Népszava, 1907. január (35. évfolyam, 1–27. sz.)

1907-01-04 / 4. szám

8 NÉ­P­SZAVA 1907. január 1. — A nándorhegyi hőst Temesvárról táviratozzák az esti lapoknak. Veres Sándor karánsebesi csendőrörsvezető­ több alkalom­mal eldicsekedett azzal, hogy ő volt az, aki a nándorhegyi nagy munkászendülés alkalmá­val egyedül terített le hét embert. Tegnap dél­után ittas állapotban a járó­kelőket kivont karddal megtámadta. Egy munkásokból álló csoport kocsilö­ccsel támadott rá a csendőrre és agyba-főbe verték. A csendőr haldoklik. A vizsgálatot megindították." Ennyit mond a távirat. Ez is elég arra, hogy jellemezze azokat a kakastollas hősöket, akik a nándorhegyi munkásgyilkoló vérengzést elkövették. K­ap szemet a beteg helyett. Bécsből jelentik. Orvosi körökben óriási feltűnést kelt az a hír, hogy Zirni, bécsi szemorvosnak sikerült egészséges szemet a beteg helyibe átplántálni. Zirni, a bécsi orvosegyesület legutóbbi ülésén előadást tartott s elmondta, hogy egy szembajos embert kezelt, aki szemgyuladás következtében annyira elvesztette látóképességét­, hogy még az ujját sem tudta meglátni. Az orvos ugyanakkor egy fiút is ke­helt, kinek a félszemét atütét által el kellett távolí­tani. Zirin az egészséges szemből kivágott két darab szaruhártyát és ráillesztette a betegnek mind a két szemére. A beteg ember állapota javult, de a jobb szeméről el kellett távolítani a ráillesztett szaruhártyát, mert a szem megdagadt és nagy fájdalmat okozott a betegnek. A bal szeme egészen meggyógyult s beteg, akit Zirm az orvosok egyesületének bemutatott, oly jól lát vele, hogy még olvasni is tud. A pénzért. Déváról jelentik: Blezseny községben ma reggel meggyilkoltak és kira­bolták Rácz Brocmmné gazdag özvegyasszonyt­ .A rablók a ház ajtaját Markából kiemelték s ugy hatoltak be a házba, hol az öreg asszony fejét fejszével a felismerhetetlenségig összezúzták. Az öreg asszony meggyilkolása után a rablók a szek­rényeket és ládákat feltörték és minden értékes tárgyat magukkal vittek. A rokonok állítása­­szerint az özvegy mostanában kapott nagyobb összegű pénzt egy eladott erdőért. A gyanú kóbor cigányokra irányul, de az eddigi nyomo­zás eredménytelen. — Blosz nem volt ,,nagy" játék. Mi is meg­írtuk, hogy a Nemzeti Kaszinóban Szemere Miklós mestertől Cséry Lajos, az ifjú, 650.000 koronát nyert. A Kaszinó — mint megjövendöltük — ma a következő cáfolatot íratta ki az esti lapokba: -,Több lap részletes tudósítást közöl arról, hogy a Nemzeti Kaszinóban nagy kártyajátékok folynak s hogy Szemere Miklós 600.000 koronát vesztett. Ebből egy szó sem igaz. A Nemzeti Kaszinóban „nagy" játékok mostanság egyáltalán nem fordul­nak elő, Szemere Miklós pedig már hetek óta nincs is Budapesten." Egyebet nem tehet az ember, mint a legnagyobb készséggel tudomásul veszi, hogy Szemere Miklós úr nem vesztett, nem kártyázott a Nemzeti Ka­szinóban, mert hetek óta nincs Budapesten. A la­pok tehát vagy a személyekben vagy az időben té­vednek, ha mostanság csakugyan nem voltak "nagy" játékok a Kaszinóban. Ámbár az is kérdés, hogy a kaszinói uraknál hol kezdődik a „nagy" játék és egyáltalán ennek a sorába tartozik-e az a, potom 650.000 koronácska, aminek története a Szemere Miklós alakjához fűződött. De azt már csak nem