Népszava, 1906. május (34. évfolyam, 103–128. sz.)

1906-05-05 / 106. szám

10 gyémántgyűrűje, vagy automobilja legyen, hanem az ellen, hogy például gyára legyen, melyben maga helyett sok száz vagy ezer proletárt dolgoztat, akik éhbéren nyomorognak, míg a magántulajdonos urat a guta kerülgeti a háj- és vérbőség miatt. Meg vagyunk győződve, hogy a termelő eszközök társadalmasítása nélkül a munkásmilliók gazdasági kizsákmányolását nem lehet megszüntetni és ezt a meggyőződésünket mindaddig hirdetni fogjuk, amíg gyakorlati következményei be nem fognak következni. De szolgáljon mentségünkre, hogy míg mi csak a termelő eszközöket akarjuk a magántulajdonjogból elvonni, addig a mai társadalom oszlopai a magántulajdon egyéb elemei iránt sem tanúsítanak valami nagy respektust. Beszélhetne és beszélni fog erről a híres gráci eset, meg több más eset!k A „vallás" ellen ugyan mi nem izgatunk, mert a vallást magánügynek tekintjük. De küzdünk az ellen, hogy bárkinek vallási — tehát privát — szükségletei közpénzből és közvagyonból elégíttessenek ki. Azonban a papzsák őreinek és osztályos társainak ennyi éppen elég, hogy bennünket a vallás ellen való izgatással vádoljanak. Polónyi úrnak teljesen mindegy, hogy ki milyen vallású, hogy ki hányszor cserélte Vallását piszkos anyagi érdekből, csak az „egyházak", a fekete népbutitók érdekei ellen ne merjen szólni senki se ! Így vagyunk a „családi érzés" " kérdésével is. A családot, a mai formájában, mi nem helyeseljük. A családi élet ma nem az emberek kölcsönös vonzalmán, testi és lelki összeillőségén alapszik, hanem anyagi érdekeken és kényszeren. Példák kellenek ? Münnich, a hon vaskos oszlopa, a „szent" házasság formái közt családot alapított és a szeretője kanapéján érte a halál. Apponyi úr 50 éves koráig nem alapított családot. Mit csinált addig? Bizonyára a mások családi szentélyeit őrizte, noha a családalapítás fizikai lehetőségétől nem fosztatta meg magát, amiről az Aggteleki utca jámbor lakói tehetnének tanúságot. — Polónyi úr, a bordélyházak favorizált képviselője volt és igy előmozdította azt, hogy a proletár leányok a családalapítástól elvonassanak, hogy burzsoá-férfiak a „családi érzés" korlátain magukat könnyű szerrel, jutányosan és rizikó nélkül túltehessék. És hazánk ezen oszlopos fia, aki a meggazdagodás felé való nemes igyekezetében a bordélyipart védte, most fölcsapott a „családi érzés" védőjének, mi ellenünk, akik elítéljük a prostitúciót és a mai családi élet helyébe egy ideális, tiszta, kölcsönös vonzalmon alapuló, kényszer nélküli családi életet akarunk állítani. Ők, a szabad szerelem lovagjai, a családos honoszlopok, akik eladó nőket tartanak ki, ők akarnak bennünket a politikai jogokból kirekeszteni a családról való véleményünk miatt! . . . A hazafiatlanok, vagy hazátlanok is mi vagyunk. Miért? Mert a mi szemünkben a haza nem az ezerholdasok zsebe, nem a papok telhetetlen zsákja, nem a falánk zsentliket kitartó intézmény, hanem a nép. És azért, mert mi nemzetközieknek valljuk magunkat. Nemzetközieknek oly értelemben, hogy a proletármilliók csak nemzetközi együttműködéssel szabadíthatják föl magukat a kapitalizmus rabszolgaságából, valamint hogy a kapitalizmus szervezete is nemzetközi. Sokszor elmondott dolgok ezek. Szinte felesleges őket ismételni. Mert kit győzünk meg szavainkkal ? Az osztályuralom oszlopait nem. Azoknak a szeme előtt csak egy cél lebeg : a proletárságot bármely ürügygyel, bármely gaz cselfogással kiszorítani a jogok várából és a kizsákmányolók uralmát minél továbbra biztosítani. Hogy e célokat elérjék, nem riadnak vissza a leggazabb merénylettől sem. És tényleg gaz merényletre készülnek Polónyiék a szervezett munkásság ellen. Agyafúrt csalafintasággal, hmnelut csűréscsavarással meg akarnak bennünket fosztani a jogtól, melyet mi csikartunk ki az ő kétségbeesett erőfeszítésük ellenére. Fog-e nekik sikerülni ez az alávaló gazság ? Ők azt hiszik, hogy igen. Hiszen hirdetett „elveik" megtagadásával elsősorban azért vállalták el a kormányzást, hogy osztozkodhassanak az ország javain, másodsorban pedig azért, hogy ha már muszáj megcsinálni a választójogi reformot, hát gaz tolvajfogásokkal kinullázhassák belőle az öntudatos proletárságot. Fog-e nekik ez sikerülni? A bordélyházak kiérdemült képviselője azt hiszi, hogy igen. Nem fél senkitől. A nemzetiségektől se. Kicsinylő mosollyal és kézlegyintéssel így szól: „A magyar képviselőház Budapesten ülésez. Csak mernék megkísérleni a nemzetiségek itt az obstrukciót!" Polónyi úr, kár lesz így elbizakodni! A nemzetiségektől ne féljen, ha úgy tetszik. Képviselőiket veresse meg, kövesse le nyálas diákjaival, dr. Hoffmann Ottó hátulgombolós honatya úr nyálbrigádjával —ha tudja, ha meri! De ne felejtse, hogy Budapesten öntudatos munkásság is van; hogy itt az öntudatos munkásságnak is van szava, meg az országban is. Ne felejtse, hogy aljas jograblásuk olyan vihart fog ebben az országban támasztani, mely önt és a készülő gaz merényletben való társait úgy kisepri az elvtagadás árán szerzett miniszteri székekből, mint a hitvány pelyvát! Magyarország munkássága mától fogva tudja, hogy mit várjon a Polónyi Dezsőke papájától, a Kossuth Ferenc hitvány kreatúráitól. A vérlázítóan gazdograblás, melyre ez a falánk banda készül, a munkásság szervezetét még szorosabbra fogja fűzni, úgy, hogy mikor a tettek órája itt, egy haragos tenger fogja hullámait a gaz merénylőkre zúdítani. Munkások! Mikor ez a gyalázatos banda kormányra jutott, azt mondtuk: Résen legyetek ! Most azt mondják: Készüljetek, közéig a döntés órája! SZEMLE. Budapest, május 4. A „magyarbarátok" győzelme. A horvát választások ma megerősítették a horvát ellenzéki pártok tegnapi győzelmét. Horvátországban ma 21 kerületben választottak. Ezekből a mandátumokból kilenc jutott az egyesült ellenzéknek, hat a Szarcsevics-pártnak és csak öt a nemzeti pártnak. Egy kerületből a választás eredményét még nem tudják. Az egyesült ellenzék eddig összesen negyvennégy, a nemzeti párt harminc mandátumot kapott. Az ellenzék többsége tehát biztosítva van. Ez a győztes ellenzék évek óta harcba i v állott a magyar kormány által lekenyerezett horvát nemzeti párttal, mely párt mindig feláldozta Horvátország érdekeit a magyar államnak. A magyar kormányok, melyek képtelenek voltak arra, hogy Béccsel szemben érvényesítsék a magyar ellenzék pánmagyar követelményeit, rendesen a nemzetiségek és különösen a horvátok elnyomásában nyújtottak kárpótlást a magyar soviniszta pártoknak. A függetlenségi párt, az új párt, sőt a volt nemzeti párt egyenesen a törvénytelenség álláspontjára helyezkedtek és mindenáron követelték Horvátország