Népszava, 1905. január (33. évfolyam, 1–13. sz.)

1905-01-19 / 8. szám

2. oldal. Választási mozgalmunk, Budapest, január 18. Szerte az országban hatalmas munka folyik. Száznál jóval több kerületben mintegy másfélezer községet járnak be eszméink hirdetői, akiknek bizony éppen­séggel nem áll az a sok pénzzel meg­szerezhető kényelmi eszköz rendelkezésére, amely a polgári jelöltek útját megköny­nyíti. Felpálinkázott „érett" választók, fel­bérelt és elcsavart­ fejű kortesek, papok kolomposai, szolgabirák emberei igyekez­nek útjukat állani, a beszédek megtartá­sát akadályozni még több bajt okozva azoknak, akik úgyis eleget szenvednek a hallgatóikkal együtt az eszme terjesztése közben az időjárás zordsága miatt. Mindez azonban még kevés. Megtörtént, hogy pártunk egyik jelöltjét elfogatta egy városi kapitány az ellenzék denuncziálására. Az alkotmányt védő Apponyi embere volt a denuncziáns és az alkotmányt tipró kormány embere a kapi­tány. A halálos ellenségek a gazságban és törvénytelenségben találkoznak: a szo­czialista jelöltet börtönbe juttatják csak azért, mert­­ nekik úgy tetszik. A helyzet jellemzésére nagyon alkalmas ez az iglói merénylet, amelyről alább adunk hírt választási mozgalmunk egyéb jelen­ségeivel együtt. A körmendi szolgabírói önkénykénykedésről már megemlékeztünk múlt számunkban. Mulasits elvtárs, a kerület jelöltje, a gy­űlésbetiltást az alispán elé vitte, aki a szolgabírónak teljesen igazat adott, mert — úgymond — meg­ nem engedhető, hogy „szocziális" programmal valaki programmbeszédet tartson. Azonban „jóakaratúlag" az ajánlotta, hogy Malasits elvtárs jelentse be a betiltást a belügy­miniszternek. Ha az megengedi a gyűlést, úgy nincs ellene kifogása. A táviratot rögtön elküldték a belügyminiszternek. Szombathelyen pedig azon indokolással tiltotta be pártgyűlésünket a polgármester, hogy csak fedett helyiségben szabad gyűlésezni. Az egész városban nem lehetett kapni helyiséget a gyűlés megtartá­sára és ezért voltak kénytelenek azt elvtársak a gyűlést szabad téren jelenteni be. A polgármesteri furfangot jellemzi, hogy a gyűlésbejelentés idején, mikor a polgármester megtagadta a tudomásvételt a rossz időre való hivatkozással, meglehetősen enyhe idő volt. Mikor azonban kemény hidegre változott az idő és nagy szélvihar kerekedett, elv­társaink előtt kijelentette, hogy most már szabad ég alatt is megengedi a gyűlést. Természetesen, ilyen időben nem lehetett megtartani. A nagyváradi párt jelöltje, Weltner elvtárs, vasár­nap tartotta programmbeszédjét a „Fekete Sas" termében. Ehrenfeld elvtárs, a gyűlést megnyitva, átadta a szót Weltner elvtársnak, aki nagy lelke­sedés mellett ismertette pártunk programmját. A „Nagyváradi Napló" czímű kormánypárti lap a többek között így fejezi be tudósítását: „A be­széd nagy hatással volt a környezetre. Az arczok kipirultak, a szemek lelkesen szegődtek a szónokra, aki elvitte az álombirodalomba az ő hűséges elv­társait. A gyűlés éljenző publikuma, ha lehetett volna, azonnal képviselőnek választja meg Weltner Jakabot. Ettől természetesen nagyon távol van még a nagyváradi szocziáldemokrata párt, mivel szavazó polgárainak száma mindössze 80." Iglón Lakatos László elvtárs a múlt vasárnap akarta programmbeszédét megtartani. Az ellenzék gyűlést tartott ott vasárnap, ahova Lakatos elvtárs is elment, hogy az általános választói jog mellett szóljon; a gyűlésen Günther Antal dr. képviselő­jelölt társaságában volt Apponyi gróf is. Lakatos elvtárs irásbelileg szóhoz jelentkezett, mire ugyan­csak irásbelileg válaszolt az elnök, hogy Kern plébános után lehet beszélni. A