Népszava, 1906. december (34. évfolyam, 284–308. sz.)

1906-12-01 / 284. szám

4 Förster Ottó: Hírnök jön s pihegve szól ! (Derültség.) Hezey Vilmos arról beszél, hogy minden téren az osztályuralom diadalmaskodik. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter: Nem áll! Brezoil Vilmos: Föntartja állítását. A munká­sok komoly támogatást nem nyernek. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter: Nem igaz! Elezőfi Vilmos: Mindenütt csak osztálypoliti­kát csinálnak. Kossut­ Ferenc kereskedelemügyi miniszter: Ez se igaz . Just Gyula elnök: Figyelmeztetem a miniszter urat, ne tessék zavarni a szónokot! (Nagy zaj. Zajos felkiáltások : Éljen Kossuth ! Éljen Kossuth !) Justh Gyula elnök (erősen csönget): A Te tessék az elnökkel szembeszállani ! Kérem a házszabályt ügyelemben tartani. " Mezes Vilmos : A sztrájktörvény a szuronyok hatalmát inaugurálná. Előtte áll szomorú példakép­pen a Darányi rabszolgatörvénye. Az új törvény­ben is 60 napra akarják elzárni a munkást ? Tudja jól, hogy ez a parlament a benyújtandó sztrájk­törvényjavaslatot meg fogja szavazni. Megszavaz­hatják, de a kívánt célt el nem érhetik. Sztrájkok azután is lesznek, legfeljebb építhetnek egy csomó új fegyházat. Negyvenezer elmebajos fut az or­szágban, mert nem lehet elhelyezni őket, inkább ezekkel törődjék a kormány, mint a szocialistákkal. Hentaller Lajos: És vezeti a szocialistákat, mert az mind elmebeteg. Xeczöfi Vilmos: Ha engem mint elmebeteget internálnának, vinnék magammal néhány társat ebből a Házból. A sztrájkot megnyirbálni vagy korlátozni, a munkaadók segítségével jelent egyet. Befejezésül még a munkáslakások kérdésével foglalkozott Mezőfi. A munkáslakások a munkások rabszolgaságát jelentik. Céljuk, hogy a munkást megrögzítsék és kényszerítsék, hogy a munkaadók kizsákmányolását eltűrjék. Ez az intézmény az ipari jobbágyságot teremtené meg. Zboray Miklós: Ez népgyűlési hang! Mezőfi Vilmos : Az ipari jobbágyságot teremtenék meg ezzel s nem hiszi, hogy annak a Kossuthnak a fia, aki 1848-ban a jobbágyokat felszabadította, most meg akarja teremteni az igazi jobbágyságot. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter : Nincs a szándékában hosszabban reflektálni az el­hangzott beszédre. (Felkiáltások : Helyes ! Nem is érdemes!) Azt hiszi, hogy az egész Ház egyet fog vele érteni abban, hogy Mezőfi a szólás jogával ez alkalommal visszaélt. (Igaz ! ügy van !) Balogh Mihály: Mint minden alkalommal! Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter: A kereskedelemügyi kormánynak esze ágában sincs, hogy a munkások ellen ellenséges indulattal visel­tessék. Minden alkotásából kitűnik az, hogy ellen­kezőleg, a munkásoknak anyagi és szellemi jólétét szívén hordozza. (Igaz! ügy van !) Hanem a keres­kedelemügyi kormány mindig tiltakozni fog az ellen, hogy a munkásokat a magyar nemzet kebeléből mint különálló részt igyekezzenek egyesek kiragadni (Élénk helyeslés.) és ellentétbe hozni a magyar munkás ér­dekeit a magyar nemzet összességének érdekeivel. (He­­lyeslés és taps.) Amíg ő ebben a székben ül, senkinek ezt megengedni nem fogja. (Általános, élénk helyeslés és taps.) Szünet után. Bozóky Árpád személyes kérdésben szólal föl, egy közbeszólására ugyanis azt mondotta Mezőfi Vilmos, hogy Bozókynak nincs érzéke a munkás­ügy iránt. Ezzel szemben kijelenti, hogy igen­is van érzéke a szociáll kérdések iránt, ha nem akarja