Népszava, 1905. október (33. évfolyam, 195–220. sz.)
1905-10-03 / 196. szám
10 NÉPSZAVA 1905. október 1. X A Népszínház. A népszínházi bizottság ma tartott ülésén biztosította tűzkár ellen a színházat. Két ajánlat volt: tizennégy magyar intézet tett együttes ajánlatot és egy osztrák intézet. A magyar intézetek ajánlata olcsóbb volt , a bizottság azt fogadta el. A bizottság engedelmet adott Vidor Pál igazgatónak, hogy a Népszínház megnyitásáig a városligeti színkörben tartson előadásokat. Kimondotta a bizottság, hogy a Népszínházat november elsején okvetlenül meg akarja nyitni s felhívta a műépítőt, hogy villamos világítás mellett éjjel dolgoztasson. Megtagadott szinháznyitási engedély. A színházvizsgáló-bizottság ma tartott ülésén a Várszínháztól megtagadta a színháznyitásra való engedelmet, mert a színház a biztossági követeléseknek nem felel meg. TUDOMÁNY, IRODALOM. ** Kropotkin Péter: Az ifjakhoz. (A Szocialista Diákok könyvtára 7. füzete.) A proletariátus szabadságharcainak legelkeseredettebbje Oroszországban folyik, ahol évtizedes lelkes propaganda és tanítás után az öntudatos munkásság fegyverrel száll síkra a zsarnokság ellen. A forradalom előkészítésének nagy munkájában dicső szerep jutott a diákságnak, amely nemcsak a szó, hanem a tett propagandájával igyekezett a népet a zsarnokság ellen való küzdelemre felhívni és ebben a küzdelemben jó példával elöljárni. Kropotkin, a nagy forradalmár, aki a küzdelemben tevékeny részt vett, közvetlenül látta a fiatalság szerepét a harcban és azokat a tanulságokat, amelyeket Kvont egy füzetben bocsátotta közre, amely most jelent meg magyar nyelven. Az emberiség felszabadításáért küzdő forradalmár mély meggyőződése szól ebből a kis munkából, amelynek minden szava serkent, buzdít, felvilágosít. Szól ez a füzet azokhoz, akik diplomás pályákra készülnek és azokhoz, akik a bérmunkások nagy tömegét fogják szaporítani. Minden életpályán minden embernek kötelessége, hogy az emberiségnek talán legnagyobb osztályharcában azok mellé álljon, akik elnyomatás és kizsákmányoltatás ellen küzdenek. Az orvos, a mérnök, a tanár, az ügyvéd ne engedje, hogy a tudománnyal a gazdagok és hatalmasok javára visszaéljenek, hanem bocsássa tudását az egész emberiség megváltásáért küzdő proletariátusnak szolgálatába. Kropotkin megcáfolhatatlan érvekkel bizonyítja, hogy az élet küzdelmeiben megnyugvást csak az adhat, ha az ember az elnyomottak, a szegények mellé áll, ha küzd a hazugság, a képmutatás ellen, ha harcol minden ellen, ami az emberiség többsége szolgaságának előidézője. Különösen most aktuális ez a forradalmi öntudattal megírt füzet, amikor látjuk, hogy a diákság nagy részét a korrumpált gondolkodás a reakció táborába vitte, ahelyett hogy ifjúságának lelkesedését az emberiség fel-szabadítási harcának szentelné. Akik már hozzánk tartoznak, azok új erőt fognak a füzetből meríteni, akik még ellenségünk, azokat a mi igazunkról meg fogja győzni. Az ízlésesen kiállított füzet 12 fillérért a Népszava könyvkereskedésében kapható. (*) Liliom kisasszony: A Király-színház csütörtök esti bemutatóján, a Liliom-kisasszony zenei részében a Clerice tehetségének egyik alkotását lesz alkalma a közönségnek megismerne. Különös hatást ígérnek Kazal Biri, Környei és Mihályi együttesei és magánszámai. Medgyaszay Vilma fogadós nótája és Cseh Ivánnal énekelt imittációs katonakupléi, László Rózsi nagy keringője s végül a harmadik felvonás balletzenéje, amelynek táncos részében szerepel a repülő-ballet. (*) A Nemzeti Szalon Őszi kiállítására mintegy 800 műtárgyat küldöttek be. A zsűri ma bírálta meg a beérkezett anyagot s