. Az elbukottakat nem szabad lenéznünk, mert sorsuknak a férfi társadalmi fenhatósága az oka. Még a családi életben, sőt a szocialista családok életében sem érvényesül az egyenlőség elve úgy, amint az érvényesülhetne. Igen sok úgynevezett elvtárs nem képes arra az erkölcsi magaslatra emelkedni, amelyen a férfi és a nő gondolatvilága egyenjogúan érvényesül. A nő meghunyászkodó s ez sok mindent megmagyaráz. Még a pártkereten belül sem érvényesül úgy a női elvtárs, nincs olyan munkaköre, mint amilyen tettrevágyásának megfelelne. A munkásság mindkét neme hibás még. Tomacsek Anna a nők korlátoltságával és bigottságával folytatott küzdelem nehézségeiről beszél. Buchinger Manó a nőkérdést csak az osztályharcz szempontjából tartja helyesen megítélhetőnek. Nem veszi védelmébe a férfimunkásságot, de a nőit sem tartja megfelelőnek. Sok a tennivaló, de a szocialista tanok mélységeibe való haladással a női és férfi elvtársak is képesek lesznek a félreértések eloszlatásával az egységes munkára a közös cél érdekében, amely minden társadalmi egyenlőtlenségnek, tehát a nemek különböző társadalmi helyzetének megszüntetése. Többen felszólaltak még s különösen a cselédek sanyarú sorsát panaszolták. Ezután Molnárné elvtárs az egyesületbe való beiratkozásra hívta fel a női munkásokat és bezárta a gyűlést. A Népszava-napilap szelvényeivel való leszámolás utolsó határideje 1904. évi november hó 30-ika. Ezen időpontig az összes (eladott és el nem adott) szelvényekkel mindenkinek le kell számolnia. A már eladott szelvényekkel mindenki azonnal számoljon el. A hátralévő időt használjuk fel mindenfelé erélyes agitáczióra. Az eddigi leszámolások aránya igen biztató s ha az adott határidőig mindenki megteszi kötelességét, akkor napilapunk biztosítva van. Előre hát, elvtársak! HÍREK. Tanfolyamaink. A tanfolyamok sikere érdekében a mostani cziklusra a következő szabályok állapíttattak meg: 1. A tanítás teljesen ingyenes. 2. Hallgatónak csak az tekintetik, aki az első előadáson jelen van és a katalógusba fölvéteti nevét. 3. Minden előadás kezdetén fölolvastatik a katalógus s följegyeztetnek a jelenlevők. Tehát: aki valamely tanfolyamot hallgatni akar, az jelenjék meg az első előadástól az utolsóig pontosan. A rendetlen megjelenés annyit ér, mint a távolmaradás. A tanfolyamok programmja a következő: Hétfő: Képek az orosz irodalomból. Előadó dr. Wildner Ödön. Első előadás október 17-én a czipészeknél. (Nagydiófa-utcza 3., füldsz. 31.) Kedd: Legújabb kor története. Előadó dr. Wölner Pál. Lakatosoknál (Csengery-utcza 11). Első előadás október 18-án. Szerda: Az ember helye a természetben. Előadó dr. Dalmady Zoltán. Asztalosoknál (Luther-utcza 1/c). Első előadás október 19-én lesz. Csütörtök: Jogismeretek. Előadó dr. Teller Miksa. Szabóknál (Dohány-utcza 84). Első előadás október 20-án. Péntek: Az idegrendszer betegségei. Előadó dr. Ferenczi Sándor. Könyvnyomdászoknál (Hunyadytér 3). Első előadás október 21-én. 3. oldal. — Elitélt és felmentett elvtársak. Az osztálybiróság kifogástalanul működik. Annyira szorgalmasan működik, hogy a múlt szombaton a budapesti kir. tábla három pert tárgyalt, amelyekben hat elvtársunk volt vádolva. Mind a hat elvtárs székesfehérvári népgyűléseken tartottak szónoklatokat, amelyekért aztán az ügyészség osztálygyűlöletre való izgatás czimén vádat emelt ellenük. Az elsöpör