Népszava, 1906. július (34. évfolyam, 154–179. sz.)
1906-07-01 / 154. szám
2 nem egy lapnál a lap nevében végzett zsarolások esetére rendes percent-járulékban egyezik meg a hírlapíró és a kiadó. Olyan hírlapnál, amelynek pénzszerzés, a kiadói haszon növelése a célja, lehetnek becsületes újságírók, de becsületes újságírás nem. A munkatársak politikai nézeteinek korlátozásáról nem is szólva — a lap politikai irányát egyedül a kiadónak pénzérdeke határozza meg. Ez a tény az, amely prostitúcióvá sülyeszti a polgári sajtót s ennek az ellenkezője az, amely a munkássajtónál kizárja a prostitúciót. A Népszava egy demokrata szervezet tulajdona, annak mindennapos ellenőrzése alatt áll, tehát nem is írhatott volna három sornál többet a Nákó-féle beiktatásról. A polgári sajtó alapja a korrupció, mocsárban jól érzi magát a béka, hiába igyekeznek tehát lerázni a felelősséget magukról az urak, a zsarolók édestestvéreik. A polgári sajtó természetes folyománya, a korrupció, a munkássajtónál lehetetlen. A polgári sajtónak szüksége van a gazemberekre, polgári újságírónak nehéz becsületesnek maradnia: munkáslapok íróinak annak kell lenniök. A polgári sajtó rendszere a „szervezett csirkefogóhad"-at teszi dominálóvá, a becsületet és meggyőződést nélkülöző hiénákat , s ennek a tolvajbandának szolgáltatja ki magát minden munkás, aki a kiadózsebek gyarapítására, osztályérdekeinek ellenére polgári lapok előfizetője lesz. Budapest, június 30. A képviselőház ülése. A képviselőház július 2-án, hétfőn délelőtt formális ülést tart, amelyen megállapítják a keddi érdemleges ülés napirendjét. A képviselőház munkarendjét néhány nappal ezelőtt ismertettük. Először a felirat kerül tárgyalás alá, utána az 1906. évi költségvetés, s azután, de még a nyári szünet előtt az autonóm magyar vámtarifát tárgyalja le a Ház. Akkor, július végén, kezdődnék a nyári szünet s tartana szeptember közepéig. A főrendiház ülése. A főrendiház július 3-án, kedden délután négy órakor ülést tart, amelynek tárgyai: Elnöki bejelentések. Ugyan ne ízetlenkedjenek tisztelt Naplók, Hírlapok, Közlönyök, Újságok! Annak a morálnak az alapján, amely ma az újságkiadás erkölcstanában irányadó, egyáltalában semmi megbotránkoztató sincs abban, ha a firkonc pénzt kér, sőt követel attól, aki azért hívta őt, hogy firkáljon róla. Az ünnepély tartama alatt elszivható egy szivart, megiható egy üveg pezsgőt, ingyen tuazást, ingyen lakást se azért adta az együgyű gróf, hogy annak fejében irják meg a vendég urak, hogy a grófi rang talán mégse elegendő kvalifikáció a fiumei kormányzóságra. Vagy irják meg, hogy a gróf úr a maga tehetségénél fogva jóravaló irodasegédtiszt se lehetne ott, ahol most kormányzó. Vagy irják meg, hogy az abszolút disznóságok disznósága, amikor arra a pirinkó kis tengerpartra, amely Magyarországnak utat nyit a világba, egy a cím- és lakjegyzékből kapóra kiválasztott mágnást tesznek meg főatyaúristennek, senki sem tudja: miért? Óh dehogy, nem ez volt a célja az egy szivarnak se és az egy üveg pezsgőnek se, az ingyen lakásnak se. Ez csak nagyon is sincig ára lett volna ugyanannak a dolognak, amiért azután az eddigelé ki nem irott nevű firkonc urak voltak bátor valamivel többet követelni, illetőleg ahol lehetett venni, sőt csaklizni is. Ebből a zsivány szempontból határozottan jóravalóbb ember az, aki csak egy egész láda szivarért hajlandó azt megcsinálni, mint az, aki egy szivarért is megteszi. Szakasztott azon a módon, mint ahogy nagyobb becsülete van annak a ringyónak, aki csak gyémányt ékszerért, gyöngysorért, automobilért és ezeresekért adja oda magát, mint annak, aki két koronáért dobja oda testét. De lényegében azért ugyanaz ez a grér dolog. És a fiumei kormányzó se számított arra, hogy szerelemből fogják róla a hasábokat irkálni azok a fiúk, akiknek bármelyike