Népszava, 1906. május (34. évfolyam, 103–128. sz.)

1906-05-17 / 116. szám

1906. május 16. NÉPSZAVA munkáltatók kapzsisága lenyomni képes. De a brassói építőmunkások megadták erre a méltó választ azzal, hogy most új munkarendet nyúj­tottak be a gőgös vállalkozóknak és kimondták, hogy csakis ezen munkarend alapján veszik fel a munkát. Nosza, lett erre nagy látás-futás a mun­kások zsírján kövérre hízott malterbárók között. A legképtelenebb módon denunciálták a helybeli rend­őrségnél a Budapestről kiküldött Kenéz elvtár­sat, akitől az — mint a kapitalisták hű uszály­hordozója — meg is vonta a szót. De látva, hogy mindezzel még csak szorosabban kapcsol­ják össze a munkásokat, akik épp ebből látják, hogy a mai kapitalista társadalomban egyedül csak a saját erejükre vannak­ utalva, újabb csel­hez folyamodtak és a munkásokhoz a következő kérő és a szervező­bizottságot gyalázatos módon rágalmazó plakátot bocsájtották ki: „A brassói kőmives-segédekhez ! A lelketlen izgatók titeket tévútra vezettek, sztrájkba kényszerítettek benneteket azon hazug­sággal, hogy mi munkaadók új szerződést aka­runk csinálni. Ez aljas rágalom, mert mi a megállapított munkarendhez s a szóbeli egyez­séghez egy betűt sem akarunk hozzátenni, sem elvenni. Mi az általatok is elfogadott munkarend alapján akarunk tovább dolgozni. Tehát ne higy­jetek az izgatóknak, hanem forduljatok az ille­tékes hatósághoz tájékozásért és be fogjátok látni, hogy valótlanságot hitettek el veletek. Nincs ok sztrájkba lépni, hanem jöjjetek dol­gozni és mi biztosítunk benneteket az eddigi megállapodások pontos betartásáról. Tehát ne hagyjátok családjaitokat nyomorba, hanem áll­jatok munkába. A brassói építő- és kőmives­mesterek." E gyalázatos rágalommal szemben a brassói összmunkásság folyó hó 13-án tartott, gyönyö­rűen látogatott népgyűlésén a következő határo­zati javaslat elfogadásával elhatározta, hogy az építőmunkások ügyét saját ügyévé teszi és a legmesszebbmenő anyagi és erkölcsi támogatás­ban részesíti őket. Az elfogadott határozati javaslat a következő : Határozati javaslat. Az 1906 május 13-án tartott nyilvános nép­gyűlés megvetését fejezi ki a brassói építőmes­terek iránt, akiknek kapzsisága és embertelen eljárása miatt körülbelül ezer kőmives és nap­számos és azok ártatlan családtagjai: asszo­nyok és gyermekek — a nyomor és éhség ve­szedelmének váltak áldozataivá. Kimondja a népgyűlés, hogy a kömíves mun­kásokat küzdelmükben a legmesszebbmenő er­kölcsi és anyagi támogatásban részesíti és ennek kifejezésére, az előzetesen kieszközlendő hatósági hozzájárulással, kötelességévé teszi minden brassói öntudatos munkásnak, hogy a harc tartama alatt hetenkint legalább 1 koronával az építő­munkásokat támogassa. A budapesti teherszállító és fuvar­ipari munkások csak hosszas küzdelem után tudták rákényszeríteni a munkáltatókat, hogy egységes megállapodás alapján a napi tizenöt órai munkaidőre 25 korona heti bért fizessenek. Azon­ban e silány feltételeket sem tartja be Weisz és Black cég, akinek vállalata nemrég a „Nemzetközi szállítási részvénytársaság" címet hordta. — E cégnek van egy Jeremiás nevű haj­csárja, aki valósággal tajtékot tűr, ha rá­gondol, hogy a munkások szervezkedése óta az ő teljhatalma szűkebb térre szorult össze. Dühé­ben senkit sem kímél meg a gyalázkodástól, aki összeforrt a munkások szervezkedésével. A