Népszava, 1906. június (34. évfolyam, 128–153. sz.)

1906-06-16 / 141. szám

1906. június 10. NÉPSZAVA őket, a legpiszkosabb kizsákmányolást űzik velü­k. Amit a mohamedán vallási, társadalmi s így az ő szubjektív szempontjából nem er­kölcstelen módon ér el: a „kéjgép"-nek alkalmazott nő lekötöttségét — azt nálunk, műveit !Európában gazdasági eszközökkel, adósságok csináltatásával, pénzzel, alkoho­lizmussal, megvesztegetett rendőrséggel vi­szik keresztül. Az a nő, aki egyszer az emberhús-keres­kedőknek karmai közé került, még nehezeb­ben menekül ki undorító helyzetéből, mint amilyen nehezen lesz a tőkepénzes a mun­kásból. S ha menekülni akar abból a ház­ból, amelyben nemcsek förtelmes módon él, hanem keresete jórészét is elrabolják tőle: élete is kockán van. A prostitúció — ismételjük — a magán­tulajdonos társadalom szükségszerű jelen­sége. Ellene komolyan küzdeni csak egy más társadalom katonáinak táborában lehet­séges, megszüntetni akarni ebben a társa­dalomban abszurdum. Amíg van kizsákmá­nyolás, van prostitúció­ is. Enyhíteni is csak egy úton lehet a pro­stitúció borzalmain a mai társadalomban: a bordélyrendszer megszüntetésével. Egész­ségügyi szempontból megokolatlan a fen­tartása annak az állapotnak, amely a bor­délyházak tulajdonosainak birtokává aljasí­totta a prostituáltakat, akiket keresményük­től és szabadságuktól rabolnak meg rendőri segedelemmel. Morális szempontból pedig egyenes abszurdum az a rendőri védelem, amelyben ezek a kerítő kizsákmányolók ré­szesülnek. A közegészségügy szempontjai, a prostituál­tak egyéni érdeke, a társadalomnak köz­érdeke, amely kívánatossá teszi, hogy a teljesen nem demoralizált prostituáltaknak lehetőségük legyen a helyzetükből való szabadulásra — a bordélyházak rendszeré­nek megszüntetését követelik. A mai rend fentartása egyedül a bordélyháztulajdonosok és kerítők érdekében áll. Természetes tehát, hogy a család szent­ségét védő állam nem fogja megtenni ezt az előkészítő lépést a prostitúció megszün­tetése felé. Budapest, június 15. Az általános, titkos választói jog ligája ma a következő kiáltvánnyal fordul a polgár­sághoz : Polgártársak ! Az általános, titkos, egyenlő választói jogért való harcnak első szakasza lezárult. A­ kormány áll az ország élén, mely éppen az általános, titkos, községenkénti, egyenlő választó­­jog megvalósítására vállalt kötelezettség alapján nyerte megbízását. Ebből azt kell következtetnünk, hogy a parla­ment és a kormány a modern demokrácia zászlaját lobogtatja. Elismerjük, hogy tényleg vannak a kép­viselőházban igaz harcosai az általános, titkos, községenkénti, egyenlő választói jognak. Mindamel­lett ország-világ láthatja, hogy a lobogó rúdjánál nemcsak az igaz, reális gazdasági és kultur­hala­dásnak, felvilágosodásnak bajnokai állanak, hanem a reakciónak, a szűkkeblű arisztokráciának, az osztályuralomnak önző és érdekeiket a dolgozó magyarságtól féltő s a középkoriságot védő har­cosai is. Az általános, titkos választói jog alig lett a parlamenti többségből alakult kormány hivatalos programmjává, máris utolsó erőfeszítésre s döntő ütközetre szervezkedtek a nemzet haladásának ellenségei. Döntő ütközetre egyesültek mindazok, akiknek társadalmi, politikai és gazdasági léte, uralma, a nép millióinak jogfosztottságán, jogtalan elnyomásán alapszik. Döntő ütközetre tömörültek, mert ez az uralom a dolgos népmilliók parlament­jének első életnyilvánulására úgy omlik majd össze, mint porrá omlanak a szabad levegő első érintésé­től az ó­ világnak napfényre került múmiái. Ott terpeszkednek az ország fórumán, hogy letaposhassák a demokráciának zsenge hajtását is a politikai hatalmat a reakció érdekében egészen a kezükbe kaphassák azok, akik a dol­gozó magyarság demokratikus és kulturális haladásá­tól féltik az ő politikai pozíciójukat. Ott viszi a nagy szót a Magyarország termő területét felerészben bíró és tudatlan gazdálkodásával csekély hasznot hozó feudális oligarchia, amely oka annak, hogy az ország lakossága ma már abszolút apadásnak indult, oka annak, hogy több mint kétszázezer