Népszava, 1906. június (34. évfolyam, 128–153. sz.)
1906-06-16 / 141. szám
1906. június 10. NÉPSZAVA őket, a legpiszkosabb kizsákmányolást űzik velük. Amit a mohamedán vallási, társadalmi s így az ő szubjektív szempontjából nem erkölcstelen módon ér el: a „kéjgép"-nek alkalmazott nő lekötöttségét — azt nálunk, műveit !Európában gazdasági eszközökkel, adósságok csináltatásával, pénzzel, alkoholizmussal, megvesztegetett rendőrséggel viszik keresztül. Az a nő, aki egyszer az emberhús-kereskedőknek karmai közé került, még nehezebben menekül ki undorító helyzetéből, mint amilyen nehezen lesz a tőkepénzes a munkásból. S ha menekülni akar abból a házból, amelyben nemcsek förtelmes módon él, hanem keresete jórészét is elrabolják tőle: élete is kockán van. A prostitúció — ismételjük — a magántulajdonos társadalom szükségszerű jelensége. Ellene komolyan küzdeni csak egy más társadalom katonáinak táborában lehetséges, megszüntetni akarni ebben a társadalomban abszurdum. Amíg van kizsákmányolás, van prostitúció is. Enyhíteni is csak egy úton lehet a prostitúció borzalmain a mai társadalomban: a bordélyrendszer megszüntetésével. Egészségügyi szempontból megokolatlan a fentartása annak az állapotnak, amely a bordélyházak tulajdonosainak birtokává aljasította a prostituáltakat, akiket keresményüktől és szabadságuktól rabolnak meg rendőri segedelemmel. Morális szempontból pedig egyenes abszurdum az a rendőri védelem, amelyben ezek a kerítő kizsákmányolók részesülnek. A közegészségügy szempontjai, a prostituáltak egyéni érdeke, a társadalomnak közérdeke, amely kívánatossá teszi, hogy a teljesen nem demoralizált prostituáltaknak lehetőségük legyen a helyzetükből való szabadulásra — a bordélyházak rendszerének megszüntetését követelik. A mai rend fentartása egyedül a bordélyháztulajdonosok és kerítők érdekében áll. Természetes tehát, hogy a család szentségét védő állam nem fogja megtenni ezt az előkészítő lépést a prostitúció megszüntetése felé. Budapest, június 15. Az általános, titkos választói jog ligája ma a következő kiáltvánnyal fordul a polgársághoz : Polgártársak ! Az általános, titkos, egyenlő választói jogért való harcnak első szakasza lezárult. A kormány áll az ország élén, mely éppen az általános, titkos, községenkénti, egyenlő választójog megvalósítására vállalt kötelezettség alapján nyerte megbízását. Ebből azt kell következtetnünk, hogy a parlament és a kormány a modern demokrácia zászlaját lobogtatja. Elismerjük, hogy tényleg vannak a képviselőházban igaz harcosai az általános, titkos, községenkénti, egyenlő választói jognak. Mindamellett ország-világ láthatja, hogy a lobogó rúdjánál nemcsak az igaz, reális gazdasági és kulturhaladásnak, felvilágosodásnak bajnokai állanak, hanem a reakciónak, a szűkkeblű arisztokráciának, az osztályuralomnak önző és érdekeiket a dolgozó magyarságtól féltő s a középkoriságot védő harcosai is. Az általános, titkos választói jog alig lett a parlamenti többségből alakult kormány hivatalos programmjává, máris utolsó erőfeszítésre s döntő ütközetre szervezkedtek a nemzet haladásának ellenségei. Döntő ütközetre egyesültek mindazok, akiknek társadalmi, politikai és gazdasági léte, uralma, a nép millióinak jogfosztottságán, jogtalan elnyomásán alapszik. Döntő ütközetre tömörültek, mert ez az uralom a dolgos népmilliók parlamentjének első életnyilvánulására úgy omlik majd össze, mint porrá omlanak a szabad levegő első érintésétől az ó világnak napfényre került múmiái. Ott terpeszkednek az ország fórumán, hogy letaposhassák a demokráciának zsenge hajtását is a politikai hatalmat a reakció érdekében egészen a kezükbe kaphassák azok, akik a dolgozó magyarság demokratikus és kulturális haladásától féltik az ő politikai pozíciójukat. Ott viszi a nagy szót a Magyarország termő területét felerészben bíró és tudatlan gazdálkodásával csekély hasznot hozó feudális oligarchia, amely oka annak, hogy az ország lakossága ma már abszolút apadásnak indult, oka annak, hogy több mint kétszázezer magyar