Népszava, 1907. április (35. évfolyam, 79–103. sz.)
1907-04-02 / 79. szám
2 tójog reformját, általános, titkos, községenkint való választójog megalkotását ezek tényleg nem akarják, akkor a munkások a tettek mezejére lépnek. Végezetül kéri a jelentés tudomásul vételét. HorváthGusztáv elvtárs (Debrecen) a jelentést bízálja. Elismeri, hogy forma tekintetében Buchinger elvtárs beszéde megállja a helyét, de Ő neta agitációs beszédet várt, hanem tényeket szeretett volna hallani. Ilyesmit pedig nagyon keveset hallott. Sürgeti a vidéki párttitkárságok fölállítását. Hibának tartja, hogy a központ nem azt azi, hol szükséges a párttitkárság, hanem azt, hol kerül kevesebbe? Szól a jelentésnek a párttitkárságokra vonatkozó tételeiről. Kimutatja, hogy mily szűkmarkúan bánnak el a vidéki párttitkárságokkal, melyeknél mindössze 8790 koronát adnak, míg maga a központi titkárság kétszer ennyibe kerül. Kívánatosnak tartja, hogy a gazdasági mozgalmakba a politikát is belevigyük. Hibáztatja, hogy egyes helyeken általános sztrájkokat rendeznek és ezzel elnyűvik a leghatalmasabb fegyverünket és ez azért történik, mert a központtól nem kopnak kellő irányítást és a központ nem tud fegyelmezni. Szól a föllmíves mozgalomról, mely gerince volna a magyar mozgalomnak. A titkárságokra nagy súlyt kellene helyezni, de ezt tökéletesen elhanyagolják. Politikai szervezettségünk még a központban sincs. A múlt évben elhatározott titkári értekezletükből semmi sem lett. Egyet folztottak, amely n nem állt azon a színvonalon, ahol állni kellett volna. A pártvezetőségbe és ellenőrző bizottságba vidéki tagokat kellene választani. Pretise Mór elvtárs (Kassa): A magyar proletariátus elég erős, de az a baj, hogy ezt az erősséget a pártvezetőség nem használta ki. Most, amikor a belügyminiszter a proletármozgalmat a legzsarnokibb módon üldözi, ezekhez az üldözésekhez a pártvezetőségnek nincs egy szava sem. Kiviteles eszközöket használnak ellenünk és akkor a Népszavában azt olvashatjuk, hogy a mi pártunk a békés fejlődés híve és tiszteli a mai törvényeket, azokat, amelyekkel bennünket üldöznek. Hát a pártvezetőség mért nem szólít fel bennünket a cselekvésre ? Avagy nem mer ezzel a kormánnyal szemben eselkedni? A kivételes állapotokkal szemben jogunk és kötelességünk, hogy kivételes eszközöket alkalmazzunk. (Helyeslés.) Martos Manó elvtárs (Kassa) az igazolóbizottság jelentését terjeszti elő, amely szerint igazoltak 191 küldöttet. Elnök az ülést délutánra halasztja. Délután. Teszársz elvtárs nyitja meg a délutáni ülést. Wittich Pál (Pozsony) Simon Henrik hisperei elvtárs küldötti jogának elismerését kéri a pártgyűléstől. Simon érdemeit sorolja fel és azt mondja, hogy az igazoló bizottság igazolja Simont ők a világban. A hatalmasok és nagyok nem csinálták különben, hogy bírnátok ti másképp, az aprók ? Billió porszem, csak egyik-másik nagyobb mint a többi. És mind kerüng a nap körül, az élet körül. — Ti nem tudjátok ezt, de én tudom. És hazudtok valamennyien. Azt mondjátok: én igy gondolkozom, azért igy cselekszem. Páh: Megfordítva! Én igy cselekszem, azért igy gondolkozom ! — A szerelemd! is csak igy tesztek. Azt hiszitek a festett ideálba lettetek szerelmesek. Pedig az az ideáltok, akibe szerelmesek lesztek. — Hallgass ide. Valamikor, még