Népszava, 1906. február (34. évfolyam, 27–50. sz.)

1906-02-01 / 27. szám

: NÉPSZAVA 1906. február 2. A vezérlő-bizottság befejezése után gróf Andrássy Gyula táviratilag kért a királytól a kabinetiroda utján kihallgatást. A válasz megérkezése után nyomban intézkedett a Bécsbe való utazás iránt. Valószínű, hogy Andrássy kihallgatását követni fogja Kossuth Ferencnek audienciára való hivatása, amennyiben a tegnapi vezérlő­bizottsági értekezlet végén Andrássy Gyula gróf bejelentette a vezéreknek, hogy a ki­rálynak, Kossuth Ferencnek, — mint a leg­nagyobb parlamenti pártelnökének — meg­hívását és meghallgatását fogja előterjesz­teni. Magáról a vezérlő­bizottság tárgyalásai­­ról alig talált egyetlen értesülés is utat a nyilvánosság elé. Pusztán abból a külsőségből, hogy az értekezlet három órán át tartott, lehet arra következtetni, hogy a királyi üze­netre adott válasz körül erős tusa folyt. Bánffy, akiről nyíltan beszélik, hogy a vezérlő-bizottság határozatával nem vállal közösséget, mert nem sikerült neki a szö­vegező-bizottságban az önálló vámterület követelésének érvényt szereznie, nem jelent meg az értekezleten. Sok kifogásolni valót talált állítólag a válaszban Apponyi gróf és Justh Gyula, akiket azonban nyilván megnyugtattak, mert határozatot egyhangú­lag hoztak. A válasz — amint a ma esti lapok nagy­része beismeri — teljesen megfelel annak a jellemzésnek, amit mi róla mai számunkban adtunk és a legszégyenteljesebb leszerelés­sel egyenértékes, írásba foglalása nem azzal a célzattal történt, hogy a királynak át­nyujtassék, hanem hogy Andrássy Gyida gróf tételenként megállapítva adhassa elő a koalició kívánságait. Szóval nem memorandum hanem olyan pro memoria-féle. Három sza­kaszban sorolja föl a koalició szándékait s amiként jelentettük is, a katonai, a gazda­sági és belügyi kérdésekre terjeszkedik ki. A belügyi kérdések sorozatában szó van a választói reformról is, amelynek részleteit nem sikerült megtudnunk. Csupán annyit árultak el egy-egy elejtett megjegyzéssel, hogy „a koalíció nem akarja egyszerre szétverni a mai választórendszer kereteit, mert a foko­zatos fejlesztés híve." Szóval a független­ségi párt a katonai kérdésben való teljes leszereléshez függelékül hozzátoldotta a választói jog kérdésében való gyáva le­mondást is. A vezérlő­bizottság szerepe most már egy időre véget ér. A helyzet súlypontja Bécsbe kerül. Világos, hogy a király nem fog azonnal dönteni, hanem fönntartja ma­gának végső elhatározását, tanácskozni fog katonai tanácsadóival, Fejérváryval s Így valószínű, hogy a király válaszát csak ké­sőbb kapja meg Andrássy. Előrelátható, hogy a napokban rendkívül érdekes tanács­kozások egész sorozata lesz Bécsben. * A Neue Freie Presse estilapja a béketárgya­lásokról így ír: Ki tudná e pillanatban meg­mondani, lesz-e béke vagy sem, de az az egy bizonyos, hogy nagy lépés történt a béke felé a koalíció részéről, amikor a katonai vezényszó kérdését kikapcsolta ez idő szerint a küzdelem­ből. Az is megállapítandó, hogy a vezérlő­ bizott­ság akkor adta fel a korona katonai alapelvei ellen folytatott harcot, amikor úgy találta, hogy az uralkodó üzenetében van alap és lehe­tőség a további tárgyalásokra. Ha tehát ilyen körülmények között mégis azt állítja a koalíció, hogy a nemzeti követeléseket nem ejti el, akkor valószínűleg fátyolt keres, amely­lyel elfeledhesse engedékenységét. A koalíció koncessziókat kíván, hogy könnyebben alkalmaz­kodh­assék a korona követeléseihez. Mind­en ob­jektív szemlélőnek be kell vallania, hogy még mindig nagyok a tárgyi és az elvi nehézségek, mert nem egyes vitás kérdésekről, hanem a koronának Magyarországhoz és a magyar