Népszava, 1906. május (34. évfolyam, 103–128. sz.)

1906-05-03 / 104. szám

8 papájuk becses társaságában, szűk családi kör­ben. Még az se keseríthet el bennünket, hogy Fedák István urat nem tisztelhetjük eme zárt­körű kompániában, mert hiszen szem előtt kell tartanunk ama rettenetes nyereséget, hogy Hofff­mann Ottó ifijur törvényhozó lett. Dicsértessék érte Kossuth Ferenc szent neve! Mindössze az töltheti el honfiúi aggodalommal becses kebleinket, hogy Boda Vilmos, a függet­lenségi eszmék eme szerény harcosa, a népjogok kivívásának bajnoka nem jutott mandátumhoz. A kerületében pótválasztás leend, mert négy voksot nem bírt összehozni, hogy az abszolút többséget megnyerje. Három darab szocialista szavazó csinálta neki ezt a kellemetlenséget. Há­rom darab! Nem égbekiáltó vétek ez! Aki össze tud hozni ezer egynéhány szavazatot, az nem tudott a lábáról levenni három darab szocia­listát, hogy ne alkalmatlankodjanak a szavazás­­nál.itt van egy-egy darab százas vagy ezres, menjenek, igyanak a nagyságos képviselő úr egészségére, csak ne szavazzanak. Pedig az általános és titkos szavazásnak milyen lelkes híve Boda Vilmos úr. A pro­gram­beszédében kijelentette: — A titkos szavazást nem veszi be a magyar ember természete. Értjük Boda urat. Ne is busuljunk, nem maga van. A most bejutott függetlenségiek közt egész sereg nagyságos ur van, aki a pokolba kivánja az általánost a titkossal együtt. A nyilt szava­zás kell a nagyságos uraknak. Hadd lássuk, ki kire szavaz. Csak így lehet ellen­őrizni, hogy ki hogyan szolgálja meg a fuvardíj képében kapott salláriumot. Csak így lehet pressziót gyakorolni a közigazgatás, az állam, a megye, a város embereire. A nagyhatalmú bankok, gyárak, uradalmak, mi ördögök csak így tarthatják számon, hogy kit kell előléptetni, kit kell elcsapni. A választás csak így lehet tiszta. A közbizalom megnyilvánulása csak így lehet színarany. Igazsága van Boda úrnak. A magyar ember gusztusa megszokta ezt. Megszoktatták vele. Boda úr is magyar ember. Kossuth­ Ferenc is az. A napokban irt alá ő exerája egy rendeletet a vá­lasztások tisztasága érdekében. Mindenki presszió­tól mentesen szavazzon. Ugyanaz napon irt alá ő exerája egy másik sürgönyt, amelyen megparancsolja egy kerületnek, hogy ki-ki kötelességének tartsa az X. Y. útra, a szövetkezeti pártok jelöltjére voksolni. Már most tessék ezzel a sürgönnyel szemben pressziómentesen szavazni­ A miniszter úr parancsolta és akadjon olyan ember, aki a minisztert el tudja választani Kossuth úrtól, ha nyílt szavazásra kerül a dolog. Ezért nem kell a magyar embernek a titkos választás. Boda úr is, Kossuth úr is, magyar emberek. Aki igazi híve az általános és titkos választójognak, az bizony nem tapsolja vörösre a tenyerét ennek a függetlenségi többségnek, amelyben kis Bodák és nagy Kossuthok vannak. — Gyanús merényletek­. Nápolyból jelen­tik, hogy ott az angol király ellen merényletet kíséreltek meg és hét gyanús embert letartóz­tattak. Edvárd király a királynéval a Viktória and Albert jachton érkezett Nápolyba és az éj­szakát a hajón töltötte a kikötőben. Az olasz hatóságok minden lehetőt megtettek a ki­rályi pár életének biztosságára. Éjjel-nappal