Népszava, 1907. január (35. évfolyam, 1–27. sz.)

1907-01-05 / 5. szám

1907. január 2. NÉPSZAVA 8 esele" ünnepséggel t­ele nem tudnak élni. A ka­rcsony jó alkalom, felruházzák tehát a szegény gyermekket a télire! Igen jó, de van egy bökkenő is! Vájjon azok Z eretikek, akiknek nincs 30 koronájuk szövet­ezeti öszvényre és esetleg a zsidónál is me­rszenik vásárolni. Szamkó Alajos tanító­­posztoskodásai ellenére, azok is melegedje­nek a méltósága nemes szivének jótékony suga­­inál­! A világért sem ! Kihirdették tehát, hogy jak azok részesedhetnek karácsonyi ajándékban is vlószínüleg a menyei üdvösségben is­, akik tgaább egy részvényt vásárolnak 30 koronáért. Ez tehát a nemes cselekedet másik oldala! Azok a jobbmódú emberek, akiknek van 30 koro­nájuk értéktelen szövetkezeti részvényekre, kap­uk gyermekeik részére meleg ruhát; ellenben jok a földhözragadt szegények, akinek rongy 80 ironájuk sincs, menjenek a pokolba, vagy a­z­idóhoz. Mert hát tudvalevőleg ezek részére a fgváltó sem támadott fel! Igy terjesztik a szeretet tizezerholdas apostolai agasztos elveiket — 30 koronákért. Leborulok a szeretet ily magasztos megnyilat­laása előtt és én is mindennapi imámba fogla­lo­m kegyes úrnő személyiségét, ha ugyan meg­hígattatom, mert hát nekem — nincs szövetke­zi részvényem. Verebélyi. — Ételt az iskolásgyerekeknek!­s angol községek legtöbbjében, főként a munkásság követelésére, már behozták a jegényebb iskolásgyermekek ingyen táplálását. Az uj angol iskolaügyi törvény az­gész országban kötelezővé etette azt. A kntinensen — Franciaországot és Svájcot ívéve — még csak közeledés sem történt ; szociáldemokráciának ezen programc­­ontja felé. Pedig szükség volna rá. Nálunk talán még jobban, mint má­sutt. Tegnap például a fővárosban a Podmaniczky­ utcában játszódott le az a borzalmas jelenet, hogy az éhségtől össze­esett Schudereczky Antal ,9 éves tanuló. Be­vitték a Rókus-kórházba, ahol azt mondta, hogy szülei nagy nyomorban élnek s ő már két nap óta nem evett. — Kell-e ennél jobb bizonyíték a mai „jótékony" és „keresztény" társadalom tarthatatlansága mel­lett, mint az a rettenetes tény, hogy a magántulajdon a gyermeket éhhalállal bün­teti apjának azon bűnéért, hogy — nyo­morog ? ! — „Helyesen cselekedtem . . Balogh Zoltán harmadéves gépészmérnök ma éjjel a Krisztina­ körút 61. számú lakásán megmérgezte ma­ját és meghalt. Tegnap este még igen jókedvűen beszélgetett a bátyjával, Balogh Jánossal, majd leveleket irt s azután a bátyjával együtt lefeküdt. Teáját az ágya mellé készítette és bátyja hal­lotta, amint a sötétben megitta. Néhány percig csönd volt s azután Balogh Zoltán hörögni kezdett. Bátyja lámpát gyújtott és akkor látta, hogy öccse halott halványan fekszik ágyában. Azonnal orvost hivott, aki azonban már későn érkezett. Azt nem tudták megállapítani, hogy milyen méreggel ölte meg magát Az öngyilkos anyjának írt levelében mindössze ezt az egy mondatot írta: — Ne kutassátok az okot, most is, mint máskor is, helyesen cselekedtem. Holttestét az orvostani intézetbe vitték. — Harc a szabadságért. Csernovicból je­lentik, hogy egy határszéli erdőben borzalmas harc folyt le mintegy 150 paraszt és három idegen között, akiket Bockonc orosz község elöljárósága a határra akart toloncolni. Az il­letőket négy községi szolga kisérte az ország­úton. Mikor már messze jártak Bockonctól, re­volvert rántottak elő és többször a levegőbe lőttek. A községi rendőrök erre szétfutottak, a három ember pedig a közeli erdőbe menekült. A lövések zajára mintegy 150 paraszt kö­rülvette az erdőt. Az idegenek hét parasz­tot agyonlőttek, többet pedig súlyosan megsebesítettek. Kettő közülök szintén megsérült. Amikor a harmadik ezt észrevette és meggyőző­dött arról, hogy nincs menekülés, hirtelen átvágta társainak a nyakát, azután arcukat a felismer­hetetlenségig összeszabdalta. Majd egy csomó iratot darabokra tépett és abban a pillanatban, amikor meg akarták ragadni, főbelőtte magát. Az összetépett papírokból Besszarábia térképét állították össze, azonkívü­l egy jegyzéket, ame­lyen Besszarábia földbirtokosai és gazdag em­berei voltak feltüntetve.