Népszava, 1904. november (32. évfolyam, 133–146. sz.)
1904-11-01 / 133. szám
138. szám. Budapest, 1904. kedd, november XXXII. évfolyam. A magyarországi szociáldemokrata párt központi közlönye. ELŐFIZETÉSI DIJ: • feeddl, caütörtöki év a sombati kiadásra: Egész évre 14.40 K., at évre 7.20 K. ‡/̋ évre 3.60 K., 1 hdra 1.30 K. Valktedming-Tel együtt egész év a 19.20 K., »/• évre 0.60 I., »/« évre 4.80 K., 1 hóra 1.60 K. Csupán a carttörtöki kiadásra: gási évre 4.80 K., félévre 2.40 K., »/« évre 1.20 K., 1 hóra 40 K. Politikai lap: minden kedden, csütörtökön és szombaton. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Józsaf-körút 18. sz., thOT& mindennemű leveleiének és egyéb küldemények intézendők. W XHIL.KKOIi-Sa5jS.IVl B4-H4. tmM S«szke«»t8vel értekelni lehet minden hétfőn, szerdán és szombaton este 6—8-ig. Ji mimnkások, elvtársak! November hó 6-án, vasárnap, délután fél 3 órakor, a Tattersallban (Külső kerepesi ut 7) v a.SJ gyűlést tartunk a következő napirenddel: 1. A sztrájkrendeletek. 2. Az asztalosok szervezetének feloszlatása. Munkások! Az események halmozódnak, az uszítók munkája kezdi megérlelni a hajszát a munkásság ellen. Lehetetlenné akarják tenni a sztrájkokat és el akarják pusztítani szakszervezeteinket! Minden munkásnak ott kell lennie e gyülésen ? A pártvezetőség. Tisza úr vizsgáló szervezetének működése még föl van függesztve. A miniszter úr még vizsgál. "Vizsgálja, hogy azt, amit az asztalosmunkások évek munkájával felépítettek, egy hatalmi szóval eltörölheti-e ? Eltörölheti-e? Óh igen. A miniszterúr bezárhatja a szakegylet ajtóit s rendőreivel őriztetheti őket, nehogy egyetlen munkás is betörhessen régi otthonába. A miniszter úr egy tollvonással elrendelheti a szervezet föloszlatását — a miniszter úr tényleg eltörölhet egy régi szervezetet. Ha tudniillik túl teszi magát minden jogérzeten, minden igazságon, minden tisztességen. És egy magyar minisztert várjon mi riaszszon vissza ettől? A parlament legobstruálóbb és legdemokratább része is helyeslően bólongat feléje, amikor az ilyen uszítóknak kedves munkát végező munkás pedig nem ül azokon a padokon, hogy felelősségre vonja a kegyelmes urat. A miniszter úr tehát eltörölhet a kedve szerint , ha jó kedvében van, végül még az egész munkásmozgalmat is eltörölheti... Vájjon el fogja-e törölni? És vájjon a szakegyletekkel együtt el fogja-e törölni a nyomort, a nélkülözést, a kizsákmányolást? És várjon a szervezetekkel együtt a munkások szívéből is ki fogja-e törülni a szolidaritás érzését, agyukból kitépi-e osztály-elnyomatásuk tudatát ? A szervezett munkások lelkéből kiszakíthatja-e az emlékezést a szervezettség hatalmáról, erejéről? Ezt cselekedje meg a miniszter úr egy tollvonással és akkor czélnál lesz. De amíg lesz nyomor és nélkülözés, amíg lesznek kizsákmányolt munkások és e munkásokban lesz agyvelő, amely gondolkozik és szív, amely érez, addig a miniszter hiába szabadítja rá dühét a szervezetekre, hiába zárja be az ajtókat, hiába jár kedvében az uszítóknak s őrizteti rendőrökkel azokat a küszöböket, amelyeken belül tudásra és ismeretekre tettek szert a munkások — csak egyet ér el vele: izzó, lángoló szavakkal szegődik a szoczializmus propagandájának szolgálatába, mert millió izgatónál hangosabban, érthetőbben hirdeti a munkásnak, hogy innen az, amitől kizsákmányolói félnek, amitől rettegnek, az a proletárok szervezkedése, egyesülése. Ezt a beszédet minden munkás megérti, aki nem süket és vak. Az uszítók rátámadnak, a kormány feloszlatja a munkásszervezeteket — mit jelent ez? Jelenthet mást, mint az ő izzó gyűlöletüket-e szervezetek ellen? És ez az izzó gyűlölet jelenthet-e mást, mint félelmüket e szervezetek erejétől, működéstől, hatalmától, eredményeitől? A szoczializmus legjobb propagálói — az ellenségei, akik dühükben nem látják, hogy minél bőszültebben támadnak ellene, annál erősebbé teszik. Hiszen minden támadásuk azt