fuvar­ipari munkások azonban majd rábírják a nagy­szájú alakot, hogy befogja mosdatlan száját s a cégtől is kikényszerítik majd a szervezkedésük­ben rejlő erővel, hogy a közös megállapodáso­kat betartsa. A szervező­bizottság. A süttői kőfaragók sztrájkja ügyében ma kellett volna az esztergomi járás főszolga­birájának egybehívására a második békéltető tárgyalást megtartani. Azonban a munkáltatók nem jelentek meg, miért is a békéltető tárgya­lást hétfőre halasztották. Ha a megegyezés ak­kor sem jönne létre, a munkások a jogtalanul visszatartott munkakönyvek kiadását fogják ügy­védjük után követelni. A vízvezeték- és fűtésszerelők kimondták a zárlatot a Brief és a Bíró-cég városházi és Gre­sham palotai munkáira. A nagykanizsai Franz Lajos és Fiai gőz­malom és villanygyár munkásai szombaton sztrájkba léptek. Villany este 8-ig nem volt, de addigra három marburgi „munkás" érkezett a gépház részére és azok kirántották Franzot a ká­tyúból. Hétfőn a sztrájkolókhoz csatlakoztak a még dolgozó malomszerelők, asztalosok, ácsok, lakatosok és kőművesek. A gyárat állandóan csendőrség és katonaság őrzi. Franz ezideig még nem enged. Raktári munkások sztrájkja Barcson. A Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó­ Bank barcsi közraktárainak munkássága sztrájkjához kiegé­szítésül alábbiakat közöljük: A munkások múlt évi sztrájkjuk alkalmával azt az ajánlatot vették a bank részéről, hogy ez év tavaszán fizetésüket három koronára fog­ják fölemelni. A bank, ahelyett, hogy ez ígéretét betartotta volna, izgatókat keresett. Folyó­­ hó 9-én az összes munkások, akik a hajóknál és raktáraknál dolgoztak, a nap­számos munkások érdekében szintén beszüntették a munkát. Végre a hatósági tárgyalásoknál ígé­retet tettek újólag az akkordmunkásoknak, hogy bérjavítást adnak, mire az akkordmunkások a munkát felvették. A napszámosoknak engedmé­nyeket nem tettek, azoknak a sztrájkja tovább tart. A bank ezeket 60 Budapestről hozott tót munkással pótolja, kiket nagyszámú csendőrség­gel őriztetnek. A csendőrség eljárása a le­hető legbrutálisabb. Több munkást letartóztattak, csak azért, mert nyílt utcán ketten-hárman együtt haladtak. Valami Auguszt Sándor nevű járási őrmester az atyaúristen, aki azt hiszi, hogy ő csak azért van a világon, hogy lelkiismeretlen intézkedéseivel a munkásságot mindjobban fel­izgassa. Egyébként is látható nyíltan, hogy az egész hatóság szemérmetlenül csak a bank érde­keit védi, a munkások hátrányára. Akárhogy rúgkapálódzik a bank és a hatóság, a munkás­ság ellentállását még­sem fogják megtörni, mind­addig, míg jogos követeléseiket meg nem adják. A kályhások sztrájkja. A budapesti kály­hások általános sztrájkja már harmadik hete, minden változás nélkül folyik tovább. A munká­sok eddig minden lehetőt elkövettek, hogy békés megegyezés jöjjön létre. Azonban a béke a munkaadók makacs magatartásán megtörött. A mesterek azzal akarták a tárgyaláson résztvett Forrai iparfelü­gyelőt és VI. kerület által kikül­dött ipari biztost félrevezetni, hogy a segédek 55 százalékos követeléseit nem tudják megfizetni. Azonban úgy az iparfelügyelő, mint az ipari biz­tos kiszámította, hogy a mesterek állítása nem felel meg a valóságnak, mivel a segédek 23-tól 28 százalékig kérnek béremelést. A sztrájkolók között a hangulat kitűnő és el vannak határozva, hogy bármeddig kitartanak jogos