Népszava, 1906. október (34. évfolyam, 232–257. sz.)

1906-10-02 / 232. szám

ZZZS7. évfolyam Budapest, 1996. október 2., kedd. NÉPSZAVA ELŐFIZETÉS ÁR­A: MTK , . 19.20 kor. I negyed évre 4.80 kor. £3 évre , . 9.60 » I egy hóra . . 1.60 » Egyes öröm ára 6 fillér. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI Közlöm Megjelenik hétfő kivételével minden lap SZERKESZTŐSÉG: TÓ, Kerepesi­ út 32. (Telefon-vám 64—94.) KIADÓHIVATAL: VII., Gyár-utca 1. as. (Telefon-szám 82—61.) . Október 10-én áll össze az a parlament, amelynek hivatása volna az új Magyarország megteremtése. Magyarország proletariátusa riadó­val köszöntse ezt a napot, amely esetleg nagy és döntő küzdelmek kezdetét jelentheti. Az ország minden részéből jelentik az elvtár­sak, hogy a parlament megnyitása előtt való vasárnapon október 7-én , a rákövetkező napokon NYILVÁNOS ÉPGYŰLÉSEK egész sorozatán fogják követelni a választójogi törvényjavaslatnak az általános, titkos szavazati jog elvének be­csületes megvalósításával való beterjesztését. Minden gyűlés a határozati javaslatot pe­tíció formájában a képviselőház elnöksége elé juttatja. A határozati javaslat tiltakozik a kormánynak a betegség- és balesetbiztosításról szóló törvény­, javaslatában paritás címén elkövetett szociál­­politikai jogfosztása ellen is. Budapesten, október 7-én, délelőtt kerületi gyűlések, délután tüntető felvonulás és az Aréna előtt közös népgyűlés lesz. Vidékről eddig a következő városokban jelen­tettek be gyűlést: Tolna, Temesvár, Kolozsvár, J­ancsova, Debrecen, Szeged, Miskolc, Cegléd, Rózsa­hegy, Nagyvárad, Belényes, Margitta, Nagy­szalonta, Berettyóújfalu, Kord, Mesetelegd, Székesfehérvár, Zsombolya, Veszprém, Jász­berény, Hódmezővásárhely, Vecsés, Kispest, Szentendre, Szombathely, Körmend, Vasvár, Zalaegerszeg, Sopron, Szabadka, Eger, Ke­recsend, Pátka, Felnémet, Felsőtárkány, Deménd, Kecskemét, Lugos, Kiskunhalas, Baja­, Ver­sec, Rudolfsgnad, Marosvá­sárhely. Október 10-én: Győr. Október 14-én: Resica, Oravica, Técs,­ ­ Az építőmesterek munkatárlata. Tizennégy nap óta sztrájkolnak az építő­mesterek anélkül, hogy erről akár a ható­ság, akár a kereskedelmi minisztérium hiva­talos tudomást szerzett volna. Az érdekeltek várakozó álláspontra helyezkedtek és nem közelednek egymáshoz. Az építőmesterek a polgári sajtóban azt hirdették, hogy a munkások a „lassú" munka elvével minden vállalati számítást tönkretesznek, ami azután a mesterek anyagi pusztulását idézi elő. Ez volt sze­rintük a kizárás egyedüli indoka. Mi nem nyugodtunk meg ebben az indo­kolásban, hanem kutattunk az igazi okok­ után és ezt meg is találtuk. Egy az építő­ipari és pénzügyi viszonyok terén működő szakember a következő felvilágosítást adta nekünk: Az építőmesterek munkatárlatánál, sze­rinte, a munkásoknak itt-ott felmerülő „amerikai" bojkottja nagyon alárendelt je­lentőségű. Itt sokkal nagyobb okok játsza­nak közre. Tudniillik az egész kizárás nem más, mint pénzintézeti manőver. Ugyanis a lakásszükséglet beálltával néhány bank úgy a Szent László-úton, valamint a Sós-fürdő mellett és Kispest környékén nagy munkás­telepeket akar építeni és már ezen célra a telkeket is megvásárolták. Ezeknek a bankoknak szükségük van arra, hogy a munkások „lassú" munkáját a laikus világ előtt felfújják és elriasszák a magánosokat az építkezési kedvtől és így a bankok által nagy költséggel emelt telepek értéke állandó maradna. Ezt a körülményt nem is lehet letagadni, mert arra vall a bankok és az építőmeste­rek megegyezése is. A kizárásba is ezért szédítették bele a nagy mesterek a kiseb­beket, mert biztosították a bankok őket arról, hogy a kizárás alatt