méltóbban töltené be a fiumei kormányzóság székét, mint a tökéletes ismeretlenség mélységes fenekéről egyszerre a dicsőség magasságába emelkedett grófocska. Ezért nem is talált benne a kormányzó semmi különöset, ha pénzt kértek tőle és minden csudálkozás nélkül fizetett, mint olyan, aki tudja, hogy ez csak a legtermészetesebb dolog a világon. Igen, igen, jó emberek! A két koronás ringyó csak szánalmasabb az automobilban robogónál, de nem aljasabb. Valameddig a bankok igazgatósági szobáiban megfogalmazott cikkek, mint szerkesztőségi közlemények látnak napvilágot a „legeslegelőkelőbb" lapokban is, amíg az újságok léte üzérkedésre és nagy panamákban vagy akár a „tisztességes" nagy üzletek hasznában való osztozkodásra van alapítva, addig nincs jogos indoka a „revolver-zsurnaliszták", „álhírlapírók" ellen való fenekedésnek. Egész mindegy, hogy a kis kócos jön-e öt forintért, vagy a nagyságos NÉPSZAVA a lemondás folytán megüresedett egyik jegyzői állásnak választás útján való betöltése, a főrendiház részéről a királyi trónbeszédre adandó válaszfelirat tárgyalása, jegyzőkönyv hitelesítése. A Fejérváry-kormány vád alá helyezése. A képviselőház kérvényi bizottsága ma délután ülést tartott, amelyen tárgyalás alá került a Fejérváry-kormány, illetve egyes tagjainak vád alá helyezésére vonatkozó kérvény. Zakariás János előadó legcélszerűbbnek tartaná azt az eljárást, mely az eddigi gyakorlatnak is megfelel, hogy a kérvények az igazságügyi bizottsághoz utasíttassanak. Azután előterjeszti a következő határozati javaslatot : A kérvényi bizottság megállapítja, hogy a törvényhatóságoknak a báró Fejérváry Géza kormánya és különösen Kristóffy József és Bihar Ferenc miniszterek elleni panaszokat tárgyazó kérvényeiben az 1848: III. t.-c. 22. §-ában körülírt törvényszegések és mulasztások soroltatnak fel. Erre való tekintettel és minthogy a megtorlás iránti javaslatok megtétele kizárólag a képviselőház szuverén jogkörébe tartozik, a kérvényi bizottság azt javasolja, hogy a képviselőház azzal az utasítással adja ki a kérvényeket az igazságügyi bizottságnak, hogy az egyéni felelősség megállapítása mellett a megfelelő megtorlás iránt érdemleges javaslatát terjesze mielőbb a képviselőház elé és javaslatában terjeszkedjék ki a Fejérvárykormány, illetve miniszterei által a kérvényekben felsoroltakon kivül elkövetett törvénysértésekre és mulasztásokra és arra is, hogy a törvényhatóságok törvényes önkormányzati jogán elkövetett sérelmek az 1886: XXX. t. c. 19. §-a szerint a képviselőház által is orvosoltassanak. Ennek megtörténte után pedig a kérvények adassanak ki a belügyminiszternek, hogy azok tartalmát a törvényhatóságok önkormányzati jogkörének kiterjesztése és biztosítása tárgyában mielőbb előterjesztendő törvényjavaslat előkészítésénél vegye figyelembe. Hrabovszky Guidó azon nézeten van, hogy a bizottságnak nem szabad elkerülnie a kérdést, hanem bele kell mennie a kérvények érdemleges tárgyalásába. Polónyi Géza igazságügyminiszter kifejti, hogy a bizottság ezzel túllépné hatáskörét. Kéri az előadói javaslat elfogadását. A bizottság az előadó javaslatát változatlanul elfogadta. Hrabovszky Guido ez ellen különvéleményt jelent be. A magyar delegációból, Bécsből táviratozzák . A magyar delegáció ma délelőtt tiz órakor Zichy Tivadar gróf elnöklésével ülést tartott. A mult ülés jegyzőkönyvének a hitlesítése után a delegáció elfogadta a hadügyi albizottság jelentése során hozott határozatokat és megszavazott összegeket. A határozatokat közlik az osztrák delegációval. Az elnök jelentette ezután, hogy a delegáció befejezte működését, mivel azonban az osztrák delegációtól még nem érkeztek be az átiratok és üzenetek és így az egyeztető hetes albizottság még nem terjesztheti elő jelentését, javasolja, hogy az üléseket függesszék fel