Népszava, 1905. március (33. évfolyam, 26–38. sz.)
1905-03-02 / 26. szám
2. oldal. ... megindítani, tekintetüket a czél felé irányítani. Ezt a babonás félelmet, ezt a gyáva mozdulatlanságot megtörni egyik legnagyobb feladata tehát a szoczialista propagandának. A közönyösek óriási tömegének megnyerése e propaganda sikere nélkül nem lehetséges. Két eszköz az, amelylyel az uralkodó osztályok a népet babonás tudatlanságban tartják, amelylyel elérik azt, hogy a nép hisz a mai állapotok örökkévalóságában és nem mer küzdeni ellenük. E két eszköz: az iskola és a sajtó. Az iskola a gyermekek lelkét mételyezi meg. A sajtó a felnőttekét. Mindkettő ugyanazt hirdeti, ugyanazt tanítja : minden istentől van, minden örökkévaló, a szegénységbe bele kell nyugodni, szenvedni, tűrni kell, mert a szenvedés, a tűrés erény, ellenben , gonoszság jobb sorsra igyekezni stb. És ez a két eszköz óriási szolgálatokat tesz az uralkodó osztályoknak. Az iskolában félrevezetett nép kikerülve az életbe, ugyanazokat az eszméket találja a sajtóban, mint amelyekkel az iskolában bódították el. Csoda-e, hogy hisz bennük? Hiszen a tanítói felsőbbség állításait megerősíti a jóbarát képében közeledő sajtó is, amely hízelegve simul hozzás rejtve, titokban mérgezi meg. A „népbarát" újságok hasábjai csak úgy csöpögnek a jóindulat mézétől: honnan tudja az a munkás, hogy abba a mézbe az osztályuralom hazugságainak mérge van elrejtve? A nép felvilágosításának ezek az újságok a legveszedelmesebb ellenségei. Az iskola tanításai és a kifejezetten munkásellenes újságok ellen könnyebb a küzdelem. De a jezsuitáskodó, munkásbarátságot színlelő, valódi mivoltukat takargató újságok rejtett célzatáról nehezebb lerántani a leplet. Mint a dühös patkány abba, amit megmar, ugy beleveszi magát ez a sajtó a munkásság lelkületébe s csak kitartó, fáradhatatlan munkával lehetséges lépésről-lépésről visszaszorítani. S ami valóságos tragikum ennél, az az, hogy ezeknél a „népújságoknál" a nép saját filléreivel dús jövedelmeket teremt lelke megmérgezőinek ! Az iskola tanításának ellensúlyozására egyetlen mód van csak: a szervezetekben, a röpiratokban való fölvilágosítás. Kis eszközökkel kell itt küzdeni óriási eszközök ellen és mégis igen nagy eredményeket lehet elérni. Mert az iskola a maga nagy eszközeivel hazugságokat tanít, míg a mi propagandánk igazságokat hirdet. A sajtó gonosz hatalmának megtörésére azonban kellő eszköz áll rendelkezésünkre: a mi sajtónk. A hazugságokat hirdető sajtóval szemben az a sajt'"», amely igazságokat hirdet. A munkásellenes sajtóval szemben az a sajtó, amely a munkásokért küzd. Az álnok „népújságok" ellen küzdeni egyetlen mód van: terjeszteni a mi sajtónkat, az igazi népsajtót. Ki kell ragadni a népet azok kezéből, akik meggazdagodnak rajta és ezért cserébe félrevezetik. Zsoldos, meggyőződés nélküli írók rójják ezeket a hasábokat, amelyeknek minden betűje egy-egy csöpp méreg. Szenzáczióéhessé, brutálissá teszik a népet a rémes esetek tervszerű és folytonos kiszínezésével, tompítják, rontják ízlését ponyvaregényeikkel, félrevezetik hazug híreikkel, meghamisítják egyenes észjárását politikájukkal, közönyössé teszik saját sorsával szemben, alázkodásra, meghunyászkodásra tanítják kizsákmányolóival szemben. Az a nép, amelyet ez a sajtó tart karmaiban nem küzdhet önmagáért és egy jobb jövőért. Ennek a sajtónak a hatalmát kell megtörni, ha haladni akarunk — és mert haladni akarunk, meg is kell törnünk! A Népszava néhány hét múlva napilap lesz. Kezünkbe kerül az a fegyver, amelylyel harczra lehet kelni a népbutító „néplapok" ellen. Óriási kultúrfeladat az, amelyet e téren teljesítenünk kell, valóságos szabadságharcz a nép lelkének megrontói ellen. Ismerjük föl mindannyian e harcz jelentőségét és vegyük ki belőle részünket. Szorítsuk ki a munkáslakásokból ellenségünket, a polgári lapokat és ne pihenjünk addig, míg csak egy munkástársunk is van, aki rabja az osztályuralom egyik