Népszava, 1907. április (35. évfolyam, 79–103. sz.)

1907-04-02 / 79. szám

2 ­­ tójog refo­rmját, általános, titkos, községenkint való választójog megalkotását ezek tényleg nem akarják­, akkor a munkások a tettek meze­jére lépnek. Végezetül kéri a jelentés tudomásul vételét. Horváth­­Gusztáv elvtárs (Debrecen) a jelen­tést bízálja. Elismeri, hogy forma tekintetében Buchinger el­vtárs beszéde megállja a helyét, de Ő neta agitációs beszédet várt, hanem tényeket szeretett volna hallani. Ilyesmit pedig nagyon keve­set hallott. Sü­­rgeti a vidéki párttitkárságok fölállí­tását. Hibána­k tartja, hogy a központ nem azt a­zi, hol szükséges a párttitkárság, hanem azt, hol kerül kevesebbe? Szól a jelentésnek a párttitkár­ságokra vonatk­ozó tételeiről. Kimutatja, hogy mily szűkmarkúan b­ánnak el a vidéki párttitkárságok­kal, melyeknél­ mindössze 8790 koronát adnak, míg maga a k­özponti titkárság kétszer ennyibe kerül. Kívánatosnak tartja, hogy a gazdasági mozgalmakba a politikát is belevigyük. Hibáz­tatja, hogy egyes helyeken általános sztrájkokat rendeznek és ezzel elnyűvik a leghatalmasabb fegyverünket és ez azért történik, mert a köz­ponttól nem kopnak kellő irányítást és a központ nem tud fegyelmezni. Szól a föllmíves mozgalomról, mely gerince volna a magyar mozgalomnak. A titkárságokra nagy súlyt kellene helyezni, de ezt tökéletesen elha­nyagolják. Politikai szervezettségünk még a központban sincs. A múlt évben elhatározott titkári értekezletükből semmi sem lett. Egyet folztottak, amely n nem állt azon a színvonalon, ahol állni kellett volna. A pártvezetőségbe és ellenőrző bizottságba vidéki tagokat kellene vá­lasztani. Preti­se Mór elvtárs (Kassa): A magyar pro­letariátus elég erős, de az a baj, hogy ezt az erősséget a pártvezetőség nem használta ki. Most, amikor a belügyminiszter a proletármozgalmat a legzsarnok­ibb módon üldözi, ezekhez az üldö­zésekhez a párt­vezetőségnek nincs egy szava sem. Kivi­teles eszközöket használnak ellenünk és akkor a Népszavában azt olvashatjuk, hogy a mi pártunk a békés fejlődés híve és tiszteli a mai törvényeket, azokat, amelyek­kel bennünket üldöznek. Hát a pártvezetőség mért nem szólít fel bennünket a cselekvésre ? Avagy nem mer ezzel a kormánnyal szemben eselkedni? A kivételes állapotokkal szemben jogunk és kötelességünk, hogy kivételes eszkö­zöket alkalmazzunk. (Helyeslés.) Martos Manó elvtárs (Kassa) az igazoló­bizottság jelentését terjeszti elő, amely szerint igazoltak 191 küldöttet. Elnök az ülést délutánra halasztja. Délután. Teszársz elvtárs nyitja meg a délutáni ülést. Wittich Pál (Pozsony) Simon Henrik hisperei elvt­árs küldötti jogának elismerését kéri a párt­gyű­léstől. Simon érdemeit sorolja fel és azt mondja, hogy az igazoló bizottság igazolja Simon­t ők a világban. A hatalmasok és nagyok nem csinálták különben, hogy bírnátok ti másképp, az aprók ? Billió porszem, csak egyik-másik nagyobb mint a többi. És mind kerüng a nap körül, az élet körül. — Ti nem tudjátok ezt, de én tudom. És hazudtok valamennyien. Azt mondjátok: én igy gondolkozom, azért igy cselekszem. Páh: Meg­fordítva! Én igy cselekszem, azért igy gondol­kozom ! — A szerelem­d! is csak igy tesztek. Azt hiszitek a festett ideálba lettetek szerelmesek. Pedig az az ideáltok, akibe szerelmesek lesztek. — Hallgass