Népszava, 1907. március (35. évfolyam, 52–78. sz.)
1907-03-01 / 52. szám
t becsukatnak, békéltető tárgyalásokat feloszlatnak", békéltetésre kiküldött munkásokat eltoloncoltatnak. A vidéki basák abszolutizmusa tovább fog korlátok nélkül dühöngeni s — mint nem is igérte — ugy nem is fog egyenlő mértéket alkalmazni a belügyminiszter ur sem a munkáltató- és munkásegyesületekkel szemben. A mai korrupt, lelketlen, tudatlan és törvényt felrugdosó közigazgatás szelleme nem fog változni még annyira sem, amennyire egy olyan belügyminiszter megváltoztathatná, aki komolyan veszi „liberális" kijelentéseit. Igaza van a félhivatalosnak, a „magyar gazdatársadalom", azaz az ezerholdas uralom nyugodt lehet: kérvényét kedvező fogadtatásban részesítette a belügyminiszter úr. Ha szükség volna rá, ha az ezerholdasok jobban hinnének a kormány szavainak, mint tetteinek, megnyugtatnánk a haza tulajdonosokat. Andrássy Gyula gróf csak azt vette komolyan összes kijelentéseiből, ami az eddigi ezerholdas terrorizmus szájaize szerint való. A többi nem az ezerholdasok, hanem a már-már lázadozó polgári közvéleménynek szól és csak annyiban van jelentősége, hogy szakit a Polónyi-őszinteség taktikájával, nem mondja ki, csak cselekszi, amit akar. A fekete gróf fekete marad a mai nyilatkozatok után is. Az osztályparlament osztályjellegű marad ezentúl is, jóllehet ma egészen más szellemű beszédet éljenzett meg, mint minőt Polónyi tartott a sajtószabadságról. Nem változott semmi, a munkásmozgalommal szemben követett gyakorlati taktika sem. Legfeljebb egy párellenmondással van több a kormány nyilatkozatai és tényei között. Legfeljebb az az új a dologban, hogy a munkásság letörésére a miniszteri „liberalizmus" altatásának eszközét is alkalmazza az ezerholdas uralom. A kormány egy pár olyan beszédet mondatott el, amelyre a választójog demokratizálása esetén is hivatkozni akar s azzal vége. Az ezerholdasok nyugodtak lehetnek. Sőt kétszeresen nyugodtak lehetnek, mert az kormány gyeplőit. Március 18-iki® forradalma megmutatta, hogy a proletárság meghódíthatja ezen hatalmat. Minthogy a vagyonos osztályok a politikai hatalmat mindig csak előjogaik meghosszabbítására használták, a politikai hatalom meghódítása képezi a munkásság töketetességének egyikét. Hogy ezt eredményesen kivívhassák, a munkásoknak egész különálló, a vagyonos osztályok minden egyéb pártjaival harcban álló pártként kell szervezkedniük, mert csak így érhető el a társadalmi forradalom győzelme és célja: az osztályuralom megsemmisítése. Remélem, hogy eme nagyfontosságú kérdésnél nem maradnak képviseletlenül a magyar szövetségtársak. Mellékelve küldök Önnek 120 pártadó-bélyeget, minthogy szervezeti szabályaink értelmében csak oly küldöttek fogadtatnak el, akiknek választói eleget tettek a főtanáccsal szemben. Ha az útiköltség miatt lehetetlenné válna a küldötteknek Hágába való utazása, akkor küldje be nekem a megbízó leveleket; én majd akkor, ha én magam nem képviselhetném a magyarországi elvtársakat, más elvtársakra ruháznám a megbízó leveleket. E célból azonban szükséges volna, hogy a megbízó levelek a küldött nevét ne foglalnák magukban. Minél számosabban képviseltetik magukat, annál jobb. Forradalmi szocialista üdvözlettel Frankel Leó Ausztria-Magyarország levelező-titkára. Címem: L. F. Budai, 13 Mortimer-Street. Regent-Street, (~..'