kötelezettségeik teljesítésére nem szorítják, hanem mindent prolongálni fognak. A terv, amelyet így kifőztek, vállalkozási szempontból nem is olyan rossz. Mert a nagymesterek a telepek építése körül egy­mással megtudnak egyezni és a későbbi idők folyamán a magánosok annál jobban ki lesznek szolgáltatva a vállalkozóknak. Most azonban a pénzintézeteknek akarnak szívességet tenni, mert ha a telepek olcsó munkaerővel készülnének el, az a jövedel­met emelné. A munkások azonban szombati gyűlésük határozatával most már nyílt színvallásra kényszerítik az építőmestereket. Mert a mesterek kifogása, az úgynevezett „lassú" munka, csak addig használható fegyverül, amíg a munkáltatók nem kapnak szilárd alapot a vállalkozáshoz. Nos, a munkások minden előzetes kényszer nélkül teljesítet­ték a munkáltatók kívánságát és megálla­pították azt a munkamennyiséget, amelyet a munkások kötelezően teljesíteni hajlandók. A munkásoknak ez az állásfoglalása ki­tűnő harci taktika, amellyel szemben a mes­terek csak azt tehetik, hogy vagy elfogad­ják vagy kisül az a szemenszedett aljasság, ami emögött a mondva­csinált ipari krízis mögött rejlik. A munkások gyűlésén meglátszott, hogy semmi külső nyomás vagy félelem adta agyukba a mennyiség megállapításának a gondolatát, csak pusztán az, hogy átlátták, miszerint itt az ideje, hogy a vállalkozás­hoz biztos alapot adjanak, a megélhetés biz­tosításához meg alkalmas eszközöket köve­teljenek. Nem volt nehéz a munkásoknak ezt a határozatot meghozni, mert úgyis már hosz­szabb idő óta foglalkoznak azzal a kérdés­sel, hogy az egész építőipari termelést új alapokra fektetik le, ahol megrázkódtatás nélkül megkétszereződne a kőművesek ke­resete. A mostani megállapított elv egy lépés a cél felé. " A munkások ezen határozatukkal minden felelősséget elhárítottak magukról és nyu­godtan várják, hogy mit fognak a mesterek határozni. Milyen hazugságokat fognak a közönségnek feltálalni. Némely polgári lap a munkások eme határozatát oda magyarázza, mintha a mun­kások megpuhultak volna. Tartozunk az igazságnak azzal a kijelentéssel, hogy a munkásoknak a kizárás erejüket mindig hatványozta, nemhogy törte volna. Minden kizárás után a munkások felemelték a sztrájk­alapjukat és most sem rettegnek a bekövet­kezendő harcoktól. Nem szabad azonkívül figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy amiként nem lehet taplóval sziklát hasogatni, épp ugy nem lehet a kőműveseket a szervezkedés terén visszavetni. Ennek a szakmának munkásai már megtették egyszer, 1904. év őszén, hogy négyheti kizárás után minden ered­mény nélkül mentek vissza dolgozni és két hét múlva a mesterek örültek, mikor a munkások követeléseiket megkapva, újra visszamentek az épületekre dolgozni. A távol állók azt hiszik, hogy az építő­munkások most azért teljesítették a munkál­tatók követeléseinek egy részét, mert félnek. Ez tévedés. A munkások, miután elvették az építőmesterek legerősebb fegyverét, miután a munkáltatók nem használhatják többé a „lassú" munka rágalmát, megköve­telik, hogy a díjazás ezentúl tisztességesebb legyen. Az építőmunkások nem okoskodhatnak sokat. Miután a téli hónapokban nem dol­goznak, nyáron kell megkeresniük a télire valót is. Ezért az építőmesterek minden furfangja hasztalan. Ha nem lesz megegye­zés, akkor még bizonytalanabb lesz ezentúl a vállalkozás alapja. A munkások szilárdan el vannak tö­kélve, hogy addig folytatják a harcot, amíg győzni fognak. Béke, nyugalom addig nem lesz az építőiparban. A munkások dolgozni akarnak és becsü­letesen be akarják tartani a vállalt köte­lezettségeket, csakhogy nem, ingyen! A Bifépssava mai száma 12 oldal.

Next