Népszava, 1904. november (32. évfolyam, 133–146. sz.)

1904-11-01 / 133. szám

HM 1904. november 1. N­ÉPSZAVA 3. oldal. havanna szivarok, s volt ott mindért földi jó, termé­szetes, hogy­ a sajtó kevés kivitellel áradozott. Másnap a sajtó együtt ebédelt a harmadosztályú utasokkal. Jó, tápláló leves, egészséges főtt hús, pohár vörös bor, finom fehér kenyér s gyümölcs volt feltálalva. Ilyen lukullusi lakomában ritkán van van része a kivándorlónak, még a Cunard-hajó­kon is. És a sajtó elkábult, volt dicséret bőven, magasz­talták Barrt, a Cunard igazgatóját, Tisza Istvánt ünnepelték, aztán Kurandát és Frankfurtért, az Adria igazgatóit stb. A nyílt tengeren már a Liverpolból hozott hús­sal traktáltak bennünket, holott a magyar vásár­csarnok és a magyar gazdák szövetkezete kellett volna, hogy ellássa hajónkat élelmi czikkekkel. Igen ám, de a Cunard-társaság erre a hajóra egyik­nél sem tett megrendelést s romlott, büdös, élvez­hetetlen húsokkal rontotta a gyomrát az utasoknak egész Amerikáig. Nem volt ezen a hajón egy pár kőbányai söröspalac­kon kívül semmi sem, a­mi magyar czikk lett volna. Az első, második és har­madosztályú utasok egyhangúlag ócsárolták és egyszerűen becsapásnak nevezték a Cunard-hajó­társaság eljárását. Tehát a Cunard nem látja el magyar élelmi czikkekkel az utasokat. Egy alkalommal egy áldott állapotban levő asz­szony a harmadik osztályból arra kért bennünket, hogy szerezzünk neki egy pohár sört, szívesen megfizeti, mert megkívánta. Kértünk a részére sört, de elutasító választ nyertünk. Azt mondták, hogy van a fedélzeten jó meleg viz, igyék belőle annyit, amennyi neki tetszik. Szegény asszony rosszul lett s kérve könyörgött, hogy szerezzünk neki egy pár korty sört, mert ugy megkívánta hogy meghal, ha nem ihatik. Vettünk magunknak sört és kivittünk a fedélzetre egy pohárral a sze­gény asszonynak. Ekkor lezárták a másodosztály ajtóit és megtiltották, hogy átmenjünk a fedélzetre. Ha mindaz, amit elmondottunk, csak dióhéjba szorított csekélység ahoz képest, amit a hajón véghez vittek." Ha már a kormány minden erővel azon van hogy Magyarország kivándorlóin a Cunard Line gazdagodjék, követelje meg legalább azt, hogy azon az ellátás, kiszolgálás és minden olyan legyen, mint amilyenről a magyar kormányt szerződésben biztosították. Ha ez nem lesz így, lúdba terelik a kormány fogdmegyei a kivándorló magyart Fiume felé, a Cunard Line elleni panaszok bejárják mindazokat a helyeket, ahonnan a kivándorlók zöme útra kél, a nem lesz az a hatalom, mely őket megakadá­lyozza abban, hogy a német, holland, vagy bár­mely más hajón induljanak Amerikába még akkor sem, ha Tisza, István mint Magyarország teljhatalmú kormányzója egész kivándorlási hadát rájuk zúdítja. Mit szól mindezekhez Tisza István, a főügynök ?!­­ Hazafias prostitúczió. Nagyon szeretnénk, ha az alábbi esetet szóvátennék a képviselőházban azok az urak, akik külföldön is mindenáron a magyar ipart akarják védelmezni. Olyan magyar áruczikkről van szó, amely igazán világhírű. Münchenben a leánykereskedelem meg­gátlását czélzó tanácskozáson egy úri­ember felemlítette azt, hogy a hamburgi bordélyházak magyar lányokkal vannak tele. Erre felugrott egy hamburgi város­atya — Stammer tanácsos — és haza­fias keblének teljes felháborodásával jelentette ki, hogy „ez így lehetett azelőtt, de most már nem tűrünk külföldi nőket bordélyainkban!" Nem gondolják az urak ott a keres­kedelemügyi minisztériumban, hogy ez is „sérti a magyar nemzeti érdekeket"? Várjon nem fog-e a kormány a gyárosok­nak adott prémiumok mintájára bordélyo­soknak is szubvencziót adni, hogy a magyar bordélyházak nemzeti karakterét megőrizze? Csodálatos volna, ha a ham­burgi példa a rendes szokás szerint nem vonná maga után nálunk a hazafias retor­ziót. Még egyet! Ugyanezen a kongresszu­son a berlini rendőrség egyik osztályának, amely a leánykereskedelem ellenőrzésére van kirendelve, vezető tisztviselője jelen­tette ki, hogy a