Népszava, 1906. augusztus (34. évfolyam, 180–205. sz.)

1906-08-25 / 200. szám

8 — Szervezik a fekete bandát, írják nekünk. A tulipános népcsalók és azok csatlósai kiszemel­tek maguknak egy helyet, ahol számításuk szerint a legnagyobb szükségük van arra, hogy szervezzék a fekete bandát. Újpesten ki ne ismerné dr. Ugró Gyulát és Csepreghi Pált, a banda fejeit? Dr. Ugró a község teljhatalmú birája, a nagy igazságkutató, Csepreghy Pál a bútorszövetkezetben élősködő kis hamis, aki mindig azt kiabálja, hogy fogják meg a tolvajt és amíg a többi a láthatatlan tolvajt ker­geti, addig ő dézsmál az iparosok zsebében. És ezek az urak már mindent megpróbáltak, hogy a tulipán­kertet naggyá emeljék, ami sajnos a legjobb szá­mításuk szerint sem végződött ezideig eredmény­nyel, nem pedig azért, mert a szervezett munkása­ság mindig résen volt és ha kellett,­még a község­háza tanácsterméből is kikergette ezt a díszes társa­­ságot. Mellesleg megjegyezve szükség esetén a jövő­ben is meg fogja tenni. Miután látta ez a két mutogatni való alak, hogy a saját erejükben többé nem bízhatnak, kieszeltek egy új dolgot. Valamelyikük kitalálta, hogy Magyarországon van valami Országos Munkásvédő Szövetség és reménykedtek abban, hogy ez ki fogja őket segíteni a bajból. Egyesültek tehát és a szövetség meg is bízta az ügy vezetésével Eri Ferenc kőmives- és kádár­mestert, a sztrájktörök ismert vezérét, akinek menedékhelye a pálinkás-pulik, eszközei pedig, amellyel célt akar érni, a revolver és a bicska. Ek­­er tehát hozzáfogott nagy munkájához híven és toborozott; elment a sark­i pálinka-puk­­kokba, ahol felhívta kartársait a szervezkedésre s mint a választmány tagjait, azonnal ki is nevezte Nagy Ferenc ácssegédet, ezt a revolveres falu­legényét és Hernrák Istvánt, akit Újpest legidő­sebb embere sem látott m­ég az életben jó­zannak és még egy pár hozzájuk nagyon is hasonló sztrájktörő ác­- és kőmivessegédet. Ezek közreműködésével és tudva azt, hogy Új­pest munkássága részben a pártünnepen lesz augusz­tus hó 19-én, részben pedig Budapesten, a nagy­gyűlésen, tartottak egy szüreti ünnepélyt az ala­kulandó Munkásvédő Szövetség Építő­­isiparosok és segédmunkások helyi csoportja alapjának ja­vára. Szegény építőiparosok és segédmunkások, ti lesztek tehát hivatva a dr. Ugró úr által tartott titkos értekezlet határozatát végrehajtani ? T. i. a munkásszervezetek vezető férfiainak lemészárlá­sát, azaz, hogy Fischer Dezsőnek, a rákospalotai függetlenségi kör elnökének, szavaival éljünk : a láb alól való eltételére. Kérve­ kérjük a fekete banda diszes társaságát, kegyelmezzenek meg nekünk, vagy legalább hosszabbítsák meg életünket addig, amíg önök megismerik egymást. Mi bízunk abban, hogy ha ez bekövetkezik, nem minket, hanem a saját veze­tőiket fogják láb alól eltenni. Meg kell azonban itt jegyeznünk azt is, hogy Eri és Nagy Ferenc urak azt híresztelik, hogy nekik felhatalmazásuk van a rendőrségtől, hogy aki őket bármikor és bárhol megszólítja, azt azonnal lelőhetik. Erre felhívjuk Kolozsvári rendőrtanácsos úr figyelmét, mert bármennyien is éltünk Tulipániá­ban, az ilyen­­ titkos utasítások igaz voltában mégis kételkedünk. . Egy