.) ámítás taktikáját már Andrássy is tudja alkalmazni. Szerencsére éppen azok nem ülnek fel neki, akiknek szólnak a „liberális" szólamok : a nép — ha Andrássyt őszintének tartaná — legfeljebb arra gondolna, hogy milyenek lehetnek az ezerholdasok igazi szándékai, ha még a fekete gróf is az „osztálypolitika" szóval jellemzi őket ? ! •) 1872 március 16-án tört ki a kommün. NÉPSZAVA 1907. március 5. Kovácsolják a bilipeket. Budapest, február 28. III. Mindazon reakciós intézkedések, amelyek az új rabszolgatörvényt a koalíciós kormány szégyenfoltjává avatják, mindig a legégetőbb vágyai voltak az ezerholdasoknak. A bőrkabátosok kormánya készséggel teljesíti ezen kívánságokat. Eddig mint a legkiválóbb jelenségeket a következőket emeltük ki: a szerződés megkötésének idejét a legrosszabb időre teszik és megfosztják a cselédeket szabad költözködési joguktól, amennyiben a leszerződött cseléd nem kaphat útlevelet. Ez azonban még nem foglalja magában mindazon gyalázatos jogfosztást, amelyben az új tervezet bővelkedik. A gazda jogkörét kibővítik és ezzel ellentétben a cselédét megrövidítik. Például a gazda nem köteles elfogadni a cselédet, ha a szerződés megkötése és a szolgálat megkezdése közötti időben a cseléd hűsége iránt kifogást talál. Ez az időköz természetesen támogatja a feketelista rendszert. Ez a meggondolási idő lehetővé teszi azt, hogy a gazdák a nekik nem tetsző cselédeket kijátszák, munkából kizárják és családjával együtt a legnagyobb veszélynek tegyék ki. Ennél azonban még nagyobb jogtalanság az, hogy a 14. §. c) pontja értelmében a gazda minden kártalanítás nélkül dobhatja ki a cselédjét, ha őt oly elemi csapás éri, amely miatt cselédeinek létszámát apasztani kénytelen. Kit ér nagyobb veszély, a gazdát vagy a cselédet ? A gróf Károlyiak, Zselénszkyék ezerholdjai egy-egy árvizet könyebben elviselnek, mint a 6—8 családtagú cseléd a kenyér és kártérítés nélküli kidobást. Hja, a tervezet az ezerholdasok érdekeit védi és nem a cselédekét. Azt pedig mondani sem kell, hogy a törvény egy lépéssel is közelebb vinne bennünket Európába. A hatóságok beavatkozása csak úgy történik, mint eddig. Az első fütyszóra megjelenik a zsandár s ha a cseléd elővezetéséről van szó, készséggel teljesíti akármelyik vidéki basa a földesúr parancsát. Az előadó nem is kutatja, hogy váljon helyes-e, vagy lehet-e magánjogi kötelem megsértését büntetni ?• Hiszen csak természetes a büntetés javaslása a cseléddel szemben. A gazdát anyagi viszonyai megmentik a büntetéstől, a tervezet ilyen tartalmát a „nemzeti termelés érdeke" diktálta. A gazdát legfeljebb arra kényszerítik, hogy a cselédnek a szerződésben biztosított lakást adja át, ha valamilyen okból szerződésszegő, de hogy a cseléd egyéb szükségletét is fedezze, arról szó sincs. Nem lesz baj. Lakása lesz, legalább nem az árokparton fordul fel éhen. Az emberi jog tiszteletben tartásának bizonyítékául szóról szóra idézzük a tervezet 19. §-át: „A cselédnek nincs joga a gazda beleegyezése nélkül a munkát más által végeztetni, a gazdaságból eltávozni, a megengedett időn túl elmaradni, lakásába családjához nem tartozó személyt, ha csak ideiglenesen is, befogadni." Ellenben a 18. §. alapján köteles még a megbetegedett vagy munkájában gátolt cselédtársa helyett is dolgozni, sőt olyan munkát is elvégezni, amiről a szerződésben szó sem volt. Hát nem elég lealacsonyító, embertelen, minden jogérzettel ellenkező ez a rendelkezés a házi cseléddel szemben, még külön arcul kell verni a gazdasági cselédmunkást, is, akihez pedig a napi munka elvégzése után semmi köze a gazdának. Rabszolgává kell sülyeszteni a cselédet, meg kell fosztani a cselekvési szabadság minden árnyékától, nehogy az izgatókkal véletlenül összekerüljön. Miért nem iktatják törvénybe