Népszava, 1905. február (33. évfolyam, 14–25. sz.)

1905-02-02 / 14. szám

14. szám. Igadapent, jane, cflutortofe február 2 A magyarországi szociáldemokrata párt központi közlönye. ELŐFIZETÉSI DIJ: a keddi, csütörtöki és nombati kladsrara: Bg«a* évre 14.40­­/»évre 7.20 K. »/«évre 3.60 K., I kora 1.20 K. Valkaitimme-vel egyt­e egész évre 19.20 K., >/» évre 9.60 '/* évre 4.80 K., 1 hóra 1.80 K. Csupán a csütörtöki kiadásra: egéfz évre 4 80 K., félévra 2.40 K„ '/«évre .20 K, 1h«ra«Cf. Politikai lap. * * Megjelen minden kedden, «sütörtökön és szombaton. Egyes szám ára 10 fillér. f­lS , 3L&.XXI1. évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., József-körut 18. 32., illOT» mladannamO levelajének 6» egyéb kttldsmények ' taitosnifiS. ar TBLKtnOM-SZÁM 54-04, Hm Ss3rkaaztöl?9l értekesni lehet mieden hétfőn, »íszASft ás eaombeton ette 8-B-ig. I Budapest népe! Munkások! Vasárnap, február hó 5-én, d. u. 2 órakor a Tattersall­­ban (Külső Kerepesi­ út 7. szám) nagy kiépnyű­lést tartunk. Napirend: A választások és a nép. A választások eredményének megbe­szélése, a sok ígéretet tett és most több­ségre jutott ellenzék ígéreteinek számon­kérése, beváltásuknak követelése mellett leg­első kötelességünk most az általános, titkos választói jogért folyó küzdelemnek tovább folytatása fokozott erővel. Gyűlésünk ezt a czélt szolgálja — legyetek ott! A pártvezetőség. 67 és 48. A parlamenti helyzet mostani bonyo­dalma a hatvanhetes és negyvennyolczas álláspontok közül váratlan eredménye Drog. A választások két ellentétes állás­pont között, az uralmon levőt, a hatvan­hetest alapjában táb­sadta meg és a több­séghez igen közel­­i pont képviselőjét, polgári politikusok egyszerre egész sor. Egyiket magában tírtta a másik állás-Kossuth-pártot. A ezzel a fordulattal­obléma elé jutottak, parlamentben kell megoldaniok, a másikat a parlamenten kívül a dinasztiával szemben. Miként alakuljon kormányt­ támogató többség, holott egyik párt sem jutott többséghez: ez az egyik kérdés. Miként elégíttessenek ki a most rendkívül megerősödött negyven­nyolc­as törekvések, holott a dinasztia hagyományos érdekpolitikájába ütköznek, az a másik kérdés. E kérdések megoldásán törik most a fejüket a politika­i hivatalos és hivatásos bölcsei. A megoldás valószínűleg vala­melyes megalkuvást tesz; kiegyezés száza­lékokra — éppen élpak az a kérdés, hogy melyik fél hány­­százalékot enged. Az alkudozások e politikáját a proletárság közönyösen nézheti, amig az alkut nem az ő bőrére kötik meg; de éppen, hogy ez meg ne történhessék, kell gondosan résen állania és, figyelemmel kisérnie az alakulásokat. És ezért nem lesz haszon­talan munka magukkal a közjogi ellen­tétekkel is foglalkozni, megállapítani velük szemben az öntudatos proletárság állás­pontját. Az 1848—1849-iki szabadságharcz leve­retése után Magyarországon az abszolu­tizmus uralkodott egéren 1867-ig. Ebben fi? e z'pndfíben kötöttik­ m­eg az ars?á? a kiegyezést Ferencz­ Józseffel azon az ala­pon, amelyet Deák Ferencz az országgal is, a királylyal is első az volt, hogy adott­­ országnak, felelős kormányt, parlamentet, királyi szentesi léstől füg­g­ővé tett önren­delkező jogot belügy meg az országnak gazdasági függetlens­­ereget, a vámterület viseletet és politikát Ausztriával és ezek niszteriumokat és a jelből küldött bizottsá léptette életbe. Lám­ ,ben, de nem adta teljes "közjogi es­et, hanem a had-és a külügyi kép­közös­­ügyekké­ tette­ntézésére közös mi­tt ország parlament­ét, a delegácziókat való, hogy a meg­egyezés a szó szoros értelmében vett kiegye­zés­ volt, amelynél mindkét fél engedett a maga álláspontjából. Ezzel a kiegyezéssel hosszú küzdelem fejeződött be, amint akkor hirdették: évszázadokra. Ilyen örökös al­kotásnak tekintették Deák művét, amely­ről most azonban kitűnt, hogy, mint min­den megalkuvás, ez is csak ideig-óráig állja meg helyét. Két érdek áll ennél a küzdelemnél egy­mással szemben. A ma­gyar uralkodó osz­tályé és a dinasztiáé. Ez utóbbinak­ az­­az érdeke, hogy az osztrák-magyar birodalom egységét megőrizze, annak nagyhatalmi állását megtartsa. Ez ad neki fényt, hatal­mat, befolyást a külföldön."Mindehhez nagy területre, nagy hadseregre és sok " pénzre van szüksége; a kifelé való tekintély fen­tartásánál pedig szüksége van egységes kül­politikára és arra, hogy a hadsereg ne csak nagy, de színtén egységes, és