Népszava, 1907. február (35. évfolyam, 28–51. sz.)

1907-02-01 / 28. szám

1O s azó­ta Ausztriában, ahol jóval később kezdtek hozzá az általános választói jogról szóló­­törvény megalkotásához, már ki is végezték az utolsó osztályparlamentet. Ma­gyarországon, úgy látszik, addig akarnának tanulmányoztatni a minisztérium büróiban, amíg a politika színteréről leszorul az ál­talános választójog gondolata. Ezt azonban rosszul eszelte ki a kabinet. Miután a pénzügyi kérdésekről szavalt el néhány szakszerűség mázával bevont mondatot, befejezte hosszadalmas beszédét. Ezzel az ülés véget ért. A képviselőház ülése. Juriga S­ándor nem szavazza meg az appro­m­iációt, mert azt tartja, hogy az állami jövedel­mek nem igazságos forrásból fakadnak, az inteli­gens osztály nem fizet annyi adót, mint a nép. Egy hivatalnok, akinek két-háromezer korona fizetése van, csak kétszázalékos adót fizet, a szegény gazdaember vagy kiskereskedő pedig, akinek ha­sonló a jövedelme, tíz százalék adót is fizet. A régi kutyabőrös nemesség helyét a diplomás intelli­gencia foglalta el. A fogyasztói adót se az­ok­ em­berei,­­izelik, hanem a nép. Ez az oka a kivándorlás­nak, legalább is háromszor annyi ember vándorol ki mint amennyi útlevelet kiadnak. Maholnap nem lesz itt ember, aki katonáskodjék, aki a föl­dőt túrja, aki adót fizessen. Nagyon dicséri Mózesnek azt a törvényét, amelyben elrendelte, hogy a birtokviszonyokat minden évben revideálni kell. Erre szükség volna nálunk is, mert habár megkövetelik a modern kultúrviszonyok a magán­tulajdon létezését, nem lehet figyelmen kívü­l hagyni, hogy a föld birtokolása nem abszolút, ha­nem csak a relatív jog, amely korlátozható. Meg kellene állapítani a földbirtok-maximumot, hogy minél több ember juthasson földhöz s minél keve­sebb legyen a proletár. Az igazságügyminiszterntl, azt a nyilatkozatát, hogy nem űzik az esküdtszékekben, márványkőbe kellene vésni; a szóló ezt már régen nagyon jól tudja; a bíróságoktól csak osztályitélke­zést és nemzetiségi politikai ítélkezést várhatunk. Az elnök figyelmezteti a szónokot, hogy a bíró­párokat így megrágalmazni nem szabad s ha ezt a témát folytatja, akkor megvonja tőle a szót. Juriga Nándor azt ajánlja, hogy ha már ma­gyar a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a posta és a vasút nyelve, legalább alkalmazzanak minden faluban hites tolmácsot, aki a hivatalos iratokat a magával nem értőknek megmagyarázza. A nem­zetis­égeknek nincsen szükségük izgatókra; tiz­en­riga nem ébreszthette volna ugy­an­ a tót népet, mint az az ítélet, melyet a biróság­­ ellene alkalmazott. Az elnök megvonja Iztrigától a szót. Következik Vajda Sándor felszólalása. Vajda nem kezdi a beszédét. Az elnök figyelmezteti, hogy kezdje meg a beszédét, mert "különben berekeszti a vitát. Vajda Sándor: Nem hallottam, hogy felszólí­tottak, én csak emberi fülekkel rendelkezem. Polónyi lemondásával foglalkozik. A koalíció a kormányt gyöngysornak tekinti; most kiesett a gyöngysornak a legszebb szeme, a fekete gyöngy. Nem érti hogyan bukhatott meg egy miniszter olyan vádak miatt, amelyek semmivel sincsenek bizonyítva; vagy a báróné buktatta meg ? Az sem érthető, mert a bárónénak írt levéllel Polónyi nemzetének és pártjának akart nagy szolgálatot tenni. A költség­vetést nem fogadja el. Az elnök a vitát berekesztette,és az ülést tíz percre fölfüggesztette. Szünet után 2£ock János személyes kérdésben Vajda Sán­dorral szemben kijelenti, hogy sohasem mondotta: akasszák föl a románokat. Aki ezt Vajdának mon­dotta, az tudva hazudott. Soha sem hirdetett gyű­löletet, hanem elvekért harcolt. A nemzetiségi iz­gatók ellen küzd, de a román nép ellen soha. Tiltakozik a nemzetiségi képviselők hangja ellen. (Élénk helyeslés, taps.) Vajda Sándor örül azon, hogy Hock bűn­bánó lett. . Hock János: Én azt konstatáltam, hogy ön hazudott! Az elnök Hockot rendreutasítja, mert imparla­mentáris kifejezést használt s ez nem való ide. Nagy György: De hazudni se illik a Házban! Az elnök (hevesen csenget) és rendreutasítja Nagyot. Vajda Sándor Hocknak egy régebbi megjegy­zésére hivatkozik, amikor kötélgyárról beszélt. