Népszava, 1907. január (35. évfolyam, 1–27. sz.)

1907-01-01 / 1. szám

1907. január 2. Az itt részletezett kimutatás mutatja, hogy milyen volt a kizárás természete és hogy a se­gélyezettek száma miként hullámzott. Most pedig bátran kérdezheti valaki, hogy miféle alapokból merítették a pénzt. Ennek igazolására kimutat­hatjuk a pénz forrását, oly formán, hogy elő­ször a pénz eredetét és ezután a kiadások vég-Összegét mutatjuk ki. Kiadás: Segélyre 140.200-— kor. Utisegélyre 4.075-56 „ Rendkivüli segélyre 600-34 „ Fehérmunkásoknak 321-19 * Nyomtatványokra ISO­— „ Kezelési költségekre 634-86 „ Zenére 462-— „ összesen 146.573-95 kor. Az itt felsorolt számadatokból az tűnik ki, hogy ezek a munkások az értelmiségnek, a szer­vezettségnek és összetartásnak annyira birtoká­ban vannak, hogy ezek már le sem tiporhatók. Hogy mi lesz a tél folyamán, ma még eldön­teni nem lehet. Pedig most is dili a harc a két fél között, anélkül, hogy hivatalosan szemben állanának egymással. A mester egyáltalán nem tud most kalkulálni, mert még bizonytalanabb a vállalat, mint a kizárás előtt. Meg fogja-e egy­mást közelíteni ez a két nyakas fél, nem lehet tudni, bár az utóbbi napokban a kizárt ácsok bizottsága tárgyalást kért az ácsmesterektől és onnan azt a választ kapták, ha a kömives se­gédek „is" megkérik az építőmestereket tárgya­lásra, akkor velük is tárgyalni fognak, addig azonban nem! A kömivesek pedig azon az állásponton van­nak, hogy ők nem csinálták a kizárást és ők nem is oldják azt fel. A mesterek erkölcsi kö­telessége a tárgyalást megindítani és a segédek nem is zárkóznak el tisztességes békekötés elől. Bár félő, hogy minden békére való kísérlet meg fog hiúsulni a mestereknek munkáltatókra és munkátlanokra tagozódása miatt, ami már a múltban is nagy szerepet játszott a béke meg­kötése körül. A segédek magatartása máris olyan változat­lan, mint volt a kizárás első hetében. Ha valaki köztük jár és tanulmányozza felfogásukat­­és véleményüket, a csodálkozás vesz rajta erőt. Ők egyszerűen, lakonikus nyugalommal formulázzák meg véleményüket és pedig azt mondják: Minél tovább húzzák a mesterek a béke megkötését, annál drágább lesz nekik a béke, mert a hadi­költség mindig több és több, ezt pedig a mes­tereknek meg kell fizetni. Itt bukásról szó sem lehet, mert bármi következzék is be, a diszvakclók megcsinálják a tavasszal a béke alapját, mert ezeket semmiféle módszerrel pótolni nem lehet és a szervezetnek ezek képezik a legerősebb támaszát. A díszvakolat pedig a mai építkezési folyamat legsürgősebb kelléke. Itt fogják a mesterek meg­fizetni a szervezet elköltött pénzét. A béke létrejövetelének másik biztosítéka pe­dig a tavasszal meginduló nagy telepépítkezések is és az állami építkezések, amelyeknek építői már­is tárgyalásokat folytatnak a szervezettel munkáik nyugalmas menetének bizto­sítására. Így néz ki annak a nagy küzdelemnek a képe, amit a mesterek hatalmi gőgjü­k tuda­tában oktalanul felidéztek. Ki fogja a végső csapást mérni sikerrel az ellenfelére, azt még a leesett nagy hó miatt tudni nem leh­et. A mun­kások azonban tudják, hogy minden hét, ami őket a tavaszhoz közelebb viszi, csak az ő győzelmük közeledését jelenti. A mesterek pedig azt a tandíjat fizetik meg, amelyért előbb is tanulhattak volna. „ai" — „os"! SZAKMOZGALOM. Hajsza a szervezetek ellen. Arad, december 29. Aradról kaptuk a következő értesítést: Az aradi pincérek szervezkedését a „főnök urak" ipartársulata minden áron meg akarja akasz­tani. Igénybe veszi a hatóságot, mely készség­gel áll is rendelkezésére. A szociáldemokrata alapon szervezett pincérmunkásság mindent el­követett, hogy a főnökökkel közösen oldják meg azokat az égető kérdéseket, miket a fejlődés dobott felszínre. De mind hiába. A főnök urak elzárkóztak a felvilágosítás lehetősége elöl s kimondták, hogy szervezett munkással szóba nem állnak és ha záros határidőn belül a pin­cérek ki nem lépnek a szervezetből, akkor az üzletekből kidobják őket. A pincérek szervezke­dése kezdetén a hatóság a legpiszkosabb módon keresett alkalmat arra nézve, hogy a pincérek szervezkedését lehetetlenné tegye. Többek között Klopfstein elvtársunk ellen pert indítottak, enge­dély nélküli gyűjtés miatt, mert a pincérek­től pártadót felvett. Majd meg, amikor látta a hatóság, hogy ezzel eredményt el nem ér, akkor Zubor Andor, egy a hülyeséghez közel álló rendőrtisztviselő, meg akarta akadályozni a pincéregyesületben a telefon használatát. De ez sem vezetett eredményre. A szervezet tovább végezte munkáját. 