azok közül mintegy 200-at fogadott el kiállításra. A kiállítás rendezését már holnap megkezdik s azt szombaton bemutatják a sajtó képviselőinek, mig vasárnap megnyílik a nagyközönség számára. (*) Kiállítás Szolnokon. A szolnoki kolónia, mint minden évben, úgy az idén is, kiállítást rendez az ottani festőtelepen. A kiállításon a szolnoki művésztelep tagjai: Bihari, Zombory, Olgyay, Szlányi, Mihálik, Fényes, Szirmay, Pongrácz, Illés, Frecskay, Kondor és Csermely, mintegy 100 képpel fognak résztvenni. A kiállítást az idén Pongrácz báró rendezi. A kiállításról ez idén a hivatalos megnyitás elmarad. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET. (*) Egy Gorkij-dráma betiltása. Maxim Gorkij, mint már jelentettük „A nap gyermekei" címmel drámát irt, amelynek Moszkvában kellett volna előadásra kerülnie. Most azt táviratozzák, hogy a cenzúra a darab előadását betiltotta. (*) Hírek a Vígszínházból. A Vígszínházban holnap, kedden, népies előadásul félhelyárakkal a „ Trilby"-t, Potternek Du Maurier regényéből készült drámáját adják. Trilbyt T. Halmi Margit, Svéngalit Fenyvesi Emil játsza. — Pénteken, október 6-án, a zenekar Kun László karnagy vezénylésével ünnepi nyitányt ad elő, Győző Lajos pedig elszavalja Ábrányi Emil ódáját, ezenkívül az „Ördög bibliája" előadásának keretében a rákosligeti dalárda dalokat fog énekelni. — Szombaton, e hónap 7-én lesz az „Őrangyalbemutatója. Ebben a darabban lép fel betegsége után először Varsányi Irén, aki még ebben a szezonban nem játszott. — Háromezeren egy ellen. — [Saját tudósítónktól.) Budapest, október 2. A koalíciós fekete banda által megteremtett anarchia zabolátlanul garázdálkodik. Minden napra áldozatokat követel sorainkból, akiknek vére lassan-lassan a végsőkig fölingetni az öntudatos munkásságot. Tegnapelőtt a kiváltságos osztály egyik zülött alakja, Percel Guidó vasúti ellenőr sebezte halálra orvul sötétben egyik elvtársunkat, Wittich Mátyás gyári munkást, aki a női becsületet védelmezte s a fekete banda orgyilkosainak már tegnap ismét áldozata akadt Jócsák Kálmán elvtársunk személyében, akit tegnap délután Rákos-Palotán súlyosan megsebeztek, az orvul, hátulról támadó fölbérelt orgyilkosok. Az eset előzményei a következők: Újpesti elvtársaink tegnap délután gyűlést tartottak, melyen a központból kiküldött szónok, Jócsák Kálmán elvtársunk a politikai helyzetről tartott előadást. Mikor a gyűlésnek vége volt, elvtársaink egy kis töredéke — lehettek vagy tízen-tizenöten — Jócsák elvtárssal együtt átigyekeztek Rákos-Palotára, hogy ott meghallgassák a koalíciós képviselőknek a környékbeli falvakból napidíjjal odacsődített embereit, amely szintén gyűlést tartott. A pénzen fölhajtott koalíciós csőcselék előtt javában szónokolt képviselőjük, a zsidó slédervári Lehel és szidta torkaszakadtából a gaz, zsidó szocialistákat, mikor hogy-hogy nem kire ment, hogy a szocialisták jönnek. Erre a „népgyűlés"-nek csúfolt rablóbanda hamarosan szétoszlott és a közeli korcsmákban ütött tanyát. Persze, elvtársainknak, — bár módjukban lehetett volna, — eszük ágában sem volt, hogy megzavarják a nemzeti szinti csődületet, különben nem igyekeztek volna tizenöten a kétezernyi bicskás közé, akiket Hédervári úr, mint nemzeti hős, napszámban hozatott föl Alagról, Dunakeszről, az összes újpesti lebujokból s egyebünnen, ahol ily alakok léteznek, akik pénzért mindenre kaphatók. A fekete banda postásokat küldött az útvonalra, hogy kémleljék ki, hányan jönnek a szocialisták? Ezek örömmel rohantak vissza a hírrel a korcsmabeli tanyákra, hogy mindössze tíz-tizenöt szocialistát látnak, azok is lassan és beszélgetve