­­ A közegészségügy nevében, Drezdá­ból jelentik: Drezda városa a közoktatásügy terén nevezetes lépést tett. A város tanácsa el­határozta, hogy februárban vagy márciusban a gimnáziumok és reáliskolák legfelsőbb osztályai­nak tanulói számára nemi problémákról elő­adásokat tartat legelsőrendű­ orvosokkal. A tanulók csak szüleik engedelmével vehetnek részt ezeken az előadásokon és a városi ta­nács kijelentette, hogy legjobban szeetné, ha a tanulók szülei is megjelennének az előadásokon. — Nálunk még nem is oly rég tanügyi szaklap nevezte nőstény disznónak azo­kat a nőket, akik az erkölcs és a közegészség­ügy első követeléseként propagálták az ifjúság nemi fölvilágosítását. — Megakadályozott életmentés. Parisból írják: Izgalmas jelenet történt újév napján Páris alatt a Szajna jegén. Egy Brissac Jean nevű­ em­ber a tilalom ellenére át akart menni a feleségé­vel a jegen, a középen azonban baj történt: az asszony gyönge jégre lépett és elmerült. Az ura szét­nézett, amikor látta, hogy csak egy ember van a közelben, kiabálni kezdett segítségért. A kiabá­lásra odajött Noire­ Henri orvosnövendék, aki a közelben korcsolyázott. Odament a lékhez és ki akarta segíteni az elmerült és kétség­beesetten kiabáló nőt, a férfi azonban nem akarta ezt engedni. Elkeseredett dulakodás tá­madt a két ember között s bárhogy igyekezett az orvosnövendék megszabadulni ellenfelétől és az asszonynak segíteni, nem tudott úrrá lenni a hely­zeten. Az asszony közben megdermedt a hidegtől és meg is fulladt. Noiret most már éppen nem akarta elereszteni Brissacot és addig kiabált, míg mások is odajöttek. Brissacot bevitték Párisba és átadták a rendőrségnek, amely vizsgálatot indított a különös ügyben s a gyilkos férjet mindjárt le is tartóztatta. Brissac déligyümölcskereskedő, jómódú ember, de a feleségét folyton üldözte, mert fél­tékeny volt rá. — Agyonlőtt csábító. Párisból jelentik, hogy a törvényszék fölmentett egy Musch Albert nevű esseni huszonhatéves műhelyvezetőt, aki párisi munkáltatójának, Dem­melnek a fiát agyon­lőtte. A zsűri enyhítő körülménynek vette, hogy Musch azért háborodott fel, mert a fiatal Deni­mel azzal dicsekedett, hogy elcsábította Musch szeretőjét.­­ A Lindholmen katasztrófája­ Ck­ersund­ból (Norvégia) jelenti egy távirat, hogy a Lind­holmen gőzösön kitört tűz alkalmával a leg­újabb értesítések szerint hat ember életét vesz­tette. Egy másik jelentés szerint a­­ halottak száma kilenc. — Öngyilkos gyógyszerész. Bécsből je­lentik, hogy Trakóczy Ottó dr., a Landstrassei Oroszlán­ gyógyszertár hatvankétéves tulajdonosa, ma délben sztrichninnel megmérgezte magát. Öngyilkosságának oka búskomorság. — Öngyilkos haldokló. Egy haladó, beteg ember, akinek alig egy-két órája volt már hátra az életből, hirtelen elhatározással megrövidítette szenvedéseit. Az öngyilkos Pichler Károly hatvan­két éves nyugalmazott államvasúti ellenőr. Tegnap féloldali szélütés érte, amely annyira komoly volt, hogy háziorvosa, Korányi Frigyes dr. szerint egy­két óránál tovább már nem élhetett volna. A beteg éjjel, egy őrizetlen pillanatban, leszállt az ágyáról, kiment a folyosóra és a második emeletről az udvarra vetette magát. Rögtön meghalt. Holttestét a törvény­széki orvostani intézetbe vitték.­­ Az aradi pincérsztrájk. Aradról jelenti tudósítónk. Az utóbbi hetek alatt az aradi helyi lapok, a pincérek mozgalmával kapcsolatosan a legképtelenebb híreket kolportálták. A legnagyobb határozottsággal állították, hogy a kávéházakat össze akarta törni a szervezett munkásság és hogy a munkásság általános­ sztrájkba fog lépni, s érthető, hogy ezek a híresztelések a munkásságot fokról­fokra izgatták. Szerdán este a pártvezetőség, hogy a Klopfstein elvtárs ellen intézett merényletről elhíresztelt hazugságokat megcáfolja, a műhelyek bizalmi férfiait összehívta s a merénylet részleteit, úgy, amint azt a Népszava köz­ölte, tudomásukra hozta. Minthogy azonban a pártvezetőség tudomást szerzett