Népszava, 1905. február (33. évfolyam, 14–25. sz.)

1905-02-02 / 14. szám

f: 2. oldal. ___ A 67 és 48 között most új megalkuvás, új kiegyezés készül, a 67 rovására, a 48 előnyére. A "48" eljövendő felülkerekedése új feladatok elé fog állítani bennünket. Siessünk megalkuvás, pihenés nélkül előre, hogy mire ők czélhoz jutnak, mi már ezélnál legyünk: harczrakészen küzdeni nem az uralkodó osztály háborítatlan uralmáért, hanem az egész munkálkodó nép lekötött erőinek felszabadításáért — az osztályuralom ellen ! A választói reform, Budapest, február 1. A választói reformnak kérdése mindinkább előtérbe lép: ma már kétségtelen, hogy az új parlament egyik legelső teendője a választói jog reformja lesz. A kérdés csak az: milyen lesz ez a reform? A most diadalmaskodott ellenzék viselkedése igen gyanús volt már a választások előtt is és most a diadal után még gyanúsabbra fordult. Egyes ellenzéki lapok, amelyek a választások előtt tele torokkal követelték a választójog általánosítását vagy legalább igen nagymérvű kiterjesztését és a titkos szavazást, most mélyen hallgatnak. Az ellenzéki pártvezérek, akik a választások alatt hangosan állást foglaltak az általános választójog mellett, most homályos kijelentésekkel elégesznek meg! Kossuth Ferencz, aki Pozsonyban kijelentette, hogy ő már akkor küzdött az általános választójogért, mikor Grossmann elvtárs a világon sem volt, egy mai czikkében már csak így nyilatkozik: „A választási reform kérdésének rendezése egyformán kötelez minden pártot. A választói jog kiterjesztésének csak a mértéke az, amelyre nézve nézeteltérések lehetnek." Egy hosszú czikkben most már csak ennyi mondanivalója van a választási reformról Kossuth Ferentcznek. Hát „csak" a kiterjesztés mértékéről lehet eltérés ? Hát , persze, hogy csak erről de miért nem nyilatkozott Kossuth úr, legalább a saját személyére vonatkozóan, hogy milyen mértékű kiterjesztést követel — az általános választói jog híve?! Apponyi Albert gróf, a másik pozsonyi hős, a VI. kerületi demokrata választók előtt igy nyilatkozott: „Fel kell nyitni az alkotmány kapuit azok előtt is, akik kivül állanak. Az egész országot be kell bocsátani az alkotmány kapuin és ez sikerülni is fog, bár gyalázatos eszközökkel dolgoznak az alkotmány ellen." • Helyes. Az egész országot be kell bocsátani az alkotmány kapuin. De hát miért nem mondta a nemes gróf ezt igy: meg kell adni az általános választói jogot!? ... Egy kis világosságot visz a homályba az Alkotmány egy czikke, amelyben szószerint a következőket írja: „Az új választási törvényre nézve is fennáll az írott egyezség (t. i. a szövetkezett ellenzéki pártok között) az alapelvek iránt, hogy a választási czenzus leszállíttassék egységes adóczenzussal, mely a választóié számát meghétszerezi, hogy legalább két millió választó legyen Magyarországon; a választókerületek újra beosztassanak; a választások községenként, illetőleg körjegyzőségek szerint ejtessenek meg ambulatórius szavazatszedő bizottságok előtt; a választási visszaélések szigorú megtorlása és a tisztviselők politikai szabadsága biztosíttassanak." Ebből megtudjuk, hogy az ellenzék már megegyezett a választói jog kiterjesztésének mértékére nézve. Megtudjuk, hogy általános választói jogról szó sincs s hogy a titkos szavazást nem követelik! Az adóczenzust akarják leszállítani, ami annyit tesz, hogy fenn akarják tartani, no meg a választókerületeket akarják újra beosztani. Vagyis éppen csak