leghatalmasabb oszlopának, a népen élősködő, a népet félrevezető sajtónak! yfiPSZAVA 1905. márczius 7 A Népszava ez évi április hó elsejétől kezdve naponként fog megjelenni. Ezzel a nagyjelentőségű, fontos átalakulással, amely lapunknak, mint az öntudatos proletárság harcai fegyverének is fokozott jelentőséget ad, természetesen átalakul jellege is. A Népszava a jövőben is szókimondó, rettenthetlen harcosa lesz az igazságnak, szolgálni fogja a jövőben is a munkásság felvilágosítását és mint eddig is, mindent meg fog írni, ami a nép érdekeinek szempontjából jelentőséggel bír, emellett azonban a szó szoros értelmében vett hírlap is lesz: minden külföldi és belföldi eseményt, amely erre érdemes, fel fog jegyezni. Ezenkívül minden nap szolgáltatni fog szórakoztatót is, hogy ilyenformán feleslegessé tegye bármely más lapnak az olvasását. A Népszava napilap ára a mainál olcsóbb lesz. Az előfizetés egy hórakor, 60 fillér, negyedévre 4 kor. 80 fillér, félévre 9 kor. 60 fillér, egész évre 19 kor. 20 fillér. Egyes szám ára 6 fillér lesZ ugy a fővárosban, mint a vidéken Mihelyt kellő számú előfizetője lesz a lapnak, azonnal lejebb szállítjuk az árát. A Népszava napilapért agitálni kötelessége minden öntudatos munkásnak. A lapot ez az agitáczió teremtette meg, ennek az agitácziónak a feladata, hogy fentartsa és továbbfejleszsze. A napilap az agitácziónak új területeit nyitja meg, mert segélyével oda is be lehet hatolni, ahová eddig nem férhettünk. A különféle népbolondító lapokat mindenünnen ki kell szorítani és gondoskodni kell arról, hogy minden munkás kezében ott legyen a Népszava napilap! Mindenki agitáljon, mindenki szerezzen előfizetőket, mindenki fizessen maga is előadott szavakkal és akiknek a politika nem való egyébre, mint a vizén üsző deszka a patkánynak, hogy ezen felkapaszkodva jussanak odébb, a nekik kedvező partvidékre. A magyar nép már sokat tűrt el. Lelkesedésével, jóhiszeműségével már sokat visszaéltek minden oldalról. De ahogy a nép elsöpörte a neki szabadított kormányhatalmat, épp úgy, csak éppen sokkal hamarabb el fogja söpörni azokat, akik visszaéltek ebbeli hitével. Ez a nép sokat eltűrt, de egyet nem fog eltűrni, nem fogja eltűrni a humbugot a választói jog körül, mert ez a nép elő fogja hívni Groszmannékat, akiket elvertek, mert nem akartak az ellenzéknek hinni és a maga kezével fogja Groszmannék megverőinek visszaadni azt azoknak egy jogos mivoltukban juttatott verést." És ebben a pár kijelentésben idenne foglaltatik azoknak az ítélete is, akik jóhiszeműek. SZEMLE. Budapest, márczius 1. Humbug a választói jog körül. A M. K. fenti czímen igen kemény igazságokat mond el, amelyeket lapunk hasábjain nem egyszer olvashattak már az elvtársak. Itt adjuk a czikk egy részletét, amely Bánffynak, nálunk már szóbakerült álláspontjáról szól. Miután azokról beszél, akik rosszhiszeműen odázzák el a választói jog kérdését, így folytatja: „Vannak jóhiszeműek is. Ezek azok, akik azt hiszik, hogy ha ma sikerül előrántaniok a szőnyegre ezt a kérdést és ezt ma el is intézik a „kiterjesztés" értelmében, majd rövid idő múlva megint előkeríthetik. Maga Bánffy Dezső báró is csak az ő elveinek rövid időn belül amúgy is feltétlenül bekövetkező győzelmének tudatában hiszi ezt bizonyára, gondolva arra, hogy akkor ezt a kérdést a maga radikális felfogásában végleg meg fogja oldani és csak azért mondhatta azt, hogy egy-két évig élő átmeneti kormánytól elfogadná a kiterjesztést is, mint az ő álláspontjához való közeledést. Az pedig bizonyos, hogy e kiterjesztés nem a Tisza István tervezte kiterjesztés. De a tömeg, azoknak kétszázra rugó száma, akik ezt nem mondhatják el magukról, mélységesen tévednek abban, ha azt hiszik, hogy a maguk jelentéktelenségével csak úgy egykettőre megint előreráncigálhatják ezt a reformot, amelyet negyven esztendőn keresztül nem voltak képesek napirendre juttatni. Ezt gondolják meg azok, akik játékot űztek a népnek A bírói függetlenség. Molt számunkban szó volt arról a miniszteri rendeletről, amelylyel a bírákat a szoczialisták ellen kirendelték. Hogy a bíróság milyen kényes a függetlenségére — ha a tőke emberei felett ítél — arra vonatkozólag a következőkre figyelmeztek Pogány Lajos elvtárs: „Az a vádja tisztelt barátomnak (gróf Tisza Istvánnak) sem bir alappal, hogy mi?