Népszava, 1907. március (35. évfolyam, 52–78. sz.)

1907-03-01 / 52. szám

t­ becsukatnak, békéltető tárgyalásokat felosz­latnak", békéltetésre kiküldött munkásokat eltoloncoltatnak. A vidéki basák abszolutiz­musa tová­bb fog korlátok nélkül dühöngeni s — mint nem is igérte — ugy nem is fog egyenlő mértéket alkalmazni a belügy­miniszter ur sem a munkáltató- és munkás­egyesületekkel szemben. A mai korrupt, lelketlen, tudatlan és törvényt felrugdosó közigazgatás szelleme nem fog változni még annyira sem, amennyire egy olyan belügyminiszter megváltoztathatná, aki ko­molyan veszi „liberális" kijelentéseit. Igaza van a félhivatalosnak, a „magyar gazdatársadalom", azaz az ezerholdas­ uralom nyugodt lehet: kérvényét kedvező fogad­tatásban részesítette a belügyminiszter úr. Ha szükség volna rá, ha az ezerholdasok jobban hinnének a kormány szavainak, mint tetteinek, megnyugtatnánk a haza tulajdonosokat. Andrássy Gyula gróf csak azt vette komolyan összes kijelenté­seiből, ami az eddigi ezerholdas­ terro­rizmus szájaize szerint való. A többi nem az ezerholdasok, hanem a már-már láza­dozó polgári közvéleménynek szól és csak annyiban van jelentősége, hogy szakit a Polónyi-őszinteség taktikájával, nem mondja ki, csak cselekszi, amit akar. A fekete gróf fekete marad a mai nyilat­kozatok után is. Az osztályparlament osz­tályjellegű marad ezentúl is, jóllehet ma egészen más szellemű beszédet éljenzett meg, mint minőt Polónyi tartott a sajtó­szabadságról. Nem változott semmi, a munkásmozgalommal szemben követett gyakorlati taktika sem. Legfeljebb egy párellenmondással van több a kormány nyilatkozatai és tényei között. Legfeljebb az az új a dologban, hogy a munkásság letörésére a miniszteri „liberaliz­mus" altatásának eszközét is alkalmazza az ezerholdas­ uralom. A kormány egy pár olyan beszédet mondatott el, amelyre a vá­lasztójog demokratizálása esetén is hivat­kozni akar s azzal vége. Az ezerholdasok nyugodtak lehetnek. Sőt kétszeresen nyugodtak lehetnek, mert az kormány gyeplőit. Március 18-iki®­ forradalma megmutatta, hogy a proletárság meghódíthatja ezen hatalmat. Minthogy a vagyonos osz­tályok a politikai hatalmat mindig csak előjogaik meghosszabbítására használták, a politikai hatalom meghódítása képezi a mun­kásság töketetességének egyikét. Hogy ezt ered­ményesen kivívhassák, a munkásoknak egész különálló, a vagyonos osztályok minden egyéb pártjaival harcban álló pártként kell szervezked­niük, mert csak így érhető el a társadalmi for­radalom győzelme és célja: az osztályuralom megsemmisítése. Remélem, hogy eme nagyfon­tosságú kérdésnél nem maradnak képviseletlenül a magyar szövetségtársak. Mellékelve küldök Önnek 120 pártadó-bélye­get, minthogy szervezeti szabályaink értelmében csak oly küldöttek fogadtatnak el, akiknek vá­lasztói eleget tettek a főtanáccsal szemben. Ha az útiköltség miatt lehetetlenné válna a küldötteknek Hágába való utazása, akkor küldje be nekem a megbízó­ leveleket; én majd akkor, ha én magam nem képviselhetném a magyar­országi elvtársakat, más elvtársakra ruháznám a megbízó leveleket. E célból azonban szükséges volna, hogy a megbízó levelek a küldött nevét ne foglalnák magukban. Minél számosabban képviseltetik ma­gukat, annál jobb. Forradalmi szocialista üdvözlettel Frankel Leó Ausztria-Magyarország levelező-titkára. Címem: L. F. Budai, 13 Mortimer-Street. Regent-Street, (~..'