ide. Valamikor, még nem is na­gyon régen, tolsztoiánus voltam. És ugyanakkor örököltem. Valami ezer forintot. Akkor talál­koztam egy leánnyal. A szerelem leánya volt és egy nagy házban lakott. Azért került oda, mert koldus szegények voltak és vágyakozott a pénz után. Csalódott és sírva könyörgött, hogy ment­sem meg. Kiváltottam. Talán ötszáz forintomba került „Most élhetsz — mondom neki — jólét­ben, mig a másik ötszáz forint tart." — Har­madnap megszökött egy csavargóval, akit már­régen szeretett. A pénzemet ott hagyta. Odaértünk a forráshoz, mely gőzölögve om­lott elő. — Igyál — mondta — kitűnő a gyomornak. Aztán ledült egy padra. Kelet felöl mintha jött pitymallett volna az ég alja. Fázósan resz­kfu­ltBi ! sze és hazafelé igyekeztem. — Mégy ? — mondta. Szervusz! Ha van, ad­jál •£? hatost. Kutattam a zsebeimet és számolgattam a a k»aj«Árokat. Biogenes nagyot nyújtózkodott. — Ke mind­enép ! — dünnyögte­ a böl­•salkttdás. Ha csak a beleim­­orgását elesiíti-Uali . . . mandátumát, mert ő a német szervező bizott­ság tagja. Buchinger elvtárs a pártgyűlés döntése alá akarja a kérdést bocsájtani. Weltner elvtárs hangsúlyozza, hogy nem kell kivételt tenni az ujspevei pártszervezettel, amely­nek nincs joga magát küldöttel képviseltetni és azért ajánlja, hogy Simont a német szervező bizottság tagjaként igazolják. Freund Gyula elvtárs (Temesvár) a temes­vári molnárok küldöttének jogát kéri elismerni. To­vábbá kéri, hogy a temesvári ipari munkások is képviseltethessék magukat, nem csak a párt­szervezet Hivatkozik, hogy a budapesti mun­kások is egy-egy szakma szerint képviseltetik magukat. Teszársz elvtárs kéri, hogy ezeket a dolgo­kat ne most intézzék el. A pártgyűlés többséggel igazolja az ulspóvet küldött mandátumát. Berger Jakab elvtárs (Budapest) azt mondja, hogy olyan szervezetek mandátumait nem lehet igazolni, amelyek nem tesznek eleget kötelezett­ségeiknek. Azonban, ha már az ujspevei kül­döttei kivételt tesznek, tegyenek így a többi megtagadott mandátummal is. Kardos elvtárs szerint Bergernek következte­tése ellenkezik a pártszervezeti szabályzattal. Simon mandátumát a szabályzat megsértése nél­kül igazolták. Lehoczky elvtárs elmondja, hogy a zsolnai elv­társak nem fizettek an­yi adót, amennyi őket a képviseltetésre feljogosítaná. Kardos elvtárs ajánlja, hogy az igazoló bi­zottság még egyszer vegye tárgyalás alá a pana­szokat. A pártgyűlés Kardos indítványát elfogadta, amire a kongresszus elnökségét választották meg. Elnökök lettek: Bokányi Dezső, Garbai Sándor és Grosszmann Miksa elvtársak. A bizottságok megválasztása során Szabó József elvtárs kijelenti, hogy nem fo­gadja el a jelölést az igazoló bizottságba. A jelölő bizottságba a következőket ajánlot­ták : Lerner Dezső, Kastellini Ferenc, Ladányi Rezső, Vántus Károly, Preusz Mór, Kalmár Hen­rik és Markó Elek elvtársakat. A pártgyűlés elfogadja a jelölő bizottság lis­táját, de Ladányi Rezső elvtárs helyett Teszársz Károlyt választja a bizottságba. Az ügyrend kerül felolvasásra. Tamásy elvtárs indítványára mindenki helyé­ről fog beszélni. Kitajka elvtárs ajánlja, hogy az ügyrendet sokszorosítsák. Az indítványt elfogadták. Berger Jakab elvtárs felszólalása után az ügyrendet elfogadták. Következik — közbevetve — a pénztári jelen­tés, amelyet Kardos Jakab elvtárs terjeszt elő. (Az