Népszava, 1905. október (33. évfolyam, 195–220. sz.)

1905-10-01 / 195. szám

XXXXXI. évfolyam. * AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre . . 19.20 kor. 1 negyed évre ..80 kor. fél évre . . 9.60 »­i egy hóra . . 1.60 » Volksstimm­eval együtt havonta 40 fillérrel több. Egyes szám ára 6 fillér. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., Kerepesi­ út 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., Nyár-utca 1. sz. (Telefon-szám 82—61.) Elvtársak! Munkástársak! 1905. október hó 3-án, kedden este fáklyásmenetet rendezünk az általános, titkos választói jog mellett. Gyülekezés este 1/26 órakor a Tisza Kálmán­téren. Indulás 127 órakor, felvonulás a Kerepesi-úton, Nagykörúton, Andrássy-úton, Károly-körúton és Kerepesi­ uton a Népszava szerkesztőségéhez. Fáklyásmenetü­k füstjébe akarják a ,,haza­fiak" fojtani a nép jogáért folyó küzdelmet. Mutassuk meg, hogy a fáklyáknak nem csak fojtó füstje, h­anem lángja és fénye is van. Lángja, amely perzsel ,és fénye, amely világít. Munkások! Ott legyetek! A pártvezetőség. Vörös zászló és trikolor. Munkások! Dolgos emberei az országnak! Egy hülye butasággal találkozunk napról­napra, valahányszor rólunk írnak a szájas­kodásukból élő s népbolondítással foglal­kozó politikai rikkancsok. Egy szemenszedett hazugsággal vagdalkoznak ellenünk azok, akiknek egész bibliájuk a hazugság. Ama hülye butaság és szemenszedett ha­zugság, hogy mi nemzetellenesek vagyunk, a haza ellenségei, a magyarság megrontói, jelentőség nélkül való volt mindaddig, amíg ennek nem volt politikai súlya. Egy buta­sággal és egy hazugsággal több vagy ke­vesebb, az mit sem változtatott a hazafias csaholásokon. Ám a munka nemzetközi fej­lődésével mi feltartóz­atlanul nőttünk, gya­rapodtunk, szerveződtünk a butaságok s ha­zugságok csaholása dacára is s ma itt ál­lunk óriási erőnkkel, döntő súlyúnkkal. Nélkülünk nincs tovább. Ezt már­­min­denki látja. A koalíció is, a kormány is. A koalíciót megelőzőleg a volt kormány hirdette azt a butaságot és hazugságot, hogy mi nem ismerjük a hazát és hazátlan bi­tangok vagyunk, holott ti jól tudjátok, hogy mi hazátlanok vagyunk azért, mert meg va­gyunk tőle fosztva, mert kiközösítenek min­den jogából annak, hogy hazánk legyen, s így hazátlanul élünk valósággal e földön. Azelőtt a kormány hazudta lelketlenül, go­noszul, hogy mi hazaellenesek vagyunk és szeretkezni akart velünk: a mai koalíció. Ma a koalíció ordítja hülye hazugságait s szeretkezni akar Velünk: a kormány. Holnap meglehet hogy valamely reakciós klerikális kormány fogja újra kiabálni, hogy mi a haza ellenségei vagyunk s a mai koalíció előtt leszünk az „igazi nép", a „munkás ország", a „dolgos népmilliók". A politikai hazugságok és alávalóságok csimborasszói a fellegekig nőttek. Munkások! Dolgos emberei ennek az őr­ben kell maradnia, mert máskülönben minden újság a legrövidebb idő alatt nyakig volna a polémiákban és csak bokáig az­­ előfizetőkben. Holott megfordítva jó e kettőnek az arányossága. Mi nem így tartjuk. Lapunk nagy része vitat­kozó más lapokkal. Mert mi bízunk érveinkben is, előfizetőinkben is. Azonban az Esti levelek derék írójával még mi is kerüljük a polémiát. A rögeszmének meg vannak a maga jogai, ame­lyeket intelligens emberek respektálni szoktak. Az Esti levelek írójában pedig rögeszmévé vált bizonyos felfogás a szocialisták felöl. Legyen vele boldog. Lukas szitával akarná kimérni a Duna vizét, aki itt a kapacitációra adná a fejét. De úgy látszik, hogy a kitűnő esti levelező egyéb küzdelmeiben se szerencsésebb, mint ab­ban, amelyet a szocialisták ellen folytat. Évek óta döngeti a szocialistákat és a spiritizmust. És íme most a szocialisták napilapjából kell látnia, hogy a lelkek élnek és épp úgy tudnak mindenről, mint akár Tóth Béla, az Esti levelek írója. Amint az rögtön ki fog derülni. Történt, hogy Tóth Béla pénteken Esti leve­let írt Franki Leóról. A halott