német prostituáltak száma a külföldiekéhez képest aránylag igen csekély, aminek okát a német nép aránylag kedvezőbb gazdasági helyzetében látja. Mikor jutnak már Magyarország vezető­körei a belátásnak arra a magaslatára, ahol ez a német rendőr áll, aki a maga országában semmivel sem különb a mi „intelligens" Krecsányiainknál ?! Mikor jut már eszükbe ezeknek az uraknak, hogy Tisza—Hieronymi—Szikora trifólium sztrájkellenes akcziói igen jó védői nem­csak a „magyar iparnak"-nak, hanem a hírhedt magyar prostitucziónak is?! Főherczegi fizetés. Nem arról a fizetésről van szó, amelyet — vagy 50.000 koronát — az állam pén­zéből kapnak. Hanem arról a jövedelemről beszélünk, amelyet a családi birtokok munkásai keresnek meg. Nem arról a fő­herczegi fizetésről van szó, amelyet fő­herczegek fizetnek. Ferencz Ferdinánd trónörökös konopiszi várába kárpitost keres és sem Magyar­országon, sem Ausztriában bizonyára nem talál, mert Münchenben keres. Bizonyára sokáig keresett már, mert sürgősen keres. Küldetett egy 300 szavas telegrammot a müncheni kárpitosok — sejthető, hogy a keresztényszocziális kárpitosok — egye­sületének, amelyben a pályázati föltételek foglaltatnak. A főherczegi távirat legalább 10—15 koronába került, ha ugyan nem ingyen vitték. A főherczeg leendő kárpitosa a követ­kező igényeket fogja betölteni: 1. háziszolga, magyarul lakáj lesz; 2. tanult kárpitos lesz; 3. németül fog beszélni tudni; 4. nőtlen ember; 5. hithű katolikus; 6. katona már volt; 7. el fogja végezni a várban szükséges összes kárpitosmunkákat; 8. tisztogatni fogja a vár összes szobáit, folyosóit és lépcsőit; 9. bajuszt nem fog viselni; 10. jó ajánlatokkal és büntetlen előélet­tel fog rendelkezni. A minta kárpitos­ lakás fog kapni mind­ezért lakást, fát, fűtést, világítást, három hónapi próbaideje alatt felmondás nincs, kap ruhát és czipőt, ezenkívül 70, maj­d hetven korona havi bért, amiből egy napra 2 korona 25—35 fillér esik. Ilyen mintaember, akit a fizetésért a lakájok kakadu-kosztümje fog kárpótolni, nem akadt Magyarországon és Ausztriá­ban. Pedig akkor még a sürgöny árát sem kellett levonni a fizetésből. Münchenből majd szállít a keresztényszocziális egye­sület. A dologban az a megnyugtató, hogy a monarchiában nincs ezek szerint keresz­tényszocziális kárpitos. Vagy ha van is, lojalitása nem akkora, mint amekkora képessé tenné arra, hogy a főherczegi munkafeltételeknek megfeleljen. Budapest, október 31. A képviselőházban pénteken terjesz­tette be Lukács pénzügyminiszter az 1905. évi állami költségvetést. Szárazon beszélt, alig tett valami megjegyzést a felolvasott számadatokhoz. Konstatálta, hogy a tavalyi előirányzatnál 11 millióval költöttek töb­bet. A miniszter még több kiadásemelke­dést jósolt és bejelentette, hogy az állami tartalékokat mindjobban kimerítik. A költ­ségvetéssel lapunk más helyén foglalko­zunk.­­ Ezután a Rába szabályozásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalták. A Rába kiöntései egy kir. herczeg s egy herczeg birtokain okoznak kárt, tehát szabályozzák a Rábát állami pénzen. Szabó István fel­hozza, hogy az egyes rábamelléki birtoko­sok sok vízszabályozási díjat fizetnek és a földjük mégis mindig víz alatt áll. Ki­fogásolja azt is, hogy egész sereg szegény ember exisztenc­iáját tette tönkre a mi­niszter azzal az intézkedésével, amelylyel a vizigátak lerontását elrendelte. Sok sze­gény vízimolnár ment e miatt törzkre. A javaslatot mégis elfogadja, mert az állami segítségre a „Rába vidéke" rászor­ult. — Gróf Batthyány Tivadar hosszasan foglal­kozik a Rábaszabályzó Társulat dolgaival. Autonóm testület volna ez a társulat,a kormány mégis nemcsak hogy rendelkezik vele, hanem bizonyos intézkedéseket erő­szakol reá. Elismeréssel van a miniszter iránt az új osztályozás elrendeléséért, mert ez méltányosabb, mint a régi osztályozás. De ezzel a bajokat még orvosolni nem lehet. Többet kellene áldozni az árvizektől sújtott lakosságra. Bezzeg, ha