nem is nagyon régen, tolsztoiánus voltam. És ugyanakkor örököltem. Valami ezer forintot. Akkor találkoztam egy leánnyal. A szerelem leánya volt és egy nagy házban lakott. Azért került oda, mert koldus szegények voltak és vágyakozott a pénz után. Csalódott és sírva könyörgött, hogy mentsem meg. Kiváltottam. Talán ötszáz forintomba került „Most élhetsz — mondom neki — jólétben, mig a másik ötszáz forint tart." — Harmadnap megszökött egy csavargóval, akit márrégen szeretett. A pénzemet ott hagyta. Odaértünk a forráshoz, mely gőzölögve omlott elő. — Igyál — mondta — kitűnő a gyomornak. Aztán ledült egy padra. Kelet felöl mintha jött pitymallett volna az ég alja. Fázósan reszkfultBi ! sze és hazafelé igyekeztem. — Mégy ? — mondta. Szervusz! Ha van, adjál •£? hatost. Kutattam a zsebeimet és számolgattam a a k»aj«Árokat. Biogenes nagyot nyújtózkodott. — Ke mindenép ! — dünnyögte a böl•salkttdás. Ha csak a beleimorgását elesiíti-Uali . . . mandátumát, mert ő a német szervező bizottság tagja. Buchinger elvtárs a pártgyűlés döntése alá akarja a kérdést bocsájtani. Weltner elvtárs hangsúlyozza, hogy nem kell kivételt tenni az ujspevei pártszervezettel, amelynek nincs joga magát küldöttel képviseltetni és azért ajánlja, hogy Simont a német szervező bizottság tagjaként igazolják. Freund Gyula elvtárs (Temesvár) a temesvári molnárok küldöttének jogát kéri elismerni. Továbbá kéri, hogy a temesvári ipari munkások is képviseltethessék magukat, nem csak a pártszervezet Hivatkozik, hogy a budapesti munkások is egy-egy szakma szerint képviseltetik magukat. Teszársz elvtárs kéri, hogy ezeket a dolgokat ne most intézzék el. A pártgyűlés többséggel igazolja az ulspóvet küldött mandátumát. Berger Jakab elvtárs (Budapest) azt mondja, hogy olyan szervezetek mandátumait nem lehet igazolni, amelyek nem tesznek eleget kötelezettségeiknek. Azonban, ha már az ujspevei küldöttei kivételt tesznek, tegyenek így a többi megtagadott mandátummal is. Kardos elvtárs szerint Bergernek következtetése ellenkezik a pártszervezeti szabályzattal. Simon mandátumát a szabályzat megsértése nélkül igazolták. Lehoczky elvtárs elmondja, hogy a zsolnai elvtársak nem fizettek anyi adót, amennyi őket a képviseltetésre feljogosítaná. Kardos elvtárs ajánlja, hogy az igazoló bizottság még egyszer vegye tárgyalás alá a panaszokat. A pártgyűlés Kardos indítványát elfogadta, amire a kongresszus elnökségét választották meg. Elnökök lettek: Bokányi Dezső, Garbai Sándor és Grosszmann Miksa elvtársak. A bizottságok megválasztása során Szabó József elvtárs kijelenti, hogy nem fogadja el a jelölést az igazoló bizottságba. A jelölő bizottságba a következőket ajánlották : Lerner Dezső, Kastellini Ferenc, Ladányi Rezső, Vántus Károly, Preusz Mór, Kalmár Henrik és Markó Elek elvtársakat. A pártgyűlés elfogadja a jelölő bizottság listáját, de Ladányi Rezső elvtárs helyett Teszársz Károlyt választja a bizottságba. Az ügyrend kerül felolvasásra. Tamásy elvtárs indítványára mindenki helyéről fog beszélni. Kitajka elvtárs ajánlja, hogy az ügyrendet sokszorosítsák. Az indítványt elfogadták. Berger Jakab elvtárs felszólalása után az ügyrendet elfogadták. Következik — közbevetve — a pénztári jelentés, amelyet Kardos Jakab elvtárs terjeszt elő. (Az adatokat