Népszava, 1906. március (34. évfolyam, 51–77. sz.)

1906-03-01 / 51. szám

1906. március 2. NÉPSZAVA ben ezen ürügyek megsemmisítése a döntő, mert ránk nézve mindegy, hogy Kristóffy­nak vagy Kossuthnak hívják-e azt a minisz­tert, aki az ürügyeket mi ellenünk kihasz­nálja. A koalíciónak lehet az a legsürgősebb tennivalója, hogy elpusztítson egy olyan kormányt, amely a „nemzet" ellen is for­dítja a rendesen csak a néppel szemben alkalmazott fegyvereket. Ide nekünk, akik­nek a népérdek védelme egyedüli fölada­tunk, az a legsürgősebb, hogy a fegy­vert magát tegyük lomtárba s a forgatóinak sorsa másodrendű kérdés sze­münkben. Mert ugyan mi a poklot használ az nekünk, ha Kristóffyt elkergetni segí­tünk s utóda békében hagyja a polgári la­pokat és — elődeinek szokása szerint csak a munkáslapokra veti magát! ? Ma, mikor mindenkit ér ez a baleset, megoszlik leg­alább a teher, amelyet igazán meguntunk már eddig is egyedül viselni. Nekünk sajtótörvény kell, amely minket is véd a hatalommal szemben. Ilyen sajtó­törvényt pedig csak demokratikus parlament­től lehet kiszorítani. A harc a sajtószabad­ságért nem személyek ellen folyik, hanem egy új rendszer érdekében folytatott küzde­lemmel fonódik össze. Aki ellensége a demokratikus Magyarországnak, az pusztul­jon, ha Kristóffynak, ha Kossuthnak hívják. Mi nem ismerünk különbséget a személyek­ben s a mai rendszernek vagyunk ellen­ségei, a mi harcunk éle az ellen fordul. Ha „A Polgár" szintén nem akar személyi és pártkülönbséget ismerni s egyforma kímé­letlenséggel támad mindenkit, aki ellensége az egyenlő jogok elvének, aki a sajtósza­badságot csak a klerikális lapoknak kívánja, mint a szintén koalíciós „Arny", vagy csak a koalíciós lapkiadók érdekében jajgat, mint a sajtótörvényről hallgató koalíciós lapok,­­ akkor fegyvertársak vagyunk. De hogy mi a koalíció szekerét azért rántsuk ki a sár­ból, hogy egy koalíciós kormány úgy ko­boztathassa a Népszavát, mint az Bánffy és Tisza alatt járta, arra nem vagyunk kaphatók. Reméljük azonban, hogy a „Polgár", amely beismeri legalább a múlt, hibáit, a jelen koalíció hibáit sem fogja elb­al­gatni és nem fog csak személyekben biza­kodni vagy csak személyeket támadni, ha­nem első­sorban rendszerváltozást követel és első­sorban rendszert támad a sajtósza­badság terén is. A koalíció sajtószabadsága. A „Pesti Napló" azzal a hírrel lépett az ország elé, hogy a királyt baloldali guta­ütés érte. A monarchikus érzelmeiben meg­sértett klerikális „Alkotmány" tettetett szolgalelkűséggel siet jóvátenni koalíciós laptársa „forradalmi" bűneit és kijelenti, hogy a „P. N." üzérkedő „zsidó lap", hogy a koalíciónak semmi köze ahoz a laphoz, mely tényleg mindent, meggyőző­dést és újságírói tisztességet egyaránt feláldozott a „nemzeti küzdelemnek". Ebből az alkalomból megemlékezik az „Arny" Kristóffy sajtórendeletéről is és igyen tesz tanúságot a keresztény sajtó­szabadság mellett. Kristóffy rikkancs-rendelete súlyos megsértése a sajtószabadság nagy elvének s e szempontból mi ítéljük el a legerősebben ezt a rendeletet, elítéljük azért is, mert célja nem a tisztességtelen­ zsidósajtónak parancsoló szükségességé vált megrendszabályozása a törvény keretén felül, lumen a koalíciós sajtó elnyomása. Ám, ha gyakorlatilag vesszük a dolgot, kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy a legtöbb krajcáros lap — egytől-egyig zsidó — csak azért pártolta és pártolja hasábjain a koalíció népszerű irányát, hogy ezen hazafias cégér alatt annál szabadabban félrevezethesse, bolondíthassa, megmételyezhesse a zsidóság destruktív szellemével a jó keresztény magyar népet. Nos, ha Kristóffy rendeletének sikerülne ezt a zsidó boulevard­sajtót meg­lténita­ni, ha a szabad sajtó sérelme nélkül meg lehetne törni a szabados zsidó sajtót: ez az egy eredmény sokban enyhítené e rendeletnek histo­krízisét és törvénytelenségét. Az „Arny" logikai kényszerűséggel kö­vetkeztet a