elitélt. — Vasúti baleset. Nagyváradról jelentik: Brátkánál hibás váltóállítás következtében a személyvonat átfutott egy rakott kocsikkal teli iparvágányra, minek következtében a személy­vonat összeütközött a teherkocsikkal és kisiklott. Az összeütközés oly erős volt, hogy nyolc kocsi teljesen összetört. Farkas József vonatmálházó ballábát kitörte. Az utasok csak könnyű sérülé­seket szenvedtek. — Agyonszúrta a vasvillával. Temesvárról írják: Rosu Györgye napszámos kévéket hordott a cséplőgépekhez. Munkájában felesége, Petykucz Tyr­áné, segédkezett neki. Az asszony közben azon­ban elfáradt s nem akarta már a kévéket a kocsi tetején álló férjének fölnyujtani. Rosu dühbe jött az asszony vonakodásán s a kezében levő vasvillát a felesége felé hajította olyan szeren­csétlenül, hogy annak egyik ága az asszony szi­vébe fúródott, ami rögtöni halálát idézte elő. Rosut a csendőrség letartóztatta. — Halálos szerencsétlenség. A rákos­csaba—újpesti vasúti vonal alsó átjárójánál egy lokomotív elütött egy zöldséges kocsit, amelyen Takács András fóthi kocsis és Gulyás Katalin napszámosnő ült. A kocsi összetört, a kocsis és az asszony leestek az ülésről. Gulyás Katalin oly szerencsétlenül zuhant a fejére, hogy nyomban meghalt. Takács András könnyebb sérülést szen­vedett. A rendőrség megállapította, hogy a vas­úti átjáró sorompója nyitva volt. — Munkássors. Miskolcról jelentik: A szentpéteri kőszénbányában a menyezetet faoszlopokkal támogatják meg, hogy a be­dülés ellen biztosítsák. Egyik munkás, név­szerint Pogány József egy ily támasztó­oszlopot munkaközben elmozdított a helyé­ből, mire nagy robajjal omladozni kezdett a menyezet. Szerencsére a bánya e részében a szerencsétlenség idejében Pogányon kivül más munkás nem dolgozott s igy az alá­hulló kődarabok csak őt sebezték meg. Súlyos sérüléseivel beszállították a kórházba. — A kardinális unokahuga. Rómából je­lentik : A florenci Rendőrség tegnap letartóztatta Venezia Romi­da szélhámosnőt, Itampolla bíboros állítólagos u­nokahúgát, aki több nagyobb kolos­torban nagyarányú csodásokat vitt véghez. A szélhám­osnő Antonelli grófnak, a Vatikán egyik legbefolyásosabb emberének nejével is elhitette, hogy ő a kardinális rokona és csalásait rende­­ben csak akkor vitte véghez, ha a grófné társa­ságában volt. A „marchesa" Triesztben kezdte meg csalásait és innen Antonelli grófné kíséreté­ben utazott tovább az olasz városokba. Fiorenc­ben azután rájött a grófné, hogy a szélhámosnő az ő fülbevalóit is ellopta és feljelentette, mire a rendőrség letartóztatta. — Hittel és szeretettel. Megírtuk tegnapi számunkban, hogy Bernhofer Hugó, az egyik bécsi munkásbetegsegélyző pénztári titkár, 3000 korona elsikkasztása után megszökött. A polgári sajtó rögtön rásütötte a sikkasztóra, hogy szo­ciáldemokrata, jóllehet Bernhofer a bécsi bolti­alkalmazottak keresztényszociális kezelésben álló betegsegélyzetének volt titkára és egyik vezéralakja az osztrák keresztényszociálisoknak. — Elfogott rablógyilkos. Zomborból táv­iratozzák . A rendőrség elfogta és letartóztatta Braun Mihály küllödi illetőségű egyént, aki ez év május havában Vukováron fejszével agyon­verte és