.) ámítás taktikáját már Andrássy is tudja alkalmazni. Szerencsére éppen azok nem ülnek fel neki, akiknek szólnak a „liberális" szóla­mok : a nép — ha Andrássyt őszintének tartaná — legfeljebb arra gondolna, hogy milyenek lehetnek az ezerholdasok igazi szándékai, ha még a fekete gróf is az „osztálypolitika" szóval jellemzi őket ? ! •) 1872 március 16-án tört ki a kommün. NÉPSZAVA 1907. m­árcius 5. Kovácsolják a bilipeket. Budapest, február 28. III. Mindazon reakciós intézkedések, amelyek az új rabszolgatörvényt a koalíciós kor­mány szégyenfoltjává avatják, mindig a legégetőbb vágyai voltak az ezerholdasok­nak. A bőrkabátosok kormánya készséggel teljesíti ezen kívánságokat. Eddig mint a legkiválóbb jelenségeket a következőket emeltük ki: a szerződés megkötésének ide­jét a legrosszabb időre teszik és megfoszt­ják a cselédeket szabad költözködési joguk­tól, amennyiben a leszerződött cseléd nem kaphat útlevelet. Ez azonban még nem foglalja magában mindazon gyalázatos jogfosztást, amelyben az új tervezet bővelkedik. A gazda jogkörét kibővítik és ezzel ellentétben a cselédét megrövidítik. Például a gazda nem köteles elfogadni a cselédet, ha a szerződés meg­kötése és a szolgálat megkezdése közötti idő­ben a cseléd hűsége iránt kifogást talál. Ez az időköz természetesen támogatja a fekete­lista rendszert. Ez a meggondolási idő lehe­tővé teszi azt, hogy a gazdák a nekik nem tetsző cselédeket kijátszák, munkából kizárják és családjával együtt a legnagyobb veszélynek tegyék ki. Ennél azonban még nagyobb jogtalanság az, hogy a 14. §. c) pontja értelmében a gazda minden kártala­nítás nélkül dobhatja ki a cselédjét, h­a őt oly elemi csapás éri, amely miatt cselédei­nek létszámát apasztani kénytelen. Kit ér nagyobb veszély, a gazdát vagy a cselédet ? A gróf Károlyiak, Zselénszkyék ezerholdjai egy-egy árvizet könyebben elviselnek, mint a 6—8 családtagú cseléd a kenyér és kár­térítés nélküli kidobást. Hja, a tervezet az ezerholdasok érdekeit védi és nem a cse­lédekét. Azt pedig mondani sem kell, hogy a tör­vény egy lépéssel is közelebb vinne ben­nünket Európába. A hatóságok beavatkozása csak úgy történik, mint eddig. Az első füty­szóra megjelenik a zsandár s ha a cseléd elővezetéséről van szó, készséggel teljesíti akármelyik vidéki basa a földesúr parancsát. Az előadó nem is kutatja, hogy váljon helyes-e, vagy lehet-e magánjogi köte­lem megsértését büntetni ?• Hiszen csak természetes a büntetés javaslása a cseléd­del szemben. A gazdát anyagi viszonyai megmentik a büntetéstől, a tervezet ilyen tartalmát a „nemzeti termelés érdeke" dik­tálta. A gazdát legfeljebb arra kényszerí­tik, hogy a cselédnek a szerződésben bizto­sított lakást adja át, ha valamilyen okból szerződésszegő, de hogy a cseléd egyéb szükségletét is fedezze, arról szó sincs. Nem lesz baj. Lakása lesz, legalább nem az árokparton fordul fel éhen. Az emberi jog tiszteletben tartásának bi­zonyítékául szóról­ szóra idézzük a tervezet 19. §-át: „A cselédnek nincs joga a gazda beleegyezése nélkül a munkát más által vé­geztetni, a gazdaságból eltávozni, a megenge­dett időn túl elmaradni, lakásába családjához nem tartozó személyt, ha csak ideiglenesen is, befogadni." Ellenben a 18. §. alapján köte­les még a megbetegedett vagy munkájában gátolt cselédtársa helyett is dolgozni, sőt olyan munkát is elvégezni, amiről a szerző­désben szó sem volt. Hát nem elég lealacso­nyító, embertelen, minden jogérzettel ellenkező ez a rendelkezés a házi cseléddel szemben, még külön arcul kell verni a gazdasági cselédmunkást, is, akihez pedig a napi munka elvégzése után semmi köze a gazdának. Rabszolgává kell sülyeszteni a cselédet, meg kell fosztani a cselekvési szabadság minden árnyékától, nehogy az izgatókkal véletlenül összekerüljön. Miért nem iktatják törvénybe azt