követelésük mellett. A munkások között általános megelégedést keltett az ötös bizottság jelentése, akik jelentették, hogy két szaktársat küldtek ki egy kályhagyárossal, a kályhák szál­lítása végett tárgyalni. A sztrájkolók ma a követ­kező gyászjelentést adták ki: Gyászjelentés. Mindenkivel, aki tisztességes munkás, tudatjuk, hogy a mai nappal kilenc sztrájktörő dű­lt ki a szervezett munkások kö­réből : Tögl Albert, Engel Lajos, Tilke Alajos, Nindl Ede, König Ferenc, Dvorzsák János, Töt­terer József, Bartos Gábor, Balázs István. Bukarestben (Románia) az­­asztalossegédek bérharcba léptek. A munkabérek alacsony volta és a túl hosszú munkaidő kényszerítették harcba a még nem igen szervezett asztalosmunkásokat. Arról van most különösen szó, hogy győzelmük­kel egyszersmind szervezetüket is megalapítsák. Öntudatos asztalosmunkás nem vállal Bukarest­ben munkát. Nyilatkozat. Alulírott a festőmunkások bér­harca alatt sztrájktörővé lettem; munkástársaim nemes törekvését ezen tettemmel elárultam, miért is ez uton kérek szaktársaimtól bocsánatot és egyben ígérem, hogy a jövőben hibámat jóvá te­szem s a szervezetnek hű és tántoríthatlan harcosa leszek. Weisz Henrik, mázolósegéd. A brassói asztalosok bérharca tovább tart. A mesterek a híres feketelista csalhatat­lanságában bízva, 16 szaktársunk nevét nyom­tatásban terjesztik egymás között, azon remény­ben, hogy ha a felsoroltakat „valahogy" el le­hetne Brassóból „költöztetni", akkor a nagyon is rájuk nehezedő lidércnyomástól megszabadul­nának. Az összetartás a segédek között példás. A vidéki szervezetekhez küldött gyűjtőíveket a brassói munkásoknak haladéktalanul küldjék vissza a szervezetek, mivel segélyre sürgősen szükség van. A szervező­bizottság. A bajai összmunkásság bojkott alá he­lyezte Popovics Péter bocskor­ készítő mester munkáit, mert a szervezett munkásságot brutális módon gyalázta. A salgótarjáni bádogosok bérharca teljes győzelemmel végződött. Van ugyan két mester, név szerint Fischer Ignác és Goldmann Dezső, kik ridegen visszautasították a többi mester által elfogadott munkarendszabályzatot, de ki­látás van rá, hogy rövid időn belül ez a két mester is elfogadja az árszabályt. A fiumei építőmunkások bérharca tovább tart, a mesterek óhaja, hogy kiéheztessék a kő­műveseket és alázatos visszasompolygásra bír­ják őket, ami azonban nem fog sikerülni. A karcagi építőmunkások sztrájkba lép­tek. A mesterek tudatlanságból nem tartották be a munkarendet, ami azonban nem változtat a dolgon. Építőmunkások kerüljék Karcagot. Maóron Fichtner szobafestő és mázoló­mester műhelyét az ott dolgozó munkások zárlat alá helyezték, mert egy besúgó van nála, aki semmiképpen sem akar a szervezetbe be­lépni. Székesfehérváron Körösi­ Gyula asztalos­mesternél sztrájk tört ki a bér felemelése érde­kében. A munkaadó a munkások követeléseit ridegen elutasította.. . . Baján a deszkakereskedők alkalmazottai — mint nekünk táviratilag jelentik — bérharcba léptek. Helyreigazítás. A Népszava egyik számában Král József és több fehérvári szaktárs, mint sztrájktörők szerepeltek. Alulírott ezennel érte­sítem önöket, h­ogy az illetők ártatlanul kerül­tek a lapba, amennyiben ők, igaz, hogy dolgoz­tak falburkolaton, de ezen ténykedésük nem ké­pez sztrájktörést, mert mielőtt még a falburko­lók mozgalomba léptek, már akkor a munkál­tató, tehát az építőmester házilag készítette a falburkolást. Sztrájktörők tehát csak akkor lehet­nek, ha azt a munkát már átadták volna vala­melyik vállalkozónak. Kérem tehát önöket, hogy őket mint tisztességes kötelességtudó katonákat tekintsék. Elvtársi üdvözlettel Knittelhoffer Ferenc, szerv, ügyvezető. 