azt is, hogy nem szabad gondolkozni a cselédnek, hogy nem szabad éreznie az éhséget, a szenvedést? Hatalmukban áll a törvényhozás és a törvénytervezés. A kártérítésre vonatkozólag is jól elbánik a tervezet a cseléddel. Az 1876 : XIX. 38. §. nem ismeri azt a rendelkezést, amelyet az uj törvény hagy, t. i. a cseléd akkor is kártérítéssel tartozik, amikor a gazda utasítása ellen végzett munkájával okozott kárt. Utasítás ellen végzett munka alatt várjon mit értenek? Ha a gazdának nem tetszik az ispán által végeztetett munka, fizesse a cseléd. Hiszen az ispán ad utasítást, azt pedig, hogy a gazda mire utasította őt, azzal nem törődik a tervezet. A 35. §. pedig az ilyen kártérítés fejében jogot ad a gazdának a visszatartásra, vagyis az éheztetésre, a leghajmeresztőbb kizsákmányolásra. Mindazon intézkedések, amelyek a tervezetben a gazdasági cselédek járandóságainak, munkaidejének és egyéb jogainak megállapítására vonatkoznak, úgyszólván kivétel nélkül arra jók, hogy fölnyissák némely elnéző vagy humánus gazdának a szemét. Tény, hogy voltak és vannak földbirtokosok, kik cselédeiket sokszor, különösen nyáron, hetekig 20 órán át is dolgoztatták. A tervezet csak azt köti ki, hogy minden huszonnégy órában 6—7 órai alvási idő engedélyezendő. Vagyis 17—18 órai munkaidőt állapit meg. Étkezni lehet munkaközben is — így gondolkoznak a gazdák — azért nincs a tervezetben az a legkisebb jóakaratról tanúskodó intézkedés sem, hogy a munkaidő egyfolytában mennyi lehet. 18 órán át robotoljon a cseléd és 24 órán át henyéljen a gazda. Ez az igazság. Az élelmezésre vonatkozó pontok sem elégíthetik ki a cselédeket. Hiszen évtizedes tapasztalat bizonyítja, hogy ilyen kikötések, „elegendő élelem", „jóminőségű élelem" egy fabatkát sem érnek. Az elegendőt ma nem a cseléd mondja, hanem a gazda,a jóminőség pedig olyan relatív dolog, hogy az ocsus búza a gazda szemében még a legjobb, bár a cseléd legtöbbször az élelem miatt zúgolódik. Legtanácsosabb volna a bérminimumot megállapítani, úgy a készpénzre, mint a természetbeni szolgálmányokra. A természetbeni fizetés ad a legtöbb zavarra okot s ha tényleg európai színvonalon álló törvényt akartak volna csinálni, ezt feltétlenül el kellett volna törölni. De ha már meghagyták, precizírozni kellett volna a kikötéseket és nem tág teret adni a visszaélésre, a cselédek megrövidítésére. Meg kell jegyezni azt is, hogy a gazdával szemben itt semmiféle büntető határozat nincsen s így legfeljebb a hatóság kényszerítő beavatkozásáról lehetne szó, ha nem tudnánk azt is, hogy az ördögöt hasztalan pereljük a nagyanyjánál. Némi javítás tapasztalható a betegsegélyezésnél, hol talán azt a rettentő igazságtalanságot akarták enyhíteni, amit a mezőgazdasági munkásokkal szemben elkövettek az alamizsna-törvény tárgyalásánál. Nem mondható azonban helyesnek az sem, mert az ingyenes gyógykezelés egyrészt nem minden, ami a betegséggel járó kiadásokat csökkenti, hol van még a rendesebb táplálkozás, stb. De nem kielégítő a 45 napi időtartam sem, ennek is legalább 20 hétnek kellett volna lenni. A jogfosztás lehetősége itt sincs kizárva, mert a gyógykezelés és gyógyszer ingyenessége megszűnik, ha a betegséget a cseléd hibája idézi elő. Ki állapítja azt meg ? S ha a cseléd minden idejét a gazda igájában tölti, nem feltétlenül kívánatos-e, hogy a felelősség minden körülmények között a gazdát terhelje ? Mit csinál az ilyen szerencsétlen cseléd, akire fösvény vagy kegyetlen gazdája rásüti, hogy betegségét saját hibája folytán kapta ? A gazdasági munkáslakásokról külön tár-