is, hogy nem szabad gondol­kozni a cselédnek, hogy nem szabad érez­nie az éhséget, a szenvedést? Hatalmukban áll a törvényhozás és a törvénytervezés. A kártérítésre vonatkozólag is jól el­bánik a tervezet a cseléddel. Az 1876 : XIX. 38. §. nem ismeri azt a rendelkezést, ame­lyet az uj törvény hagy, t. i. a cseléd akkor is kártérítéssel tartozik, amikor a gazda utasítása ellen végzett munkájával okozott kárt. Utasítás ellen végzett munka alatt várjon mit értenek? Ha a gazdának nem tetszik az ispán által végeztetett munka, fizesse a cseléd. Hiszen az ispán ad utasí­tást, azt pedig, hogy a gazda mire utasí­totta őt, azzal nem törődik a tervezet. A 35. §. pedig az ilyen kártérítés fejében jo­got ad a gazdának a visszatartásra, vagyis az éheztetésre, a leghajmeresztőbb kizsák­mányolásra. Mindazon intézkedések, amelyek a ter­vezetben a gazdasági cselédek járandósá­gainak, munkaidejének és egyéb jogainak megállapítására vonatkoznak, úgyszólván ki­vétel nélkül arra jók, hogy fölnyissák né­mely elnéző vagy humánus gazdának a szemét. Tény, hogy voltak és vannak föld­birtokosok, kik cselédeiket sokszor, különö­sen nyáron, hetekig 20 órán át is dolgoz­tatták. A tervezet csak azt köti ki, hogy minden huszonnégy órában 6—7 órai al­vási idő engedélyezendő. Vagyis 17—18 órai munkaidőt állapit meg. Étkezni lehet munka­közben is — így gondolkoznak a gazdák — azért nincs a tervezetben az a legkisebb jóakaratról tanúskodó intézkedés sem, hogy a munkaidő egyfolytában mennyi lehet. 18 órán át robotoljon a cseléd és 24 órán át henyéljen a gazda. Ez az igazság. Az élel­mezésre vonatkozó pontok sem elégíthetik ki a cselédeket. Hiszen évtizedes tapaszta­lat bizonyítja, hogy ilyen kikötések, „ele­gendő élelem", „jóminőségű élelem" egy fa­batkát sem érnek. Az elegendőt ma nem a cse­léd mondja, hanem a gazda,a jóminőség pedig olyan relatív dolog, hogy az ocsus búza a gazda szemében még a legjobb, bár a cseléd legtöbbször az élelem miatt zúgoló­dik. Legtanácsosabb volna a bérminimumot megállapítani, úgy a készpénzre, mint a természetbeni szolgálmányokra. A termé­szetbeni fizetés ad a legtöbb zavarra okot s ha tényleg európai színvonalon álló tör­vényt akartak volna csinálni, ezt feltétle­nül el kellett volna törölni. De ha már meghagyták, precizírozni kellett volna a kikötéseket és nem tág teret adni a visszaélésre, a cselédek meg­rövidítésére. Meg kell jegyezni azt is, hogy a gazdával szemben itt semmiféle büntető határozat nincsen s így legfeljebb a ható­ság kényszerítő beavatkozásáról lehetne szó, ha nem tudnánk azt is, hogy az ördö­göt hasztalan pereljük a nagyanyjánál. Némi javítás tapasztalható a betegsegé­lyezésnél, hol talán azt a rettentő igazság­talanságot akarták enyhíteni, amit a mező­gazdasági munkásokkal szemben elkövettek az alamizsna-törvény tárgyalásánál. Nem mondható azonban helyesnek az sem, mert az ingyenes gyógykezelés egy­részt nem minden, ami a betegséggel járó kiadásokat csökkenti, hol van még a rendesebb táp­lálkozás, stb. De nem kielégítő a 45 napi időtartam sem, ennek is legalább 20 hét­nek kellett volna lenni. A jogfosztás lehe­tősége itt sincs kizárva, mert a gyógyke­zelés és gyógyszer ingyenessége megszű­nik, ha a betegséget a cseléd hibája idézi elő. Ki állapítja azt meg ? S ha a cseléd minden idejét a gazda igájában tölti, nem feltétlenül kívánatos-e, hogy a felelősség minden körülmények között a gazdát ter­helje ? Mit csinál az ilyen szerencsétlen cseléd, akire fösvény vagy kegyetlen gaz­dája rásüti, hogy betegségét saját hibája folytán kapta ? A gazdasági munkáslakásokról külön tár-

Next