munkás hagyja itt a magyarok földjét egy évben és hogy hazátlanokul világgá mennek a mi véreink. Tatárjárás, törökvész nem pusztított ennyit. Ez az agrárhatalom ma még meghúzza magát azok árnyékában, akik becsületesen kívánják az általános, titkos, községenkénti választói jogot, de teszi ezt az oligarchia kétségtelenül azzal a célzattal, hogy a dolgos magyarság választói jogát a saját uralmának fentartásáért meghamisítsa,kijátsza" Attól lehet tartani, hogy ezek a meghamisító és kijátszó törekvések sikeresek lesznek. A jelenlegi kormányférfiaknak eddigi határozatlan és habozó nyilatkozataiból arra lehet következtetni, hogy a kormányt támogató parlamenti többség az általános, titkos, egyenlő, községenkénti választói jognak megcsonkítását tervezi. Nagy okunk van aggódni rajta, hogy az alkotandó törvény sem a titkos, sem az egyenlő választói jogot nem fogja meghozni. A kormányférfiaknak jelzett nyilatkozatai, valamint az a tény, hogy a kormánynak szövetségesei nagyrészt a reakció legsötétebb képviselőiből sorakoznak, szigorú kötelességünkké teszi, hogy résen legyünk és őrködjünk. Egyelőre szervezzük és tömörítjük a reform minden igaz hivét és készenlétben várjuk a kormánynak végleges, nem ingadozó és őszinte nyilatkozatát : milyen választói jogot akar és hogyan akarja? Ha beváltja szavát és egy olyan törvényjavaslatát hozza az általános, egyenlő, titkos és községenkénti választói jognak, mely méltó a modern kulturállamhoz, akkor a reakció ellen odaadó és ha katonái leszünk a reform megvalósításában. Ha ellenben a feudális reakció akarata győzedelmeskednék és a kormánynak esetleg becsületes javaslatát megbuktatná, avagy ezen befolyás előzetes érvényesülése folytán a kormány ismét kicsiny, kiváltságos körre szorítkozó választótörvényjavaslatot nyújtana be, amely megsértené a demokrácia elvét , akkor is teljesítjük kötelességünket, megindítjuk a végső élet-halál harcot a modern nagy eszméért, a Kossuthok, az Eötvösök és a Széchenyiek politikai végrendeletének, becsületes végrehajtásáért. Az általános, titkos, egyenlő, községenkénti választói jog hamisítatlan megvalósítása mindenekelőtt a dolgozó, megélhetését és társadalmi helyzetét napi munkájával biztosító magyar értelmi és polgári osztálynak érdeke és követelménye. Az általános, titkos, községenkénti választói jog egyetlen eszköze a művelt és dolgozó magyar polgárságnak, a dologtalan uralkodó rétegek haladást gátló, műveltség ellenes uralmának megdöntésére. Az általános, titkos, községenkénti választói jog polgárságunknak egyetlen fegyvere: a középkori feudális gazdasági rendszer bevételére s a szocializált modern termelési rendszer kivivására. Polgártársak ! Késen legyünk ! A modern Magyarország legértékesebb kincse forog kockán ! A magyarországi ezredéves feudális szervezet ellen való döntő harc küszöbén állunk ! Sorakozzunk ! Egyesüljünk! Itt élned, halnod kell! A Figyelő azt jelenti, hogy a belügyi kormány a határrendőrség kibővítésének előmunkálatait megkezdte. A kivándorlást tehát a tulipán-kormány rendőri intézkedésekkel készül orvosolni. Nem a megélhetés alkalmait fogja szaporítani, hanem a határrendőrséget. A szegény proletár — még ha éhen vész is — maradjon Tulipánia határain belül, mert a robotoltató magyaroknak szükségük van azokra a munkáskezekre, akik a hazai nyomorúság elől szökni készülnek olyan országba, ahol van a munkának becsülete és tisztességes bére. Itthon szükség van minél nagyobb egymást agyonlicitáló tartalék munkásseregre, nehogy a megcsappant kínálat fölszöktesse a nyomorúságos munkabért s erre kitűnően bevált módszer a határrendőrség intézménye. Tehát szaporítani fogják a rendőröket, mint a kivándorlás legkiválóbb szociálpolitikai ellenszerét. Így kívánja ezt a munkássanyargatás nemzetiesen demokrata új rendszere. A delegáció: Budapest, június 15. A magyar delegátusok ma megszavazták a hadügyminiszter által követelt milliókat. Szó nélkül, hitvány megalázkodással elfogadták mindazt, ami ellen keresztes hadjáratot hirdettek, ami