Népszava, 1905. augusztus (33. évfolyam, 142–168. sz.)
1905-08-01 / 132. (142.) szám
XXXII. évfolyam. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre . . 19.20 kor. I negyed évre ..80 kor. fél évre . . 9.60 » I egy hóra . . 1.60 » Volksstimmeval együtt havonta 40 fillérrel több. Egyes szám ára 6 fillér. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., Kerepesi-út 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., Nyár utca 1. sz. (Telefon-szám 82—61.) Budapest, 1905. augusztus 1., kedd, 104. (132.) szám / Vii iAVA A Népszava mai száma 12 oldal • A nép akarata. Míg a mai koalíciós többség kisebbség volt, folyton azzal támadt reánk, hogy miért tőle követeljük az általános titkos választói jog megalkotását, miért nem a kormánytól" Ma pedig azzal a hazugsággal akar hangulatot kelteni ellenünk, hogy a kormánytól akarjuk e jog megvalósítását és nem tőle! Az igazság pedig az, hogy a múltban is, a jelenben is jó koalíciótól követeltük és követeljük az általános választói jog megvalósítását, mert a múltban is rajta múlott, de különösen a mai pillanatban tisztára és egyedül ő rajta múlik, hogy megvalósul-e vagy sem. Ha eddig el lehetett homályosítani ezt a ránk nézve mindig tiszta helyzetet, amely kezdettől fogva adott irányt politikai magunk tartásának, ma már nem lehet. A belügyminiszter nyilatkozata nyilvánvalóvá tette, hogy a király és a mai kormány is hajlandó az általános titkos választói jogot azonnal megvalósítani. Sőt, eddig még nem cáfolt, tehát úgy látszik igaz hírek szerint, a belügyminiszter a képviselőház első ülésén be fogja nyújtani az erről szóló törvényjavaslatot. Tehát egyrészről nemcsak az engedékenység van meg e reform megalkotására, hanem az alkotásra váló komoly akarat is. Nagyot fordult ezzel a politikai helyzet. Ezelőtt azért kellett ostoroznunk a koalíciót, mert nem akarta kicsikarni az általános választói jogot. Ma pedig azért kell ostoroznunk, mert meg akarja akadályozni megvalósulását! Igen, meg akarja akadályozni! A koalíciós lapok nem örömujjongva fogadják a törvényjavaslat beterjesztésének hírét, hanem ellenségesen. Apponyi, a nagy nemzeti hős, aki magáról számtalanszor hirdette már, hogy ő az általános választói jog híve, aki Pozsonyban felháborodott azon, hogy le akarták szögezni: kijelentette, hogy majd ez ellen a fogás ellen is tud tenni a koalíció ! Ellene, — értsük meg — ellene. Fogásnak nevezi az általános választói jogról szóló azt a törvényjavaslatot, amelyet áhítozva vár az ország népe s amelyet ő maga is hirdetett! És nem azt jelenti ki, hogy haladéktalanul meg fogja szavazni ezt a törvénytervezetet, hanem fenyegetődzik ellene ! Értjük. Ez a szemérmetlen, alávaló játék teljesen méltó és következetes folytatása az eddiginek. Hirdetni az általános választói jogot, becsapni vele a népet: igen. De megvalósítani: nem ! És közben meggyanúsítani, megrágalmazni bennünket, akik sziklaszilárdan kitartunk a nép e legelemibb és legszentebb jogának követelése mellett — ez a szent „hazafias" politika! Most torkuk szakadtából ordítják a koalíciós lapok valamennyien, hogy a koalíció is követeli az általános választói jogot: minek megyünk hát az alkotmányellenes kormányhoz érte! Ebben az ordítozásban kettős a hazugság. Először is mi nem a kormánytól, hanem — még most vasárnapi határozatunkban is — határozottan a koalíciótól, mint parlamenti többségtől és mint erre szavával lekötött pártszövetkezettől követeljük az általános választói jog megalkotását. Másodszor pedig hazugság az is, hogy a koalíció meg akarja valósítani e reformot. Hazugság ! Vagy azt hiszik az urak, hogy mi elfelejtettük azt a kérvényi bizottsági ülést, amelyen a függetlenségi párti többség leszavazta a saját párthívét és kimondotta, hogy nem kell neki az általános választói jog ?! Azt hiszik, elfelejtettük, hogy micsoda tojástáncot járt e kérdés körül már számtalanszor a