Népszava, 1906. május (34. évfolyam, 103–128. sz.)

1906-05-27 / 125. szám

1906. május 27. NÉPSZAVA A Heller F.-féle erzsébetfalvai pipagyár munkássága ezelőtt két évvel bérharcba lé­pett, de 13 napi harc után, szervezettség híján, kénytelen volt eredmény nélkül visszalépni a munkába, ahol a régi munkabérek mellett kel­lett dolgozniuk továbbra is. A gyáros egy szép napon azután kijelentette, hogy nem „verseny­képes" s ezért, ha a munkások nem engednek le bizonyos százalékot a keresetükből , be­zárja a gyárat. A kiéheztetett munkások kénytelenek voltak belemenni ezen ajánlatba, melynek folytán a ne­mes szivű­ munkásnyúzó hetenként lehúzott a pipakészítők és vezetők fizetéséből 5 százalékot, az esztergályosokéból pedig 10 százalékot. Ez a rablóállapot már 80 hét óta tart, de a gyár még mindig nem „versenyképes". A munkások az utóbbi időben már megunták ezt a szégyen­teljes állapotot, melyet súlyosabbá tesz még az is, hogy a gyáros minden 1200 pipa után 12 da­rabot ,ráadásaképpen követel, teljesen ingyen. A gyáros megtudta a munkások mozgalmát és úgy akart helyzetükön könnyíteni, hogy a „fel­bujtóknak" fölmondott. Mikor ez köztudomású lett a gyárban, az összes munkások szolidaritásba léptek az elbo­csájtottakkal s ha a gyáros vissza nem vonja a kizárást s nem mond le a gyalázatos kizsákmá­nyolásról, ugy a napokban az összes munkások beszüntetik a munkát. Cigányok diadala. Az ország legnyomorultabb népe, a cigányság, Szatmárnémetiben a mai napon fényes győzelmet aratott. A szatmárnémeti cigány­ság a szervezkedés hatalmas erejével a szatmár­németi­i téglagyárban fényes eredményeket ért el, ami első­sorban azt jelenti, hogy a szociál­demokrácia egységesítő hatalma játszi könnyed­séggel old meg oly kérdéseket is, melyek évtize­deken keresztül foglalkoztatták a polgári társada­lom ál-kultúr nagyságainak üres koponyáit, a cigányok telepedési kérdését. Másodsorban je­lenti, hogy a cigányok részére a művelő­dés kapuit is egyedül csak a szociáldemo­krácia fogja megnyitni. Egyébként álljon itt a szatmárnémeti téglagyári cigánymunkások kivívott eredménye, melyet egyöntetű föllépéssel szereztek meg: 1. Minden 1000 darab tégla után az eddigi 4-80 koronával szemben 5 korona 70 fillér a munka­bér szárazon kidolgozva és máglyába rakva. 2. Minden női gépmunkásnak az eddigi 1-90 koroná­val szemben a bérminimuma 2-40 kor., a nőtlen munkásoké az 1-80 kor. és 2 kor. 40 fill. között ingadozik. 3. A raktári munka a régi 40 fillérrel szemben 80 fillérig terjed 1000 darab tégla után. 4. A téglahordók és kihordók 1000 darab tégla után a régi 40 fillérrel szemben 90 fillért kapnak. 5. A berakó munkások 1000 tégla után 40 fillért kapnak. 6. Minden téglagyári munkás évente 4 öt rendes tűzifát kap, melyet négy egyenlő részletben min­den 25.000 elkezdett téglánál előre kap ki, ponto­san lemérve. 7. Május elseje munkásünnep, mely na­pon a gyár nem dolgozik. 8. Minden téglagyári munkás részére téli és nyári lakás biztosítandó. 9. 3 hónapig a mozgalomból kifolyólag senki el nem bocsájt­ható. 10. A munkarend a gyárban látható helyen kifüggesztendő és hatóság által láttamozandó,­­mely érvényes 2 évig. 11. Tisztességes bánásmód. 