detektívek őrködtek a jacht körül. Tegnapelőtt késő este észrevettek egy kis csolnakot, amely a király hajója felé közeledett. Halásznak öltö­zött három ember evezett és munkás ruhás két ember figyelt jobbra-balra. A detektívek feltar­tóztatták a csolnakot és utasait elfogták. Köztük kettőben notórius anarkistákat ismertek fel. Hamarább hisszük, hogy rendőri megbízottakat. — Az ügyvéd tragédiája. Egy ártatlanul meghurcolt ember jutott ma az eleven holtak birodalmába, a lipótmezei tébolydába. Róth Sándor dr. ügyvédet ma délelőtt beszállították a tébolydába. Harmadfél­­ év előtt katasztrófa csapott le Róth Sándor dr.-ra. Egyik nagyobb ügyfelét, Krausz Emilt 150.000 koronányi váltóhamisítás miatt letartóztatták. A vizsgálat legelőbb a vál­tók értékesítésének körülményeire terjedt ki. Rögtön konstatálták, hogy a váltók Róth Sándor dr. útján eszkomptáltattak budapesti bankoknál. A rendőrség azonnal vizsgálati fogságba he­lyezte Róth Sándor dr.-t, ki hiába erősítgette ártatlanságát. De m­ivel az ü­gy nagyjelentőségű volt , Krausz Emil megszökött, Róth Sándor dr.-t vizsgálati fogságban tartották. Az ügy a vizsgálat hosszadalmassága miatt csak pár hét múlva került a vádtanács elé, hol Róth Sándor dr. annyira tisztázta magát a gyanú alól, hogy a vádtanács azonnal szabadon bocsá­totta s a megtartott tárgyalás során az ügyész elejtette a vádat Róth Sándor ellen, sőt hangoz­tatta, hogy még a gyanú árnya sem érheti Róth Sándor c­r.-t, mert a váltók valódiak voltak s Róth Sándor dr. nem tudhatta, hogy a váltók más célra adattak, mint amelyre Krausz Emil felhasználta s Róth Sándor dr. egyebet nem tett, mint váltókat eszkompáltatott, egy nagy cég vál­tott annak a részére, aki e váltókhoz rendes úton jutott. De mire a bíróságtól, az ügyészségtől Róth Sándor megkapta az elégtételt, már későn volt. Lelki világát a vizsgálati fogság teljesen feldúlta. Fokról-fokra sötétült elméje, már hetek óta tervezték kartársai, hogy szanatóriumba küldik, de Róth Sándor dr. itt maradt, hogy ártatlan­ságát hangoztassa városszerte. Tegnap Ó-Budára ment ki s ott vendéglőkben s kávéházakban be­szédeket tartott ártatlanságáról s ma délelőtt ugyanezt a Császárfü­rdő épületében kezdte el, ott tört ki rajta a dühöngés. Mikor megfogták, hogy beszállítsák a tébolydába, akkor is ártat­lanságáról ordított, zavarosan, kétségbeesett eről­ködéssel. — Halálozás. Báró Radvánszky Béla ko­ronaőr ma üllői-úti lakásán hirtelen elhunyt. Szívszélhűdés érte. — Egy kor-dokumentum. A betyárizmus­ban nevelkedett és most­­nemzeti uralmi" kor­mányzó cinkosai által szabadjára eresztett ma­gyar közigazgatási útonállók, hozzájuk méltó garázdálkodással tipornak törvényt, jogot, em­bert egyaránt. A szatmári gazságok és a zalai rablókaland után itt közöljük a koalíciós nem­zeti uralom legutabbi eredményét. Ugyanis ma a következő levelet vettük Fehérgyarmatról: T. Szerkesztőség! Vasárnap délután tartotta meg Klopfstein Ernő, pártunk jelöltje programmbeszédét. Amint fehérgyarmati elvtársaink beadták gyűlésbejelen­tésü­ket, a fehérgyarmati szolgabíró rögtön bizal­mas levelet küldött Szatmárra, melynek követ­kezménye az volt, hogy a szatmári