800 korona segélyt fizetett ki a munkanélküli pincéreknek s ezzel sok családapát mentett meg a végső kétségbe­eséstől. A hatóság most már Klopfstein elvtár­sunk előéletét kutatta s mindenáron ki akarta utasítani Aradról. De ez sem sikerült. Majd meg ismét Zubor Andor adta szavát, hogy 48 óra alatt az összes munkanélküli pincéreket Arad­ról eltoloncoltatja. És csodálatos, a szervezett pincérek még ettől sem riadtak vissza. Mindent megpróbáltak már, csak a legutolsó eszköz volt még kezükben Az aradi pincérek segélyző- és elhelyező-egyletének feloszlatása. A főnök urak egyenként váltatják le a szervezett pincéreket s vidékről hozott szervezetlen pincéreket állítanak helyettük. A hatóság­ pedig a mai napon megjelent az egyesület helyiségében és további intézkedésig felfüggesztette! Érdekes lesz bepillantanunk a „kávéházi és éttermi" főnökök és hatóság között fenálló barátságos viszonyba. Nagy Lajos, a Központi kávéház tulajdonosát, többszöri feljelen­tés után a szállodájában folytatott erkölcstelen üzelmek miatt 300 korona pénzbüntetésre ítélte a hatóság. Precedens van rá, hogy hasonló üzelmek miatt egy más kávést a hatóság eltiltott a kávéháztartás jogától és több száz koronára és elzárásra ítélték. Nagy Lajos azonban a kártya mellett szerzett vagyo­nával és tekintélyével, még ma is a törvény ál­tal tiltott hazárdjáték-tanyát tart fenn. A ható­ság a „főnökök" egyenes megrendelésére cselek­szik. Az ok, amelyet a hatóság fölhozott az egyesület felfüggesztésére az, hogy az egyesület egy 500 koronás könyvtárat akar berendezni, hogy tagjait taníthassa, nevelhesse. Berzeviczy minisztersége alatt az egyesület engedélyt kapott egy pincér-iskola felállítására és tagjai­nak kulturális művelésére, s dacára ezeknek, a helyi hatóság a könyvtár beszerzését feloszlatás terhe mellett betiltotta. A küzdelmet a szerve­zett munkásság magáévá tette s a harcból csak a szervezett pincérek kerülhetnek ki győztesen,­ságot is. Worlicska és Döbrösi megnyugodtak a vizsgálóbíró határozatában. (1) Akinek nem kegyelmezett meg Po­lónyi. Ez év február 18-án iktatták be Pest­vármegyének főispánját, gróf Laszberg Rezsőt. Nemcsak benn a vármegyeház épületében volt izgatott a hangulat, de künn az utcán is, ugy, hogy csakhamar nagyobbszabású tüntetést ren­dezett az utcai publikum. Mintegy 900 főnyi tömeg nagy zajjal, füttyel vonult a Nem­zeti Kaszinó felé. A tömegből Balla Ist­ván gyári munkás zsebébe rakott kö­vekkel egymásután dobálta be a Kossuth Lajos­ utcai üzletek kirakat­tábláit. A budapesti büntető törvényszék ma vonta Ballát felelősségre magánosok elleni erőszak bűntettéért. A tárgya­láson a tettenért vádlott azzal mentegette tettét, hogy ő senkinek nem okozott kárt, mert üveg­táblát és ívlámpát nem tört össze. A bíróság Balla Istvánt magánosok elleni erőszak vét­ségéért egyhavi fogházra ítélte. Az ítélet jog­erős, mert Balla nem koalíciós képviselő­­ nél, nem hazudnak, pedig oly beszédesek, hogy aki a számok nyelvén beszélni tud, az meg­ismeri a kőmívesek kizárásának jövendő sorsát. Most pedig én szépen félrehúzódom és átadom a szót a számoknak: Segélykimu­tatás hetenkint: 1. hét 1014 ember á 10 =3 10.140 K 2. „ 1464 » á „ = 14.640 K 3. „ 139­5 s á K = 13.960 K 4. , 1100 i) á » c=a 11.000 K 5. „ 1013 V á * 10.130 K 6. » 966 f) a » = 9.660 K 7. » SS9 51 a „ =5 8.890 K 6. „ 914 á a = 9.140 K 6. „ 989 » á „ = 9.890 K 10. „ 1013 0 á „ = 10.130 K 11. „ 1086 19 á „ —I 10.860 K 12. „ 1071 » á­r = 10.710 K 13. „ Illő á „ I 11.150 K 13 esetben 14.030 embernek á 10 K 140.300 K • Pénzforrás. Mestereket ződitő alapból idáig . 111.316-30 kor. Vidéki és fővárosi szervezetektől 20.960-52 „ Dolgozó budapesti kőmivesektől. 