is ezt az érzéket kamatoztatni. (Helyeslés.) Földes Béla szintén a szakszervezetekről szó­lott. Anglia a szakszervezetek igazi hazája. Ott egészséges szakszervezeti élet keletkezett. Van is eredménye. Az angol szakszervezetek konzervatív természetűek voltak, m­égis ott legritkábbak a sztrájkok. Nálunk a szakszervezetek lénye­­gesen különböznek e mintától. Utópisztikus törekvéseket vittek bele a szakszervezetekbe. A szakszervezetek főhibája az, hogy a fennálló társa­dalmi rendet el nem ismerik. A szervezeteknek semmi közük a politikához. Bizonyos jogokat és erkölcsöket feltétlenül el kell ismerni. Mégis lát­juk, hogy illem, jogfelfogás vagy más szempontból a munkaadóval szemben valóságos elvadulás áll fenn. Ezt tűrni tovább nem szabad. Át kell alakítani a társa­dalmat, de nem szocialista, még kevésbé kapita­lista szempontból. A törvényhozás feladata tehát kezdeményezően beavatkozni a munkáskérdésbe. A sztrájkokról szólva, a sztrájk jogosultságát elismeri. Más a sztrájkjog célszerűsége. Nem tekint minden embert szocialistának, aki annak vallja magát. A sztrájktanyák erkölcse nem olyan, hogy küzdőkhöz volna méltó. Neki is vannak kívánalmai. A nagy vagyonokat kevés helyen szerzik olyan módon, mint Magyarországon. Ilyen konjunktúrák, politikai befolyások érvényesítésének kamatoztatá­sát meg kell akadályozni. A munkásbiztosításnál sokkal lényegesebbnek tartja a munkásvédelmet. A békéltetés jelentőségét elsőrendű kérdésnek tartja. A társadalom rászolgált az átgyúrásra. A célt azon­ban erőszakos úton megváltoztatni nem lehet. A vezé­rek nem értenek a szocializmushoz. Pető Sándor: Körülbelül így van a polgári tár­sadalomban is. Földes Béla: Az átalakulást az érdekek ki­egyenlítésével át lehet hidalni. Szív és ész: a kettő fogja e munkát dűlőre vinni. Szterényi József: Mezőfi beszéde kényszeríti arra, hogy felszólaljon. Mezőfi olyan hangot hasz­nál elvei fejtegetésére, amely még a külső tömeget is izgalomba hozza és amelyen szociá­lis politikát tárgyalni nem lehet. (Igaz! ügy van!) És ha a Házban ilyen hangok hallatsza­nak, ezt a hangot vissza kell utasítani. Ha szen­vedélytől izzó hangon tárgyaljuk a szociális kérdéseket, nem használunk, hanem ártunk a kérdés érdemének. (Ügy van!) Amit Mezőfi a sztrájktörvényre vonatkozólag mondott, teljesség­gel nem állhat meg, mert hisz kötelező békéltetés, amelyről Mezőfi beszél s általában a többi állításai, amikről úgy beszélt, mintha azok a sztrájktörvényben benne lennének, még csak nem is céloztattak. A sza­bályszerű felmondásra különös súlyt fektetünk. De határozottan meg kell állapítanunk a munkaadó ki­zárási jogának határát is. Mezőfi azzal vádolja a kormányt, hogy karhata­lommal megy segítségére a munkaadóknak. Ha a kormány a százezrek érdekében nem nyújtana segítséget némely ipari ü­zem folytatásához, való­sággal bűnt követne el. (Helyeslés.) A sztrájkokat nem a hivatalos szakszervezetek intézik, mert akkor a kormánynak joga volna a beavatkozásra. De igenis a szervezet keretén kívül, mint magánember,­ a felelősségrevonás alól kibújva, izgatják a szakszerve­zetek tisztviselői a munkásokat. A legnagyobb igazság­talanság a kormányt azzal vádolni, hogy a katonai erőt is a tőke segítségére bocsátja. (Úgy van!) Illusztrálja, hogy hogyan bánnak a vezetők a sztrájktörővel, mikor az munkába akar állani. Egy esetben egy sztrájktörőt, aki előbb bocsánatot kért és megbánta