Népszava, 1906. november (34. évfolyam, 258–283. sz.)

1906-11-01 / 258. szám

XXXILV. évfolyam * Budapest, 1908. november 1., csütörtök. 258. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre . . 19.20 kor. I negyed évre ..80 kor. fél évre . . 9.60 »­­ egy hóra . . 1.60 » Egyes szám ára 6 fillér.­­ MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével mind­en nap. SZERKESZTŐSÉGI: VII., Kerepesi­ út 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., Nyár­ utca 1. sz. (Telefon-szám 82—61.) A villamos vasúti munkások sz­­­páj­áta­ny­áj­át f­eloszlatt­ák. Miután a milliomos szipolyozók több ezer rabszolgája nem adta meg magát kegye­lemre, gyülekező helyükről a hatalom őket gazul, lovas katonáit igénybevételével elkergette. Ez a „nagy nemzeti kormány" szociál­politikája. Kossuth Lajos fia sztrájktörőket száll­ítt a gazdag társaságnak. A belügyminisz­térium a kizsarolt villamos alkalmazottak gyülekezési jogát -­ egyetlen emberi jo­gát — katonalovak patáival tiportatja. A székesfőváros, akit a társaság év­tizedek óta megcsalt, meglopott, tét­lenül nézte, hogy a közlekedés szünetel. A hazafias „szent korona szövetség", melynek élén grófok állanak, több ezer munkás tag­ját hitvány módon, gyáván cserbenen hagyta. Most itt áll ez a sok szegény munkás, Védtelenül elárulva. Nem „a szociáldemokrata izgatók" vitték őket harcba. Nem a szervezett, öntudatos munkások táborához tartoznak és e mulasztásuknak tulajdoníthatják, ha győ­zelmük nem lesz teljes. De a szervezett öntudatos munká­sok ezennel tiltakoznak a „nemzeti kormány" ezen legjobb hallatlan gaztette ellen. A gyülekezési jog ellen elkövetett merénylet azonnali jóvátételét követeljük ! Azt akarjuk látni, hogy mennyire becsüli Kossuth Lajos pártjának kor­mánya a törvényt és a jogot, ha ki­fosztott munkások keresnek benne oltalmat! Pénteken, november hó 2-án, este fél 8 órakor nyilvános népgyűléseket tartunk e tárgyban. A gyűlések színhelye: Szabó-féle vendéglő, VII., Dob-Utca 77. Link-féle vendéglő, VIII., Baross-utca 45. sz. Munkások!. Szabadságszerető polgárok! Ott legyetek valamennyien. A magyarországi szociáldemokrata párt. A pénzeszsák garázdálkodik. A fővárosi villamos vasutasok sztrájk­tanyáját ma feloszlatta a rendőrség. Egy század németül kommandirozott huszár s egy sereg magyarul vezényelt pribék zavarta szét a sztrájkolókat. Akik a magyar szent korona védnöksége alá helyezték magukat. Akik megtagadtak minden közösséget a nemzetközileg szervezett munkásokkal s akik hazafias érzésüket minden alkalommal, még két nappal ezelőtt is, feltűnően dokumen­tálták. Rendőrség és katonaság mégis rájuk tört. Brutális erőszakkal hajszolták őket és mint gonosztevőket ütötték, verték, kasza­bolták azokat, kik pártjukra álltak. Mindez­­ sajnos -L-­ így történt. Így történt, mert így kívánta a pénzeszsák érdeke. A milliomos vállalatok érdekében ostromállapotba kerül a főváros. Az állam­hatalom minden erejét mozgósítják a szegény sztrájkolók ellen. A pénzeszsák uralkodik itt mindenek felett, ez diktál s ennek szolgál :miniszter, polgármester, főkapitány egyaránt. A kereskedelmi minisztert, akinek első kötelessége lett volna kisbelafonjt a mil­liomos vállalatokat emberségre szorítani, Kossuth Ferencnek hívják. Ámde Kossuth Ferenc, mióta csak a bus­zontalansá­got felcserélte a dúsan jövedelmező hazafiaskodással, első perctől fogva a nagy tőke szolgálatába csapott fel s ennek érdekében mindenre kapható vált. Első perctől megmutatta, hogy a kizsákmányolók kitűnő cimborát találnak benne. Hiszen köz­tudomású, hogy első szereplését a hirhedt Tarnóczy-gyárban kezdte azzal, hogy a munkabéreket leszorította. Azután