cáfolja meg a Kaszinó, hogy a múlt hetekben ugyanez a Miklós mester, akit a fenti csekélyke összeg elvesztésével gya­núsítanak, Bécsben — talán éppen abban a klub­ban, ahol Potocki grófot megkoppasztotta — há­rom millió koronát veszített? — Családi dráma. Makóról jelentik : Néhány héttel ezelőtt Cseh Juliska nevű asszony öngyil­kosságot követett el. Az öngyilkosnő férje és szü­lei búskomorságba estek s férje ma apósa lakásán felakasztotta magát, de­ idejekorán észrevették és levágták. Az édesanyja öngyilkos­sági szándékból ereit felmetszette és súlyosan sebesülve a kórházba szállították. Életbenmara­dásához nincs remény. — A havazás. Úgy látszik, a nagy havazás országszerte megszűnt. A vonatok óriási késéssel­­közlekednek ugyan csaknem minden vonalon, de a forgalom most már úgyszólván mindenütt helyre van állítva. Ma már megtisztították a hótól a győr—jutási vasúti vonalat is; a közlekedés még csak Gombos és Erdőd között szünetel a tartós jégzajlás miatt. — Széngázmérgezés. Bajáról jelentik, hogy Arad­i Máxó gazdát és feleségét eszmé­letlen állapotban találták meg szobájukban. Eleinte öngyilkosságra gondoltak, de később megállapították, hogy a házaspár az éj folyamán a kályhában lévő parázsra még egy kis szenet tett és hogy a meleg ki ne húzódjék, a kályha csövét rongydarabokkal betömte. A széngáz elöntötte az egész szobát. A helyszínen meg­jelent mentők csak Arad­i halálát konstatál­hatták. Az asszonyban volt még egy kis élet, egész nap élesztgették, de még mindeddig nem tudták életre kelteni. A kutatásnál az egyik sarokban egy macska hullájára akadtak. Azt is a szén­gáz ölte meg. — Tüzek a fővárosban. Az éjszaka négy helyen volt tűz a fővárosban. A Szabolcs­ utca 123. szám alatt egy istálló gyuladt ki, de az V. és VI. kerületi tüzőrség még idejekorán el­fojtotta a lángokat. — Tűz volt a Martiriovich­tér 7. számú házban is, ahol Maybaum Lipót fűszerkereskedő istállója gyuladt ki. Az épület földig égett s egy ló is elpusztult a lángok közt. A kár kétezer korona. A tüzet a X. kerületi tüz­őrség oltotta el. —­ Doktor Károly dr. orvosnak a Kossuth Lajos­ utca 6. szám alatt levő és Schwartz Ignác tejkereskedőnek az István-ut 4. száma alatt levő lakásán szobatűz volt. Na­gyobb baj egyik helyen sem történt.­­ A grófok takarékoskodnak. Páriából táviratozzák. Mammes városban tegnapelőtt ház­kutatást tartottak gróf Hillard de Ch­enay család­nál és egy félreeső helyen újszülött csecsemő holt­testére bukkant a rendőrség. Kiderült, hogy az elpusztított gyermeket a grófné hozta világra; ez a házaspár ötödik gyermeke volt és érzékenyen nö­velte volna a kiadásaikat. A grófné teh­át megfojtotta a gyermeket és előbb a könyvtárba rejtette el, azután a félreeső helyre dobta a holttestet. A lakók je­lentették fel a grófi párt és­ a rendőrség letartóz­tatta őket. — Egy udvari énekesnő öngyilkossága. Bécsből jelentik : Klauser Amra volt udvari opera­énekesnőt ma reggel a Schottenbastel u. száma alatt levő­­ lakásán felakasztva találták. Az operaénekesítő az utolsó időben attól tartott, hogy meg fog vakulni s ezért követte el az ön­gyilkosságot. — Vonatösszeütközés. Debrecenből írják : A királyházai vasúti vonalon Som állomáson két tehervonat összeütközött. A mozdonyvezetők és fűtők