főfővezér, Kossuth Ferenc?! Azt hiszik, elfelejtettük Bartha Miklós szemérmetlenül nyílt közbekiáltását, hogy szamárság az általános választói jog ? ! .. Nem felejtettük el. Nem bizony! A nyilvános csalások, hamisítások ideje pedig lejárt. Ma tiszta a helyzet. Ma már nem beszélni kell az általános választói jog mellett, hanem tenni. Ne fecsegjenek mellette az urak, hanem valósítsák meg. Vagy ők mint kormány, vagy ők mint parlamenti többség. Vagy nyújtsák be a javaslatot ők, vagy szavazzák meg a mai kormány benyújtandó javaslatát. De valósítsák meg! Ha nem teszik, akkor minden szép és hangzatos beszéd ellenére is alávaló, ocsmány árulást követnek el a népen! ha vagyunk, — ez a mai helyzet. Vagy lesz a koalíció becsületes — vagy becstelenül gaz lesz. Ha megvalósítja az általános választói jogot ő maga, vagy segíti megvalósítani a mai kormánynak : úgy lehet becsületes. Vagy megakadályozza létrejöttét: igy lesz becstelen. De ha így lesz, ha becstelenségétől már pirulni sem fog arcán a bőr: a nép tíz körmével fogja leszedni e bőrt róla, azt ígérjük! Vagy — vagy! Harmadik eset nincs. A nép készen áll mindkettőre. — a vasárnapi hatalmas gyűlés megmutatta, hogy készen áll. A választói jog meg lesz minden ferdítés, csalás, népámitás, hazugság, rágalom ellenére, — meg lesz, mert vele van az igazság, a jog ereje, mert vele van a nép tántoríthatatlan, legyőzhetetlen akarata! * A nép akarata. Vasárnap délután megnyilatkozott Budapest népének akarata. Negyvenezer munkásember hallgatta és tapsolta helyeselve, lelkesedve Bokányi Dezső elvtárs következő beszédét: Munkások, elvtársak! Az a szívélyes és testvéri üdvözlés, melyben önök engem, mint pártunk álláspontjainak előadóját részesítenek, már eleve is fölmentenek az alól, hogy szót vesztegessek a rágalmakra, melyekkel ellenfeleink, különösen az utóbbi napokban, bennünket illetnek (Le a rágalmazókkal!), egyben bizonyítékát látom annak, hogy önök a nép ügye, az általános választói jog mellett lelkesedve, egy akarattal kitartanak, küzdenek és küzdeni fognak. (Éljenzés.) — „Önöket a nemzet ítélőszéke elé viszem; önöket eltiporja a nemzet" — e szavakkal oszlatta fel Tisza István gróf a képviselőházat. A nemzet alatt azokat a kiváltságosakat értette, akiknek van választási joguk, s így az alkotmány sáncain belül vannak. Megindult a választás. Az ellenzéki pártok szövetségre léptek egymással, s mint szövetség (koalíció) vonultak a kiváltságosak választási küzdelmébe. Ott azonban a jogtalanok hangulatától korbácsolva, az általános választási jog behozatalának ígérgetésével nyerték ki a mandátumot. Csakis ennek köszönhették, hogy győztek. Nem a nemzet, hanem a jogokért lelkesedő jogtalan nép ereje buktatta meg Tiszát! (Ügy van !) Mikor a nagyra növekedett ellenzék bevonult a parlamentbe, vártuk, hogy nyíltan, őszintén szint vall az általános választói jog kérdésében, beváltja ígéreteit. De mit láttunk és láthatunk? Az általános választási jog úgyszólván lekerült a napirendről és a katonai került a homloktérbe, dacára annak, hogy a választás tengelye nem a kommandó, hanem a választói jog volt. Megkezdődött a kisebbség és többség játéka. Az ellenzék a kormányra tolta a felelősséget, a kormány az ellenzékre. A 48 és 67 valóságos kalamajkát járt. (Derültség.) A nagy zűrzavarban Tisza elvonul a politikai színpadról, eljött helyette Fejérváry, ki a kisérő királyi kéziratban a belső ügyekben és gazdasági kérdésekben szabad kezet kapott — de magyar kommandó nélkül. Vagyis ha az ellenzéki koalíció akarja, a belügyekben és gazdasági reformokban szabad útja a kibontakozásnak. Ez az adott helyzet. Már most az a kérdés, hogy a három dolog közül, éspedig a magyar kommandó, az önálló vámterület és az általános választási jog közül melyik eszköz a leghathatósabb a kibontakozásra és legfontosabb az országra. (Éljen az általános választási jog! Percekig tartó éljenzés.)