Népszava, 1906. szeptember (34. évfolyam, 206–231. sz.)

1906-09-01 / 206. szám

27XIV. évfolyam Budapest, 1906. szeptember 1., szombat. 208. szám. egy évre . . 18 fi éne . . 8­0 AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: kor. I negyed évre 4.80 kor. »­s egy hóra . . 1.60 » Egyes szám ára 6 fillér. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden naps. SZERKESZTŐSÉG: VII., Kerepesi­ út 39. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., Gyár­ utca 1. sz. . (Telefon-szám 82—61.) ! Felhívás előfizetésre! A parlament több mint kéthónapos szü­nete nemsokára lejár. A kinevezett képvise­lők megkezdik „működésüket", ami azt je­lenti, hogy a kizsákmányolás és jog­fosztás nemzeti u­ralmát intézményes biztosítékokkal maradandóbbá akar­ják tenni. A politikai élet szünetelését arra hasz­nálták fel a „nemzet vezérei" hogy a köz­hangulatot megnyerjék saját céljaiknak. Az általános, titkos választói jogról szóló törvényjavaslatot egyelőre nem szándékoz­nak benyújtani. E helyett tervszerűen h­at­nak megvett lapjaikkal saját programmjuk ellen. A hazafiiassággal és mesterségesen felidézett nemzetiségi rémmel igyekeznek már most megindokolni azt az elvon­ást és jogtiprást, amelyet később akarnak elkövetni. A polgári­ lapok legtöbbjét megvet­ték vagy kibérelték, hogy a kormányt dicsőítsék és leggaládabb terveiket is „nemzeti vívmánynak" minősítsék. A nép­­ kizsarolt adófilléreit még sohasem fordították oly nyílt szemérmetlenséggel vesztegetésekre, mint most a jelenlegi „nagy" minisztérium teszi. Néhány h­ónap alatt meg­ették a Rónai Móricok a rendelkezési ala­pot. Most az államvasutak jövedelmét fo­gyasztják el kitűnő és egyre növekvő étvággyal az őrszemek és a polgári lapok. Október 10-én a betegsegélyző- és bal­esetbiztosító törvényt fogják tárgyalni. Mint a kormány minden eddigi cselekedete, úgy ez is a jogfosztást szolgálja. Megszün­tetik a munkások kétharmad többségét az igazgatóságokban és a munkáltatók kezébe játsszák át a betegsegélyző pénztárt. A mun­káltatók fogják megszabni a betegsegély ma­gasságát, ők bírálják el, hogy a gyáraikban szerencsétlenül járt munkások mennyi segélyt kapjanak. A Népszava volt az, amely annak idején felvilágosította a népet a koalíció szemfény­vesztő üzelmeiről. A Népszava közölte először Polónyi és Kossuth titkos rendeleteit, amelyekkel bi­lincsbe verték és megfojtották a sajtószabad­ságot. A Népszava rántotta le a leplet a vallás-és közoktatási minisztérium népbutító poli­tikájáról és bebizonyította, hogy az iskolá­kat a csuhások kezébe akarják játszani. A Népszava bizonyította be, hogy az óriási papi birtokok hogyan úsznak el a Bubicsok kezén, hogyan pocsékolják el a dús­gazdag főpapok az ország pénzét, kitartot­taikra és szeretőikre. A Népszava mutatta be a „nagy" minisz­térium egyik tagjának erőszakos és brutá­lis törvénytiprását. A csendőrminiszter zsa­rolása országos felháborodást keltett. A közel­jövőben a Népszavára még na­gyobb hivatás vár. A polgári lapok nagy többsége csengő pénzért az egész or­szág szellemi életét meg akarja mér­gezni. Az agrárbetyárok zsaroló és jogfosztó törekvéseit, a klerikálisok népbu­titását vakon dicsőíti a polgári lapok háromnegyed része, a kormány parancs­szavára. A Népszava a jogokért küzdő munkások harci fegyvere. Megvenni, elhallgattatni nem lehet. A Népszavát a munkások ezrei tartják fenn. Nincs rászorulva a rendelkezési alapra, nincs szüksége nyereségre. A lap célja az, hogy a szabadság utáni vágyat és az osztály­öntudatot felkeltse a munkások szívében, hogy a műveltség terjedését előmozdítsa Ezért fordulunk mi a szervezett munkásokhoz, hogy szaporítsák az előfizetők számát. Minden új előfizető rövid idő múlva lelkes harcosa lesz a szociáldemo­krata párt törekvéseinek. Minden új előfizető eggyel szaporítja a mi táborunkat és gyen­gíti az ellenfelet. Elvtársak! Fogjunk