Népszavá­nak a szabad sajtó idején történt lefoglalásaiból oly sajtójog fennállására, mely az uralkodó osztály lap­jait érintetlenül hagyva, tönkre teheti az elnyomottak lapjait. A koalícióban elért sikerei a klerikáli uralom gondolatát ébresz­tették fel a néppártban és e gondolat tovább­fejlesztése az „Arny" „keresztény" sajtó­szabadsága. Minden természetessége mellett mégis jellemző a sajtószabadság. Néhány nappal ezelőtt kijelentettük, hogy a koalíció sajtó­szabadságáért nem harcolunk, de egyben felhívtuk a koalíciót, hogy velünk együtt harcoljon egy becsületes, feltétlen szabadsá­gon alapuló sajtótörvényért. Az „Arny" erre azzal válaszol, hogy neki csak olyan sajtó­szabadság kell, mely agyonütve a „zsidó" (értsd: nem klerikális) lapokat, az olvasók — Milyen karban van! — mondotta, félig szemrehányón, félig bocsánatkérőn, amikor en­gem tépett ruhában látott maga előtt. — Mit akart itt? — Hiszen nem sejtettem — hebegtem. Néhány emberéhez fordult és megparancsolta nekik, hogy engem biztonságba hozzanak a rendőr­laktanyában. A napos tiszt az állomáson igen előzékeny volt. Szemmel látható volt, hogy most először volt nála a világsajtó egy képviselője. — Ön elsőnek jött egy nagy újdonsághoz, — mondotta, az mikor az állomáshoz értünk. — Mi az? — Matajeta herceg meghalt, a cirkuszban ölték meg. — Mi van vele? — Egész testem reszketett­­és én felpattantam a székről, melyen ültem. — Meghalt, hogyan? — Igen uram, én értem az ön buzgalmát, de egyelőre sajnos, még itt kell tartanom. De azért mégis ön az első, aki ezt a hírt tudja, mert amint a sürgöny az udvarhoz ment, önnek is szabad sürgönyöznie. A táviróállomást a rendőr­ség­­elfoglalta és előbb úgy sem juthat így senki más oda. Kettős okom volt most letartóztatásom ellen fölszólalni... 11a megtalálják a tett színhelyén a revolveremet ? ... — Szabad ember vagyok, — kiáltottam — amerikai polgár és az útlevelem rendben van. Senki sem tarthat itt vissza engem. Sikerült rávennem a tisztet, hogy a főparancsnokhoz küldjön és csakhamar jött a parancs, hogy bo­csássanak szabadon. E kaland után helyénvalónak tartottam, ha nem igyekszem Kievben. Megfor­dultam és szerencsésen átjutottam a határon, nyáját a „keresztény" szellem jászolához tereli. A koalíciós sajtó többi részesei — egy kivételével — még nem feleltek kérdé­sünkre. Minek is? Ilyen igaz koalíciós, ezerholdas-feudális­klerikális választ úgy sem adhattak volna, tekintettel az „Arny"­inkriminálta feleke­zeti viszonyokra. Tán tíz ember szorongott megrémülve ugyan­abban a sarokban, ahol én. Minden pillanatban el lehettünk készülve arra, hogy az őrjöngő kozákok reánk vetik magukat. Ezért­ idejénvaló­nak láttam előlépni és fel akartam mutatni út­levelemet. Éppen közeledni akartam a csoport­hoz, melyben a herceg állt, amikor megpillantot­tam egy katonát, aki alig tíz lépésnyire tőlem rámszegezte fegyverét. Csak annyi időm volt, hogy lehajoljak és visszasiessek ahoz az embercsoporthoz, mely között álltam, amikor a lövés eldördült. Most emlékszem arra, hogy elővettem revolveremet és találomra elsütöttem éppen akkor, amikor a ka­tona lövése eldördült. E pillanatban heves rob­banás zaja hatolt hozzám. Körülöttünk a sarok­ban mész és kő röpködött és mi egymás hegyén­hátán hemperegtünk. Sortüzet adtak reánk és mi, egy véres tömeg­, a földre estünk. De mielőtt elestem, láttam, mint roskad a herceg hadsegédjének karjaiba, egy lövéstől ta­lálva — az egyetlen lövéstől, melyet elsütöttek, mielőtt a sortűz jött — az én lövésemtől. Nem sebesültem meg, de jónak láttam a halottak között maradni, mert jól tudtam, hogy tíz golyó vár arra, aki megmozdul. Láttam, hogy a her­ceget elviszik és hogy a kinnn álló kozákok, akik nem tudták, hogy mi történt a sátorban, tán tíz foglyot tereltek a sarok felé, ahol mi feküdtünk. Azután újra előmásztam és az egyik tisztnek, aki kivont karddal őrjöngött a foglyokkal szem­ben, odatartottam útlevelemet. Megdöbbenve