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter: A kereskedelmi kormányzat ellen támadást intéztek olyan helyről, a­honnan legkevésbé várta. Farkasházy és Batthyány Tivadar gróf támadták meg. Egyik vád, hogy a kilenc hónap alatt semmi se történt Fölsorolja az eddig hozott törvényeket és jelenti, hogy előkészítés alatt vannak a vicinális vasutak­ról, a munkásvédelemről, a közmunkáról, a tisz­tességtelen versenyről, a vasúti alkalmazottak fize­tésrendezésérő­l, a Duna-Tisza csatornáról, az állam­vasúti beruházásokról és a budapesti pályaudvarok rendezéséről való törvényjavaslatok. Annyi tőké­vel alapítottak most ipari gyárakat, a­meny­nyit idáig összesen se használtak fel gyárakra. Nyolc nagy kereskedelmi hajó is épült azóta. A programra "a gazdasági önállóság elérésére vezet, amelyet elérve, politikai önállóságunkat is el fog­juk érni. E programmot igen rövid időn belül meg fogja valósítani. A refakciókról szól ezután. Arra kéri a barátait, hogy ne becsméreljék a ha­zai dolgokat". A vasúti altisztek érdekeiről lehető­leg gondoskodni fog. Szóba hozták itt Ludvigh Gyula igazgatót. Ludvigh nagytudása és tapaszta­lása, tisztakezű­ ember." Közbekiáltások: Haladópárti. Kossuth Ferenc miniszter : A vasutasok nem politizálhatnak, aki politikát csinál, azt szigorúan megbünteti. (Élénk helyeslés.) Batthyány Tivadar gróf kijelenti, hogy a ke­reskedelmi kormányzatot nem támadta meg és ünnepiesen kijelenti, h­ogy amíg Kossuth Ferenc lesz a miniszter, soha sem fogja támadni. Farkasházy Zsigmond is hasonló értelemben szó­lal fel. Szmrecsányi György is fel akart szólalni, de az elnök nem engedte meg. Wekerle Sándor miniszterelnök: A vita során a nemzetiségiek egyetlen új argumentumot se hoz­tak fel. Igenis rendületlenül áll a kormány Andrássy Gyula gróf nemzetiségi politikája mellett. (Taps.) Visszautasítja a reakció vádját, a kormány férfias régi harcosai a közéletnek és mindig elvekért harcoltak. Reakciós politikát még a koalíció kon­zervatív, pártja sem akar csinálni. (Taps a nép­párton. Élénk helyeslés.) A sajtószabadságot is fél­tik a nemzetiségiek. Alkotmányunknak eme leg­nagyobb biztosítékát senki megtörni nem akarja és ha reformról van szó, célzatos ez annál kevésbé lehet, mert éppen a sajtó hivatott és méltó kép­viselőivel egyetértésben akarjuk a sajtó dolgait megvitatni. (Éljenzés és taps.) Erkölcsi zültöttségrő­l is beszélt Vlad. Amikor a volt igazságügyminiszter beigazolatlan és nézete szerint tarthatatlan vádak illették, a bíróság elé áll és lemond, akkor ott erkölcstelenségről beszélni méltatlan és nevetséges. Idegen összegekkel kormányozni nem akar. (Viha­ros taps és éljenzés.) Az általános választójogról így nyilatkozik: Elérkezett a haladó kornak az a követelménye, hogy szélesebb alapokra fektessük Magyarország köz­életét. Itt talál ön, t. képviselő úr, a t.