Népszava, 1904. november (32. évfolyam, 133–146. sz.)

1904-11-01 / 133. szám

138. szám. Budapest, 1904. kedd, november­­ XXXII. évfolyam. A magyarországi szociáldemokrata párt központi közlönye. ELŐFIZETÉSI DIJ: • feeddl, caü­törtöki év a sombati kiadásra: Egész évre 14.40 K., at évre 7.20 K. ‡/̋ évre 3.60 K., 1 hdra 1.30 K. Valkted­ming-Tel együtt egész év a 19.20 K., »/• évre 0.60 I., »/« évre 4.80 K., 1 hóra 1.60 K. Csupán a carttörtöki kiadásra: gási évre 4.80 K., félévre 2.40 K., »/« évre 1.20 K., 1 hóra 40 K. Politikai lap: minden kedden, csütörtökön és szombaton. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Józsaf-körút 18. sz., thOT& mindennemű leveleiének és egyéb küldemények intézendők. W XHIL.KK­OIi-Sa5jS.IVl B4-H4. tmM S«szke«»t8vel értekelni lehet minden hétfőn, szerdán és szombaton este 6—8-ig. Ji mimnkások, elvtársak! November hó 6-án, vasárnap, dél­után fél 3 órakor, a Tattersallban (Külső kerepesi­ ut 7) v a.SJ gyűlést tartunk a következő napirenddel: 1. A sztrájkrendeletek. 2. Az asztalosok szervezeté­nek feloszlatása. Munkások! Az események halmozódnak, az uszítók munkája kezdi megérlelni a hajszát a munkásság ellen. Lehetetlenné akarják tenni a sztrájkokat és el akarják pusztítani szakszervezeteinket! Minden munkásnak ott kell lennie e gyülé­sen ? A pártvezetőség. Tisza úr vizsgáló szervezetének működése még föl van függesztve. A miniszter úr még vizsgál. "Vizsgálja, hogy azt, amit az asztalos­munkások évek munkájával fel­építettek,­­ egy hatalmi szóval eltöröl­heti-e ? Eltörölheti-e? Óh igen. A miniszter­­úr bezárhatja a szakegylet ajtóit s rendőreivel őriztetheti őket, nehogy egyetlen munkás is betör­hessen régi otthonába. A miniszter úr egy tollvonással elrendelheti a szervezet föl­oszlatását — a miniszter úr tényleg el­törölhet egy régi szervezetet. Ha tudni­illik túl teszi magát minden jogérzeten, minden igazságon, minden tisztességen. És egy magyar minisztert várjon mi riasz­szon vissza ettől? A parlament leg­obstruálóbb és legdemokratább része is helyeslően bólongat feléje, amikor az ilyen uszítóknak kedves munkát végez­ő mun­kás pedig nem ül azokon a padokon, hogy felelősségre vonja a kegyelmes urat. A mi­niszter úr tehát eltörölhet a kedve szerint , ha jó kedvében van, végül még az egész munkásmozgalmat is eltörölheti... Vájjon el fogja-e törölni? És vájjon a szakegyletekkel együtt el fogja-e törölni a nyomort, a nélkülözést, a kizsákmányolást? És várjon a szer­vezetekkel együtt a munkások szívéből is ki fogja-e törülni a szolidaritás érzését, agyukból kitépi-e osztály-elnyomatásuk tu­datát ? A szervezett munkások lelkéből kiszakíthatja-e az emlékezést a szervezett­ség hatalmáról, erejéről? Ezt cselekedje meg a miniszter úr egy tollvonással és akkor czélnál lesz. De amíg lesz nyomor és nélkülözés, amíg lesznek kizsákmányolt munkások és e munkásokban lesz agyvelő, amely gondol­kozik és szív, amely érez, addig a minisz­ter hiába szabadítja rá dühét a szerveze­tekre, hiába zárja be az ajtókat, hiába jár kedvében az uszítóknak s őrizteti rend­őrökkel azokat a küszöböket, amelyeken belül tudásra és ismeretekre tettek szert a munkások — csak egyet ér el vele: izzó, lángoló szavakkal szegődik a szo­czializmus propagandájának szolgálatába, mert millió izgatónál hangosabban, ért­he­tőbben hirdeti a munkásnak, hogy inne­n az, amitől kizsákmányolói félnek, amitől rettegnek, az a proletárok szervezkedése, egyesülése. Ezt a beszédet minden mun­kás megérti, aki nem süket és vak. Az uszítók rátámadnak, a kormány feloszlatja a munkásszervezeteket — mit jelent ez? Jelenthet mást, mint az ő izzó gyűlöletü­ket-e szervezetek ellen? És ez az izzó gyűlölet jelenthet-e mást, mint félelmüket e szervezetek erejétől, működéstől, hatal­mától, eredményeitől? A szoczializmus legjobb propagálói — az ellenségei, akik dühükben nem látják, hogy minél bőszültebben támadnak ellene, annál erősebbé teszik. Hiszen minden táma­dásuk