12. Szer­vezett munkás a fölvételnél előnyben részesítendő. A tárgyalásokon a téglagyári munkásokat Klopf­stein Ernő titkár elvtársunk képviselte. Az első tárgyalás nem vezetett eredményre. De mikor az igazgató urak látták, hogy a munkások, a cigá­nyok, bojkottal akarják őket megtisztelni, a hangu­lat egyszerre megváltozott és a második tárgyalás már a fenti munkarendet eredményezte. Az ipar­hatóság előtt Klopfstein elvtársunk kijelentette, hogy Tankocs főkapitány úr, mint az I. fokú ipar­hatóság feje, éveken át inkompatibilis helyzetben áll és ellene az illetékes hatóságnál a feljelentést meg is tette s ezért kérte, hogy a pártatlanság biztosítására maga az iparfelügyelő jelenjen meg, ami meg is történt. Az iparfelügyelő kénytelen­kelletlen be is ismerte, hogy Tankocs főkapitány tényleg összeférhetetlen helyzetben áll, mert mint az iparhatóság feje téglagyári igazgatósági tag nem lehet, Tankocs úr választhat. De hogy egyik busá­san jövedelmező pénzforrásról le kell mondania, az már befejezett tény s ezt is a megvetett cigány­ságnak köszönheti. A pásztói építőmunkások még mindig ki­zárás alatt állanak. A gyászalakok névsora, akik a kizárás ellenére is munkát kunyeráltak, a kö­vetkező : Ribarik András, Szabó János, Bakallár István, Koós Ferenc, Humán Ferenc, Homer Péter, Szamkó Károly, Pekárik Sándor, Bangó János, Keresik Pál és Musto Ferenc. A kolozsvári vas- és fémmunkások gyász­jelentésben tudatják az ország összes szervezett munkásaival, hogy a következők k­islelkűen ki­múltak a szervezett munkások soraiból: Kiss Elemér, Gecze Béla, Bodnár Mihály, Frei Simon, Técsi István, Nagy Balázs, Simó Károly bádo­gosok, Czibula János vasöntő, Molnár Gyula vasesztergályos, Kurt János, Schiskovics János lakatosok, Szölösi Márton, Berki Antal kovácsok. A miskolci festőmunkások — miután követeléseiket megkapták — a Bontsó Dániel mázolómester, Kovács István és Kovács Ignác szobafestő-mesterek mű­helyeire kimondott zárla­tot megszüntették. A munkásság ügyét a követ­kezők árulták el: Hutrik Barna, Tóth József (rimaszombati), Szabó Balázs. A zárlat azonban Kovács Gyula munkásnyizó műhelyére tovább is fönnáll. • ... A máramarosszigeti Berger M. és Társa bútor­gyár összes munkásait minden egyez­kedés nélkü­l kizárták. Akadt azonban két hű­séges talpnyaló, aki továbbra is boldogítja a gyárosnak nevezett bódést. E jó madarak a kö­vetkezők : Ónátek Ignác, ismert alkoholista. Jellemző erre az emberre, hogy csak akkor van értéke, ha a többire árulkodik. Iring János, bu­kott kócos, aki valóságos hajcsárszerepet visz. A kizártak hangulata kitűnő. A temesvári építőmunkásság 6 hétre zár­latot hirdet a városra, hogy a most lezajlott kizárás után ügyeit teljesen rendbehozza. A szegedi fűrészgyári munkások egyez­séget kötöttek a gyártulajdonosokkal. Az egyez­ség feltételei: Egységes bérek az összes gyá­rakban, a munkások majdnem mind javítást kaptak a rendezés alkalmával. Senki meg nem rendszabályozható, a bizalmi férfiak azért, mert társaik megbízásából szót emelnek, el nem bo­csájth­atók. A munkások alkalmazása nem a naptári évekre történik, hanem májustól­ má­jusig, hogy ne télen kelljen a munkásnak a gyártulajdonossal a feltételeket megállapítani, hanem májusban, amikor munka másutt is van és így nincs a munkás kényszerhelyzetben. Az egyezség május hónap előtt két heti felmondás­sal bontható fel. Május elseje munkaszünetes ünnep. Szolnokon az építőmunkások bérharca az 5-ik héten részleges győzelemmel véget ért. Sikerült az egyezséget 3 évre megkötni, ellenére annak, hogy a munkáltatók megbízottjai április 18-án azt a kijelentést tették, hogy ha másnap az egész vonalon a munkát fel nem veszik a munkások, úgy velük egyezséget többé nem kötnek, mivel szerintük jogtalan volt a munka­beszüntetés. Hogy ezen kijelentésüknek érvényt is akartak szerezni, kitűnik abból, hogy minden­féle eszközöket felhasználtak, még a „pártatlan" hatóságot is igénybe vették, hogy a régi rothadt rendszert talpra állítsák. Azonban az építőmun­kások erős összetartása és fegyelmezettsége meg­tanította őket, hogy minden erőlködésük hiábavaló. Az órabér ez évben 44 fillér, a rájövő két év­ben 20 százalékkal emelkedik. 