csendőrség feltűzött szuronyokkal hajszolta pártunk kép­viselőjelöltjét és amikor ez Hajdú Károly rendőrfogalmazó előtt megjelent, a leggorom­báb módon tudomására adták neki, hogy ha 48 óra alatt erkölcsi bizonyítványt fel nem mutat, kitoloncolják, dacára annak, hogy családos, rendes foglalkozással és rendes lakással bír. Elv­társunk lakásán a csendőrség a legszemtelenebb módon viselkedett elvtársunk feleségével szemben. A csendőrség és a detektívek megszállották a szatmári pályaudvart is és a jelöltnek Fehérgyar­matra való elutazását is meg akarták akadályozni. Mikor Fehérgyarmaton elvtársaink a gyűlést be­jelentették, a szolgabíró a gyűlésbejelentésre egy koronás bélyeget követelt és már vissza is akarta dobni a bejelentést, de elvtársaink az egy koronás bélyeget odaadták neki és így en­gedélyezte a gyűlést, de rögtön hivatalból köz­hírré tette, hogy elvtársuink­ szabadelvű. A gyűlést végre megengedte. A piacon valóságos hajszát indítottak elvtársaink ellen. Ugyanis a Kossuth emlék előtt volt bejelentve a gyűlés, de az egy­ház nem engedte ott beszélni szónokunkat, majd a református templom előtt akarta megtartani, de ott meg az egyházfi nem engedte, végre a piac közepén, valóságos sártengerben tartotta meg jelöltünk beszédét. A főszolgabíró úr, aki kalapja mellett Lubi Sándor függetlenségi je­lölt tollával aszisztált, beszéd közben gúnyos megjegyzésekkel akart zavart kelteni. Buta csordája támogatta e mesterségben, így is beigazolva a törvényes választók , érettségét". A gyűlés 3000 elvtársunk jelenlétében folyt le, kik a végsőre készen várják a magyar közigaz­gatás banditáinak ujabb tetteit és oly választ adnak az uraknak, melytől majd megvilágosodik a legsötétebb szolgabírói koponya is. — M menekülés Amerikába. Newyorkból ír­ják : A múlt héten tizenhétezer ember kért be­bocsátást az újvilág kapuin. A legutóbb megér­kezett és a kikötő előtt veszteglő hajó fedélközi utasaival együtt a megérkezettek száma 18.838-at tesz ki. Ezek közül csak 5233 embert tudtak a hivatalnokok kihallgatni, ez különben is az eddig elért legnagyobb szám. A legutóbb partra száll­tak a St.­Paul, Umbria s a Celtic hajó utasai voltak. Ellis-Island szigetén csaknem tizennégy­ezer ember van beszállásolva s miután egy egész csomó nagy gőzös a közeli napokban esedékes, szűkek lesznek a bevándorlási épület óriási ter­mei a jövevények befogadására. A „Blücher" hajó 1469 fedélközi utasa éjjel még a hajón maradt. Bár a megérkezett hajók nagy része német kikötőkből jött, a németországi beván­dorlók száma szerfölött csekély. A brémai és hamburgi hajók legnagyobbrészt orosz zsidókat, magyarokat 'és tótokat 'hoztak.­­ Henninget halálra ítélték. Tegnap tár­gyalta a potsdami esküdtszék Benning Rudolf­nak, a németek világhírű rablógyilkosának bűn­pörét. Az elvetemült embernek legnagyobb bűne tudvalevőleg a Giernoth­ pincér meggyilkolása volt, mely után Hennig megszökött, eltűnt és sokáig nem tudtak a nyomára akadni. Német­ország minden rendőrét mozgósitották s buzgó Scherlock Holmesek tömege üldözte éjjel nap­pal az eltüntet. Március 14-én fogták el végre Stettinben s Potsdamba szállították, ahol tegnap ültek törvényt felette. Az