ellen felvonultatták a magyar falvak hiszékeny népét. A 48—67-esek ma koronázták meg a politikai perfidia remekművét, a Kossuth-párt politikáját. És ez a párt még mindig elvei múltjára merészkedik hivatkozni, sőt a tegnapi árulás pillanataiban is arra hivatkoztak ,,a császár bérencei". A magyar delegáció. A magyar delegáció hadügyi albizottsága ma délelőtt tíz órakor ülést tartott. Barabás Béla elnök nyitotta meg az ülést, mire Pittreich hadügyminiszter német nyelven ismertette a költségvetést. A költségvetés legnagyobb összege annak a rendkívüli hitelnek egy részlete, amelyet az új tüzérségi anyag beszerzésére fordítanak. A költségvetést elfogadásra ajánlotta. Zichy Miklós gróf elsősorban kifogásolja a közös hadügyminiszter német referádáját és jövőre magyar előadást kér. Okolicsányi László hadügyi előadó szólott ezután. A hadsereggel szemben eddig elfoglalt álláspont semmiképpen sem változott meg és a költségvetés elfogadása csakis „a helyzet következéseA magyar kormánynak nehézségeket okoznn nem akarnak és meg akarják tartani a megállapodást, de a költségvetés elfogadása nem jelenti azt, hogy a hadsereg jelenlegi szervezetével meg volnának elégedve. E kijelentés nem irányul a jelenlegi közös hadügyminiszter ellen, ő a hadsereget csak tovább kezeli az eddigi szellemben. Készségesen elismeri, hogy a hadügyminiszter a haladás terén sokat tett, de politikai szempontból nem helyeselheti, hogy addig, míg a hadseregre vonatkozó közjogi kérdések megoldva nincsenek, a hadsereg fejlesztésére, gyorsított tempóban olyan nagy áldozatokat kivon a két állam törvényhozásától. Hangoztatja, hogy nem mint a függetlenségi pártnak, hanem mint a koalíciónak egyik tagja szólal fel, amely a maga egészében azt az álláspontot foglalja el, hogy addig nem lehet tartós és nyugodt állapotokat elvárni, míg az 1867: XII. t.-c. alapján a paritás a hadseregre nézve is teljesen keresztülvive nincsen. Ezután ismerteti a költségvetést. Az összes emelkedés 2,173.866 korona. A rendes szükséglet összege 292,904.280 korona. Tehát 3,548.857 koronával több, mint az előző évi rendes költségvetés. A rendkívüli szükséglet ebben az évben 13,265.261 korona. A hadsereg saját bevételeit 7,120.780 koronával irányozták elő, tehát 24.000 koronával több, mint a múlt évben. A rendes nyers-szükséglet 285.784.000 korona, ami 3,528.857 koronával több, mint az előző évi, szükséglet. A hadügyminiszter még javaslatot tesz egy magyarországi rendkívüli szükségletnek tizennyolc millió koronában való megszavazása iránt. A mai költségvetés a hadsereg létszámának bizonyos fölemelését tette alapul. Az összes havidíjasok száma 22.488, az altiszti és legénységi állomány 292.191, a katonai növendékek száma 6705 és a lovak száma 62.349. Zichy Miklós gróf megállapítja, hogy a jelentés címében: közös hadügyminisztérium áll, a katonai könyvekben pedig Reichskriegsministerium kifejezése van. Vagy jár neki a közös hadügyminiszteri cím, vagy a birodalmi hadügyminiszteri cím, de itt az egyiket használni, máshol pedig a másikat, nem járja. A külfölddel és a hadsereggel szemben olyan karaktert tüntet fel a hadügyminiszter, amely az 1867. évi kiegyezéssel nem fér össze és ami kétkulacsosságot jelent. Nagy a bizalmatlanság a költségvetés ellen, elsősorban azért, mivel az a régi panasz, hogy a megszavazott tételeket másra használják fel, mint amire megszavazták, még most is fennáll. Bakonyi Samu: A függetlenségi pártot a hadügyi költségvetés egyáltalában nem gátolja saját politikájának folytatásában, az önálló magyar hadsereg megalkotására irányuló törekvésében. Hangoztatja, hogy a legnagyobb önmegtagadást kifejteni a költségvetés megszavazásával (!) éppen a függetlenségi párt kénytelen ; elvárja a hadvezetőségtől, hogy ezt kellőleg méltányolni és a „sérelmeket" orvosolni fogja. A szabadelvű párt kilences bizottságának javaslatai közül van több olyan, amely még megoldásra vár. A részletes tárgyalás során bővebben ki fog terjeszkedni ezekre. A költségvetést általánosságban elfogadták. 125