Népszava, 1906. július (34. évfolyam, 154–179. sz.)

1906-07-01 / 154. szám

2 nem egy lapnál a lap nevében végzett zsa­rolások esetére rendes percent-járulékban egyezik meg a hírlapíró és a kiadó. Olyan hírlapnál, amelynek pénzszerzés, a kiadói haszon növelése a célja, lehetnek becsületes újságírók, de becsületes újság­írás nem. A munkatársak politikai nézetei­nek korlátozásáról nem is szólva — a lap politikai irányát egyedül a kiadónak pénz­érdeke határozza meg. Ez a tény az, amely prostitúcióvá sülyeszti a polgári sajtót s ennek az ellenkezője az, amely a munkássajtónál kizárja a prostitúciót. A Népszava egy demokrata szervezet tulaj­dona, annak mindennapos ellenőrzése alatt áll, tehát nem is írhatott volna három sor­nál többet a Nákó-féle beiktatásról. A pol­gári sajtó alapja a korrupció, mocsárban jól érzi magát a béka, hiába igyekeznek tehát lerázni a felelősséget magukról az urak, a zsarolók édestestvéreik. A polgári sajtó természetes folyománya, a korrupció, a munkás­sajtónál lehetetlen. A polgári sajtónak szüksége van a gaz­emberekre, polgári újságírónak nehéz be­csületesnek maradnia: munkáslapok íróinak annak kell lenniök. A polgári sajtó rend­szere a „szervezett csirkefogóhad"-at teszi dominálóvá, a becsületet és meggyőződést nélkülöző hiénákat , s ennek a tolvaj­bandának szolgáltatja ki magát minden munkás, aki a kiadózsebek gyarapítására, osztályérdekeinek ellenére polgári lapok előfizetője lesz. Budapest, június 30. A képviselőház ülése. A képviselőház július 2-án, hétfőn délelőtt formális ülést tart, amelyen megállapítják a keddi érdem­leges ülés napirendjét. A képviselőház munkarendjét néhány nappal ezelőtt ismer­tettük. Először a felirat kerül tárgyalás alá, utána az 1906. évi költségvetés, s azután, de még a nyári szünet előtt az autonóm magyar vámtarifát tárgyalja le a Ház. Akkor, július végén, kezdődnék a nyári szünet s tartana szeptember közepéig. A főrendiház ülése. A főrendiház jú­lius 3-án, kedden délután négy órakor ülést tart, amelynek tárgyai: Elnöki bejelentések. Ugyan ne ízetlenkedjenek tisztelt Naplók, Hír­lapok, Közlönyök, Újságok! Annak a morálnak az alapján, amely ma az újságkiadás erkölcs­tanában irányadó, egyáltalában semmi megbot­ránkoztató sincs abban, ha a firkonc pénzt kér, sőt követel attól, aki azért hívta őt, hogy fir­káljon róla. Az ünnepély tartama alatt elszivható egy szivart, megiható egy üveg pezsgőt, ingyen tuazást, ingyen lakást se azért adta az együgyű gróf, hogy annak fejében irják meg a vendég urak, hogy a grófi rang talán mégse elegendő kvalifikáció a fiumei kormányzóságra. Vagy irják meg, hogy a gróf úr a maga tehetségénél fogva jóravaló irodasegédtiszt se lehetne ott, ahol most kor­mányzó. Vagy irják meg, hogy az abszolút disznóságok disznósága, amikor arra a pirinkó kis tengerpartra, amely Magyarországnak utat nyit a világba, egy a cím- és lakjegyzékből ka­póra kiválasztott mágnást tesznek meg főatyaúr­istennek, senki sem tudja: miért? Óh dehogy, nem ez volt a célja az egy szivarnak se és az egy üveg pezsgőnek se, az ingyen lakásnak se. Ez csak nagyon is sincig ára lett volna ugyan­annak a dolognak, amiért azután az eddigelé ki nem irott nevű­ firkonc urak voltak bátor vala­mivel többet követelni, illetőleg ahol lehe­tett­­ venni, sőt csaklizni is. Ebből a zsivány szempontból határozottan jóravalóbb ember az, aki csak egy egész láda szivarért hajlandó azt megcsinálni, mint az, aki egy szivarért is megteszi. Szakasztott azon a módon, mint ahogy nagyobb becsülete van annak a ringyónak, aki csak gyémányt ékszerért, gyöngy­sorért, automobilért és ezeresekért adja oda magát, mint annak, aki két koronáért dobja oda testét. De lényegében azért ugyanaz ez a gr­ér dolog. És a fiumei kormányzó se számított arra, hogy szerelemből fogják róla a hasábokat irkálni azok a