a pártjelentésben közöltük). Még eddig ismeretlen adat, hogy a könyvkereskedés aktív vagyona 57.000, passziv vagyona 19.000 korona. Végadatok hat esztendőről, 1901-től 1907-ig: pártlap bevétele 22.700,34.800, 67.000, 119.000, 198.000 és 274.000 korona. Könyvkereskedés bevételei ugyanezekre az időpontokra: 9366, 14.000, 36.000, 42.000, 60.000 és 87.000 korona. Agitáció bevétele: 10.000, 16.000, 28.000, 32.000, 108.000 és 84.000 korona. Az utóbbi esztendőben mutatkozó rosszabbodás a megelőzővel szemben arra vezethető vissza, hogy 1905-ben a munkásság igen nagy anyagi áldozatokat hozott a választójogért folytatott nagy küzdelemben. A könyvkereskedés szépen fejlődik. A párt azon lesz, hogy kiadványait a jövőben szaporítsa. Saly Endre elvtárs az ellenőrző bizottság jelentésének előterjesztése folyamán előadja, hogy minden vizsgálódás alkalmával az ügykezelést rendben találta. 15 ügye volt, 11-et ők jelentettek fel, 4-et felebbezés útján utaltak oda, öszszesen négy vádlottat zártak ki. Három esetben a bizottság illetéktelennek mondotta ki magát. Freund Gyula elvtárs a jelentésekhez szól. Kijelenti, hogy a párt évi jelentése nem elégíti ki. A párt ugyanúgy működött múlt évben, mint két évvel ezelőtt Az idei jelentés nagyon kurtán emlékszik meg a vidéki központokról, pedig megfelelő jelentések felett rendelkezik a titkárság. Beszél a nemzetiségi agitációról, Délmagyarországon a nemzetiségekkel törődni kell, azonban a múlt évben választott nemzetiségi bizottság egyáltalán nem dolgozik. A román elvtársaknak nem jutott sem román nyelvű pártprogramra, sem röpirat. Így agitálni nem lehet Rátér a németbogsáni választásra, amelyen a csupa nemzetiségi választók a koalíciós jelöltet választották meg. Ebből azt következteti, hogy hatalmas korrupció működött ott. Ha a párt ott agitálna, nagy eredményeket érhetne el. Ajánlja, hogy foglalkozzanak a nemzetiségek szervezéssel és felvilágosításával. Szántó Béla elvtárs (Budapest) arról panaszkodik, hogy a pártvezetőség az elmúlt évben nem helyezett elég súlyt a nőmunkások és ifjúmunkások szervezésére. Hibáztatja, hogy a pártvezetőség nem nyilatkozott arról, vájjon célravezetőnek tartja-e a direktakciót Deák Miksa elvtárs (Budapest) azt kívánja, hogy a jövőben a pártjelentésben mutassák ki, hogy hány példányban jelenik meg naponkint a Népszava s azt mondja, hogy a szervezett munkásságot politikailag egyáltalában nem nevelték. Fölvilágosítást kér arról, hogy a szerkesztőségi belmunkatársak fizetésének, kimutatása miért mutat eltéréseket. Szükségesnek tartja, hogy a párttitkárság adjon a jövőben részletesebb kimutatást a jelentésben a pártadókról. Kérdi, hogy miért nem szállították le a Népszava árát 4 fillérre s hogy miért nem adtak ki élclapot. A könyvkereskedés a kimutatás szerint, magától a Famunkás Szövetségtől 80.000 koronát vett be könyvekért s ennek ellenére a könyvkereskedés összbevétele 87.000 koronát tesz ki. Weltner Jakab elvtárs néhány szóban válaszolva, helyreigazítja a jelentésnek 80.000 koronáról szóló tételét, amennyiben csak 3000 koronáról van szó. A jelentésbe csak sajtóhiba folytán került bele a 80.000 koronás tétel. László Jenő dr. elvtárs (Budapest) azzal kezdi, hogy nem fogadja el az évi jelentést, melyből szemelvényeket olvas