magyar munkás hagyja itt­ a magyarok földjét egy évben és hogy hazátlanokul világgá mennek a mi véreink. Tatárjárás, törökvész nem pusztított ennyit. Ez az agrár­hatalom ma még meghúzza magát azok árnyékában, akik becsületesen kívánják az általános, titkos, községenkénti választói jogot, de teszi ezt az oligarchia kétségtelenül azzal a cél­zattal, hogy a dolgos magyarság választói jogát a saját uralmának fentartásáért meghamisítsa,kijátsza" Attól lehet tartani, hogy ezek a meghamisító és kijátszó törekvések sikeresek lesznek. A jelenlegi kormányférfiaknak eddigi határozat­lan és habozó nyilatkozataiból arra lehet követ­keztetni, hogy a kormányt támogató parlamenti többség az általános, titkos, egyenlő, községen­kénti választói jognak megcsonkítását tervezi. Nagy okunk van aggódni rajta, hogy az alkotandó törvény sem a titkos, sem az egyenlő választói jogot nem fogja meghozni. A kormányférfiaknak jelzett nyilatkozatai, vala­mint az a tény, hogy a kormánynak szövetségesei nagyrészt a reakció legsötétebb képviselőiből sorakoznak, szigorú kötelességünkké teszi, hogy résen legyünk és őrködjünk. Egyelőre szervezzük és tömörítjük a reform minden igaz hivét és készenlétben várjuk a kor­mánynak végleges, nem ingadozó és őszinte nyi­latkozatát : milyen választói jogot akar és hogyan akarja? Ha beváltja szavát és egy olyan törvényjavas­latát hozza az általános, egyenlő, titkos és köz­ségenkénti választói­ jognak, mely méltó a modern kulturállamhoz, akkor a reakció ellen odaadó és ha katonái leszünk a reform megvalósításában. Ha ellenben a feudális reakció akarata győze­delmeskednék és a kormánynak esetleg becsületes javaslatát megbuktatná, avagy ezen befolyás elő­zetes érvényesülése folytán a kormány ismét kicsiny, kiváltságos körre szorítkozó választó­törvényjavaslatot nyújtana be, amely megsértené a demokrácia elvét , akkor is teljesítjük köteles­ségünket, megindítjuk a végső élet-halál harcot a modern nagy eszméért, a Kossuthok, az Eötvösök és a Széchenyiek politikai végrendeletének, becsü­letes végrehajtásáért. Az általános, titkos, egyenlő, községenkénti választói jog hamisítatlan megvalósítása mindenek­előtt a dolgozó, megélhetését és társadalmi hely­zetét napi munkájával biztosító magyar értelmi és polgári osztálynak érdeke és követelménye. Az általános, titkos, községenkénti választói jog egyetlen eszköze a művelt és dolgozó magyar polgárságnak, a dologtalan uralkodó rétegek ha­ladást gátló, műveltség ellenes uralmának meg­döntésére. Az általános, titkos, községenkénti választói jog polgárságunknak egyetlen fegyvere: a középkori feudális gazdasági rendszer bevételére s a szociali­zált modern termelési rendszer kivivására. Polgártársak ! Késen legyünk ! A modern Magyar­ország legértékesebb kincse forog kockán ! A magyarországi ezredéves feudális szervezet ellen való döntő harc küszöbén állunk ! Sorakoz­zunk ! Egyesüljünk! Itt élned, halnod kell! A Figyelő azt je­lenti, hogy a belügyi kormány a határrendőrség kibővítésének előmunkálatait megkezdte. A ki­­vándorlást tehát a tulipán-kormány rendőri in­tézkedésekkel készül orvosolni. Nem a meg­élhetés alkalmait fogja szaporítani, hanem a határrendőrséget. A szegény proletár — még ha éhen vész is — maradjon Tulipánia határain belül, mert a robotoltató magyaroknak szük­ségük van azokra a munkáskezekre, akik a hazai nyomorúság elől szökni készülnek olyan országba, ahol van a munkának becsülete és tisz­tességes bére. Itthon szükség van minél nagyobb egymást agyonlicitáló tartalék munkásseregre, nehogy a megcsappant kínálat fölszöktesse a nyomorúságos munkabért s erre kitűnően bevált módszer a határrendőrség intézménye. Tehát sza­porítani fogják a rendőröket, mint a kivándorlás legkiválóbb szociálpolitikai ellenszerét. Így kívánja ezt a munkássanyargatás nemzetiesen demokrata új rendszere. A delegáció: Budapest, június 15. A magyar delegátusok ma megszavazták a hadügyminiszter által követelt milliókat. Szó nélkül, hitvány megalázk­odással elfogad­ták mindazt, ami ellen keresztes hadjáratot hirdettek, ami