bűneit, leköpdöstek és kirugdal­tak. Ilyen esetek naponként ismétlődnek. (Nagy zaj. Felkiáltások: Gyalázat!) A kormány meg fogja védeni a munkaszabadsá­got, nem fogja engedni tovább, hogy a munkások ilyen terrorizmusnak legyenek kitéve. A kormány elismeri a szervezkedés jogosultságát, de ennek keretében visszaélést nem tű­r. (Zajos helyeslés.) Az utóbbi időben a komoly szociális törekvé­sekre vonatkozólag egy sajnálatos tényt lehet konstatálni s ez az, hogy a munkásvezérek izgatá­saikkal gyűlöletessé teszik a szocializmust a társada­lom és a törvényhozás előtt. Arra kéri a Házat, hogy ne ezeknek az izgatásoknak alapján ítéljék meg a munkások ügyét, hanem ettől eltekintve, támo­gassák a kormányt szociális munkájában. (Élénk helyeslés és taps.) Sümegi Vilmos a Székelyföld érdekében szólal föl; ennek a vidéknek a hegyei tömérdek kincse­ket rejtenek magukban a tudósok véleménye sze­rint. Hatalmas fehér márványbányákat lehetne nyitni, amelyeknek termése kiállná a versenyt a karrarai márvánnyal is. Az elnök háromnegyed kettő után a vita foly­tatását holnapra halasztotta s az ülést berekesz­tette. Budapest, november 30. A képviselőház ülése. A képviselőház szombaton délelőtt 10 órakor ülést tart, mely­nek napirendje a következő: Elnöki elő­terjesztések, az indítvány- és interpellációs könyv felolvasása, a kereskedelmi tárca költségvetésének folytatása. A Ház és a delegációit. Politikai körökben beszélték ma, hogy a kormány eredeti elhatáro­zásától eltérően, a jövő héten, amikor a magyar delegáció érdemleges munkájába fog bele, szüne­telteti a Házat. Ezzel szemben, jól értesült he­lyen jelentették ki, hogy a képviselőház tekintet nélkül a delegációra, a jövő héten is rendes üléseket tart. Mentelmi ügyet­. A képviselőház mentelmi bizottsága legutóbbi ülésén tizenegy mentelmi ügyet tárgyalt s egy eset kivételével az össze­sekben kiadni javasolta a képviselőket. Fogarassy Zsigmond képviselőt váltóhamisításért, Lovászy Andort becsületsértésért, Bene Istvánt ugyancsak becsületsértésért, Nagy Györgyöt izgatásért, Szluha Istvánt rágalmazásért, Farkasházy Zsigmondot és Kardos Samut párbajozásért, Bozóki Árpádot becsületsértésért, Visontai So­mát párbaj­ozásért és Koller Tivadart rágalma­zásért kérte kiadni a biróság s a bizottság va­lamennyi kérelemnek helyt adott. Bennünket közelről érdekel Koller Tivadar, aki Bokányi és Csizmadia elvtársakat rágalmazta meg, hogy megvesztegették őket. Majd elválik most, hogyan tud bizonyítani a képviselő úr! Megoldják a nemzetiségi kérdést. Megold­ják és pedig plakátokkal. A kormány — csak azt nem tudjuk, hogy a Rákosi-céggel vagy a Légrády-céggel avagy Rónai Móriccal-e — szer­ződést kötött megfelelő plakátok szállítására, amely a Fejérváry-kormány darabolt mivoltát volt hivatva hirdetni. Ebből a plakátműveletből azonban — a korona ellenállása folytán — nem lehetett énekes halott s igy a kormánytámo­gató nyomdacégek más irányú kárpótlásáról kellett gondoskodni. Kinevezték tehát Andrássynak a nemzetiségi kérdésről minap elsutogott beszédét a nemzeti szentlélek megnyilatkozásának, amit okvetlenül falragaszokon kell — és pedig az összes nemzetiségek nyelvén — az ország tudo­mására hozni. Ott fityeg tehát majd a beszéd rövidesen minden utcasarkon a kiváltságolt nyomdacégek és a sarokkedvelő kóbor kutyák nagy gyönyörűségére. Az alkotmánypárt értekezlete. Az ország­­gyűlési alkotmánypárt tegnap este