bekebelezését. Így a függetlenségi Kmetty Károly „Magyar közjog" című könyvében nyakatekert teóriákkal meg akarja semmisíteni a horvát állami függetlenség fogalmát, noha az egyezségi törvény világosan külön horvát „politikai nemzet''-ről tesz említést. Nos, most ugyanazon függetlenségi párt, mely egy nemzetiszínű zászló kedvéért számtalanszor vérrel áztatta Zágráb utcáit, a magyar válság folyamán szövetségre lépett a horvát ellenzékkel és a szövetség árául felkínálta Horvátország állami függetlenségét, sőt Dalmáciának Horvátországhoz való csatolását is. De a szövetkezés nem hajtott hasznot. A magyar ellenzék leszerelt és átvette a kormányt. A kormányralépés első pillanatában a magyar koalíció elárulta szövetségesét és ennek ellenségével, a horvát nemzeti párttal kezdett alkudozásokat. De későn. A tegnapi és mai választás győzelemre juttatta a horvát külön államiság harcosát, az ellenzéket és ez az ellenzék most már nemcsak szerződési jogánál fogva, hanem a kezében levő politikai hatalommal fogja a szerződő koalíción a szöetség árát behajtani. A koalíciós sajtó örömkivallgással hirdeti mai számaiban, hogy a „magyar-barátok" győztek. E legújabb koalíciós szélhámosság arra törekszik, hogy ferde világításba helyezze az eseményeket. Tény, hogy a győztes ellenzék (Frank, Starcsevics stb.!!) sohasem volt magyarbarát, nem is lehetett az. Azonban éppúgy mint minden más állam ellenzéke, a horvát ellenzék sem fogja már támadni Magyarországot, ha ez békében hagyja és nem szipolyozza többé Horvátországot. A „magyarbarátság" ilyen értelemben előlegezve, valósággá is válhat, ha a koalíció megtartja ígéreteit Horvátország politikai önállóságára vonatkozólag. Azonban a koalíció, mint szerződő fél, kizárólag a „ magyarfaló "Starcsevicsek álláspontján szerződött a horvát ellenzékkel. Hazugság minden frázis, mely a horvát ellenzék „magyarbarátságáról" regél. A horvát önállóság törvényes és történeti szükségszerűség, de a koalíció hazudott a múltban és hazudik most is, hogy elvtelenségét leplezze. volna, hogy mint nem felelős személy, mily fontos szerepet játszik itt. — Köszönöm ... köszönöm — dadogta Durantie asszony kimerülten. — Hej, az a levélírás, csak ezt ne tegye senki — tette hozzá, mintha tanácsot akart volna adni önmagának és az ápolónőnek. Épp ebben a pillanatban tárult ki az ajtó. Durantie úr jelent meg. Egyenesen feleségének tartott, ki felült. Megszólította. Hangja reszketett. — Gyalázatos dolgokat tudtam meg felőled ... Gyalázatosakat, érted? El sem akarom hinni. Ártatlanságodban nem meretel kételkedni... de bizonyítékra van szükségem... Ide a kulcsokkal, azonnal... Ide velek. Karját a kulcsokért nyújtotta, ily állapotban maradt. Az asszony vonakodott egy pillanatig. Ez az idő épp elég volt a férjnek arra, hogy felesége bűnösnek lássék előtte, aztán az asszony egy előkelő kézmozdulattal oda dobta a kulcsokat, az ápolónő felé fordulva, így szólt: — Vigye el a gyermeket, hagyjon magunkra. Az ápolónő engedelmeskedett. A mellékszobában várt, több mint egy órahosszat. A kisbaba elaludt ölében és úgy hortyogott, mint egy kis macska. A hosszú csend nyugtalanítani kezdett, végre oda lépett az ajtóhoz és figyelt. Csók, majd zokogás hallatszott bentről. — Bocsásd meg Jeanne, bocsásd meg ... te fagy a legtisztább ... akit. .. NÉPSZAVA 1906. május 5.