szálai az 1903. május 24-én Székesfehérvárott tartott népgyűlésig nyúlnak vissza. A gyűlésen Alvári Ferencz elvtársunk szónokolt. Utána Pintér Károly elvtárs beszélt s mindkét szónok beszéde az ügyész állítása szerint tele volt lázitó szavakkal. A székesfehérvári törvényszék Alvári Ferenczet osztálygyűlöletre való izgatásért 15 napi államfogházra. Pintér Károlyt osztály-, vallás- és nemzetiség elleni izgatásért egy havi államfogházra ítélte. A kir. Tábla szombaton az elsőbíróság ítéletét mindkét vádlottra vonatkozólag megsemmisítette és a vádlottakat a vád alól fölmentette, az inkriminált beszédben sem az osztálygyűlöletre, sem a vallás, avagy nemzetiség elleni izgatás tényhálladékát nem ismerte föl. Az ítélet ellen Fittler Bálint főügyészhelyettes semmiségi panaszt jelentett be. Ugyancsak Székesfehérvárott múlt év április 24-én mintegy 2000 főnyi hallgatóság előtt szónokoltak : Dardai Sándor és Pintér Károly elvtársak. Az ügyészség mind a két szónokot a vádlottak padjára ültette osztálygyűlöletre való izgatás miatt. A székesfehérvári törvényszék azonban fölmentette őket, mert nem lépték át azt a határt, amelyen belül a kritika mozoghat. A kir. Tábla a felmentő ítéletet jóváhagyta. A harmadik népgyűlésen, amely az év május 1-én zajlott le Székesfehérvárott, Pintér Károly és Csupor Ferencz elvtársak voltak a szónokok. Az ügyészség osztálygyűlöletre való izgatás czímén emelt ellenük vádat és a székesfehérvári törvényszék Pintér Károlyt kéthavi államfogházra ítélte, Csuport ellenben fölmentette. A kir. Tábla Pintért 60 napi államfogházra ítélte, amit az előzetes letartóztatással kitöltöttnek vett. Csuporra nézve jóváhagyta az elsőbiróság ítéletét. Az ítélet ellen ugy a védő, mint a főügyészhelyettes semmiségi panaszt jelentett be. — Egy ünneplés. A kapitalizmus a maga csápjaival megkaparintotta a sajtót, mely békába veri a szellemeket, hogy neki szolgáljanak, mint a hűséges kutyák. A szellem proletariátusát teremtette meg, de ennek a proletariátusnak a korrupczióját is. A szerkesztőségek szobáiban dolgozó kulik a kenyéradó parancsára csinálják a „közvéleményt". Tudjuk, hogy ez hogyan történik. Rágalommal, piszokkal, a becsületes embereknek a sárbatiprásával, szédelgésre, a szegény nép kizsákmányolására alapított vállalatok pénzért való feldicsérésében, a hálószobák titkainak kikürtölésével és a nép gondolkozásának megfertőzésével. A kapitalizmus íószolgája kenyérért tagadja meg meggyőződését, korrumpálttá teszi, kiöli belőle a tisztesség fogalmát és érzéktelenné teszi őket minden nemesebb emberi indulat iránt. De mily mélyre sülyedt ez a kuliszellem, mikor gazdáját pezsgős pohárral kezében ünnepli! A múlt héten Zilahi Simon, a „Budapesti Hírlap" és az „Esti Újság" igazgatója, ki a hírlapkiadás terén elért sikereiért a magyar nemességet kapta ajándékul, nagy ünneplések központja volt. Vagy kétszáz ember gyűlt össze ebből az alkalomból és habzó szájjal „hirdették vala az ő dicsőségét, Zilahi Simonnak az ő hírét." Zilahi személye nekünk itt közömbös, bár tagadhatatlan, hogy egyike a leglelketlenebb üzéreknek, ki ott hagyva a papírügynökösködés tisztességes, de sokat jövedelmező foglalkozását, felkapaszkodott mai állásába. Minket csak az tölt el utálattal és undorral, hogy a Zilahi és társai által prostituált újságírók nem átallották hozsannát zengeni annak, kinek legnagyobb