(agráriusok) telítve vagyunk társadalmi és politikai ellenszenvvel a tőke iránt. Mi nem vagyunk szoczialisták és éppen azon okból, hogy képesek legyünk küzdeni a szoczializmus terjedése ellen, kívánjuk azt, hogy a tőzsdéken űzött visszaélések korlátoztassanak, megbüntettessenek." A tőzsdén, a kapitalisztikus termelés egyik konczentrikus forgalmi helyén, tehát nagy visszaélések történnek. Ezt tartják az agráriusok és gróf Tisza István barátja, gróf Zselénski Róbert is, akinek könyvéből (Spekuláczió és árképződés) a fenti idézetet kivettük. Ellenkező nézeten van gróf Tisza. Nem kellenek a tőzsdén való visszaélések ellen törvényes intézkedések. Ezen tárgy felett vita kerekedett az 1897. évben tartott tőzsdeértekezleten. Ott 1897. január 26-án Décsey Zsigmond táblai tanácselnök a következőket mondotta: „Hanem egy előzetes kérelemmel fordulok a miniszter úrhoz, amely abban áll, hogy az anyagnak a) pontját kegyeskednék a napirendről levonni és annak tárgyalását mellőzni. Az a) pont így szól: a) Utasítandók volnának-e a bíróságok, hogy oly esetekben, midőn a bekövetkezett csődöt különbözeti üzletekből eredő veszteségek okozták, az illető ellen fokozott szigorral járjanak el?" Bocsánatot kérek, ennek a kérdésnek már csak a felvetése is szerény nézetem szerint tangálja a birói függetlenség nagy alapelvét. Az 1869. IV. t.-cz.-ben le van téve a birói függetlenség alapelve. A magyar bíró nem ítélhet, csak a törvény szerint és a törvény rendelete szerint. Az igazságügyminiszternek nincs joga utasítást adni a bíróságnak, hogy szigorúbban vagy enyhébben ítélhessen és a bírónak nemcsak nem kötelessége respektálni ezen utasítást, de míg joga sincs hozzá, hogy respektálja. Az olyan bíró, aki ítéletében ki fogná mondani, hogy én négy hónapra ítéltem volna ezt az embert, hanem mert a miniszter reám parancsolta, mert utasítást adott, öt hónapra ítélem, menthetetlenül fegyelmi bíróság elé kellene, hogy kerüljön. Nagyon kérem Excellencziádat, hogy ezt a kérdést, amely különben is az anyagot nem alterálja, elejteni kegyeskedjék." Dániel Ernő báró kereskedelmi miniszter, az értekezlet elnöke, a kérdést rögtön le is vette a napirendről, mert „távol állott tőlünk, hogy a bírói függetlenséget bármily csekély mérvben is érinteni akartuk". Tehát ha a bíróságok netalán „lanyhán" járnak el, ne utasítsa őket a miniszter erélyesebb eljárásra. (Kivéve, ha szoczialista perről van szó. Plósz Sándor rendelete 1904, 3281/m.) — Nem lehet valakit szigorúbban sújtani, mert szoczialista elveket vall. (Lásd az élősdi elvtársak elitéltetését, akik ellen éppen azért jártak el szigorúbban. Kimondotta az ítélet indokolása.) Plósz Sándor igazságügyminiszternek rendeletét a bíró nem respektálhatja. Ehez nincs joga. A szoczialisták ellen sem lehet másképp eljárni, „mint a törvény szerint és a törvény rendelete szerint." Nem tagadhatja senki sem, hogy az igazságügyminiszteri rendeletnek nem volt — mert nem is lehetett — más czélja, mint az, hogy a szoczialisták ellen szigorúbban, erélyesebben kell eljárni. Az ilyen rendeletet pedig Décsey Zsigmond, egy kiváló magyar jogász szerint a bírónak figyelembe venni nem kötelessége, de nincs is joga. A munkásság ellen — szabad, joga, kötelességei A kuriális választás. Kamányi Géza dr. fölvet az egyik polgári lapban a választói jog körül egy olyan kérdést, amelyről nálunk még kevés szó esett: a többes választói jog kérdését, amelyről így ír: „Sokallják nálunk a parlamentben a fiskálisokat s mindig sürgetik, hogy a lakosság osztályai szériát állíttanaék össze a parlament. Az ottliák öre-