plébános beszéde közben Lakatos elvtárs előre ment, bemutatkozott az elnöknek és ő kérdezte, hogy Lakatos elvtárs miről akar beszélni. Miután ez kijelentette, hogy csupán az általános választói jogról akar beszélni, azt mondta, hogy azt nem engedheti. Lakatos elv­társ kifejtette neki röviden, hogy ő szoczialista, elvárja az ellenzékiektől, hogy szóhoz engedik. Erre az elnök kijelentette, hogy ilyesmire nincs idő, Günther is azt mondta, hogy ez csak programm­beszéd, melyen más nem beszélhet; egyértelműen­­ mindketten kijelentették, hogy „ez nem tartozik a napirendhez." Ezenközben egy negyvennyolcas a polgár a végrehajtóbizottság tagjai közül (a zöld asztal mellől) kiment a városi kapitányhoz, Matolcsy Jánoshoz, ez bejőve, kihívta Lakatos elvtársat • a­­törvény nevében­ magával vitte déli 12 órakor A rendőri bejelentést nem fogadta el igazolásul a állítólag Pestre táviratozott a rendőrségre Lakatos elvtárs személye felől. Négy óráig fogva tartotta, ekkor egy elvtárs jótállásával feltételen szabadsá­got adott neki hat óráig. A kapitány kijelen­tette, hogy programmbenség tartását nem engedi meg s a személyazonosság igazolását követelte Lakatos elvtárstól. Erre ő megkérdezte, hogy Apponyi és Günthernek milyen igazolványa van ? s a basa kijelentette, hogy azoknak nem kell, mert­­azokat mindenki ismeri.* — A kapitány jegyzőkönyvet vett fel. Ezután csak sok utánjáráa után bocsájtották szabadon Lakatos elvtársat, aki természetesen ezek után nem mondhatta el pro­grammbeszédét. Apponyi magyarul, németül és tótul, Günther magyarul és németül, Kern pap tótul beszélt, de egy szóval sem emlékeztek meg az általános választói jogról. Debreczenben január 15-én tartotta Nánási Lajos elvtárs, s III kerület szocziáldemokrata képviselő­jelöltje programmbeszédét. A „Korona" nagyterme zsúfolásig megtelt hallgatósággal. A gyűlés elnöke Tokai János elvtárs volt, jegyzője Müller Gotthárd elvtárs. Tokai elvtárs elnöki megnyitójában a III. kerület jelöltjéül Nánási Lajos elvtársat nevezte meg és felhívta, hogy tartsa meg programmbeszédét. Ennek megtörténte után még Szakmári Ferencz elvtárs beszélt. Ismertette a parlamenti pártokat. A jelenlevők nagy lelkesedéssel fogadták a beszé­deket. Bácsalmáson a múlt vasárnap nagyszámú hallga­tóság jelenlétében tartotta Grünfeld Sándor elvtárs programmbeszédét. A választói gyűlésen elnökök voltak Csont Lőrincz és Sarok Balázs elvtársak, jegyző Somoskői József elvtárs. A Grünfeld elvtárs által magyar és német nyelven fejtegetett pro­grammbeszédet nagy tetszéssel fogadták a jelen­levők, annyival is inkább, mert a hatósági önkény­kedés miatt hosszú idő óta nem lehetett Bács­almáson népgyűlésen fejtegetni a szocziáldemo­kráczis igaz tanait. A kispesti pártszervezet jelöltje, Barabás János elvtárs, január 15-én tartotta programmbeszédét a kispesti színházban. Fezetes Ferencz elvtárs aján­latára a jelenlevő munkások és polgárok, köztük sok választó is, így dalgulag jelölték Barabás Já­nos elvtársat, aki programmbeszédével nagy hatást keltett. Gyulán január 15-én pártgyűlést tartottak az elv­társak, melyen Dandier Károly elvtárs elnökölt, jegyző pedig ifj. Barát elvtárs volt. Orünfeld elv­társ is kiertette a parlamenti pártokat és fejtegette, miért nem szabad nekünk azokat támogatni. Majd pedig pártunk állásfoglalásáról szólva, ajánlotta, hogy a gyulai pártszervezet jelöltje Wiltner Jakab elvtárs legyen, amit a jelenlevők nagy lelkesedés­sel elfogadtak. Törökszentmiklóson folyó hó 15-én tartotta prog­rammbeszédét Farkas István elvtárs. A mintegy másfél óráig­ tartó beszédet a jelenlevők nagy