mindaddig, amíg az osztrák delegáció e hozott határozatokat közölni fogja. Felhatalmazást kért még arra, hogy a legközelebbi ülés idejét meghatározhassa. Végül bejelentette, hogy az összeegyeztető albizottság a legközelebbi ülésen teszi meg jelentését. Az országos bizottság a javaslatokat elfogadta, mire a jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés véget ért. A kvótabizottság ülése. A közös költségek hozzájárulási arányának megállapítása céljából kiküldött országos bizottság július hó 2-án d. u. 4 órakor a főrendiház értekezleti termében ülést tart. Elhalasztott bizottsági ülés. A mentelmi bizottságnak ma délelőtt kellett volna ülést tartania. Mivel azonban a mentelmi bizottság tagjai nem jelentek meg határozatképes számban, az ülést nem tartották meg. Talán jó volna a mezei munkásoknál meghonosított kényszerelővezettetést alkalmazni a rabszolgatörvényért olyannyira lelkesülő nagyságos honatyákkal szemben. „A királynál." Bécsből táviratozzák a Budapesti Tudósító-nak. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minisztert, aki ma reggel Budapestről ide érkezett, a király délelőtt tizenegy órakor külön kihallgatáson fogadta. Déli tizenkét órakor Wekerle Sándor dr. miniszterelnök jelent meg a király előtt, aki fél egy órakor Darányi Ignác földmivelésügyi minisztert is fogadta. Wekerle Sándor dr. miniszterelnök délután három órakor, Darányi Ignác dr. földmivelésügyi miniszter pedig öt órakor indul vissza Budapestre. — Bécsből jelentik: A király ma délelőtt tizenegy órakor külön kihallgatáson fogadta Kossuth Ferencet, aki folyó ügyekről és a csatornatervekről tett előterjesztést. Kossuth háromnegyed tizenkettőkor visszatért a magyar palotába. Utána Wekerle miniszterelnököt fogadta a király háromnegyed órai kihallgatáson. Wekerle a kihallgatás után Plenerhez ment A felirati vita. Mint a Kel. Krt. jelenti, a felirati vita folyamán Wekerle miniszterelnökön kívül a kormány részéről Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter is fel fog szólalni, aki a függetlenségi párt álláspontját fogja kifejteni. A nemzetiségi képviselők részéről elsőnek Polti Mihály, a nemzetiségiek feliratának a szerzője fog felszólalni. Mihályi Péternek, a nemzetiségi klub elnökének, egy román lap tudósítója előtt tett nyilatkozata szerint a felirati és költségvetési vita folyamán csaknem az összes nemzetiségi képviselők fel fognak szólalni. Barabás Béla mandátumai. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottságában ma délkiadóhivatali főnök úr ötszázért vagy ötezerért. Csak nem kell alakoskodni és a tisztesség nevében handabandázni. A revolver zsurnaliszták ellen felbőszült „tisztességes" újságírók legtisztességesebbike is tudja, hogy az ő tollát a laptulajdonos meggyőződése irányítja és tudja azt is, hogy a laptulajdonos úr — adassék tisztelet a kivételnek — a megírást és az elhallgatást készpénzzel fizetteti és az újságíró írói tehetségének fegyverével, amelyet ő tart árendában, pénzt szorít ki mindenünnen. Aki tehát a maga kezére dolgozó újságfírkonc ellen fenekedik, az határozottan nem szép dolgot művel. Éppen mintha a vadászkutyák árulkodnának, hogy van közöttük olyan, aki a vadat nem apportírozza, hanem maga megeszi. Vagy pedig egyezzünk ki ötven percentre. Nem bánom: üssék agyon a tisztességes hírlapírók a portyázó, revolverező zugújságírókat. De rohanjanak ki ugyanakkor azok ellen a kiadóhivatali főnökök és a lap-hausherrek ellen is, akik szintén nem ingyen íratják meg a nemesített bankárok, a konverziók, panamák dicséreteit, ellenben megíratnak mindent, amiért megfizetnek. És hogy megíratják! Országgyűlési képviselőket tartanak árendában, akik nem alul, hanem fölül írják a nevüket külön sorban, hogy az olvasó bugrisnak a füle is kétfelé áll a meghatottságtól, amikor elolvassa. 1906. július 1.