leugráltak a vonatról. Hét kocsi össze­roncsolódott. — Megörült bánatában. Debrecenből je­lentik : Veress Sándor vasúti ellenőr gyógyítha­tatlan betegsége feletti bánatában megörült. -- Betörések. Tegnap ismét több helyen történt betörés a fővárosban. Igy özvegy Tausig Józsefnénak a Dohány­ utca 28. száma alatt levő lakásáról több értékpapírt és kilencven ko­rona készpénzt vittek el a betörők, Maloschik Istvánnénak Nagydiófa­ utca .'12. száma alatt levő lakásáról pedig egy csomó ékszert.­­ Tol­vajkulcsos lakásfosztók garázdálkodtak a Dob­utca 12. számú házában Klein Antal szobafestő­nél, a Kombach-utca 0. számú házában Löfler Miksa kávémérő lakásán, a Király-utca 51­. száma alatt Gutter Miksa lakásán és végül a Gólya-utca 34. száma alatt Kovács János haj­lékában, a­honnan ékszert és takarékpénztári könyvet vittek el. A betörőket keresi a rendőrség. — Rendőrségi hirek. A rendőrség letartóz­tatta Deutsch­ Jenő ügynököt, aki egy levéllel, amelyre Molnár Viktor államtitkár nevét hamisí­totta, könyöradományt gyűjtött. — A Hársfa­ utcában egy pálinkamérésben Tser Imre napszámos egy üveggel fejbevágta Römer József napszámost, aki hatalmas zúzott sebet szenvedett. A mentők bevitték a Rókus-kórházba. — T. Mari cseléd ma a Síu­nyadi-utca 33. számú házban zugkőoldatot ivott. A mentők a R­ókus-kórházba vitték az életunt leányt, aki szerelmi bánatában akarta magát el­emészteni. — A Grill Károly-féle könyvkereskedő­cég Veres Pálné­ utcai raktárából az utóbbi idő­ben egymásután tű­ntek el az er­lékesebb könyvek. A cég egyik alkalmazottja lesben állt és rájöt­tek, hogy a­ tolvajlást egy háziszolga követte el, aki több száz korona értékű jogi munkát adott el. A tolvaj szolgát a rendőrség letartóztatta.­­ Az óbudai dohánygyárban észrevették, hogy a raktáron lévő jobbfajta szivarka feltűnő módon fogy. A rendőrség kinyomozta, hogy a tolvaj egy dohánygyári munkás, aki esténkint becsukatta magát a raktárba, ott megtömte zsebeit szivarkával s reggel azután szabadon kihordotta zsákmányát. A szivarkára volt állandó vevője. Két főpincér vállalkozott a lopott szivarkák megvételére. A rendőrség a munkást, aki beismerte, hogy mintegy ezerkétszáz korona értékű szivarkát ellopott, letartóz­tatta. A két főpincér ellen orgazdaság miatt meg­indult az eljárás. — Pollák Jakab 3 éves kis­k­ucska szüleinek Király­ utca 11. szám alatti laká­sán gyufával játszott, miközben ruhája meggyulladt s ő maga veszélyesen összeégett. — Bleskai János napszámost a Közúti Villamos­ Társaság egyik ko­csija a Váci­ út 50. számú ház előtt elgázolta. A Rókus-kórházba vitték. Köztársaság és szociáldemo­krácia Franciaországban. Irta Kari Kautsky. (Folytatás.) 3. Az első köztársaság Franciaországban. Amsterdami beszédeinek egyikében és legutóbb a „Humanité" egy hosszú cikksorozatában azt fej­tegette Jaurés, hogy a francia forradalomban rejlik a francia proletártaktika sajátságos voltának az oka. Ennek a taktikának homlokegyenest ellen­tétben kell állania azzal, amelyet Marx és Lassalio kezdeményeztek, mert Németország, sajnos, soha­­­sem látott igazi forradalmat. Mindebből pusztán annyi igaz, hogy Jaurés taktikája valóban az ellen­téte nemcsak a guesdisták, hanem a marxisták, lassalleisták s általában a német taktikának, míg