kirabolta Wolf Adolf molnármestert, aztán megszökött. A vukovári rendőrség annak idején köröztette a gyilkost, aki a tett elköve­tése után mindenfelé csatangolt az országban. A legutóbbi napokban Zomborba került, ahol a rendőrség tegnap csavargás miatt előállította, majd személyazonosságának megállapítása után letartóztatta és átkísérte az ügyészség fogházába. Az elfogott gyilkos őrültséget szimulál. — Hiszen csak m­­ad osztályú utasok! Vác állomáson történt, hogy vagy 60 munkás a vonat túlzsúfoltsága miatt helyet nem kapott s azért arra kérték az állomásfőnököt, hogy a vo­nathoz kapcsolt üres szolgálati kocsit bocsássa rendelkezésükre, mert 7 órára munkába kell áll­niok. Az állomásfőnök durva módon megtagadta eme kérésüket és amikor a munkások a panasz­könyvet kérni merték, tajtékzó dühvel jelentette ki, hogy ilyesmi az a részükre nincs, ahoz semmi közük." — Jó volna, hogyha az államvasút igazga­tósága az állomásfőnök urat megtanítania arra, hogy ut­ is és utas között, még ha Ill­ad osztályá­ról is van szó, különbséget ne tegyen.­­— Pusztító erdőtűz. Toulonból táviratoz­zák . A pinedesi erdőkben nagy tűz pusztít. Há­rom katona a lángokban lelte a halálát. Hat ember hiányzik, számosan veszedelmesen össze­égtek. — A dijnokok, a főigazgató, meg a mel­lékkereset, írják nekünk. A vallás- és közok­tatásügyi minisztérium kiadóhivatalának dijnokai között nagy az elégületlenség Császár Dénes fő­igazgató ellen. A főigazgató úr a munka fölsza­porodása címén, már több ízben heteken keresztül délután is berendelte a dijnokokat hivatali munkára anélkül, hogy a legtöbbnyire mellékfoglalkozásra utalt dijnokok kárpótlásáról gondoskodott volna. Megjegyzendő, hogy a szolgálati szabályzat csak a felette sürgős és már megkezdett munka befeje­zése céljából engedi meg a hivatalos óra meg­hosszabbítását — de ekkor sem a délutáni hiva­talos órát — és ilyen esetben is díjazásról beszél; de ennek ellenére a főigazgató úr minden külön díj nélkül délután is dolgoztatja alantasait, nem törődve azzal, hogy azok elveszítik mellékkere­setüket, amelyre a nyomorúságos napidíj mellett bizony-bizony rászorulnak. A maga személyéről azonban készségesen gondoskodik és világért sem hagyja ott a délutáni munkáért 600 forintos mel­lékesét, amelyet ugyancsak­ az államnak egy más hivatalában élvez. Pedig az a szegény dijnok jobban rá van utalva a néhány fillér délutáni díjazásra, mint a főigazgató úr az ő busás mellékesére. — Helyreigazítás. Lapunk egy múltkori szá­mában .Póruljárt tulipánosok" című közleményünk hibás volt, amennyiben ama póruljárt tulipánosok, akik újvidéki pártszervezetünket a tulipánmozga­lom pártolására hívták fel, nem újvidékiek, hanem szombathelyiek voltak. — Rendőrségi hírek. Ma reggel a Beitscher­féle fürdő mellett a Dunában egy 40--50 évesnek férfi­ hullát találtak. Kilétét még nem állapították meg. Az orvostani intézetbe szállították. — A Verseny­téren tegnap letartóztatták a Vivián is­tálló egyik lovasgyerekét, aki állítólag már huza­mosabb idő óta lopja társai pénzét és értéktárgyait. — Lapunk is közölte a rendőri sajtóirodának egy hírét, mely Kutlik Béla hintássegédet bicskázás­sal vádolja. A megvádolt munkás valótlanságnak jelenti ki azt az állítást, mely szerint ő valakit is megszúrt volna. Az a Vázsonyi nevű ember, — akit állítólag megszúrtak, — ittas volt, nem akart fizetni, sőt verekedni is kezdett, mire Kutlik elvtárs kiutasította az üzletből anélkül, hogy kész vagy bármilyen szúró, ütő, vágószerszámot fogott volna rá. NÉPSZAVA 1906. augusztus 18. 