bizonyítja a legtunyább munkásnak is, hogy a szoczializmus az, amely erőssé, félelmetessé teszi. Hát még az a munkás, aki már besorozódott a munkásmozgalom hatalmas táborába s közelről látta ennek működését, saját magán érezte aczélozó erejét ! Ez a munkás hagyja cserben a szervezetét akkor, amikor a brutális ellenség fogcsikorgatva támad reá? Ez nézze tétlenül, hogy ki akarják csavarni kezéből a fegyvert, amelyet maga kovácsolt, maga élesített, amelylyel maga vívott sok győzelmes csatát? Ez tűrje némán, hogy kizavarják otthonából; ez hallgasson, mikor egyetlen menhelyéről durva pribékkéz készül őt kilökni a védtelenségbe ? Ki hiszi ezt? És ki hiszi, hogy a szervezetek elleni hajszának más eredménye lehet, mint a szervezetek újabb megerősödése ? !... A miniszter úr még vizsgál. Talán közben észretér — talán elhagyja utolsó csöpp józansága. Néhány nap múlva elválik. Ez a néhány nap a munkások számára a harczra készülődés ideje legyen. A szervezetek ellen indul a hajsza — a szervezetekérti — ez legyen a jelszó. Álljon be minden munkás harczosnak, vigye szét mindenfelé a készülő küzdelem hirét és vigye be mindenfelől a szervezetekbe még kivül álló közönyös társait ! Jelszavunk: le a szervezetekről — hogy szükség esetén ez lehessen: ki a munkából ! A Népszava mai száma 10 oldal A költségvetés, Budapest, október A pénzügyminiszter a múlt hét végén terjesztette be az 1905. évre szóló költségvetést. Hivatalos nyelven szólva a helyzet elég „vigasztaló". Tudniillik, mindamellett, hogy negyvenhét millióval fizet az ország többet ebben az évben, mint a múlt évben fizetett, mégis 198.411 korona fölösleg „mutatkozik". A több kiadás onnan származik, hogy a közös ügyek újabban „nagyobb áldozatot" kívánnak. Node azért ne busuljunk, mert fölöslegünk van, mondja a pénzügyminiszter. E fölöslegre anélkül tettünk szert, hogy az ország nagyobb megterheltetésével járna a tekintélyes többkiadás. A pénzügyminiszter ugyanis nagyon egyszerűen megcsinálta a maga dolgát. 48 milliót vett kölcsön s ezt hozzácsapva a bevételhez, rögtön előállott a fölösleg. Ilyenformán hát tulajdonképpen egy kis hiba van a számításban, amely azonban nem hiba, mivelhogy így szokás azt csinálni széles e világon mindenütt. A hivatalos összegezés a különböző eltérések eredményeit összevonva ezt mutatja : 1.067.865.273 K. rendes kiadással szemben 1.101.557.267 K. rendes bevétel áll, vagyis a kezelésnél 33,691.994 K. fölösleg mutatkozik. Ellenben a rendkívüli kezelésnél 170,016.105 K. átmeneti és beruházási kiadással 136,522.582 K. rendkívüli bevétel áll szemben, vagyis 33,493.593 K. hiány mutatkozik. Együttvéve a rendes és rendkívüli kezelést: 1,227,881.438 K. összes kiadással 1.238.079.849 K. bevétel áll szemközt vagyis végeredményben 198.411 K. felesleg mutatkozik. Bár nagyon érdekes volna az egész költségvetést végigböngészni, mégis arra nem terjeszkedhetünk ki, hanem inkább fölemlítjük a többkiadások fontosabb és jellemzőbb tételeit. 12.400.000 korona szükséges azoknak a kiadásoknak fedezésére, melyek a korábbi években alkotott törvények végrehajtásával járnak. 44.130 koronával emelkednek az országgyűlés kiadásai a közügyek tárgyalására kiküldendő bizottságoknak Bécsben való ülésezése következtében. . A nyugdíjak szükséglete 631.030 koronával nagyobb. Az államadósságokra 6.937.525 koronával kell több, mint a múlt évben. 29.457 koronával emelkednek a király személye körüli minisztérium költségei. Míg a felsőbb tanintézetekre 429.347 korona, a középiskolákra 974.237 korona, a felekezeti középiskolák segélyeinek emelésére 98.000 korona, a felekezeti, törvényhatósági és községi középiskolai tanerők fizetésének tervbe vett rendezésére 210.000 korona jut, addig az elemi iskolákra csak 4.287.250 korona, vagyis aránylag sokkal csekélyebb összeg, mint a felsőbb intézetekre. Az összeg igy oszlik meg: az 1904. évi I. törvényczikk alapján járó pótlékokra