parla­menthez való viszonyáról van szó. Ezért kétsé­ges még e pillanatban is a békekötés és ez ma­gyarázza meg azt az aggodalmat, hogy bár a koalíció hajlik a békére, a tárgyalások nem hoz­zák meg a kibontakozást. A koalíció elárulta az önálló vámterületet. Ugron Gábor A Nap mai számában foly­tatja azoknak a propozícióknak a tárgyalá­sát, melyeket a vezérlő­bizottság magáévá tett. Ugrón cikkéből kitűnik, hogy a koalí­ció nemcsak szélhámos politikájának külső cifraságát áldozta fel, hanem az ország életérdekét képező önálló vámterületet is. Mi, akik mindig hirdettük a koalíciós politika becstelenséget, nem lepődünk meg ezen, de a honhazafiyaktól kérdezzük: hazaáruló-e Ugrón Gábor is, midőn szemére lobbantja a koalíciónak aljasságát? Ugrón cikke, miután kimutatja az önálló vámterület törvényi alapjait, így folytatja fejtegetéseit: A király üzenetének értelme az, hogy a meg­nem újjított szerződés hiányában is Magyar­ország kárára fennálland­ó közös vámterület, úgy" külfölddel szemben, akikkel szerődünk, mint Ausztriával, akivel nem szerződtünk. 1917-ben sem fog az elmúlni, mint mást szerző­désünk és mint törvényeink ezt megállapítják, önmagától, hanem csak akkor lesz jogunk az önálló vámterületre, ha aziránt megegyezünk Ausztriával. Hátha Ausztria nem egyezik meg velünk, mi lesz akkor velünk? Az, ami most történik a király ellenmondásának okából, az fog akkor is megesni velünk, de Ausztria ellenzése követ­keztében. ... A helyzet az, hogy évek óta Ausztria hibájából Magyarország és Ausztria között vám-és kereskedelmi szövetség nem köttetett. A régi lejárt és ezzel a közös vámterület jogilag fel­bomlott, hanem tényleg fennáll, mert a magyar kormányok a megszűnés dacára is folytatták a szerződéses állapot kötelezettségeit, nem élnek törvényben foglalt jogával a nemzetnek, nem állítják fel Ausztriával szemben a vámsorom­pókat. A nemzet többsége világosan az önálló vámterület mellett nyilatkozott, a törvényes állapot is az önálló vámterület, mégis a közös vámterület áll fenn, külfölddel a kormányok a közös vámterület alapján tárgyalnak, szerződnek. S milyen módon, én jó istenem! Jogilag nem létező terület számára, soha nem tárgyalt és el sem fogadott közös vámtarifa alapján, az 1899. évi XXX. törvénycikk határozott tilalma ellenére ! Ugronnal egyébként nagyon meg vannak akadva koalíciós végen. Olyan hatalmasan beleköpött a koalíciós béketálba, hogy a jobb izlésüeknek elment az étvágyuk a falatozástól. Vissza is adják keményen a kölcsönt s nincsen se vége, se hossza az Ugront becsmérlő nyilatkozatoknak. Teg­napelőtt még egyike volt a haza hiva­tott és hivatásos vezéreinek és ma, hogy nem üvölt együtt a koalíciós fal­kával „megtévelyedett politikus" („Az Or­szág"), aki azok közé tartozik, „akiknek véleményére utolsó időben nem igen vol­tak kíváncsiak az emberek" („A Polgár"). Egyébként fenemód veszett ügy az, aminek nem tárgyi cáfolatokkal, hanem személyes invektívákkal kell védelmére kelni. Ne Ugron egyéni súlyát mérlegelje a tisztelt koalíciós sajtó, amivel tegnap éppúgy tisztá­ban lehetett,mint akár ma egy hete, hanem állításait cáfolja, magát a tényt hazud­tolja meg. Most az utóvégre teljesen mellé­kes, hogy miként értékelik koalíciós részen a koalíció vezéreit. A fő az, hogy várjon valóban kész-e feláldozni a koncért, a ha­talomért minden eddig vallott elvét? Az or­szág erre vár feleletet és a felelet érdeme szerint alkotja majd meg ítéletét. Az önálló vámterület kérdését nagyon kel­lemetlen módon dörgöli a vezérek orra alá a Bánffy-párti Pesti Hírlap is. Igy ír: Az önálló vámterület megszerzésével szalválni lehetne sok mulasztást, ami leginkább a múltak miatt vált