100 munkás, fel­téve, hogy a 3 évben 200 napot dolgozott 52.000, mind ötvenkétezer koronával keres töb­bet, mint a régi fizetés mellett. A sztrájk alatt elkevert idő, illetve veszteség 10 ezer korona s így még mindig 42 ezer korona a jövedelem, vagyis egy munkás 420 koronával keres többet. Magyarországi építőmunkás szaktársak! Szol­nokot még mindig kerüljétek! Először, mert még sok munkanélküli van, még olyanok is, akik ez évben nem dolgoztak. Másodszor meg azért, mert a munkáltatók nem tudnak megnyugodni abban, hogy a mozgalmat nem tudták szétrobbantani. A fejüket még mindig törik valamin, de csak hadd törjek, a régi állapotot többé vissza nem hozhatják. A hajdúnánási építőmunkások zárlat alá helyezték hat társuk érdekében az ottani köz­kemence építkezését. A megtartott békéltető­tárgyalások még eddig nem vezettek eredményre, amennyiben nemcsak a fő­munkásnyuzó, Huber József, de maga Csiha rendőrkapitány is az egyezség létrejöttének meghiúsítására törekszik. Amint hírlik, az iparfelügyelő, — akit a békél­tető tárgyalásra meghívtak, — azt üzente volna, hogy miután kőmivesekről van szó, nem érde­mes neki Hajdúnánásra utazni! A munkásnyuzó megbízottja bejárja a kör­nyéket s különféle ürügy alatt sztrájktörőket igyekszik keríteni. Minden öntudatos munkás őrizkedjék az odautazástól. szek: Kőbányán (Bánhegyi C. J.) — Börbutoro­sok: Kállodey Mór. — Kályhások­. Általában. — Fakorong-gyári munkások: Mátrai, Feik és Társa. — Villanyszerelők: Brief és Bíró. — Famunkások: Neuschlosz Ödön és Marcell. — Követő-napszámo­sok: Schaffer M. —• Vásári szabók: Italában. — Cementgyáriak­: Walla J., Schön A. Vidéken: Építőmunkások: Szászrégen, Eszék, Békéscsaba, Kézdi­vásárhely (Vusinszky), Türje, Zenta, Brassó, Alsófernezély, Miskolc, Püspök­ladány (Scheer F.), Komárom, Fiume, Aszód, Ka­posvár. — Famunkások: Nyíregyháza, Szabadka (Siposs Károly), Nagyvárad, Szászrégen (Urbán R.), Nagyszalonta, Miskolc,Pozsony, Brassó, Székesfehér­vár, Debrecen (Schwarz V.) — Ácsok: Vác (Gábriel Já­nos), Győr, Debrecen, Dunaföldvár, Rácalmás, Dunapentele, Ungvár, Orosháza, Komárom, Kolozsvár, Gyöngyös, Esztergom, Nyíregyháza (Szilágyi), Káposztásmegyer. — Molnár- és malom­munkások : Sztanisics, Baja, Nagyvárad. — Szoba­festők: Újvidék. — Keramikai munkások: Pécs (Zsolnay). — Kőfaragók: Székesfehérvár, Miskolc, Süttő, Újvidék. —földmunkások: Pereszteg, Ómora­vica, Szombathely (Giszl L. és Fia téglagyár), Rácalmás, Pákozd. — Gépgyári munkások: Zágráb (lakatosok), Székesfehérvár (lakatosok), Jászkisér (templom épitk.) — Bocskorkészitők: Pancsova, Baja (Popovits). — Kovácsok: Székesfehérvár. — Kékfestők: Székesfehérvár. — Szabók: Kaposvár (magyar szabók). — Összmunkásság: Nagykikinda. — Süti­ munkások: Kassa, Debrecen, Kolozsvár, Szombathely. Bojkott alatt állanak: Budapesten. Famunkások: Wottova és Reit­schlager. Eri K. (kádárműhelye­k). — Bronzműve­sek­: Pollák F. csillárgyár. — Esztergályosok és lokomobilszerelők: Hoffherr és Schrantz, Mátrai, Feik és Tsa., Sturzer.