mandátumbiztosító reformot akarnak csinálni és nem választóreformot. Mert a szavazók megkétszerezése éppen csak annyit jelentene, hogy a kisiparosok és kisgazdák jutnának választói joghoz, hasznára a függetlenségi pártnak és legnagyobb örömére a néppártnak: a munkások továbbra is kizárva, maradnának a jogok gyakorlásától. Magyarország pedig továbbra is megmaradna abban a szégyenletes helyzetben, amelyet e téren ma foglal el az európai államokban. Ha a választók százalékszáma 6-ról 12-re emelkednék csak, még Ausztria is előttünk maradna, amelyben a százalékszám 127. Még lesújtóbb az összehasonlítás a többi államokkal. íme: 1000 lakosra esik Francziaországban . 271 választó Svájczban ..... 248 „ Görögországban . . . 252 „ Németországban . . . 217 „ Angliában ...... 163 „ Dániában 139 „ Ausztriában . . . . . 127 „ Tehát még mindig a nyolczadik maradnánk a sorban a „nagy" reform után! És ilyen reformra egyezett meg egymással — az ellenzék! Vájjon a kormánypárt csinálhatott volna-e ennél is rosszabb reformot? És vájjon nem igazolja-e bizalmatlanságunkat az ellenzékkel szemben ez a most kiderült reformtörekvés? És vájjon a titkos szavazás miért nincs a megegyezésben? Hiszen a „Pesti Hírlap", az ellenzék egyik főlapja, az ellenzék első kötelességének mondotta ennek kivívását ! Talán attól félnek, hogy túlságosan tiszták találnak lenni a választások titkos szavazás esetén? 1 .... Látjuk: a népnek résen kell lenni. Teljes erővel, mindenre kész elszántsággal kell a munkásságnak a most eljövendő harczba indulni. Az urak ne önmaguknak csináljanak reformot, hanem a népnek adják meg, ami a népé jogait ! . . . Általános választói jogot, titkos és községenkéntiszavazást! — ezzel a jelszóval indulunk a küzdelembe. Fül a munkára mindenfelé ! • . .." - NÉPSZAVA 1905. február 2. SZEMLE, Budapest, február 1. G y ö z e l e ml A Thék-Madary-Bartoffy-ék krimmicsau-ja is csúfos kudarczot vallott, mint a lakatosok és építőmesterek hasonló taktikája. Sőt, a munkások kivívott eredményeit tekintve, ez a kudarcz a legnagyobb, amely valaha érhette a munkás-kizárás taktikájával intézkedő kizsákmányolókat. Pedig nagyon alkalmas időt választottak Thék úrék tervük keresztülvitelére. Éppen a választások előtt zárták ki a munkásokat, amikor tudták, hogy a kormány támogatását — ellenszolgálmány fejében — kétszeresen bírhatják. Meg aztán télvíz idején a munkásokra kétszeres sulylyal nehezedik a nyomorúság. Házbérnegyed előtt álltunk. A munkaviszonyok se valami jók. Még aztán kapóra jött a bécsi és berlini asztalosmunkások kizárása is. Szóval: a mester urak papirosan elég jól csinálták a dolgukat. Azonban Thék úr tervez és a sors véges: a kormány megbukott és egyszeribe vége lett a beléje helyezett bizalomnak; a munkások harczi kedve egy fokkal sem szállt alá, sőt a minden oldalról érkező segélyek a kizárt munkások ügyét a legmesszebbre menőleg biztositották. A mester urak erőszakosan összecsinált szövetsége is bomladozni kezdett. Éppen ideje volt a béke helyreállításának a mesterek részére, így legalább a kudarc nem oly szembetűnő. A munkások elérték azt, hogy győzedelmesen visszaverték a Thékerék híres „műhelyrend"-jét és a munkások szervezőbizottsága által kidolgozott munkarendnek minden egyes pontját győzelemre juttatták. Elérték az 56/0-os munkabér-emelést azonnal és a 10%-ost augusztus elsejétől fogva, mely időtől kezdve a 9 órai munkaidő is az összes műhelyekben életbe lép. A mesterek által csinált „műhelyrend" csúfos bukását jelenti különösen a 9 órás munkanap általánosítása. A mester urak kívánsága ezzel szemben csak a 11 és fél órát akarta, olyanformán, hogy a munkásokat bármikor lehessen minden kárpótlás nélkül kényszeríteni a túlórázásra. Az elfogadott egyezség szerint a túlórázások 2 óráig 20%-kal, ezentúl 50%-kal kárpótolandók. Szóval: a mester urak taktikája a munkásokra nézve egészen jól végződött Még általános sztrájk útján se vívhattak volna ki több eredményt. Még az a haszna is meg volt a Thék úrék kizárási hadjáratának, hogy az asztalos munkások szervezetének sok új harczost szerzett. Még egy ilyen kizárás és nem lesz szervezetlenmunkás egy sem. Gorkiért, Gorkit felakasztják! Ezt a rémhírt röpítette szét a távíró. És megmozdult a német írói világ, nyomán az osztrák, már nálunk is riadót fúj a Magyar Hírlap: mentsük meg Gorkit, az irodalom büszkeségét. Igazuk van. Gorki lángész, akinek elpusztítására tudatosan csak Trepovhoz hasonló bestia képes. Gorki erőszakos halála soha meg nem bocsátható gonosztette lesz a czárizmusnak. Hanem mégsem hallgathatunk el valamit. A szentimentális német írógárda csak akkor mozdult meg, amikor a Vorwärts ezt a fölháborító hírt hozta. A vasárnapi borzalmak nem hatották meg ennyire az érzékeny német-osztrák-magyar írói lelkeket. Az akkor halomra lőtt tömegek csak szoczialista munkások voltak. Gorkinak — úgy látszik — megbocsátják, hogy ő is munkás volt s hogy ma is szoczialista. Csakhogy ezt a megbocsátást és ezt a rokonszenvet maga Gorki éppen azért nem tartja olyan lélekemelőnek, mint talán maguk a tiltakozó irók, mert munkás volt és mert szoczialista, hogy neki is azt kell tartania, hogy a halálban legalább egyenlők vagyunk. Különben pedig mi kívánjuk legjobban, hogy az akciónak legyen eredménye. Norvégia önállósága. Ha egy dinasztia kedvéért egymáshoz nyomorítnak két államot, a rendes következés az, hogy mind a két ország rosszul érzi magát, csak a dinasztia érzi jól. A két különböző jellegű államtestben, azután megindul a rothadás és feléled a szétszakadás vágya. Míg Ausztriában és nálunk mind jobban erősödik a törekvés a perszonálunióra, amely egyetlen köteléknek a két állam között az uralkodó személyét tartja meg, addig a perszonálunióban élő Svédország és Norvégia most tesz előkészületeket a teljes szétválásra. Nekik még ez a kapocs is hyng. A két ország valószínűleg külön külképviseletet kap s ezután külön dinasztia ül Norvégia trónjára. És az ilyen nagy változás kevesebb izgalommal, bajjal, vérrel esik meg, mint nálunk a képviselőválasztás. Vájjon mit tenne a mi legalkotmányosabb királyunk, ha ő volna Oszkár svéd király helyén, aki most elveszti a norvég trónust ? 1849 eseményei megadják a választ. Hja, csak hogy az a két északi ország alkotmányos és művelt ország, amelyben a katona nem gép, hanem élő ember. Oszkár a svéd király kénytelen legalkotmányosabbnak lenni anélkül, hogy így is neveznék. Szoczialisták — „nemesebb" értelemben. Ismeritek azt a poczakos urat, akinek ábrázatáról szinte csepeg a jóllakottság, a mellényén félkilós aranyóraláncz, prémes kabátját nagy bajjal és feltűnéssel gombolja ki a gyomrán, hogy az utczasarki rikkancsot egy kitüntető, jóságos mosolylyal és, mondd egy krajczárral megajándékozza — egy darab újság fejében? ő a nemesebb értelemben vett szoczialista. Ismeritek a hazafiság és istenfélelem jól táplált bajnokát, a milliomos gyárost, aki mézédes hangon magyarázza be a mun-