kényszerűséggé. Az önálló vámterület megszerzése felszabadítaná leginkább a függet­lenségi pártot azon gyanú alól, hogy a béke­kötés egyszerűen a leszerelést és a hatalmi előnyökért való vágyódást jelenti. Figyelmeztetjük őket, hogy amit most csele­kesznek, az nagy horderejű nemcsak a jelenre, de a jövőre nézve is. Ha valaha az ország sorsa miatt számadásra kerül a sor, a történelem számon kéri a mostani cselekedeteket és meg­bélyegzi a mostani alkudozókat, hogy ha meg nem szerzik az ország jólétének ama biztosí­tékát, melynek megszerzésére a legkedvezőbb alkalmuk van. Ha gróf Andrássy Gyula referál a királynak, csakis ezt az alkupontot referálhatja. Van, aki illetékesebben referálhatna az önálló vámterület követeléséről, mint gróf Andrássy Gyula. Van, aki egy nagy párt élén áll, amely pártnak a programja pontjai között első helyen kell állania az önálló vámterületnek. Ám, hogy ha az egész koalició képviselésére gróf Andrássy Gyula hi­vatott meg, akkor neki kötelességévé válik, hogy egyéni nézeteit félretegye és hogy az egész ország tagadhatatlanul igaz óhajtását kép­viselje. Ez pedig az, hogy legalább gazdasági önállóságunk biztosításával kapjuk meg jövendő fejlődésünk biztosítékait. Ez a törvény, ez a jog és ez az igazság. És ezek nélkül nincs béke. Kár a Pesti Hírlaptól, hogy ítéletét föl­tételes formában alkotja meg, mikor jól tudhatja, hogy az önálló vámterület megal­kotásának lehetőségét is eljátszotta már a koalíció üres szalmacsépelésével s jelenték­telen külsőségekért folytatott harcával. A történelem tehát igenis meg fogja bélye­gezni a mai alkudozókat, de meg fogja bé­lyegezni őket — hacsak maradt valamelyes józanságuk a saját választóközönségük is, ami a mandátumvadász koalíciós falkának a maga realitásával nyilván jobban fáj, mint a történelem egy más ítélete. Az ön­álló vámterületet pedig már hiába szabja meg a béke előfeltételéül a Bánffy báró orgánuma, mert erről 1917-ig a vezérlő­bizottság úgyis lemondott és a vezérürük után baktató nyáj majd rámondja az áment. Andrássy Bécsben. Mint a Bnd. Tud. értesül, Andrássy Gyula gróf a kabinetirodától azt az értesülést nyerte, hogy ő felsége pénteken délelőtt fogja magánkihallgatáson fogadni. Andrássy Gyula gróf e célra holnap Bécsbe utazik. A koalíció és a horvát ellenzék. Fiuméban február 18-án lesz a koalíció vezérlő­bizottságának tanácskozása a horvát ellenzéki képviselőkkel, akik még a konferencia előtt egy közös akció-programm megállapítása céljából érintkezésbe fognak lépni a horvátországi és dalmáciai szerb párttal. A fiumei konferencia két napig fog tartani. A vármegyék állami dotációja. A mai napon vált esedékessé a vármegyék állami dotációjának 1906 február havi részlete. Több várm megye, amelynek állami dotációját a belügyminiszter 1905 évi december hó 1-ével beszüntette, feliratilag kérte Kristóffy József belügyminisztertől a dotációnak február hóra való kiutalványozását. A belügyminiszter tekin­tettel arra a körülményre, hogy az illető vár­megyék a kormánynak az adók beszolgáltatá­sára vonatkozó rendeleteit a mai napig sem hajtották végre, továbbra sem utalványozza ki az állami hozzájárulást, amiről a mai napon le­iratban értesítette az illető vármegyéket. A függetlenségi párt értekezlete. A függetlenségi és 48-as pártnak péntekre hirdetett értekezletét elhalasztották, mert előre­láthatólag a helyzet péntekig nem lesz még any­nyira tisztázódva, hogy pártértekezlet elé­ ter­jeszthető lenne. Az elnökség az értekezletet rövid időn belül összehívja. Közös miniszteri tanácskozás. Bécsből táviratozzák, hogy holnap közös miniszteri tanácskozás lesz Bécsben a kül­ügyminisztériumban. A magyar miniszterek

Next