nézte, mert bizonyára azt hitte, hogy én, az ide­gen, az egész idő alatt a munkások között vol­tam, akiket ő üldözött. Láttam, hogy el akarja tépni, hogy engem is épp oly jogtalanná te­gyen ezzel, mint a többit, de a rendőrfőnök észrevett bennünket és elvette az útlevelet tőle. V Budapest, február 28. A k­ereskedelmi szerződéseit­ Bécsből jelen­tik . A tegnapi közös miniszteri tanácson a ma lejáró svájci és kereskedelmi szerződésekre vo­natkozólag történt megállapodás. A megállapo­dások ideiglenesek, melyeket diplomáciai úton fognak közvetíteni. A miniszteri tanácskozáson elhatározták, hogy Szerbiával kéthónapos vám­provizóriumot fognak kötni a legtöbb kedvez­ményes szerződés alapján. A határ- és állat­forgalomban azonban változás áll be. Neveze­tesen a határforgalomban a gabonabeviteli vám­kedvezmény, melynek értelmében a szerb ga­bona csak a rendes vámnak felét fizette, már­cius elsejével megszűnik. Épp úgy megszűnik a holnapi nappal a 12 év óta fennálló állat­egészségügyi egyezmény is. Mindamellett Szer­biának kilátásba helyezték, hogy a kéthónapos vámprovizórium alatt a szerb szarvasmarha- és sertésbehozatalt Szerbiának vészmentes vidékeiről Ausztria-Magyarország esetről-esetre meg fogja engedni. A szerb marhabehozatalnál tehát ezen­túl a mi állategészségügyi határállomásunk véle­ménye lesz mérvadó. A közös miniszteri tanács­kozásnak ezen határozatairól a szerb követ érte­síttetett. A provizórium megkötése ma távirati úton fog megtörténni. A svájci kereskedelmi szerződés ügyében szin­tén provizóriumban állapodott meg a közös minisztertanács. Ezen provizórium azonban mindössze 11 napra fog terjedni, mivel a most folyó svájci vámtárgyalások az utóbbi napokban annyira előrehaladtak, hogy ezen idő alatt az új szerződést valószínűleg meg fogják kötni. Az ideiglenes vámszerződés alapján a két határ kö­zötti forgalomban az áruk elvámolása a legtöbb kedvezmény alapján fog történni. A közös minisztertanács még az orosz és belga szerződések életbeléptetésével is foglalkozott. Egyúttal megállapodott abban is, hogy a bolgár vámszerződés tárgyalásait a közel­jövőben meg fogják indítani. Rómából jelentik, hogy ma­ délelőtt cserélték ki az olasz- és osztrák-magyar kereskedelmi és hajózási szerződésre, valamint az állategész­ségügyi konvencióra vonatkozó ratifikáló jegyző­könyveket. A késő éjjeli órákban Bécsből táv­iratozzák a Bud­. Tud.-nak: Vörös László ke­reskedelemügyi miniszter, Feilitesch Artúr báró földmivelésü­gyi miniszter, Bucquoy gróf osztrák földmivelésügyi miniszter és Auersperg gróf, az osztrák kereskedelemügyi minisztérium vezetője, valamint a kereskedelmi szerződési tárgyalásokra kiküldött megbízottaknak részvételével ma dél­után tartott miniszteri értekezlet megvitatás tár­gyává tette a svájci megbízottaknak legutóbb tett javaslatait. Utalással arra a számos engedményre, melyet Ausztria-Magyarország Svájcnak Ausztria-Magyar­országba való legfontosabb behozatali cikkeire nézve már felajánlott, a miniszteri értekezlet ki­zártnak jelezte, hogy a még függőben levő kér­désekben — melyeknél egyesek oly cikkekre vonatkoznak, ahol a svájci behozatal az Ausztria-Magyarországba való összbehozatalhoz képest csak igen jelentéktelen hányaddal szerepel — további engedmények tétessenek. A miniszteri értekezlet határozatát a svájci megbízottakkal még ma közölték. A boszniai sajtószabadság ér­dek­ében, Bécsből jelentik, hogy a boszniai és hercegovi­nai írók és publicisták tegnap nyújtották át előre jelzett emlékiratukat Burián báró közös pénzügyminiszternek. Az emlékiratban a követ­kezőket kérik: a) az előzetes cenzúra eltörlé­sét; b) mindazon rendeleteknek a visszavonását, amelyek a szabad véleménynyilvánítást korlá­tozzák; c) a külföldi újságoknak a­­postai szállí­tási jog megadását és végü­l d) teljes sajtó- és gyülekezési szabadságot és korlátlan részvételi jogot tudományos és művészeti mozgalmakban.

Next