erős akarattal kitartó, sohasem lankadó munk­ával az előfizetők szaporításához. Minden szervezett munkásnak kötelessége a lap megvétele és terjesztése. Te­gyék elvtársaink lehetővé, hogy mindennap tízezreket bátorítsunk és buzdítsunk a harcra, hogy mindennap tízezrek szívében fokozzuk a gyűlöletet azok ellen, akik rabszolgává és koldussá akarják tenni az ország népének millióit. Nem uzsoratörvényt — sztrájktörvényt! A fővárosi bizottság mai tanácskozásán még sötétebb tónusokat festettek alá a turkesztáni börtön képe budapesti másola­tának. Hétfőn kimutatta a fővárosi sta­tisztikai hivatal igazgató-helyettese, hogy ebben a városban, amelyben az ország né­pességének huszonötöd része zsúfolódik össze, minden ötödik felnőtt férfi­embernek még lakása sincs. Csak egy ágyat bérel. Kimutatta, hogy a borzalmas lakásárak miatt tizenhét ember is lakik egyetlen odúban. Kimutatta, hogy nincs város, amelyben ekkora lakásínség és ekkora házbéruzsora volna. Ma pedig a főváros tiszti­orvosa számol be a hofst­ádterek garázdálkodásának kö­vetkezményeiről egészségügyi tekintetben. A tüdővész mindig jobban pusztít a fő­városban. Évről-évre több embert gyilkol­nak meg a szolgálatukba fogadott bacillus­hadsereggel a háziurak. Ma már ott tar­tunk, hogy a fővárosban minden harmadik halott halálának oka a proletárbetegség. Minden harmadik ember halála jórészt a háziurak lelkiismeretét terheli. Hát volt olyan középkori rablólovag, akadt va­laha olyan akasztófára került kapca­betyár, akinek fekete lelkén annyi ember­vér száradt, amennyi embert kipusztított a világból egy-egy tízszeres háziúr ? Hát ne szoruljon az ember keze ökölbe arra a gondolatra, hogy ebben az isten­ rendelte társadalmi rendben a rablógyilkost, aki egyetlen embert üt agyon a pénzéért, Bali­kézre adnak s a száz és száz család ki­rablói s minden harmadik fővárosi ember gyilkosai nemcsak szabadon járnak, nem­csak szabadon rabolnak és gyilkolnak, ha­nem egyenesen parancsolói a fővárosnak ! A jámbor Angyal Bandik bokáját a szél veregette össze a faluszéli akasztó­fán s a budapesti háziurak örömükben maguk verik össze a bokájukat, mikor min­den házbérnegyedkor több és több embert zsúfolhatnak össze a folyton emelt bérek­kel a mérgezett levegőjű odúkba, amelyek­ben minden harmadik halott az ő szabadon űzött, rendszeres rablógyilkosságuk ál­dozata . Nem rettenetes bármelyikünkre az a gon­dolat, hogy én is, te is, meg a harmadik is beletartozhatunk abba a 31 százalékba, a háziurak vetésébe, amelyet a tüdővész, az ólomlábon járó halál arat le ? ! Nem borzadhat össze bármelyikünk, ha eszébe jut az a hivatalos úton teremtett anarkia, amelyben néhány embernek hatalma van nemcsak kizsarolásunkra, hanem minden harmadiknak közülünk lassú halállal kivég­zésére is ? ! Hát jogállam lehet az, amely­nek fővárosa ilyen tömeggyilkosok kezében van ?! Hát nem képtelenség tovább tűrnünk, hogy a szánktól elvont uzsorabér fejében hálából egyenként oltsák belénk a legbor­zalmasabb, legkevésbé gyógyítható, leg­ellenállhatatlanabb betegség csiráit?! Hát nem volna tisztára őrültség a birkák nemes erényét gyakorolnunk, mikor a tömeggyilko­sok még provokálnak is?! Pedig azok, akik minden harmadik kopor­sóban saját áldozatuk viaszsárga arcát lát­hatnák, nemhogy visszavonulnának első­emeleti hatszobás bakonyaikba és kerülnék a leendő áldozatoknak tekintetét, hanem kiállanak a fórumra és azt követelik, hogy rablógyilkosságuk áldozatait előbb az állam bilincselje össze, nehogy kapálóz­hassanak, amikor ők fosztogatni és ölni akarnak. Angyal Bandi és Sobri Jóska nem köve­telték, hogy a pandúrok az ő kergetésük helyett a kiszemelt utasokat kötözzék szá­mukra a fához; a hofstadterek ellenben annyira biztosak a dolgukban, hogy a tö­meges rablógyilkossághoz az államot merik pribéknek invitálni. Pocakos hasuknak ké- A Népszava mai száma 12 oldal

Next