több ka­pitalista vállalatban értékesítette „hosszú hontalanságában szerzett tapasztalatait". Ezekre a tapasztalatokra ugyanis mindig hivatkozott, akár tűz- és jégkár-biztosítás érdekében ügynökösködött, akár az indra­szesznek, a Grauer-féle pálinkának, vagy a Kossuth-rumnak csinált pro­pagandát. Mint az osztrák gázgyár igazga­tója, soha egy szót sem emelt a kizsarolt munkások érdekében, noha e gyárban soha annyi sérelem nem esett a munkásokon, mint éppen az ő igazgatása idején. Szóval e jeles férfiú kezdettől fogva mindig a nagy tőkét szolgálta s nincs egy tette, de egy nyilatkozata sem, mely a munkásságnak szólna. Mint miniszter, ugyanazt az irányt követi. Folyton hangoztatja, hogy „a társadalom min­den ágazatára kiterjedő rendszeres szo­ciális politikát kiván folytatni", de beter­jesztette az alamizsnatörvényt, azt is a nagyvállalatok által kivánt módon meg­nyomorítva, ő vállalkozik a munkások jogainak megfosztására s ő fogja meg­csinálni a második magyar rabszolgatör­vényt, a Sztrájktörvényt is. Ahol ilyen szellem uralkodik a minisztériumban s ahol él a Kossuth Ferenc a miniszter, ott a szegény villamos vasutasok igazán nem várhattak mást, minthogy a hatalom tűzzel­vassal töri le jogos és igazságos küzdel­müket. De, ha Kossuth Ferenc eddigi működése érthetővé teszi is a minisztérium eljárását, annál nagyobb megütközést kelt a főváros polgármesterének magatartása. Ez az ár hirtelen nagyot emelkedett, aminek azonban mindenki örült, mert hiszen azt hirdette magáról, hogy „a modern demokratikus hala­dás tettekre kész embere", aki „olyan köz­ségi politikát fog folytatni, amely a fővárosi nép legszélesebb rétegeinek s ez alapon az egész polgárságnak érdekeit méltóan kép­viseli és érvényesíti." Ő vállalkozott arra, hogy megteremti „a nagy, hatalmas, boldog­népű Budapestet" s ő ígérte, hogy „minden képességét, igyekezetét, egész életét fogja a legteljesebb odaadással a főváros javá­nak, boldogulásának szentelni." És íme, ki­tűnt, hogy ez az úr egy közönséges frázis­egyébként pentg benlunjen­kéiu külön­bözik elődeitől, a­kik testestől-lelkestől a klikkek szolgáivá aljasodtak. Négy hónap óta polgármester csak, de máris elfelejtette szép programmját. Máris hűséges csatlósa lett a fővárost és népét kizsákmányoló vál­lalatoknak. Egy lépést sem tett, egy szót sem emelt a vérig kizsarolt villamos vas­utasok érdekében. Meg sem kísérelte közben­járásával a sztrájkot megszüntetni. Ehelyett a hozzáméltó tisztelt tanáccsal egyetemben nyíltan a vállalatok pártjára állt. A fő­város szerződéses jogait a vállalatokkal szemben nem érvényesítette. Tűrte, hogy a főváros közúti közlekedés nélkül marad­jon. Tűrte, hogy a megkísérelt járatok a főváros népének életét veszélyeztessék. Kezében volt minden eszköz, mellyel az elbizakodott társaságok pökhendiségét meg­törhette volna. De semmit sem tett s ezzel a hatalmas társaságokat úgyszólván felbiztatta, hogy alkalmazottaik ellen kímé­letlen, szívtelen brutalitással szálljanak szembe. Bárczy István polgármester beiga­zolta, hogy előtte a részvényesek osztaléka többet számít, mint a közönség érdeke, mint hatezer családos ember végső kétségbeesése! Beigazolta, hogy a főváros vezetése most is csak olyan emberek kezében van, akik előtt a nép semmi, a pénzeszsák minden! Ily körülmények között a főkapitány sem akart hátramaradni. Ez a jeles úr szintén nemrég került a díszes hivatalba. Egy ideig nagyon ingott alatta a főkapitányi szék, de ő váltig fogadkozott felfelé, hogy méltónak fog mutatkozni a megtiszteltetésre, majd meglássák! És a közönséget is megtévesz­tette nyilatkozataival, ígérte, hogy vezetése A Népszava mai száma 16 oldal.

Next