szocialisták ál­talában tetszésnek szoktak örvendeni, csak az elevenek kellemetlenek. Ennélfogva Franki Leó­ról is a meleg barátság hangján ír Tóth Béla. Elmondja róla, hogy ő tanította meg magyarul, mikor vele együtt volt elzárva a váci államfog­házban. És hogy Frankl Leó, aki immár régen szagnak! A mi szociáldemokráciánk ma döntő politikai súlya. Elkövetkezett a mi óránk, hogy nélkülünk nincs tovább. Ma már nem mindegy, hogy micsoda butaságo­kat és hazugságokat szögeznek ellenünk az aktív politika bástyáiból. Benne vagyunk az aktív politikában, bárha még a bástyákon kívül. Le kell szögeznünk a butaság és hazug­ságnak nemzetieskedő humbuggal töltött nagy ágyúit, a mai politika hírhedt Uncle Tomját, amelyből mindennap tüzeli kígyóit-békáit a politikai rosszhiszeműség. Valahányszor egyet durran az a rossz­hiszemű gonoszság, amely ellenünk az állam nemzeti érdekeit sürgeti, hogy mi nemzet­ellenesek vagyunk, szálljon vele szembe mindegyikünk. A nemzet mi vagyunk, ennek az országnak a dolgon munkás emberei. Mi akik dolgozunk, akár kezünkkel, akár­ értelmünkkel és akiknek a munkájából ez az ország él, gyarapszik és amely ország nem állhat fenn, csak a dolgos munkás embereinek munkájából és semmi egyébből. Mi tartjuk fenn ezt a nemzetet és semmi­féle ordítozás, hogy éljen a haza! Mi tartjuk fenn és semmiféle ordítás és zászlólengetés. Az ország, a nemzet mi vagyunk, a dolgos munkás nép. Minden nemzet a munkájából él, a nem­zetközi munkából s a munkájából táplálko­zik, gyarapodik, él minden nemzet. Ez az államfentartó erő: a munka ! Amennyit dol­goznak a nemzet munkás, dolgos emberei, elporladt jeltelen sírjában, milyen jó barátság­ban állott vele, Tóth Bélával. Rögtön elővettük kis szellemkopogtató aszta­lunkat és megidéztük Frankl Leó szellemét. És akárhogy is harcol Tóth Béla a spiritizmus ellen, megjelent a szellem. Sőt nemcsak hogy megjelent, hanem nyilatkozott is. Amint elmon­dottuk neki, hogy miért invitáltuk, rögtön el­kezdett dolgozni az ezüstforint és meg se állott, amíg le nem diktálta a szellem az alábbi sorokat. Szomorú emberek. (Aho) Ugy jártok fent Öröm országában, Mint hervadt virágok. Nyugtot nem hagynak, tépik agyatok. Gyötrő, kinos álmok; Szivetekbe tavasznak helyébe Ősz dere költözött, Jártok, keltek szomorú lélekkel, Buták bárgyak között. Örök a nyomor Bánatországban; Kopár sziklákon virág sem terem: Hol forrnak a mélyek s gyűlölet lakik, Jertek oda velem ! Hol fény sem derül, árnyak világában Öröksötétek a nagy éjjelek, Milliók várnak szebb jövőt remélve, Jertek, gyűlöljetek! Zengő dalotok diadalittasan Zúgjon bele a hallgató éjbe! Szálljon fel messze s százszor erő­sebben Hörögjön a mélybe! — Öröm­pir fakad majd sok sápadt arcon S boldog remény tölti meg szivetek Forrongó mélybe, Bánatországba Jörtek! Siessetek! Bánó Jenő, Terefere. — Irta Blard­al. — Más újságban megjelent cikkekkel vitába ele­gyedni , nem ajánlatos dolog. A régi újságiró­szabály polgári lapoknál, hogy ami nem a te újságodban van, az a világon sincsen. Ez alól csak kivételek lehetnek, de a szabálynak épség- Reggeli levél. — Tóth Béla. — Olvastam az Esti levelet, hajdan való jeles mesterem. Oly művészi szépséggel és erővel van benne megírva a mi keserves és mulatságos lec­kéink története, hogy szinte lelkiismeretfurdalást érzek itt a túlvilágon: miért nem voltam én is olyan jeles tanító, mint te ? Miért nem tanítot­talak meg én is téged oly sikeresen a szocializ­musra, mint te engem a magyar nyelvre ? A szocializmus ábécéje az igazság és ha te ezt valóban eltanultad volna tőlem, esti leveled olyan igazságos is lenne, mint amilyen szép. És az a tökély volna, így azonban minden van a te írásodban, öreg mester, csak igazság nincsen. Te számítasz arra, hogy az a közönség, amely a te Esti leveleidet olvassa, nem kéri számon tőled, hogy milyen forrásból merítesz, amikor azt írod a szocialisták- A Népszava mai száma 16 oldal.

Next