dinasz­tikus szempontból megbízható legyen. Ezekkel az érdekekkel szemközt állnak az uralkodó osztályéi, amelynek gazdasági érdekei ellentétesek az osztrák uralkodó osztályok érdekeivel úgy a gazdasági kül­politika terén, mint a vele való közvetlen kapcsolatban is , amelynek elsőrendű érdeke, hogy a saját szempontjából megbízható és idegen hatalmaktól füg­getlen hadsereg fölött rendelkezzék. Az uralkodó osztály ezen érdekeit a függet­lenségi párt képviseli a perszonál­unióra való törekvésével, vagyis azzal az igye­kezetével, hogy Magyarország — minden közös ügynek teljes mellőzésével—gazda­ságilag is, politikailag is teljesen független állam legyen és Ausztriához csak a közös uralkodó személye fűzze. A függetlenségi párt uralomra jutása tehát jelentené a­­67-diki kiegyezés teljes megszűnését, mert jelentené a közös had­sereg, a közös kisügy és közös vámterü­let megszűnését. Ez pedig a dinasztia számára nem jelentene egyebet, mint föl­bomlását a mai­­osztrák-magyar biroda­lomnak . Termés­zetes tehát, hogy min­denképpen ellene fog szegülni s egynehány ujabb engedmény árán igyekszik majd a kiegyezést prolongálni. A küzdelem tehát: hatalmi küzdelem két olyan tényező között, amelyhez a pro­letárságot semmiféle kapocs sem fűzi. A dinasztia és az uralkodó osztály harcza ez a 67 és 48 közötti viaskodás, amely a munkásosztály érdekeit csak közvetve érinti. Ehez járul, hogy oly.n hatalmi esz­közökért folyik közöttünk a hítret, amelyek egyúttal fegyvert kép­eznek kezükben a proletárság ellen. A proletárság álláspontja a hadsereggel szemben­ nem e kérdés kö­rül kristályosodik ki: közös vagy függet­len legyen-e, hanem ilen követelés körül, hogy egyáltalán ne lessen! És az önálló vámterület kérdésében is ilyen döntő mo­mentumok választják el­ mindkét féltől. A dinasztia saját hatalmának érdekében ragaszkodik a közös válsztterülethez, a füg­getlenségi párt a magyar uralkodó osztály érdekében követel véde mes önálló vám­területet, míg a prófeta­ság elvet minden drágító, a népre nehezedő vámot és csak ipari nevelővámok lehetővé tételére hive az önálló vámterületnek osztályt tehát nem füzl len kapcsolat sem az I. félhez — milyen legyél lása? # A munkálkodó semmiféle közvet­ztik sem a másik " tehát állásfogla-A munkásosztály rája nézve közvetle küzdelméről van szó, a kettő közül melyik Iraelie ott, ahol két fül közönyös irány aszerint dől el, hogy áll a szükségszerű , tehát a később bekövetkezendő haladásnak áts­lt szolgálatában? A kettő közül m­ár magasabbrendű, melyik az, amelyen belü­l- a p­roletárság küzdelme j­­obban érvényesülhet ? Ebből a szempont­ból nézve a mai bonyodalmat, kétségtelen, hogy a magyar uralkodó osztályok maga­sabb érdeket képviselnek, mint a dinasz­tia­, kétségtelen, hogy a további haladás­nak az ő győzelmü­kön keresztül kell megtörténni. És azért a függetlenségi párt mostani győzelme­­ ebből a szempontból kétségtelenül örvendetes esemény —­eszy esetben. Ha tudniilik az uralkodó osztály ezen kétségtelen megerősödésével a munkás­osztály megerősödés­e is lépést tart. A munkásosztályra, agyagi és erkölcsi érde­keire, küzdelmének sikerére a mostani és ezután bekövetkező, a 48-as álláspont felé való közeledés – cs­­k abban az esetben jelent haladást, ha nem találja készület­lenül; ha az út­­­alakulásba azonnal mint tettre kész, harczképes, érdekeit tisztán látó osztály illeszkedik be; ha el nem csábíttatja magát a nemzeti jelszavakkal, az uralkodó osztály égig zengő diadal­énekével, hanem a­ felismerés és erő ön­tudatával foglalja el a maga helyét, mint forradalmi osztály az osztályharczban. A 67 és 48 közöt­t a mi számunkra csak annyi a különbség,­­ hogy az utóbbi több teret nyújt küzdelmünknek. Ezért tehát ennek győzelmét óhajtjuk. De a tágasabb téren folyó küzdelemhez nagyobb had­seregre és több fegyverre van szükség, hogy miénk lehessen a diadal , hiszen ellenfeleink, az uralkodó osztályok is meg­erősödve állnak velünk szemben ! Egyet­len tanulság van tehát a mi számunkra, de ez azután nagy horderejű és­ jelentős: kette­nkálkodnunk a prote­csatasorba állításán!­­ ne maradjunk az új alakulások mögött — mint forradalmi pártnak nemcsak nyomon követnünk, de megelőznünk kell a többi osztályokat, pár­tokat útjukban ! ,f' ' '• ' ; zött erővel kell mi társág szervezésén. És ne késsünk, i "!. A­ Népszava mai száma 8 oldal.

Next