fiúk, akiknek bár­melyike méltóbban töltené be a fiumei kormány­zóság székét, mint a tökéletes ismeretlenség mélységes fenekéről egyszerre a dicsőség magas­ságába emelkedett grófocska. Ezért nem is talált benne a kormányzó semmi különöset, ha pénzt kértek tőle és minden csudálkozás nélkül fizetett, mint olyan, aki tudja, hogy ez csak a legter­mészetesebb dolog a világon. Igen, igen, jó emberek! A két koronás ringyó csak szánalmasabb az automobilban robogónál, de nem aljasabb. Valameddig a bankok igazgató­sági szobáiban megfogalmazott cikkek, mint szerkesztőségi közlemények látnak napvilágot a „legeslegelőkelőbb"­ lapokban is, amíg az újságok léte üzérkedésre és nagy panamákban vagy akár a „tisztességes" nagy üzletek hasznában való osztozkodásra van alapítva, addig nincs jogos indoka a „revolver-zsurnaliszták", „álhírlapírók" ellen való fenekedésnek. Egész mindegy, hogy a kis kócos jön-e öt forintért, vagy a nagyságos NÉPSZAVA a lemondás folytán megüresedett egyik jegyzői állásnak választás útján való betöl­tése, a főrendiház részéről a királyi trón­beszédre adandó válaszfelirat tárgyalása, jegyzőkönyv hitelesítése. A Fejérváry-kormány vád alá helyezése. A képviselőház kérvényi bizottsága ma délután ülést tartott, amelyen tárgyalás alá került a Fejérváry-kormány, illetve egyes tagjainak vád alá helyezésére vonatkozó kérvény. Zakariás János előadó legcélszerűbbnek tar­taná azt az eljárást, mely az eddigi gyakor­latnak is megfelel, hogy a kérvények az igaz­ságügyi bizottsághoz utasíttassanak. Azután előterjeszti a következő határozati javas­latot : A kérvényi bizottság megállapítja, hogy a törvényhatóságoknak a báró Fejérváry Géza kormánya és különösen Kristóffy József és Bihar Ferenc miniszterek elleni panaszokat tár­gyazó kérvényeiben az 1848: III. t.-c. 22. §-ában körülírt törvényszegések és mulasztások soroltat­nak fel. Erre való tekintettel és minthogy a megtorlás iránti javaslatok megtétele ki­zárólag a képviselőház szuverén jogkörébe tartozik, a kérvényi bizottság azt javasolja, hogy a képviselőház azzal az utasítással adja ki a kérvényeket az igazságügyi bi­zottságnak, hogy az egyéni felelősség megállapí­tása mellett a megfelelő megtorlás iránt érdem­leges javaslatát terjesze mielőbb a képviselőház elé és javaslatában terjeszkedjék ki a Fejérváry­kormány, illetve miniszterei által a kérvények­ben felsoroltakon kivü­l elkövetett törvény­sérté­sekre és mulasztásokra és arra is, hogy a tör­vényhatóságok törvényes önkormányzati jogán elkövetett sérelmek az 1886: XXX. t. c. 19. §-a szerint a képviselőház által is orvosoltassanak. Ennek megtörténte után pedig a kérvények adassanak ki a belügyminiszternek, hogy azok tartalmát a törvényhatóságok önkormányzati jogkörének kiterjesztése és biztosítása tárgyá­ban mielőbb előterjesztendő törvényjavaslat elő­készítésénél vegye figyelembe. Hrabovszky Guidó azon nézeten van, hogy a bizottságnak nem szabad elkerülnie a kérdést, hanem bele kell mennie a kérvények érdemleges tárgyalásába. Polónyi Géza igazságügyminiszter kifejti, hogy a bizottság ezzel túllépné hatáskörét. Kéri az előadói javaslat elfogadását. A bizottság az előadó javaslatát változatlanul elfogadta. Hrabovszky Guido ez ellen különvéle­ményt jelent be. A magyar delegációból, Bécsből táviratoz­zák . A magyar delegáció ma délelőtt tiz óra­kor Zichy Tivadar gróf elnöklésével ülést tar­tott. A mult ülés jegyzőkönyvének a hitlesítése után a delegáció elfogadta a hadügyi albizott­ság jelentése során hozott határozatokat és meg­szavazott összegeket. A határozatokat közlik az osztrák delegációval. Az elnök jelentette ezután, hogy a delegáció befejezte működését, mivel azonban az osztrák delegációtól még nem érkeztek be az átiratok és üzenetek és így az egyeztető hetes albizottság még nem terjeszt­heti elő jelentését, javasolja, hogy