jönnek. Nosza, lett erre bátorság. Ordítva, halált kiabálva szedelődzködtek össze a bepálinkázott, ittas alakok . Hédervári Lehel, Pap Zoltán, Ráth Endre képviselők és dr. Ugró Gyula kidobott miniszteri tisztviselő, most függetlenségi pártelnök vezetésével, dühtől tajtékozva, a Kossuth-nótát bömbölve, rohantak elvtársaink elé, akik az ordítozó tömegtől nem ijedtek meg, hanem az Újpest-Rákospalota között levő vasúti átjárónál nyugodtan megálltak. Dr. Ugró Gyula rohant legelőt és visító hangon parancsolgatta az utána jövőknek, hogy üssék agyon a szocialistákat. Időközben vonat ment keresztül a vágányon s leeresztették az utat elzáró sorompót is. Elvtársaink, ha akartak volna sem menekülhettek el. Ott álltak mind a tizenöten a karfára támaszkodva, mikor a csőcselék rájuk rohant. Dr. Ugró Gyula ráordított a mellette állókra és Jócsák elvtársunkra mutatott: — Azt a hosszúkabátost üssétek agyon! Az már sokat ártott nekünk. E gyilkos ösztönzésre Winkler újpesti hentes és Fodor drogeriás hátidról ráütöttek Jócsák elvtársra, aki a drogeriásnak hatalmas pofont adott. Túlerővel szemben azonban nem védhette magát. A következő pillanatban T Winkler egy a kezében forgatott szódaüveggel hátulról fejbevágta. Néhány tégladarabot is hozzávágtak. Ugyancsak tettlegesen inzultálták Jócsák elvtársunk társaságában lévő elvtársainkat is, kik közül egyik, Klopfstein Ernő faszobrász odaugrott a fenevad módjára toporzékoló dr. Ugróhoz és igy szólt hozzá: — Ezt az úr csinálta! Szégyelje magát! Nem röstelli, hogy ezernyi csőcselékét uszítja tizünk ellen? Gyalázat! E szavak után arcul is köpte a gyáva gazembert. A rendőrség persze ismét velünk tartott. Bár Kolozsváry Gyula rendőrtanácsos fölös számú rendőrrel volt a tömegben, egy szava nem volt elvtársaink védelmére. Gyalázatosan gyáván megtámadott elvtársaink végre is elmenekülhettek, a felbérelt horda pedig a „Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos"-t ordítva bejárta a falut. No, hiszen! Mit szólna ehez a fekete bandához Kossuth Lajos! Egyébként nagyon mulatságos befejezése van a nemzetiszínű heccnek. Ez a dr. Ugró Gyula, aki csak azért ugrál annyira, hogy reklámot szerezzen a nevének, mert most foglalkozása nincs és mindenáron képviselő akar lenni, a lázítás miatt perbe fogta az újpesti járásbíróságnál Jócsák Kálmán, Gráner Adolf, Zatykó György, Gottlieb Zsigmond és Klopfstein Ernő elvtársainkat! Hogy mi lesz ebből, az előre látható. Semmi! Ellenben elvtársaink holnap följelentik a kis piszkost emberölésre való fölbujtás és gyilkosság kísérlete miatt. Erre számos tanú van s hogy ebből hogy fog kiszabadulni ez a koalíciós akarnok, arra kíváncsiak vagyunk. Egyébként ez az úr fog még nagyobbat is ugrani! A Népszaváért! Elvtársak ! Munkások ! Az általános választói jog kérdése egy táborba terelte a munkásosztály minden ellenségét. A sötétlelkű reakció összefogott a demokrata demagógiával, hogy gáncsot vessen elévülhetlen jogaink megvalósulása elé. Akit a mai fenékig romlott rendszerhez csak egy érdekszál fűz is, mind talpon van. Jobb ügyhöz méltó erővel áll védelmére a mai hitvány választórendszernek mindenki, akinek van oka tartani a népuralomtól. Feneketlen rágalmaik sorát dobálják felétek napról-napra sajtójukban és összejöveteleiken. Ebben a nehéz küzdelemben forradalmi lelkületek egész erejére van szükség. És erős, hatalmas, védni és támadni kész fegyverzetre. E fegyverek sorában a legfélelmetesebb a sajtó. Támogassátok tehát a Népszavát, hogy a nagy harchoz mért legyen az ereje. Az a munkás, aki a mai küzdelmes állapotok között sem érzi át, hogy a munkástörekvések egyedülivó-