érdek­lődéssel hallgatták. A kispolgárok közül sokan csatlakoztak pártunkhoz. Előző napon a kormány­párt jelöltje, Borbély György akarta programm­beszédét megtartani. Azonban a nép lehurrogta. A képviselőjelölt úr a gyűlés színhelyéről meg­futamodott. Ercsi községben folyó hó 13-án tartotta programm­beszédét Jócsák Kálmán elvtárs, a ráczalmási ke­rület szocziáldemokrata képviselőjelöltje. A nép nagy lelkesedéssel fogadta beszédét, melynek ele­jén megjegyezte, hogy a szocziáldemokráczia esz­méjének terjedése Ercsiben igen örvendetesen kon­statálható, aminek az a jele, hogy a nép felismerte az igazságot és a jobb jövőért folytatandó harcz szükségességét. Beszéde végeztével kocsin Iváncsára rándult át, ahol a községháza udvarán tartotta prog­rammbeszédét. Dunaabonyban szintén aznap délután beszélt. Meg­hallgatására óriási tömeg gyűlt össze. Ott volt a község úgynevezett „előkelősége" is. A főszolga­bíró írnoka belekapcráskodott beszédébe, azonban alaposan lefőzve volt kénytelen elódalogni a gyű­lés színhelyéről. Másnap reggel Ráczalmádon tartotta programmbeszédét Jócsák Kálmán elvtárs. Itt is akadtak felheczezelt embe­rek, akik minden áron szerették volna szétrobban­tani a gyűlést és megakadályozni a programm­beszéd­­elmondását. Valami Csapi József nevű munkásbérencz közbekiabálásaival akarta a szó­nokot zavarni. Jócsák elvtárs alaposan letromfolta, úgy, hogy jobbnak látta kereket oldani. Beszélt még Takács Ignácz elvtárs. A magyar sajtószabad­ságot mutatta be a maga valóságában. Aznap dél­után fél 3 órakor már Nagy-Perkáta község népe előtt ismertette Jócsák elvtárs pártunk programmját. Itt is akadt közbe­kiabáló. A római katholikus káplán úrnak nagyon rosszul esett az igazmondás és otromba közbeszó­lásaival akarta a beszédet megzavarni. Ő is meg­kapta a méltó választ. A programmbeszéd hatása alatt nagyon sok jelenlevő választó­polgár meg­ígérte, hogy szavazatával pártunk jelöltjét fogja támogatni. Ugyanaznap, midőn Jócsák elvtárs tartotta pro­grammbeszédét, délután dr. Palkovics József, adonyi ügyvéd, 48-as párti jelölt ígérgette, hogy meny­nyit fog ő tenni a népért csak válaszasák meg. Hangoztatta, hogy egyedüli vágya, hogy a rácz­almási kerület mandátumát elnyerje, amire már a múltban is rászolgált. Egy hang erre közbekiál­totta : .Igen, maga engem, egy 7 gyermekkel bird családapát, s tönk szélére juttatott. A jelenlevők erre lehurrogták a képviselőjelölt urat, aki nem folytatta tovább beszédét, hanem a négyedkezve odébb állott. A jelöltségről azonban le ia mondott A pápai elvtársak nem állítanak jelöltet, hogy a kormánypárt jelöltjének bukása biztosabb legyen. A szegedi elvtársak vasárnap a Szabadság-téren pártgyűlést tartottak. Simity János elvtárs a gyűlést megnyitván, átadta a szót Kerekes Mihály elvtárs­nak, aki álalános helyeslés mellett ismertette a politikai helyzetet és egyes politikai pártok mű­ködését külön-külön fejtegette. A kormány presszióiról és az ellenzéki pártok vesztegetései­ről példákat hozott fel. A többek között megemlí­tette, hogy egy gyáros, aki kormánypárti, meg­parancsolta az összes alkalmazottjainak, hogy a kormánypárt jelöltjeire szivszzanak, mert külön­ben el lesznek bocsájtva a munkából. Majd pedig a szocziáldemokrata párt programmjáról beszélt és végül ajánlotta Szeged II. kerületének jelöltjéül Joó Ferencz elvtársat, aki programmbeszédét január 22-én tartja a Valéria-téren. Ezután Ábrahám Mátyás elvtárs is beszélt. A többek kö­zött felemlítve, hogy a szegedi kenderfond gyár igazgatója, valami Wimmer nevű úriember a mi­nap megparancsolta munkásainak, hogy menjenek ki a