esküdtszéki tárgya­lásra zsúfolásig megtelt a potsdami törvényszék tárgyalóterme s az épület előtt is egész tö­mege szorongott azoknak az érdeklődők­nek, akik már nem juthattak be. A tár­gyaláson Hennig mindvégig kihívóan vi­selkedett, a gyilkosságról hallani sem akart s a tanukat, akik felismerték, le­szidta s a bíráknak is goromba feleleteket adott. Kihallgatása folyamán konokul megmaradt amel­lett, hogy Gierh­oth pincért egy Ferenc nevű barátja gyilkolta meg, akiről természetesen semmi bővebb felvilágosítást nem tud adni. H hosszú, izgalmas tárgyalás után hirdették ki az ítéletet. Henniget halálra és öt évi fegyházra ítélték. A halálhoz mellékelt öt évi fegyház több, mint furcsa formalitás. Az ítélet indokolása sze­rint az ötévi fegyházat rablásért mérték Hen­nigre s a halálitéletet esetleg börtönbüntetéssé változtatják, akkor Hennig büntetési idejét meg­toldják ezzel az öt évvel. — Vasutassors. Villachból jelentik. Tegnap délután 4 órakor Langenfeld állomás közelében —a hamis váltóállítás folytán — egy Tarfisból érkező tehervonat nekiment egy másik tehervonat­nak. A két mozdony és kilenc vasúti kocsi meg­sérült. Egy mozdonyvezető életét vesztette.­­ A párisi pályaudvaron tegnap este egy Cherbourg­ból érkező személyvonat összeütközött egy ellen­kező irányból érkező tehervonattal. Az étkező­kocsi fölborult, miközben egy kukta életét vesz­tette. A hálókocsi-társaság négy alkalmazottja — köztük a mozdonyvezető — könnyebben megsebesült. Két sebesült belehalt a sérülé­sekbe. — Hajókatasztrófák. Cherbourgból távira­tozzák . A Cherbourgtól északra fekvő Serk szi­get mellett zátonyra futott Curir nevű gőzös elsülyedésekor hír szerint számos utas a tengerbe fult. Amint eddig ismeretes, csak egy kapitányt és egy utast bírtak megmenteni. Közelebbi rész­letek hiányzanak. Újabb jelentés szerint a sziget mellett elsülyedt Curir gőzösön két német utas is volt. A legújabb megállapítások szerint a hajó elsülyedése folytán nyolc ember meghalt.­­ Londonból jelentik: Beachy Cheadtól négy tengeri mértföldnyire tegnap a Blanefield lon­doni gőzös összeütközött a Svate Thomas vitor­lással, mely alkalommal a Blanefield gőzös annyira megsérült, hogy négy perc alatt el­sülyedt. A kapitány és a legénység közül 12 ember, kiknek egyike időközben meghalt, New­ H­a­ven­ben partraszállottak. Tizenegy embert egy halászhajó vett fel. Attól tartanak, hogy a le­génységből hiányzó öt ember a vízbefidt. A Blanefield gőzös Délamerika nyugati partjáról volt hazatérőben és salétrom-rakományt hozott. — Téboly a tengeren. Newyorkból jelen­tik. A Hamburg—Amerika vonal „Prinz Oscar" nevű hajóján, amely Nápoly városából indult Newyork felé, izgalmas esemény történt. Carelot Lajos,­­a szakácsok egyike, hirtelen megtébolyo­dott. Őrjöngési rohamában betört egy üvegajtót, az ágyából egy vasrudat kitört és a hozzá kö­zeledőket agyon akarta ütni. A kapitány pa­rancsot adott, hogy a dühöngőt tegyék ártalmat­lanná, arai azonban csak nagynehezen sikerült. Az első tiszt lefogta és kényszerzubbonyt borí­tott rá. Ugyanaz a sors érte egy fedélközi utast is, lappot, aki szintén a nyílt tengeren tébolyo­dott meg. NÉPSZAVA 1906. május 3.

Next