a guesdeisták és a németek taktikája egyféle gondolatmenetből fakad. De ezt csak mellékesen említettem. Itt csak Jaurésnak az a tétele fontos, hogy a forradalom a francia proletariátusnak más taktikát tett köteles­ségévé, mint a németnek. Hála a forradalomnak — mondja Jaurés — a proletariátus a köztársa­ságban eleve nagy történelmi szerepet játszott, „amennyiben eleinte támogatta, azután magával ragadta a forradalmi burzsoáziát". (A ,Humanité" szeptember 14. számában.) Ennek az állításnak is van valami magja. Két­ségtelen, hogy a forradalom segélyével —— amely azonban megint a különleges­ gazdasági fejlődés és az osztályellentétek nagyfokú kiélesedésének a következménye volt — a proletariátus Francia­országban előbb tett szert nagy politikai fontos­ságra, min­t Európa bármelyik más országában. de ennek oka csak részben rejlett abban, hogy a proletariátus „eleinte támogatta, azután magával ragadta a forradalmi burzsoáziát", hanem leg­nagyobbrészt abban, hogy ellentétbe jutott a bur­zsoáziánál, s legyőzte azt. A feudális monarchia a tizennyolcadik század végén olyan helyzetbe sodorta Franciaországot, mint amilyenben a mai Oroszország vergődik. Vereségek érték odakünn, korrupció, gazdasági tönk emésztette belülről; az egész kormányzati rendszer gyökeres kiirtása élet vagy halál kérdése lett az egész nemzetre nézve és minden osztálynak ez volt az érdeke, amely nem vett közvetlenül részt az állam igazgatásában.­­de ez a kiirtás már akkor lehetetlen lett volna az alsóbb néposztályok, a kispolgárok, a parasztok, a proletárok beavatko­zása nélkül. Ezek fegyvert ragadtak, megostromol­ták a Bastillet, fölgyújtották a nemesek kastélyait, megszüntették a nemesi terheket, megkezdték községeik önkormányzatát. Az alkotmányozó nemzetgyűlés csak megerősí­tette azt, amit a nép már végrehajtott. Az 1781. december 14. törvénnyel elismerték a községek teljes önkormányzatát, nem állt felettük kormány­hivatalnok. Még saját fegyveres hatalomra is szert tett a község a fegyveres polgárokban, a nemzet­őrségben, amely maga választotta tisztjeit. A de­cember 22. törvény megalkotta a kerületek ön­kormányzatát. 1790 május 5-én lépett életbe a törvény, amely a bírák választását a népre bízta és végül július 12-én törvénybe iktatták, hogy minden falu maga válassza papját és minden ke­rület maga válassza püspökét. Az alkotmánynak ezt az átalakulását nyomon kisérte az adórendszer átalakulása. Az uralkodó osztály mindig ért hozzá, hogy a tőle kizsákmá­nyolt s az őt támogató állam terheit a kizsákmá­nyolt s elnyomott osztályok nyakába sózza. Az adórendszerből tehát mindig rá lehet ismerni az állam szociális jellegére. A nagy forradalom természetesen véget vetett a kiváltságos osztályok adómentességének, de véget vetett egyúttal a közvetett adóknak, a só- és italadóinak, a dohánymonopóliumnak, a belső vá­moknak , a községi vámoknak is. A birodalmi vámokon s az egyházi javakkal hatalmasan meg­szaporodott állami és községi birtokokon kívüll, az állam jövedelmeit a tiszta jövedelemre kivetett egyetlen egyenes adó szolgáltatta volna. A tiszta jöve­delem az akkor uralkodó fiziokrata tanok szerint ki­zárólag a földjáradék volt. Így a nép az osztály­uralom hatalmi eszközeit, közigazgatást, jogszolg

Next