arról, hogy a kávéházi főnökök agent provo­katőrökkel izgatják a kizárt pincéreket, elhatározta, hogy az összmunkásságot csütörtök estéjére össze­hívja, ami meg is történt. A pártvezetőségnek a várból — ahol a katona­ság van elhelyezve — hírül hozták, hogy a ható­ság hat század katonaságot m­zgosított és az összes rendőrséget készenlétbe helyezte. Este 6 óra után több mint 2000 ember tolongott a munkás­otthon helyiségében. Az értekezletet Albert Dániel elvtársunk nyitotta meg s elsőnek Kapner Ármin elvtársunk szólalt fel. Be­szédjében határozottan kiemelte, hogy a pártveze­tőség a helyi lapok hazug híreszteléseivel szem­ben, melyek szerint a szervezett munkásság rom­bolni akar, arra az álláspontra helyezkedett, hogy semmiféle körülmények között sem engedi meg, hogy a szervezett munkásság provokáltatni engedje magát. Utána Klopfstein elvtárs beszélt és higgadtságra, nyugodtságra szólította fel a jelenlevőket, egyben kijelentette, hogy ha a hatóság és a kávéházi főnö­kök barátk­ozása meg nem szű­nik és a hatóság részéről történt tendenciózus kijelentések meg nem szűnnek, ak­kor a következményekért a párt a felelősséget nem vállalhatja. Strengár Demján Száva beszélt még hasonló értelemben. Ezután Albert Dániel elnök figyelmez­teti a jelenlevőket, hogy a párt becsülete megköve­teli, hogy minden erőszakos­ fellépéstől tartózkodjunk és csendes szétoszlásra hívta fel a jelenlevőket. A csendesen hazafelé tartó munkásságot a rendőrség megtámadta és puskatussal ütötte-verte. Védtelen asszonyokat is öreg embereket a legállatiasabb módon ütlegelték Hat embert letartóztattak. A rendőrség ezen vérlázító gazsága sem volt képes a hazafelé tartó szervezett munkásságot provokálni. Minden jel arra mutat, hogy felsőbb parancsra cse­lekszik a hatóság. A pártvezetőség mindent elkövet, hogy a munkásság békés hangulatát helyreállítsa.­­ Mikor a sikkasztót meglopják, B. Jenő, 19 éves irodai alkalmazott, a múlt hónap­ban Erzsébetfalván Scheimann Ármin lisztnagy­kereskedőnél volt alkalmazásban. A gazdája Bo­donyit 898 koronával a postára küldte. Bodonyi a pénzt elsikkasztotta és megszökött. Egyenesen Hamburgba ment, ahol hajóra akart szállni, hogy Amerikába vitorlázzék. Hamburgban azon­ban ellopták a pénzét. A póruljárt sikkasztó erre visszautazott Budapestre, ahol önként je­lentkezett tegnap a rendőrségen. — Igazságszolgáltatás Spanyolország­ban. Madridból írják: A madridi Kristály-palota, az úgynevezett Fronton Central, amely a spanyol főváros központjában, a Plaza del Carmenen van, már évek óta per tárgya a ház tulajdonosa és alapítója, sennor Berriatua és temérdek hitelezője között. Néhány hónap előtt a negyed békebírája sennor Berriatua hitelezőinek kezdeményezésére végrehaj­tót rendelt ki a palotába, hogy a Fronton Central­ban berendezett orfeum és tánchelyiség jöve­delmeit a hitelezők javára lefoglalja. Berb­atua szintén bíróhoz fordult és ez a bíró viszont úgy rendelkezett, hogy a végrehajtó vonuljon el s a jövedelmek a tulajdonost illessék. Egy ideig fegyverszünet volt. A hitelezők azonban nem nyugodtak, hanem ravasz hadicselt eszeltek ki. Elhatározták, hogy megostromolják a házat és birtokba veszik. Viszont az ellenfél is értesült a csőről és nagy előkészületeket tett az ellenség visszaszorítására. December 27-ére volt kitűzve az ostrom napja. A védelmet is biró vezette, a támadást is. Az egyik birónak tizenhét rendőr és negyvenhárom állás­nélküli pincér állt rendelkezésére. Az ostromló biró hadserege harminc fegyveres rendőrből állt. A Fronton-beliek persze nem nyitottak ajtót, az ostromlók pedig nem vonultak el. A házat óriási tömeg állta körül. Már délutáni két óra volt és addig az idő a legszebb szitkozódások és átkok között telt el. Az ostromlottak papírlapokat szór­tak a tömeg közé és élelmet kértek. Az ostromlók viszont elfogták a kosarakat. Ekkor a pincérek merészet gondoltak. Feltörték a házban levő kantint és kifosztották. Sennor Bolanos, a kantin tulajdo­nosa kétségbeesetten kiáltozott az ablakban se­gítségért.

Next