11 GYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. — (A budapesti kereskedelmi segédmun­kások) nyilvános gyűlést tartottak vasárnap. El­nöknek Bogdány, jegyzőnek Szépkuthy elvtársa­kat választották meg. Weisz elvtárs ismertette a kereskedelmi segédmunkások nyomorúságos hely­zetét s szervezkedésre hívta föl őket. Utána Váczi elvtárs fejtegette a sajtót és az általános választói jogért folyó küzdelmet. Ezután Braun elvtárs szó­­lalt föl a bútorcsomagolók nevében, végül a gyű­lés határozati javaslatot fogadott el, melyben tilta­kozik a „nagy minisztérium" azon gyalázatos ren­delete ellen, mellyel a kereskedelmi segédmunkásokat megfosztotta a vasárnapi munkaszünettől. A gyűlés a munkásinduló hangjai mellett ért véget.­­ (Szatmár.) Vasárnap, folyó hó 13-án, mintegy 1000 ember jelenlétében gyűlést tartottunk. A napi­rend három pontját Klopfstein Ernő elvtárs fej­tegette. Beszédjében keményen elítélte Polónyi igazságügyi miniszter nyilatkozatát, amelyet a vá­lasztói jogról mondott és fejtegette, hogy az álta­lános és titkos választói jog csak úgy válhatik törvénnyé, ha a munkásság a legvégsőbb esetben még a forradalmi eszközök alkalmazásától sem riad vissza. Majd lelkesedés közt áttért a szatmári hatóság törvénytelenségeinek ostorozására. Beszélt azután a földmunkások szervezkedésének nagy fontosságáról és szervezkedésre szólította fel a jelenvoltakat. A gyűlés a „Piros zászló, vörös zászló" hangjai mellett ért véget.­­ (Nagykikinda.) Az immár 700 főre felsza­porodott és szépen fejlődő ottani földmunkás­csoport jól sikerült gyűlést tartott. Napirend volt az egyesület továbbfejlesztése és a politikai hely­zet. Halbherr Domonkos elvtárs megnyitó szavai után Kondor Bernát elvtárs magyar és német nyel­ven tárgyalta a napirend pontjait, amit a jelenlé­vők nagy tetszéssel fogadtak. Kondor elvtárs beszédét azután Csirics elvtárs szerb nyelven fej­tegette. Megejtetett azután egy ötös bizottság választása, melynek feladata leend­ő csoportnak még nagyobbá fejlesztését előmozdítani. A gyűlés, a szociáldemokrácia és a földmunkáscsoport élte­tésével véget ért.­­ (Szilberek.) Ottani elvtársaink folyó hó 13-án jól sikerült népgyűlést tartottak „A föld­mivelők helyzete" napirenddel. A gyűlést Dörner Jakab elvtárs nyitotta meg, kinek ajánlatára G­raver Ferenc elvtársat elnöknek, Reimann Mihály elvtársat jegyzőnek választották meg. A napirendet Si­mon Henrik elvtárs Ulsperéről nagy tetszés mel­lett fejtegette. A legkisebb részletekig magyarázta meg pártunk céljait és törekvéseit, amelyek a hall­gatóság zajos tetszésével találkoztak. Az általános, titkos választói jog küzdelmének méltatásával a szónok referátuma véget ért, miután a gyűlés lel­kes hangulatban befejeződött. — (Máramarossziget.) Az élelmezési munká­sok e hó 13-án népes gyűlést tartottak, amely gyűlésen az országos egylethez való csatlakozást elhatározták. A szervezkedés és annak hasznáról Kalmár Jenő elvtárs beszélt, kinek ajánlatára ki­mondották az országos egyesület máramarosszigeti helyi csoportjának a megalakítását, ami meg is történt.

Next