­írázban nem csak egyéneket, hanem egész pártokat, ame­lyek programmjának ez egy régi és sarkalatos alapelvét képezi (Igaz! Úgy van!) és talál máso­kat, akik, habár olyan pártokhoz tartoznak is, amelyek ezt programmjukba fel nem vették, de sohasem zárkóztak el a haladó kor igényei elöl és ezen nagy igazságoknak megvalósítását, ha nem is rohamosan, de mindig politikai látókörünkbe fölvették. Most a t. képviselő úr szemrehányást tesz ilyen nagy kérdés megoldásánál, hogy még nem álltunk elő a megoldás kérdésével és abba igyekszik belekötni, hogy én azt mondtam, hogy remélem, hogy a következő téli időszakban be fogom ezeket a javaslatokat terjeszteni. Hát, t. képviselő úr, aki könnyedén ítéli meg a közálla­potokat, ezt a terminust igen hosszúnak tarthatja, de, aki nem a felszínen úszik, hanem alaposan fog­lalkozik a kérdésekkel, annak aziránt lehet aggálya, hogy ez a terminus nemhogy hosszú, hanem nagyon is rövid. (Úgy van!) A t. képviselő úr mindenesetre hallott a ho­nosság, az illetőség, a községi kötelékbe való tartozandóság, az állandó lakás kérdéseiről. Aki ismeri a mi községünket és tudja azt, hogy például az illetőségnek, sőt a községi kö­telékbe való tartozásnak kérdései milyen tág tereken bizonytalanok, ezen egyidejű­leg rendezendő kérdésekkel egyetemben merné-e az általános választójogot úgy behozni, hogy ezek rendezésére és megoldására ne gondoljon. (Helyeslés.) Másodszor nem arról van szó, hogy ezentúl is, nem tud­om, 410 kerületben eszközöl­jük centralizálva a választást, hanem az általános szavazati jognak az lesz a következménye, hogy decentralizálva, községenként vagy legalább kör­zetenként állapítsuk meg a szavazási helyeket. Azt hiszik önök, mikor mi a választókerületek beosztásáról szólunk, akkor sincs más gondunk, mint az, hogy önök egy vagy két számmal többen vagy kevesebben jönnek be ? Bocsánatot kérek, nem számuk, hanem az erkölcsi súly fogja meghatározni a közéletben való állásukat, amelyet kifejteni képesek. (Élénk helyeslés és taps.) Bocsánatot kérek, ezt nem kisebbítésül mondom, mert számoktól nem félek, erkölcsi súlyuktól pedig nem tartok. (Élénk helyeslés és taps.) Bocsánatot kérek, nem az önök kisebbítése akar ez lenni, ha­nem annak kifejezése, hogy az az erkölcsi súly rela­tíve fog elbíráltatni és döntő szerepet játszani és legyenek meggyőződve, hogy amint ennek a nem­zetnek ezredéves múltjában az erkölcsi súly sohasem az önök mérlege felé billen, úgy a jövőben sem fog afelé billenni. (Élénk helyeslés taps.) Itt, t. Ház, arról van szó, hogy mi ne csak vá­lasztókerületeket, hanem szavazókerü­leteket osz­szunk be, beosszuk azokat úgy, hogy ezek a köz­vélemény megnyilvánulásának félre nem vezet­hető, hamisíthatatlan, igaz tényezői legyenek. Ezen körzetek megállapítása nem olyan közöm­bös itt nálunk. Gondoskodnunk kell, tanulmány tárgyává kell tennünk, hogy kik lesznek azok, kik" azokban a körzetekben az egyidejűleg végre­hajtandó választásoknál azt az erkölcsi és politi­kai biztosítékot nyújtják, hogy ez a választás va­lódi megnyilvánulása lesz a nemzeti akaratnak. (Élénk helyeslés.) Harmadik pontja a megoldandó kérdéseknek vonatkozik a választói bíráskodásra, az azzal összefüggő intézkedésekre, a mandátumok és választások megtámadhatóságára s azok elbírá­lására. Csak azért utalok ezekre röviden, hogy biztosítékát szolgáltassam annak, hogy ez nem oly kérdés, amelyet lelkiismeretlenül, gyorsan lehetne megoldani, hanem oly kérdés, amely lelkiismeretes, alapos tanulmányozást és előké­szítést igényel. Mert nekünk nemcsak azon pon­ton kell túl lenni, hogy választói törvényünk legyen, hanem azt is biztosítani kell, hogy ez a választói törvény csakugyan a nemzeti akarat hamisítatlan megnyilvánulását tegye lehetővé. (Élénk helyeslés.) Még csak arra utalok, hogy a­­ képviselő úrnak azon vádja, hogy az osztályparlament — amelyet talán nem is önmaga talált ki, hanem kölcsön