fel. Hibáztatja, hogy a pártvezetőség az utóbbi időben elhanyagolta a röpiratok kiadását Mulasztásul rója fel, hogy a főváros munkásságának szervezésére, a községi politikára sem helyezett súlyt A pártban uralkodó szellemi szegénység rovására írja, hogy a könyvkereskedés nem adott ki elegendő pártirodalmat. Az elmúlt évi működést meddőnek mondja és hibáztatja, hogy a pártvezetőség a jelentés számára kisajátítja a szövetségek működését Weltner Jakab elvtárs a pártvezetőség nevében válaszol az előtte szóló vádjaira s kiemeli, hogy az egész beszéd nem alapult az objektív bírálaton, hanem puszta hatásvadászat kedvéért mondódott el így például azt mondja az előtte szóló, hogy a párt kisajátítja a szövetségek munkálkodását, ami nem igaz. A pártvezetőség nem tett egyebet, minthogy kötelességszerűen megemlékezett a gazdasági mozgalomról, mint fontos jelenségről.Ezt a külföldön is megteszik minden jelentésben. Ez is amellett bizonyít, hogy az elhangzott vádak nem nyugszanak objektív bírálaton. Menjen el a bíráló — úgymond — valamelyik szakszervezet választmányi ülésére és tanulja meg, hogyan kell objektív módon bírálni. (Taps.) A községi politikára vonatkozó panaszra az a válasza, hogy az eddigi viszonyok mellett úgy sem lehetett volna eredményes munkát végezni s mire szükség lesz a kidolgozott községi programoira, addigra az kész is lesz. Ismételten hangsúlyozza, hogy a működés ellen elhangzott bírálat nem volt objektív. Wittich Pál elvtárs (Pozsony) azt mondja, hogy a pártvezetőség nem fordított elég gondot a vidéki pártlapok felvirágoztatására s ez az oka, hogy a pozsonyi pártlap nem képes politikai lappá átalakulni. Az ilyen dolog meggátolja aztán az egész politikai működést. Panaszkodik, hogy a kormány támadásait nem verjük vissza teljes erővel, mert már az alamizsna-törvény megalkotását is meg lehetett volna gátolni. A koalíciós kormányokkal szemben — mint amilyen a mostani is — sokkal radikálisabb módon kell eljárni s ezért a pártvezetőségbe olyan embereket válasszunk, akik képesek a munkásság érdekeit minden támadással szemben megvédelmezni. Vántus Károly elvtárs (Nagyvárad) a jelentés azon részét bírálja, amely az általános választójogért folytatott küzdelemről szól. A választójog kérdését teljesen háttérbe szorították a kormánnyal szemben folyó, más kérdésekről szóló vitatkozások. Ezt taktikai hibának mondja. Amikor Ausztriában megadták az általános választójogot, akkor egész Magyarországon általános demonstrációt kellett volna megindítani a mi választójogunkért. (Taps.) Kifogásolja, hogy a pártvezetőség nem foglalt" állást" a fsiegyezés dolgában s a Népszava is csak egy-két cikkben foglalkozott e kérdéssel. Majd a „Szocializmusát bírálja, amelyet unalmasnak talál s nem felel meg tudományos hivatásának. Azonkívül nem hoz elég statisztikát a főbb jelentőségű kérdések megvilágítására. A szakegyletek felfüggesztésével a Népszava neva foglalkozik elég élesen. A jövőben intenzívebbé kell tenni az általános választójogért folyó küzdelmet. A jelentést elfogadja. Teszársz Károly elnök elvtárs jelenti, hogy dr. László Jenő elvtárs több elvtárssal egyetemben ügyrendi módosítást ajánl, ami fölött azonban a kongresszus napirendre tér. Ladányi Rezső elvtárs (Budapest) fölhívja a NÉPSZAVA 1907. április 3.