24. PÁRTÜGYEK. „A forradalom névtelen hőseinek'­ a címe annak az emléklapnak, amelyet, mint már említettük, pártunk az orosz for­radalom anyagi támogatására, a vasárnap ugyanerre a célra rendezendő ünnep alkal­mából kiadott. Az emléklap nagynevű francia festők forradalmi tendenciájú rajzain kívül a következőket tartalmazza: „Ébred­jetek". „Találkozunk!", vers, Farkas Antal tollából. „Hogyan készült a forradalom­?", részlet Kropotkin eg. emlékirataiból. „Az orosz földkérdés", tanulmány Dániel Arnoldtól. „A vértanuk" című elbeszélés a forradalom közkatonáinak életéből mond el egy meg­rázó részletet. Maxim Gorkij „Látogatás a cárnál" című szatirikus elbeszélése egészíti ki a füzet tartalmát. Az emléklap ára 20 fillér. A tiszta jövedelmet az orosz for­radalom támogatására fordítjuk, tartsa tehát kötelességének minden elvtárs a füzet meg­vásárlását. Az aradi és arad megyei szociáldemo­krata pártszervezet végrehajtó­ bizottsága jelenti, hogy az e hó 211-én megejtett választáson Klopfstein Ernő szatmári elvtársunk nyerte el a titkári állást, abszolút szótöbbséggel. A Népszava kiadóhivatala ismétel­ten tudatja olvasóinkkal, hogy lapunk 20-án és 21-én a munkaszünet miatt nem jelent meg. A 20. és 21-iki lapszámok iránt érkező reklamációk tehát tárgytalanok. SZAKMOZGALOM. A svéd szakszervezeti kongresszus, Budapest, augusztus 24. Ha valaki figyelemmel kíséri a külföldi szak­szervezeti mozgalmat, meglepődve fogja tapasz­talni, hogy az utóbbi években szinte mértani arányban növekedik mindenfelé a szakszerveze­tek tagjainak száma. Az osztályellentétek kiéle­sedése, a holnap fokozottabb bizonytalansága rohamosan gyorsítja az osztályharc menetét. A proletariátusnak mind nagyobb tömegei sorakoz­nak öntudatos hadsereggé, készen megmérkőzni a kapitalizmussal. Nem régen számoltunk be arról az óriási ha­ladásról, amely Németországban a szakszervezeti mozgalom minden ágában tapasztalható. Most pedig ugyanezt a haladást állapíthatjuk meg a svéd szakszervezeti kongresszus adataiból. Svédország szakszervezeti munkásainak száma három év alatt 39.570-ről (1903) 108.000-re ugrott fel. E szaporodásnak nagy része van, mint már annyiszor hangsúlyoztuk, annak a kí­méletlenségnek, mellyel a munkáltatók munkásaik­kal elbánnak, ha azok sorsukat az ő hasz­nuk rovására, javítani akarják. Így Svédország­ban volt 1903-ban 142 sztrájk és kizárás, 1904-ben 215 és 1905-ben 175, mely utóbbiban benne van a nagy, öt hónapig tartó vasmunkás­kizárás is. A sztrájkok következtében elvesztet­tek 1903-ban 500.000, 1904-ben 450.000, 1906-ben pedig 2.500.000 munkanapot a svéd munkások. A szervezetek sztrájksegélyre kifizet­tek 1903-ban 112,830, 1904-ben 183,815, 1905-ben 814,236 koronát. A szervezetek tavaly bevettek 4.460,716 koronát, kiadtak 3.882,746 koronát.

Next