— Kőfaragók:El­ M. — Vasbeton mun­kások Mátrai, Gizerer és Társa. Vidéken: Az épitőmunkások részéről: Szatmár­németi (Rauf J., Nagy L.), Alsónyiregyháza (Kasza J.), Bihardiószeg, Kisszékely (Varga J.), Fóth (Gyurica), Nagykáta (Kiss L., Pölcz), Nyitra (Biné­ter), Törökbecse (Székely és Mosányi), Bicske (Bischof J.), Marosvásárhely, Hajdúböszörmény (Fid­rik és Ferker), Csongrád (Pozsár József, Mészáros S.), Makó (Kövecs Á.), Hajdúnánás (Schlachta), Gyoma (Reinschrott S., Senci B., Csapó J.), Kecskemét (Vang és Domokos), Déva (Ráday F.) , Ácsok Nagykőrös (Kelecsényi Gy, Boros F., Buz J., Székesfehérvár (Sey F., Streit F., Frösl J., Lánczki I.), Cegléd (Ledeci L.), Kiskunszentmiklós (Édes A. és Bors Károly építési vállalkozó munkái), Soroksár (Vin­hard J., Feuerer A.), D.­Haraszti, (Pfiszter Gy.), D.­Földvár, Szeged (Robert), R.­Szentmihály(Schmidt), Kecskemét (Varga Mihály, Fodor Lajos, id. Gulyás János, Pap József, Gy. Papp Antal), Pápa (ifj. és id. Horvát József, Bősze Mihály és Seszták­­ Fe­renc),­ Törökszentmiklós (Szepesi Mátyás és Tóth Illés), Tapolca (Novák Antal és Gál Ambrus) Nagykároly, Pécs, Hódmezővásárhely (Kunzsli­ P.— Famunkások: Péterváradi sörgyár. — Újpest (Krisztics E., Pócz M.), Debrecen (Károlyi J. Kádár m.), Újvidék (Iváncsovics, Bauer Ferenc), Gyöngyös (Kertész A. és Pápai Manó), Temesvár (Kasztner és Bognár), Kispest (Herner és Gombovics, Könyves és Jakab), Szabadka (Tary Zs., Pukkel Gy.) Kassa (Angyal), N.­Kanizsa (Grozinger, Kádárok), Szarvas. — Szobafestők és mázo­sok: Eger (Wind J.) Erzsébetfalva (Bartha J., Vécsey Gyula, Szandman Román helybeli festőmestereket. Szombathely (Horváth J.), Versec (Berger H., özv. Neuhaus Jánosné), Marosvásárhely (Fischer József és Sázer Sándor), Miskolc (Kováts Gyula, id. Kochn József, ifj. Kochn József, Beer Jakab és Csengery Lajos szobafestők Szolnok, Temesvár, Moór (Ficht­ner), Vác (Varga J., Gellért, Lang, Schmidt és Pélc), Makó (Body J., Fodor F., Kádár J., Kovács E., Lévay J.) Szeged (Robelli A.) — Lakatosok, eszter­gályosok­, bádogosok: Kassa, Debrecen(Fazekas József), Arad, Eszék, Gyula (Blaskovits), Győr, Szolnok, Nagyszeben (Fabricius testv.), Toplec, Székes­fehérvár (kisip. kovácsok), Nagykanizsa (Franz Lajos, Ligetfalu (Gummi-művek). — Kőfaragók: Szombathely (Hór-Pilis-Borosjenő), (Brunner Fe­renc bányája), Csobánka (Schwarzmann bányája), Erdőbénye, Técső, Bukova, Piszke, Nyergesújfalu, Miskolc, Zágráb. — Emailmunkások: Pozsony. — Cipészek: Nagybecskerek, Kassa, Nagykanizsa, Nagy­szalonta (Kucsera F.), Pécs (Benczenleitner), Vesz­­prém (Postási), Székesfehérvár (Práger), Szolnok (cipőfelsőr. kész. ált.), Versec (Popovits L, Mlate­novits K. és Fia, Schröder P., Illek K., Barthu V., Bostnik P., Betz R., Schirva P.). — Követők: Nagyvárad. — Sütők: Debrecen (Schneider). Sztrájk-naptár. Sztrájk folyik: Budapesten. Famunkások. (Több helyen.) — Ácsok: Kőbánya (a bécsi társulat rákosi téglagyára). Állami gyermekmenhely. — Cipé- Kizárás alatt állanak: Vidéken. Famunkások: Újpest. —• Ácsok: Esztergom, Komárom, Apatin. — Épitőmunkások : Újvidék, Kiskunfélegyháza, Szilágysomlyó, Karcag. — Vasgyári munkások: Kassa (Csermelyvölgyi gyár). — Kékfestők: Székesfehérvár. — Festők és mázosok­­ Zágráb. Bérmozgalom előtt állnak: Vidéken: Ácsok, Kispest, Nagyvárad, Zsom­bolya, Aszód, Nyíregyháza, Dunaadony, Ráckeve. — Kőmivesek: Deés, Jánosháza, Keresztúr, Zala­bér, Tokod, Zalaapáti, Oszkó, Máriatelep, Tacsa, Megyer, Medgyes, Vindor, Nyalak, Pálfa, Somló, Ohid és Nemesapáti, Monor.­­ Asztalosok: Arad, Szombathely, Szabadka (ksz. előtt), Kaposvár, Kecskemét, Kolozsvár, Hódmezővásárhely, Kis- 11

Next