adatokat a pártjelentésben közöltük). Még eddig ismeretlen adat, hogy a könyvkereskedés aktív vagyona 57.000, passziv vagyona 19.000 korona. Végadatok hat esztendőről, 1901-től 1907-ig: pár­tlap bevétele 22.700,34.800, 67.000, 119.000, 198.000 és 274.000 koron­a. Könyv­kereskedés bevételei ugyanezekre az időpontokra: 9366, 14.000, 36.000, 42.000, 60.000 és 87.000 korona. Agitáció bevétele: 10.000, 16.000, 28.000, 32.000, 108.000 és 84.000 korona. Az utóbbi esztendőben mutatkozó rosszabbodás a megelőzővel szemben arra vezethető vissza, hogy 1905-ben a munkásság igen nagy anyagi áldo­zatokat hozott a választójogért folytatott nagy küzdelemben. A könyvkereskedés szépen fejlő­dik. A párt azon lesz, hogy kiadványait a jövő­ben szaporítsa. Saly Endre elvtárs az ellenőrző bizottság je­lentésének előterjesztése folyamán előadja, hogy minden vizsgálódás alkalmával az ügykezelést rendben találta. 15 ügye volt, 11-et ők jelentet­tek fel, 4-et felebbezés útján utaltak oda, ösz­szesen négy vádlottat zártak ki. Három esetben a bizottság illetéktelennek mondotta ki magát. Freund Gyula elvtárs a jelentésekhez szól. Kijelenti, hogy a párt évi jelentése nem elégíti ki. A párt ugyanúgy működött múlt évben, mint két évvel ezelőtt Az idei jelentés nagyon kurtán emlékszik meg a vidéki központokról, pedig meg­felelő jelentések felett rendelkezik a tit­kárság. Beszél a nemzetiségi agitációról, Dél­magyarországon a nemzetiségekkel törődni kell, azonban a múlt évben választott nemzetiségi bizottság egyáltalán nem dolgozik. A román elvtársaknak nem jutott sem román nyelvű pártprogramra, sem röpirat. Így agitálni nem lehet Rátér a németbogsáni választásra, amelyen a csupa nemzetiségi választók a koalíciós jelöl­tet választották meg. Ebből azt következteti, hogy hatalmas korrupció működött ott. Ha a párt ott agitálna, nagy eredményeket érhetne el. Ajánlja, hogy foglalkozzanak a nemzetiségek szervezéssel és felvilágosításával. Szántó Béla elvtárs (Budapest) arról panasz­kodik, hogy a pártvezetőség az elmúlt évben nem helyezett elég súlyt a nőmunkások és ifjú­munkások szervezésére. Hibáztatja, hogy a párt­vezetőség nem nyilatkozott arról, vájjon célra­vezetőnek tartja-e a direktakciót Deák Miksa elvtárs (Budapest) azt kívánja, hogy a jövőben a pártjelentésben mutassák ki, hogy hány példányban jelenik meg naponkint a Népszava s azt mondja, hogy a szerve­zett munkásságot politikailag egyáltalában nem nevelték. Fölvilágosítást kér arról, hogy a szerkesztőségi belmunkatársak fizetésé­nek, kimutatása miért mutat eltéréseket. Szük­ségesnek tartja, hogy a párttitkárság adjon a jövőben részletesebb kimutatást a jelentésben a pártadókról. Kérdi, hogy miért nem szállították le a Népszava árát 4 fillérre s hogy miért nem adtak ki élclapot. A könyvkereskedés a kimuta­tás szerint, magától a Famunkás Szövetségtől 80.000 koronát vett be könyvekért s ennek elle­nére a könyvkereskedés összbevétele 87.000 ko­ronát tesz ki. Weltner Jakab elvtárs néhány szóban vála­szolva, helyreigazítja a jelentésnek 80.000 koro­náról szóló tételét, amennyiben csak 3000 koro­náról van szó. A jelentésbe csak sajtóhiba foly­tán került bele a 80.000 koronás tétel. László Jenő dr. elvtárs (Budapest) azzal kezdi, hogy nem fogadja el az évi jelentést, melyből szemelvényeket olvas