vasúti állomásra Tallián Béla földművelésügyi miniszter elé és éljenezzék meg. Aki megteszi, az kap egy forintot, aki pedig nem, az a munkából el lesz bocsájtva. Így dolgoznak a polgári pártok. Szabadkán január 15-én pártgyűlést tartottak az elvtársak, melynek keretében Matos elvtárs, pár­tunk szabadkai jelöltje elmondta programmbeszé­dét. Pergy István elvtárs, mint a gyűlés elnöke, néhány szóval vázolta a gyűlés jelentőségét és átadta a szót Matos elvtársnak, aki általános tet­szésnyilvánítás mellett ismertette a szocziál­demokrata párt programmját. Janos István elvtárs az elmondottakat bunyevácz nyelven tolmácsolta. Hozzászólott még Német István elvtárs, aki az általános titkos választói jog szükségességét fej­tegette. Szentesről a következő tudósítást vesszük: Szen­tesen jelölt eddig három van, u. m.: Dr. Mohár Jenő volt képviselő, Dömsödi Pál czipénz-iparos és Eder János, a „Csongrád" czimű lap szerkeszte is. Molnár úrék már megkezdték a vadászatot, bízván 48-as elvük (?) hódító erejében. Zászlós kocsikkal járják be a tanyai választókat és nem riadnak vissza a megvesztegetéstől sem. Dömsödi czipész­iparos hívei csendesen vannak; jelöltet csak azárt állítottak, mert Molnár Jenő a múlt beszámolóján fölfuvalkodott pökhendiséggel kijelentette, hogy: nem hiszem, hogy Szentesen valaki oly egyénnel szemben, mint én vagyok, ki mindig a népért küzdöttem, jelöltséget vállaljon ellenzéki létére". Molnár úrnak ezen pökhendisége adott főkést né­hány iparosnak, no meg az, hogy az itteni munkás­csapat Eder János tanár urat léptette fel, mert ellenkező esetben, ha szoczialista munkásjelölt lett volna, nem állították volna Dömsödit jelöltnek. Folyó hó 15-én tartotta programmbeszédét a kerü­let volt képviselője, dr. Molnár Jenő, ha ugyan programmbeszédnek lehetne tartani, amit Molnár úr mondott, mert egész beszédéből kiértett az öndicséret „illatos" szaga. E programmbeszéd meg­tartása egyúttal nyilvános színvallás is volt, mert míg a nagyságos úr hintette a bölénymagot, addig az általa most annyira tisztelt (?) választó és haza­fias „érett" munkásság annyira megittasodott az örömmámortól, hogy egy közbeszóló munkást, ha a futásban nem keres menedéket, alaposan elpá­holnak. Délután az úgynevezett szocziálisták jelöltje Éder János, a csongrádi fiúiskola tanára tartotta volna programmbeszédét, de azt a konczédes 48-as párt által felbérelt éretlen suhanczok megakadá­lyozták annyira, hogy Éder úr, ki „hazafias szo­czialista" jelöltsége melletti foglalkozására nézve a „Csongrád" czímű kormánypárti lap szerkesz­tője alig mondhatott néhány szót. A „Szarvasi Hírlap" a következő szellemes do­loggal kedveskedik olvasóinak: . . . „Szarvason a szoczialista­ párt is fel akarja léptetni a maga je­löltjét, Tarbai Sándor kéményseprő mestert, ki programmbeszédét folyó hó 18-án szándékozik el­­mondani. Úgy látjuk, hogy ennek a képviselője­lölt úrnak megártott az, hogy kéményseprés köz­ben egy-egy magasabb kéményt is ki kellett söp­renie s ott fent a magas kémény tetején feje­szu­got kapott s ennek orvoslása czéljából lép fel képviselőjelöltnek." Tyhy, de B­okos s Garbai elv­társ különben kőműves. NÉPSZAVA 1905. január 1.). SZEMLE. Budapest, január 18. Utolsó alkalom. Itt van az utolsó alkalom, jelentette ki Tisza tegnapelőtt a Ferenczvárosban a Plos7-banketten, hogy a nemzet rendez­hesse rendezetlen viszonyait. Igen, remélhetőleg itt van az utolsó al­kalom arra, hogy a „nemzeti akarat" frá­zisát hangoztatva, néhány megvesztegetett vagy megfélemlített ember szavazatát lehet kihasználni a miniszteri abszolutizmus fen­tartására.

Next