vette bizonyos köröktől, — (Derültség.) tessék elhinni, nem komoly vád. Egy parla­mentről, amely azért ült össze, hogy az általá­nos szavazati jogot megvalósítsa, amelynek az lesz a fő feladata és amely azt mondja magáról, ha azt megvalósítottam, akkor én sem kívánom tovább a nemzetnek ügyét irányítani, hanem az új választási törvény alapján megnyilvánuló többség, illetőleg közvélemény lesz hivatva irányítani, er­ről a parlamentről azt mondani, hogy osztálypar­lament, egyenesen nevetséges dolog. (Élénk he­lyeslés.) Végül a költségvetést elfogadásra ajánlja. Az elnök azután a tárgyalás folytatását hol­napra halasztja és javasolja, hogy a Ház holnap az appropriációt, két kisebb javaslatot és a kérvé­nyeket tárgyalja. Ezzel az ülés harmadfél órakor véget ért. NÉPSZAVA 1907. február 1. Polónyi búcsúztatása. •— Saját tudósítónktól. — Budapest, január 31. A Polónyi-ügy utolsó jelenetén — egy búcsúzó beszéden és egy vegyes érzésekkel fogadott párthatározaton — teljes nyuga­lommal esett át a Ház. A válság aktái le­záródnak, hogy egy törvényszéki tárgyalás során újból feltáródjanak, ha erre a tárgya­lásra egyáltalán sor kerül. A kedélyek egyébként is meghiggadtak s a tárca­vadászat izgalmai sokkal jobban kötik le a politikai világ érdeklődését, mintsem hogy maradna idő a Polónyi-ügy tanulságainak mérlegelésére. Mi Polónyi távozása után sem látjuk tisztábbnak, kevésbé korruptnak az új rendszer kormányát, mint ezelőtt. A korrupció­nak pusztán egy jellegzetes képviselője távozott, de maga a becstelenségen, a kor­rupción fölépült rendszer él és virul és pusztít. Él és föléli ezt az országot mind­addig, amíg az a hitvány választói rendszer, amelyből a parlament élősdijei sarjadznak, gyökerestől el nem pusztul. A mai napról következő tudósításunk szá­mol be: A temetés. Polónyi temetése programm szerint folyt le. Csekély számú hallgatóság, de zsúfolt karzat várta az érdekes jelenetet. A függetlenségi pár­ton Polónyi híveinek kis csoportja zajosan tün­tetett, de a párt többsége, valamint az alkot­mánypárt rideg szótlansággal kísérte a komédiát, amely alig tíz percig tartott. Az egész búcsúz­tatás egyébként a napirend előtt folyt le. Justh Gyula tíz óra tíz perckor nyitotta meg az ülést, jelentve, hogy az igazságügyminiszter és Hoitsy Pál a napirend előtt föl akarnak szólalni. Polónyi Géza igazságügyminiszter: T. kép­viselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Megrágalmaztak. Lelki megnyugvásomra szolgál, hogy az arra illetékes tényezők az ellenem emelt vádakban egy pillanatig sem hittek. Álláspontom, amelyet pártvezérem és pártom nagy többsége helyeselt és magáévá tett, az volt, hogy az igazságügy­miniszter ilyen természetű perekben, amíg a kép­viselőház többségének bizalmát bírja, bíróság elé nem, mehet. Meg kellett azonban győződnöm róla, hogy ez álláspontom a pártokban nem ta­lált osztatlan helyeslésre, a vélemény­eltéré­sek és súrlódások könnyen odavezethettek volna, hogy ártanak azon nagy céloknak, amelyeknek szolgálatában egyesültünk. El­határoztam tehát,­­ Ház, hogy ügyemet a bíróság elé viszem. Korábban vallott és ki is fejtett meggyőződésem az volt, hogy ilyen ter­mészetű tervszerűleg végrehajtott rágalmazással szemben magának a pernek tartama alatt az igazságügyminiszteri széknek méltósága és disze sem maradhatna érintetlen. Saját sorsom felett magam rendelkezem, de ennek az állásnak mél­tóságát semmi esélynek kitenni nem szabad. (Úgy van­ balfelöl.) Ezért elhatároztam, tisztelt kép­viselőház, hogy állásomról lemondok. Ezen el­határozásom folytán lemondásomat tegnap az igen t. miniszterelnök úrnak át is adtam.

Next