fel. Hibáztatja, hogy a pártvezetőség az utóbbi időben elhanya­golta a röpiratok kiadását Mulasztásul rója fel, hogy a főváros munkásságának szervezésére, a köz­ségi politikára sem helyezett súlyt A pártban ural­­­kodó szellemi szegénység rovására írja, hogy a könyvkereskedés nem adott ki elegendő pártiro­dalmat. Az elmúlt évi működést meddőnek mondja és hibáztatja, hogy a pártvezetőség a jelentés számára kisajátítja a szövetségek működését Weltner Jakab elvtárs a pártvezetőség nevében válaszol az előtte szóló vádjaira s kiemeli, hogy az egész beszéd nem alapult az objektív bírá­laton, hanem puszta hatásvadászat kedvéért mondódott el így például azt mondja az előtte szóló, hogy a párt kisajátítja a szövetségek munkálkodását, ami nem igaz. A párt­vezetőség nem tett egyebet, minthogy kötelességszerűen megemlékezett a gazdasági mozgalomról, mint fontos jelenségről.Ezt a kül­földön is megteszik minden jelentésben. Ez is amel­lett bizonyít, hogy az elhangzott vádak nem nyugszanak objektív bírálaton. Menjen el a bíráló — úgymond — valamelyik szak­szervezet választmányi ülésére és tanulja meg, hogyan kell objektív módon bírálni. (Taps.) A községi politikára vonatkozó panaszra az a válasza, hogy az eddigi viszonyok mellett úgy sem lehetett volna eredményes munkát végezni s mire szükség lesz a kidolgozott községi pro­gramoira, addigra az kész is lesz. Ismételten hangsúlyozza, hogy a működés ellen elhangzott bírálat nem volt objektív. Wittich Pál elvtárs (Pozsony) azt mondja, hogy a pártvezetőség nem fordított elég gondot a vidéki pártlapok felvirágoztatására s ez az oka, hogy a pozsonyi pártlap nem képes poli­tikai lappá átalakulni. Az ilyen dolog meggá­tolja aztán az egész politikai működést. Panasz­kodik, hogy a kormány támadásait nem verjük vissza teljes erővel, mert már az alamizsna-tör­vény megalkotását is meg lehetett volna gátolni. A koalíciós kormányokkal szemben —­ mint amilyen a mostani is — sokkal radikálisabb mó­don kell eljárni s ezért a pártvezetőségbe olyan embereket válasszunk, akik képesek a munkás­ság érdekeit minden támadással szemben meg­védelmezni. Vántus Károly elvtárs (Nagyvárad) a jelen­tés azon részét bírálja, amely az általános vá­lasztójogért folytatott küzdelemről szól. A vá­lasztójog kérdését teljesen háttérbe szorították a kormánnyal szemben folyó, más kérdésekről szóló vitatkozások. Ezt taktikai hibának mondja. Amikor Ausztriában megadták az általános vá­lasztójogot, akkor egész Magyarországon általános demonstrációt kellett volna megindítani a mi választójogunkért. (Taps.) Kifogásolja, hogy a pártvezetőség nem foglalt" állást" a fsi­egyezés dolgában s a Népszava is csak egy-két cikkben foglalkozott e kérdéssel. Majd a „Szo­cializmusát bírálja, amelyet unalmasnak talál s nem felel meg tudományos hivatásának. Azon­kívül nem hoz elég statisztikát a főbb jelentő­ségű kérdések megvilágítására. A szakegyletek felfüggesztésével a Népszava neva foglalkozik elég élesen. A jövőben intenzívebbé kell tenni az általános választójogért folyó küzdelmet. A jelentést elfogadja. Teszársz Károly elnök elvtárs jelenti, hogy dr. László Jenő elvtárs több elvtárssal egyetem­ben ügyrendi módosítást ajánl, ami fölött azon­ban a kongresszus napirendre tér. Ladányi Rezső elvtárs (Budapest) fölhívja a NÉPSZAVA 1907. április 3.

Next