ágyukra kell a pénz, akkor mindjárt rendelkezésre állunk. A czivillista emelésére is van pén­zünk. Végül határozati javaslatot nyújt be, amely szerint utasítsa vissza a Ház a javaslatot a vízügyi és pénzügyi bizottsá­gokhoz a vízszabályozási teher újabb osztályozása c­éljából. Szombaton Bolgár szólalt fel elsőnek. Persze ő is állami segítséget kért a szegény kisbirtokosok czímén­t a herczegeknek. Kubik éppen azért tagadja meg a meg­szavazást, mert a javaslat csak a nagy­birtok érdekeit védi. Rakovszky védelmezi az érdekelt Esterházyakat, de mond frá­zisokat a népről is. Majd így folytatja: Az utolsó huszonkilenc­ év­ története nem egyéb, mint a magyar nép kizsákmányolásának tör­ténete. Ne igazolja a kormány azt a vádat ezzel a javaslattal és ne akarjon a szoc­ializ­musnak táplálékot adni. A javaslatot elfo­gadja, de határozati javaslatot nyújt be, hogy a törvényjavaslatot utasítsák vissza a Ház pénzügyi bizottságához, mely a javaslatot úgy dolgozza át, hogy a szabá­lyozás költségei ne az érdekeltséget, ha­nem az államot terheljék.­­ Thaly és Günther színtelen felszólalásai után bezá­rult az ülés. ~ KÜLFÖLD, Ausztria. Az általános választói jogért nagy küzdelem folyik A morva tartománygyűlésben. Brünnben tegnapelőtt is nagy tüntetés volt a tartománygyűlés ülése alatt. Pártunk vezetői ugyanis tanácskozást folytattak a politikai klubok elnökeivel a tartományi és városi választások reformja dolgában. Ezalatt a tartomány­gyűlés épülete előtt elvtársakból álló nagy tömeg verődött össze, mely énekelt és tüntetett. Amikor a kiküldött elvtársak elhagyták az épületet, a tömeg nyugodtan szétoszlott. Folytonos agitáczió és a párt erélyes akc­iója különben már biztosította a választói jog majdnem teljes általánosságát és titkosságát. Olaszország: A választásokra folynak a készülődések, mint hogy — amint megírtuk — nemrég feloszlatták a parlamentet. Az általános sztrájkon nagyon dü­hödtek a radikálisok, akik eddig sokszor szeret­tek közösen dolgozni elvtársainkkal, s így pártunk és a republikánus, meg a radikális ellenzék job­ban szembekerültek, mint valaha. A kormány meglehetős erőszakos taktikával dolgozik elvtár­saink ellen, akik egyedüli komoly ellenfelei. Elv­társaink 250 kerületben állítanak jelölteket. A kor­mány azonban behívta az 1880. évbeli tartaléko­sokat, ami által mintegy 60.000 olyan választót vont el a választásoktól, akik a szoczialista jelöl­tekre adták volna szavazataikat, minthogy ezek a nép szoczialista érzelmű rétegeiből való. Nem a rend fentartása volt ennél a czél, hanem a szo­c­ialista szavazatok apasztása. — Olaszországi pártunk a következő proklamácziót bocsátotta ki: A párt a proletárságnak az általános sztrájkban kifejezésre jutott erőpróbája által megerősödött akc­ió­képességiben, amennyiben az általános sztrájkban jogszerű és hatalmas eszközt lát ,nem a gazdasági forradalomra nézve, hanem a politikai tiltakozás és politikai presszió szempontjából, olyan eszközt, mely nem tartozik ugyan a normális fegyverek közé, amely a gazdasági szervezkedést és parlamenti akc­iót pótolhatná, hanem amely válságos pillana­tokban a normális eszközök kiegészítéséül a szer­vezett proletariátus vezetése alatt alkalmazható. A szoc­ialista parlamenti frakc­ió ama nézeté­nek ad kifejezést, hogy a mostani kabinet ezen tovább is a legerélyesebb oppozíc­iót kell képezni és ama kívánságának ad kifejezést, hogy a lakos­ság a küszöbön álló választásokon leadott szava­zataival hozzá fog járulni az olasz államnak a kö­vetkező alapelvek szerint történő átformálásához : 1. Törvényes szabályozása a csapatok igénybe­vételének a tömeggel való konfliktus esetén. 2. A kamarának joga legyen önmagát összehívni. 3. A czivillista leszállítása. 3. A c­enzúra eltörlése. 5. Ál­talános szavazati jog és a képviselők részére napi­díj. 6. A vasutaknak állami üzeművé való átvál­tozása. 7. A hadsereg reformja a közszolgálati idő megrövidítése útján, a hadügyi kiadások sem

Next