Népszava, 1906. május (34. évfolyam, 103–128. sz.)

1906-05-01 / 103. szám

% MR]05 ELSEJEN. IRTfl FRRKAS RNTRL. Szerszámodat dobd a sarokba, Állítsd meg a gyár gépeit! Töröld le verejtékeid­, S jöjj ünnepelni, bus rabszolga! Tiéd e nap, mig valamennyi A gyáré, meg a templomé — Az nyúz, ez butit. Birod-e Terhüket egy napra letenni ? Ember­ állatnak hittek eddig, Ki csak igába született, Ki nem érdemel ünnepet, Ki tűri, ha vérét eresztik . . . Mutasd meg, hogyha táborodban Az öntudat világra gyűl. Mit eddig öntudatlanul Épített, az mind összeroppan. Mutasd meg, hogy a munka minden, ami erőt, hatalmat ad. Hogy ez a leghatalmasabb, hogy ez az alkotó, az isten. S ennek ne légyen ünnepnapja? Ennek ne légyen temploma? Ennek ne áldozzon soha Egy napot milliónyi papja? Fel az ünnepre, dalra büszkén, Hadd lássa templom, lássa gyár, Hogy ünnepel a proletár Robotja szennyét letörülvén. Ki a szabadba, hol az erdő Mélyén a tavasz szendereg... Riassza fel éneketek, A világszabadságról zengő. Kiáltsátok a barlangokba A forradalmunk szent dalát, Mely minden zugot hasson át, Hol él egy nyomorult rabszolga. Ti bánya-mélyek bús lakói! Ünnepünk hivő hangja szól: Bújjatok ki a föld alól R fénynek, szinnek udvarolni. Jog és szabadság italából E napon mámort igyatok) Erősítsétek magatok Tűzzel, mely forradalmat ápol. Ha visszatértek műhelyekbe A föld alá és szerteszét: A munka e nagy ünnepét Proletár soha ne feledje ! S ha majd megint ünnepre szólit Szavunk, köszöntse ragyogó Tavasz és piros lobogó A proletárok szabad millióit! XXXIV. évfolyam Budapest, 1906. május 1., kedd. 103. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre . . 19.20 kor.­­ negyed évre ..80 kor. fél évre . . 9.60 »­­ egy hóra . . 1.60 » Volksstimmeval együtt havonta 40 fillérrel több. Egyes szám ára 6 fillér. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VI., Kerepesi­ út 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., Nyár­ utca 1. sz. (Telefon-szám 82—61.) tizenhat esztendeje, hogy a­ világ proletárjai egy érzésben és egy gondolko­zásban egyesülve, letették erre a napra a szerszámokat és kimentek az utcára ün­nepelni. Kimentek megmutatni a kapitalista társadalomnak, hogy tenger a sokaságuk, szikla az összetartásuk, ellenállhatatlan az erejük. 8—8—8! Ez a három szám piroslott előttük a jelző­táblákon és ezenkívül néhány mondat. Né­hány olyan mondat, amely megremegtette a burzsoázia oszlopait és őreit. Rettegés kisérte készülődésüket. Félelem követte földet megrengető lépteiket. A ki­vonult rendőrök százai és a kaszárnya­udvarokon készenlétbe helyezett szuronyos­éles töltéses katonák ezrei várták a pilla­natot, amelyben szúrni, vágni és ölni lehet, amelyben el kell fojtani a forradalmat. A kapitalizmus fegyveres őrségének nem akadt alkalma a közbelépésre. Véres forra­dalmat nem hozott az a május elseje. Más­nap tovább folyt a proletármilliók csöndes, vérverejtékes, teremtő munkája. Azután megindult a polgári sajtóban a mocskolódás és a gúny szennyes áradata. Igen, hát a három nyolcas kell nekik? Nyolc órai tivornyázás, nyolc órai alvás és nyolc órai sétálás? Általános szavazati jog kell nekik, meg titkos választás? Ne csak várjanak! A józan magyar nép nem ül föl a külföldről ideszakadt és munkás­filléreken élősködő hazátlan izgatók jel­szavainak ! Magyarországban a szocializ­musnak nincs talaja. A forradalom pedig tovább folyt. A csön­des forradalom, amely öntudatra ébreszti, egyesíti és nagy célok kivívására szervezi a tőke kifosztott rabszolgát. Az a forrada­lom, mely nem a fegyvertelen proletárteste­ket állítja szembe a kapitalizmus ismétlő puskáival és gyorstüzelő ágyúival, hanem a proletárságból egy hatalmas, egyet­értő és egyetértő hadsereget szervez. Egy olyan hadsereget, amely puska és ágyú nélkül is győzelmesen meg tud mér­kőzni a kapitalizmussal és ettől napról­napra újabb jogokat és újabb gazdasági előnyöket csikar ki. Ez a forradalom a tu­domány fáklyájával világosítja meg a mes­terségesen elsötétített proletárlelkeket és a megbonthatatlan szervezetek erejét szegezi a kapitalista társadalom hatalmi eszközei­vel szembe. És győz a gyárak és műhelyek rabszol­gáinak nagyszerű hada! Nyomul előre lé­pésről-lépésre ; tágítja bilincseit; kierősza­kol magának ma egy darabka kenyérrel többet, holnap egy darabkával többet és kivívja a politikai jogokat, amelyek meg fogják neki hozni a gazdasági fölszaba­dulást. És megmozdultak az aranytól-drágakőtől csillogó főpapok meg a zsírjukban fulladozó hazatulajdonosok földet­ táró rabszolgái is. Megmozdultak a mezei munkások és tömegesen, ezrével csatlakoznak rabszolgatársaikhoz, test­véreikhez, az ipari munkásokhoz. Megértették már, hogy az Isten csak a hatalmasok és gazdagok Istene, hogy a haza csak az ezerholdasok és egyéb kizsákmányolók hazája. Megértették, hogy ő­k rabszolgasor­ból embersorba csak úgy emelkedhetnek, éhező páriákból szabad és boldog embe­rekké csak úgy válhatnak, ha ipari rab­szolga-testvéreikkel szorosan egyesülve, végig harcolják az osztályharcot a prole­tárok vérén és velején élősködők ellen, így készül, így szervezkedik, erősödik, hatalmasodik az az ellenállhatatlan forra­dalom, mely május elsején tartja hadsereg­szemléjét széles e világon. És a hatása ennek a csöndes, színtelen forradalomnak, világraszóló. A három nyol­cas immár nem ábránd, immár nem cél­táblája a silány, burzsoá sajtóbérencek gúny­jának. A nyolc órai munkaidőhöz tizenhat év alatt — legalább az ipari munkában — nagy lépésekkel közeledtünk és ha mi öregebbek talán még nem is — de az új nemzedék, a mi fiaink biztosan meg fogják érni a három, nyolcas diadalát, még­­ Ma­gyarországban is. Az általános választói jog is úton van már. A szabadalmazott h­azaffyak, a parla­mentben ülő népnyúzók nagy többsége és a minden porcikájában erkölcstelen hazaffyas sajtó még ma egy éve is képtelenségnek, nemzetrontásnak, hazaárulásnak hirdették a választójogi reformnak azt a mértékét, melyet most a leghazafiiasabb kormány az Május A Népszava mai száma 22 oldal

Next