értekezletet tartott. Az értekezleten Darányi Ignác földmivelés­ügyi miniszter ismertette a kormány válaszát Kmety Károlynak a totalizatőr ügyében tett inter­pellációjára. Az értekezlet elhatározta még, hogy idősebb Andrássy Gyula arcképét megfesteti. NÉPSZAVA 1906. december 1. A paktum. Vlad Aurél a képviselőház szerdai ülésén a paktum előterjesztésére és az igazság­szolgáltatásnak politikai célokra való felhasz­nálása tárgyában meginterpellálta a miniszter­elnököt és az igazságügyminisztert. Wekerle nyomban válaszolt az interpellációra s a maga szokott módján tagadott és ferdített. Holnap Polónyi siet válaszolni s igy a hazugság és csa­varás kerül sorra. Bizonyára szájkosarat követel. Schwarcz Gusztáv egyetemi tanár a mult héten a római jog előadása közben hevesen kifakadt az igazság­ügyi bizottság és annak álláspontja ellen, amely a Fejérváry-kormány megbélyegzését célozza. Nagy György e kérdésben interpellációt jegy­zett be ma, amelyet holnap okol meg a Ház előtt. A horvát országgyűlés, Zágrábból jelentik. Az interpellációk elintézése után a Ház áttér a napirendre, amelyen a választások tisztaságára vonatkozó törvényjavaslat áll. Popovics dr. elő­adó hosszabb beszédben referál e törvényjavas­latról. Utána Urbanics dr. emelkedik szólásra és azt mondja, hogy az előadó beszéde után alig akad valami, amit még hozzáfűz­hetne az elmondottakhoz. Örvend, hogy ily törvényjavaslatot nyújtottak be és meg van győződve arról, hogy azt nemcsak a kormány pártja, hanem a Ház minden pártja, valamint az egész nemzet nagy lelkesedéssel fogadja. Szónok azt mondja, hogy e törvény a terroriz­must lefelé is korlátozni fogja. Ezt a Szarcse­vics-párt magára nézve sértésnek vette, miért is heves szóharc támad közte és a koalíció között. A zaj csillapultával Urbanics dr. kijelenti, hogy a törvényjavaslat mellett fog szavazni. Utána Horváth dr. emelkedik szólásra, kijelentvén, hogy a Starcsevics-párt az ily reformokat minden­kor pártolta, miért is pártja a törvényjavaslat mellett szavaz. Verekedés a Reichsr­athban. Bécsből jelen­tik . A Ház elfogadja a csehországi mandátu­moknak nemzetiségek szerint való felosztására vonatkozó bizottsági indítványokat. Az összes kisebbségi indítványokat elvetik. Zazworkának azt az indítványát, hogy egy cseh köz­séget vegyenek ki egy német választó­kerületből, 188 szavazattal 126 ellenében el­vetik. Fressl a szavazás eredményét kétségbe vonja, felsiet Sobotkával és Sternberggel az elnöki emelvényre, ahol Albrecht több más képviselővel útját állja. Fressl a jegyzői asz­talon fekvő iratokat lehajigálja a földre. Az elnöki emelvény körül erre verekedés támadt Fressl és Albrecht között, amelybe később több német és cseh képviselő is beleegyezedik. Köz­ben az elnök felfüggeszti az ülést. A miniszterelnök és egynéhány képviselő közbelépésére az izgatott csoport lassan-lassan eltávozik az elnöki emelvényről. A szünet alatt Klosac cseh radikális összevész Albrecht jegyzővel. Több képviselő szét akarja választani a verekedőket, miközben maguk is belekerülnek a verekedésbe. A cseh radikálisok erre azt követelik kiabálva, hogy Albrecht kép­viselő távozzék a jegyzői helyről, amit Albrecht Kramatz unszolására meg is tesz. Negyedórai szünet után az elnök újra meg­nyitja az ülést és őszinte sajnálkozásának ad kifejezést a botrányos jelenetek és a hivatalos iratok megsemmisítése felett és hogy a jegyzőt

Next