ellen felvonultatták a magyar falvak hiszékeny népét. A 48—67-esek ma koronázták meg a politikai perfidia remek­művét, a Kossuth-párt politikáját. És ez a párt még mindig elvei múltjára merészkedik hivatkozni, sőt a tegnapi árulás pillanatai­ban is arra hivatkoztak ,,a császár bérencei". A magyar delegáció. A magyar delegáció hadügyi albizottsága ma délelőtt tíz órakor ülést tartott. Barabás Béla elnök nyitotta meg az ülést, mire Pittreich hadügyminiszter német nyelven ismertette a költségvetést. A költségvetés legna­gyobb összege annak a rendkívüli hitelnek egy részlete, amelyet az új tüzérségi anyag beszer­zésére fordítanak. A költségvetést elfogadásra ajánlotta. Zichy Miklós gróf elsősorban kifogásolja a közös hadügyminiszter német referádáját és jö­vőre magyar előadást kér. Okolicsányi László hadügyi előadó szólott ezután. A hadsereggel szemben eddig elfoglalt álláspont semmiképpen sem változott meg és a költségvetés elfogadása csakis „a helyzet követ­kezéseA magyar kormánynak nehézségeket okoznn­ nem akarnak és meg akarják tartani a megállapodást, de a költségvetés elfogadása nem jelenti azt, hogy a hadsereg jelenlegi szerveze­tével meg volnának elégedve. E kijelentés nem irányul a jelenlegi közös hadügyminisz­ter ellen, ő a hadsereget csak tovább kezeli az eddigi szellemben. Készségesen elismeri, hogy a hadügyminiszter a haladás terén sokat tett, de politikai szempontból nem helyeselheti, hogy addig, míg a hadseregre vonatkozó köz­jogi kérdések megoldva nincsenek, a hadsereg fejlesztésére, gyorsított tempóban olyan nagy áldozatokat kivon a két állam törvényhozásától. Hangoztatja, hogy nem mint a függetlenségi pártnak, hanem mint a koalíciónak egyik tagja szólal fel, amely a maga egészében azt az állás­pontot foglalja el, hogy addig nem lehet tartós és nyugodt állapotokat elvárni, míg az 1867: XII. t.-c. alapján a paritás a hadseregre nézve is tel­jesen keresztülvive nincsen. Ezután ismerteti a költ­ségvetést. Az összes emelkedés 2,173.866 korona. A rendes szükséglet összege­ 292,904.280 korona. Tehát 3,548.857 koronával több, mint az előző évi rendes költségvetés. A rendkívüli szükséglet ebben az évben 13,265.261 korona. A hadsereg saját bevételeit 7,120.780 koronával irányozták elő, tehát 24.000 koronával több, mint a múlt évben.­­ A rendes nyers-szükséglet 285.784.000 korona, ami 3,528.857 koronával több, mint az előző évi, szükséglet. A hadügyminiszter még javaslatot tesz egy magyarországi rendkívüli szükségletnek tizen­nyolc millió koronában való megszavazása iránt. A mai költségvetés a hadsereg létszámá­nak bizonyos fölemelését tette alapul. Az összes havidíjasok száma 22.488, az altiszti és legény­ségi állomány 292.191, a katonai növendékek száma 6705 és a lovak száma 62.349. Zichy Miklós gróf megállapítja, hogy a jelen­tés címében: közös hadügyminisztérium áll, a katonai könyvekben pedig Reichskriegsministerium kifejezése van. Vagy jár neki a közös hadügy­miniszteri cím, vagy a birodalmi hadügyminisz­teri cím, de itt az egyiket használni, máshol pedig a másikat, nem járja. A külfölddel és a hadsereggel szemben olyan karaktert tüntet fel a hadügyminiszter, amely az 1867. évi kiegye­zéssel nem fér össze és ami kétkulacsosságot jelent. Nagy a bizalmatlanság a költségvetés ellen, első­sorban azért, mivel az a régi panasz, hogy a megszavazott tételeket másra használják fel, mint a­mire megszavazták, még most is fennáll. Bakonyi Samu: A függetlenségi pártot a had­ügyi költségvetés egyáltalában nem gátolja saját politikájának folytatásában, az önálló magyar hadsereg megalkotására irányuló törekvésében. Hangoztatja, h­ogy a legnagyobb önmegtagadást kifejteni a költségvetés megszavazásával (!) éppen a függetlenségi párt kénytelen ; elvárja a hadvezetőségtől, hogy ezt kellőleg méltányolni és a „sérelmeket" orvosolni fogja. A szabadelvű párt kilences bizottságának javaslatai közül van több olyan, amely még megoldásra vár. A részletes tárgyalás során bővebben ki fog ter­jeszkedni ezekre. A költségvetést általánosságban elfogadták. 125

Next