14.105-29 . Vegyesből 191­84 . Összesen : 146.578-95 kor. NÉPSZAVA . Építőiparosok Országos Szövetsége. Az Építőiparosok Országos Szövetsége előkészítő bizottsága meghívására a budapesti építőipar­ágak képviselői közül az­ építő-, ács-, kőfaragó-, asztalos-, lakatos-, vízvezetékszerelő-, bádogos-, villanyszerelő-, szobafestő- és mázolómesterek, aszfaltgyárosok és cementesek elhatározták, hogy csatlakoznak az alakítandó szövetséghez s azt anyagilag is támog­atnni fogják. Az előkészítő bizottság a Német­ utca 22. szám alatt (az építő­ipartestület helyisége) működik. TÖRVÉNYSZÉK. (§) Háromszázezer koronás csalás. A Belvárosi Takarékpénztár kárára elkövetett 300.000 koronás csalás tetteseit, T­orlicska Fe­rencet és Döbrösi Jenőt ma délelőtt hallgatta ki a budapesti büntetőtörvényszék vizsgálóbírája. Mind a két letartóztatott beismerő vallomást tett ezúttal is. A vizsgálóbíró az ügyészség in­dítványára mindkettő ellen elrendelte csalás bűntette címén a vizsgálatot és a vizsgálati jog­ TŐKE ÉS MUNKA. A szakszervezeti választmány határozata értelmében minden szervezett munkás köteles a kizárt kőmives- és ácsaun­kások részére hetenként 20 fillér külön-j­árulékot fizetni. Vidéki kőmivesek mindaddig ne jöjjenek a fővárosba, míg az itteni kizárás ügyét rendbe nem hozzák. A budapesti építőmunkások kizárásában változás nem állott be. A budapesti ácsmunkások kizárása vál­tozatlanul fennáll. A budapesti fehérneműltisztítók kizárása változatlanul tart. A Hungária fényképészeti társaság — mint a szervező­bizottság írja, továbbra is bojkott alatt áll. Ez a gőgös kapitalista, bár vagyonát a munkás­ság filléreiből harácsolja össze, a munkásságot semmibe sem veszi, sőt Wertheim-szekrényében bizva, még a hatóságoktól sem fél. Midőn buda­pesti vállalatát megnyitotta, ki­hágási pöre volt és bár a feljelentők "mindent el­követtek, hogy a kihágás megtoroltassék, a vál­lalat mégis ép bőrrel menekült meg, amit a pén­zes vállalkozó egyik társa úgy magyarázott meg, hogy „Magyarországon pénzért mindent el lehet intézni". Most feljelentették, hogy egyik munkáját a be­tegsegélyzőbe nem jelentette be. A vállalat csak a feljelentés után jelentette be a betegsegélyzőbe. Kíváncsian várjuk az illetékes hatóságok intéz­kedését, mert talán még­sem lehet a törvényt semmibe sem venni, csak azért, mert munkásról van szó és csak azért, mert az illető a kapi­talista. Most kijelentette, hogy nincs magyar munkásra szüksége, hozat külföldről. A külföldi munkásság­nál azonban, hála a nemzetközi szervezetnek, hajó­törést fog szenvedni és ha mégis akadna áruló, azzal szemben a munkásság tudni fogja a köteles­ségét. A bojkott tulajdonképpeni okai Bosák Ferenc és Iluszek Teréz, azonkívül még Bernstein és Knöpfler nevű munkások dolgoznak mint sztrájk­törők Ezekre a szervező­bizottság felhívja a fény­képészek figyelmét. A szegedi nyomdászok bérmozgalma — mint bennünket értesítenek — a Traub B. és Társai cégnél változatlanul tart. Akadt két bódé, amely elvállalta a bojkottált munkák el­végzését. Ezek közül az egyik Csödlik Hermann, a másik Leopold Ignácné. Ez utóbbinál megje­lent egyik elvtársunk a szervezőbizottság meg­bízásából, akit ifj. Leopold „úr" sógorának és egy szervezetlen, mindenre kész péksegédnek a segítségével durva fogadtatásban részesítettek. Talán tettleg is bántalmazták volna, ám elvtár­sunk határozott, erélyes föllépésére meghunyász­kodtak. E két lebuj­t a szervezőbizottság a sze­gedi munkások figyelmébe ajánlja. A szegedi famunkások bérharca a Len­gyel-féle bútorgyárban változatlanul fennáll. A kiskunfélegyházai asztalosmunkások kizárás előtt állanak. MULATSÁGOK. A mezőcsáti földmunkás csoport 1907. évi január hó 1-én, Grilek Ignác termében táncvigal­mat rendez. Kezdete este 6 órakor. A szegedi kereskedelmi alkalmazottak vigalmi bizottsága 1907 január hó 5-én a Kass-vigadó Lloyd összes termeiben zártkörű tánc­estélyt rendez. Személyjegy este a pénztárnál 1 K 60 fill. Családjegy 4 K. Kezdete este 8 és fél órakor. A nagykárolyi épitőmunkás-csoport 1907 január 20-án mulatságot rendez.

Next