az üléseket függesszék fel mindaddig, amíg az osztrák dele­gáció e hozott határozatokat közölni fogja. Fel­hatalmazást kért még arra, hogy a legközelebbi ülés idejét meghatározhassa. Végül bejelentette, hogy az összeegyeztető albizottság a legköze­lebbi ülésen teszi meg jelentését. Az országos bizottság a javaslatokat elfogadta, mire a jegyző­könyv hitelesítése után az ülés véget ért. A kvóta­bizottság ülése. A közös költségek hozzájárulási arányának megállapítása céljából kiküldött országos bizottság július hó 2-án d. u. 4 órakor a főrendiház értekezleti termében ülést tart. Elhalasztott bizottsági ülés. A mentelmi bizottságnak ma délelőtt kellett volna ülést tar­tania. Mivel azonban a mentelmi bizottság tagjai nem jelentek meg határozatképes számban, az ülést nem tartották meg. Talán jó volna a mezei munkásoknál meg­honosított kényszerelővezettetést alkalmazni a rabszolgatörvényért olyannyira lelkesülő nagy­ságos honatyákkal szemben. „A királynál." Bécsből táviratozzák a Buda­pesti Tudósító-nak. Kossuth Ferenc kereskedelem­ügyi minisztert, aki ma reggel Budapestről ide érkezett, a király délelőtt tizenegy órakor külön kihallgatáson fogadta. Déli tizenkét órakor Wekerle Sándor dr. miniszterelnök jelent meg a király előtt, aki fél egy órakor Darányi Ignác földmivelésügyi minisztert is fogadta. Wekerle Sándor dr. miniszterelnök délután három óra­kor, Darányi Ignác dr. földmivelésügyi miniszter pedig öt órakor indul vissza Budapestre. — Bécsből jelentik: A király ma délelőtt tizen­egy órakor külön kihallgatáson fogadta Kossuth Ferencet, aki folyó ügyekről és a csatorna­ter­vekről tett előterjesztést. Kossuth háromnegyed tizenkettőkor visszatért a magyar palotába. Utána Wekerle miniszterelnököt fogadta a király háromnegyed órai kihallgatáson. Wekerle a ki­hallgatás után Plenerhez ment A felirati vita. Mint a Kel. Krt. jelenti, a felirati vita folyamán Wekerle miniszterelnökön kívü­l a kormány részéről Kossuth Ferenc keres­kedelmi miniszter is fel fog szólalni, aki a füg­getlenségi párt álláspontját fogja kifejteni. A nemzetiségi képviselők részéről elsőnek Polti Mihály, a nemzetiségiek feliratának a szerzője fog felszólalni. Mihályi Péternek, a nemzetiségi klub elnökének, egy román lap tudósítója előtt tett nyilatkozata szerint a felirati és költség­vetési vita folyamán csaknem az összes nemzeti­ségi képviselők fel fognak szólalni. Barabás Béla mandátumai. A képviselő­ház összeférhetetlenségi bizottságában ma dél­kiadóhivatali főnök úr ötszázért vagy ötezerért. Csak nem kell alakoskodni és a tisztesség ne­vében handabandázni. A revolver zsurnaliszták ellen felbőszült „tisztességes" újságírók legtisztes­ségesebbike is tudja, hogy az ő tollát a laptulaj­donos meggyőződése irányítja és tudja azt is, hogy a laptulajdonos úr — adassék tisztelet a kivételnek — a megírást és az elhallgatást kész­pénzzel fizetteti és az újságíró írói tehetségének fegyverével, amelyet ő tart árendában, pénzt szorít ki mindenünnen. Aki tehát a maga kezére dolgozó újságfírkonc ellen fenekedik, az határo­­zottan nem szép dolgot művel. Éppen mintha a vadászkutyák árulkodnának, hogy van közöttük olyan, aki a vadat nem apportírozza, hanem maga megeszi. Vagy pedig egyezzünk ki ötven percentre. Nem bánom: üssék agyon a tisztességes hírlap­írók a portyázó, revolverező zugújságírókat. De rohanjanak ki ugyanakkor azok ellen a kiadó­hivatali főnökök és a lap-hausherrek ellen is, akik szintén nem ingyen íratják meg a nemesí­tett bankárok, a konverziók, panamák dicséreteit, ellenben megíratnak mindent, amiért megfizetnek. És hogy megíratják! Országgyűlési képviselőket tartanak árendában, akik nem alul, hanem fölül írják a nevüket külön sorban, hogy az olvasó bugrisnak a füle is kétfelé áll a meghatottságtól, amikor elolvassa. 1906. július 1.

Next