azt bizonyítja a legtunyább mun­kásnak is, hogy a szoczializmus az, amely erőssé, félelmetessé teszi. Hát még az a munkás, aki már besorozódott a munkás­mozgalom hatalmas táborába s közelről látta ennek működését, saját magán érezte aczélozó erejét ! Ez a munkás hagyja cser­ben a szervezetét akkor, amikor a brutális ellenség fogcsikorgatva támad reá? Ez nézze tétlenül, hogy ki akarják csavarni kezéből a fegyvert, amelyet maga ková­csolt, maga élesített, amelylyel maga vívott sok győzelmes csatát? Ez tűrje némán, hogy kizavarják otthonából; ez hallgasson, mikor egyetlen menhelyéről durva pribék­kéz készül őt kilökni a védtelenségbe ? Ki hiszi ezt? És ki hiszi, hogy a szerve­zetek elleni hajszának más eredménye lehet, mint a szervezetek újabb megerő­södése ? !... A miniszter úr még vizsgál. Talán köz­ben észretér — talán elhagyja utolsó csöpp józansága. Néhány nap múlva elválik. Ez a néhány nap a munkások számára a harczra készülődés ideje legyen. A szerve­zetek ellen indul a hajsza — a szerveze­tekérti — ez legyen a jelszó. Álljon be minden munkás harczosnak, vigye szét mindenfelé a készülő küzdelem hirét és vigye be mindenfelől a szervezetekbe még kivül álló közönyös társait ! Jelszavunk: le a szervezetekről — hogy szükség esetén ez lehessen: ki a mun­kából ! A Népszava mai száma 10 oldal A költségvetés, Budapest, október A pénzügyminiszter a múlt hét végén terjesztette be az 1905. évre szóló költ­ségvetést. Hivatalos nyelven szólva a helyzet elég „vigasztaló". Tudniillik, mind­amellett, hogy negyvenhét millióval fizet az ország többet ebben az évben, mint a múlt évben fizetett, mégis 198.411 korona fölösleg „mutatkozik". A több kiadás on­nan származik, hogy a közös ügyek újab­ban „nagyobb áldozatot" kívánnak. Node azért ne busuljunk, mert fölöslegünk van, mondja a pénzügyminiszter. E fölöslegre anélkül tettünk szert, hogy az ország nagyobb megterheltetésével járna a tekin­télyes többkiadás. A pénzügyminiszter ugyanis nagyon egyszerűen megcsinálta a maga dolgát. 48 milliót vett kölcsön s ezt hozzácsapva a bevételhez, rögtön elő­állott a fölösleg. Ilyenformán hát tulaj­donképpen egy kis hiba van a számítás­ban, amely azonban nem hiba, mivel­hogy így szokás azt csinálni széles e vi­lágon mindenütt. A hivatalos összegezés a különböző el­térések eredményeit összevonva ezt mu­tatja : 1.067.865.273 K. rendes kiadással szemben 1.101.557.267 K. rendes bevétel áll, vagyis a keze­lésnél 33,691.994 K. fölösleg mutatkozik. Ellenben a rendkívüli kezelésnél 170,016.105 K. átmeneti és beruházási kiadással 136,522.582 K. rendkívüli bevétel áll szemben, vagyis 33,493.593 K. hiány mutatkozik. Együttvéve a rendes és rendkívüli kezelést: 1,227,881.438 K. összes kiadással 1.238.079.849 K. bevétel áll szemközt vagyis vég­eredményben 198.411 K. felesleg mutatkozik. Bár nagyon érdekes volna az egész költségvetést végigböngészni, mégis arra nem terjeszkedhetünk ki, hanem inkább fölemlítjük a többkiadások fontosabb és jellemzőbb tételeit. 12.400.000 korona szükséges azoknak a kiadásoknak fedezésére, melyek a korábbi években alkotott törvények végrehajtásá­val járnak. 44.130 koronával emelkednek az ország­gyűlés kiadásai a közügyek tárgyalására kiküldendő bizottságoknak Bécsben való ülésezése következtében. . A nyugdíjak szükséglete 631.030 koro­nával nagyobb. Az államadósságokra 6.937.525 koronával kell több, mint a múlt évben. 29.457 koronával emelkednek a király személye körüli minisztérium költségei. Míg a felsőbb tanintézetekre 429.347 ko­rona, a középiskolákra 974.237 korona, a felekezeti középiskolák segélyeinek emelé­sére 98.000 korona, a felekezeti, törvény­hatósági és községi középiskolai tanerők fizetésének tervbe vett rendezésére 210.000 korona jut, addig az elemi iskolákra csak 4.287.250 korona, vagyis aránylag sokkal csekélyebb összeg, mint a felsőbb intéze­tekre. Az összeg igy oszlik meg: az 1904. évi I. törvényczikk alapján járó pótlékokra

Next