Népszava, 1907. április (35. évfolyam, 79–103. sz.)

1907-04-02 / 79. szám

V.IV. április 3. NÉPSZAVA . küldöttek figyelmét a földmunkás mozgalomra, amely mindenek fölött a legfontosabb. A szel­lemi szegénységet ő is elismeri, azonban azt a jogvédői jelentésben találja meg, amely nem több tizenegy és fél sornál. Ne hárítsák át — úgymond — ezt a szellemi sze­génységet másokra éppen azok, akik ebben a legjobban szenvednek. A politikai szervezeteket nem látja kiépítetteknek , e mulasztást a jövő­ben nagy erővel helyre kell ütni. Ő is hibáz­tatja, hogy a központi pártlap nem foglalkozott részletesebben a kiegyezéssel. Ernst Jakab elvtárs az ügyrendhez szólva, kifogásolja, hogy mindenről esik eső, csak a tikári és pénztári jelentésről nem. A vita bezá­rását indítványozza. Vágó Béla elvtárs az indítvány ellen szólal fel , azt a kongresszus elveti. Garami Ernő elvtárs a pártvezetőség részéről szólal fel. Foglalkozik Vántus elvtárs bírálatá­val, melyet a „Szocializmus" felett mondott. Ez a bírálat nem állja meg a helyét, mert csak általánosságban volt tartva s a kri­tkát nem támogatta konkrét esetekkel. így például Vántus elvtárs ugyanakkor, amikor azt mondotta, hogy a „Szocializmus" unalmas, azt is felpanaszolta, hogy kevés benne a satisztika. Ez ellentmond egymásnak, amennyi­tan, ha több statisztikai kimutatás jelennék meg lenne, még unalmasabbnak találná maga Vántus ertárs is. Különben egy oly nagymérvű tudo­mányos munka felett, mint amilyen a „Szo­cklizraus", nem lehet az első 8—10 füzetből ü­­gyilagos bírálatot mondani. Kovács Ferenc elvtárs (Budapest) a szónoki lajtrom lezárását indítványozza. Elfogadják. Nyitrai Mihály elvtárs (Mezőtúr) rövid föl­szlalása után Jdnta Sándor elvtárs azt mondja, hogy a vicki szervezetek sem állottak hivatásuk ma­gazatán s igy az elmúlt év mulasztásaiból ők is­­vették részüket. Braun József elvtárs (Budapest) nem he­lyes, hogy egyes küldöttek hangzatos frázisok­kal imádnák a jelentésnek. Helyesli azt, hogy a prtvezetőség nem hagyta magát belelovalni a harca, melyet a kormány előre kieszelt számí­tását provokált. Tizársz elnök elvtárs az idő előrehaladott­sága miatt bezárja a vitát s átadja a szót Martos Manuehittosnak (Kassa), aki az igazoló bizottság nevébe pótlólag jelenti, hogy a délután folyamán újabb öt megbízást vettek felülbírálat alá, mely­nek ereménye az, hogy a hét megbízó levél közül­­ igazoló bizottság kettőt visszautasított, ötöt igsolt. Fisc­r Jenő elvtárs (Újpest) a bizottság je­lentésél foglalkozik röviden. Kohi Mikla elvtárs (Budapest) azt kívánja, hogy a tizettek helyén csakis küldöttek ülje­nek, az­jságírók pedig foglalják el kijelölt he­lyüket. Vánfi Károly elvtárs a pártszervezeti sza­bályzat termében azt kívánja, hogy a pártla­pok szezesztői tekintessenek éppen olyan kül­dötteknél mint a többi megbízottak. Handt Gyula elvtárs (Székesfehérvár) ki­fogásolja,hogy a szombathelyi kiküldött man­dátumát ígsemmisítették. Irenic Gyula elvtárs (Temesvár) választ kér, hogy miért vonják el a vidéki szakmák sza­bad szemleitől a küldött-küldés jogát. Esztergyos elvtárs (Budapest) kéri a kon­gresszust, így a temesvári malommunkások mandátum­ érvényesítse. Buching Manó elvtárs rövid válaszában ki­jelenti, hog a vidéki szakmákat nem lehet a fővárosiak, egy kalap alá vonni s miután van vagy ezer lyan szabadszervezet, amelyben öt­vennél többártadót fizető tag van, a kisebbek­nek nem let megadni a kü­ldöttküldés jogát. Ha a szombhelyiek a pártadót be nem kü­l­dütték, nem­ kel követelniük a megbízás jogát. Schmidt Lipót elvtárs (Budapest) kéri az igazoló bizony pótjelentésének tudomásul vé­telét. A koresszus a pótjelentést tudomásul vette. Teszdrsz­n­k elvtárs ezután az első napi tanácskozást rekesztette. E második nap. Délelőtt, Bokányi Lő elvtárs háromnegyed 9 órakor megnyitja az ist s felhívja a jelölő bizottsá­got, vonuljon úsza a jelölés megejtésére. Kovács Mik elvtárs (Kaposvár) a tárgyalás hangját kifogája. Óriási nagy munkára kell előkészülnie ,pártnak, torzsalkodás hát ne akassza meg hívatásában. Panaszkodik, hogy a jogtanácsos kaposvári munkásság 12 peres ügyét hosszabb­ óta még­ most is elintézet­lenül hagyta. Propper József elvtárs (Budapest) hibáztatja a pártvezetőséget, hogy a kőművesek és kávé­főzők szakegyleteinek felfüggesztésekor — érthe­tetlen módon — várakozó álláspontot foglalt el. Határozati javaslatot nyújt be, mely szerint a pártgyűlés tiltakozzék a kormány jogfosztó politikájával szemben s utasítja a pártvezetősé­get, hogy a munkásság amúgy is silány jogai­nak védelmére, propagálja és szervezze a tömeg­sztrájkot. A határozati javaslatot a pártgyűlés, tekintettel arra, hogy hasonlót a munkásság már több ízben fogadott el­f­elejtette. Kitti Ferenc elvtárs (Budapest) a pártvezető­ség taktikája ellen emel szót, mely a pártnak a jelentés szerint való 90 százalékos növekedésé­vel nem halad párhuzamosan. A kormány munkásellenes ténykedéseivel szemben a párt­­ vár. Ha az általános választójogért tudtunk tömegsztrájkot propagálni, akkor tudnunk kell a szakegyletekért is. Vágó Béla elvtárs (Debrecen) Weltner elvtárs szavaira felel. A jelentést következetlennek, öt­letszerűnek véli. Ilyen a pártvezetőség ez évi működése is. A fővárosi mozgalomban nincs meg az a kellő demokrácia, mely a pártot ál­landó, következetes munkára serkenthesse. A központi párttitkárság nem nyújt elég példát, tanácsot a vidéki titkároknak. Ezért áll oly rosszul a vidéki mozgalom. Hibáztatja, hogy a pártvezetőség az önálló vámterület érdekében nem indított országos mozgalmat, valamint nem támogatta a nemzetiségi képviselőket sem. A budapesti bizalmi férfitestület hatáskörének hiánya nagy oka a pártvezetőség tehetetlenségének. Weltner Jakab elvtárs: A vidéki pártitkárok kérdésére vonatkozólag majd a napirend 5-ik pontja keretében (agitáció) fog felelni. Hogy a pártvezetőséget ért súlyos kritikák nem jogo­sak, bizonyítja az, hogy az utolsó év nem volt eredménytelen, mert a szervezett munkások száma 60.000 emberrel szaporodott. Kardos Jakab elvtárs felszólal, hogy a pénz­tári jelentés körül támadt vitát tisztázza. Buchinger Manó elvtárs felszólalása elején László és Vágó elvtársak beszédével foglalkozik. Azt a kritikát, amelyet ők a pártvezetőség je­lentése fölött gyakoroltak, legjobban jellemzi maga ez a kritika. László elvtárs azt mondta, hogy a párttitkárság felfalja a szövetségek lap­jait és a jelentésben idehozza. Erre vonatkozó­lag felhozza, hogy a titkárság a jelentésben nem szánt többet a­­szakmozgalomnak, mint három oldalt, szemben éppen a múlt évi jelentés­sel. A földmunkásmozgalomról természete­sen hosszabb jelentést kellett előterjeszteni. László Jenő elvtárs többek között még azt is mondja, hogy hézagos, hiányos ez a je­lentés. Igaza van: a jogi tanácsról például 11 sort olvashatnak az elvtársak a jelentésben, mert László elvtárs, ellenére annak, hogy sokszor meg­sürgették, nem adta be a jelentését, pedig­ fize­tést is kap érte. (László Jenő elvtárs: b­e dol­goztam ! ) Garbai elnök figyelmezteti a köz­beszólót, hogy ne zavarja a szónokot.) László elvtársnak az a felelete erre, hogy dolgozott, azt mondja, hogy László elvtársnak nem érdeke az, hogy vitatkozzunk arról, hogy a jogi taná­csot hogyan látta el. (Zaj.) Vágó elvtárs is tárgyilagos kritikát adhatott volna. A központi párttitkárság a vidéki titkár­ságokra van utalva. Ha szegényes most a vidéki titkárságok jelentése, a pártvezetőség sem jelent­het óriási eredményeket. Vágó elvtárs tudja, milyenek a viszonyok és a titkárságról úgy be­szélni, ahogy ő beszélt, beavatatlanok előtt hasztalan és céltalan. Egyébként amilyen a debreceni mozgalom volt, olyan mindig volt a budapesti mozgalom is. Vágó elvtárs fölemlí­tette, hogy a szervezett munkások száma Debrecenben szaporodott; ezzel szemben megálla­pítható, hogy az idén 22 koronával fizettek többet pártadóban debreceni elvtársaink, mint a múlt esztendőben. ( Vágó Béla elvtárs : Mert a vidéki agitációra költöttük el.)­­ Nem áll az, hogy Vágó elvtárs propozíciókat tett volna; a titkárok értekezletén beszélt arról, hogy a földmunkások mozgalmához szükséges jelszavakat kell kidom­borítani és később a birtokok felosztásáról be­szélt. Az építőmunkások szakosztályának felfüg­gesztése után az építőmunkások maguk írattak cikket; ezt a cikket követőleg azután a radiká­lis közlemények egész sorozata jelent meg a Népszavában.­­ Vántus elvtárs arról beszélt, hogy ebben az esztendőben az általános, titkos választójog érdekében nem történt semmi, sőt, hogy a pártvezetőség lanyha magatartása ered­ményezte azt, hogy ez a kérdés lekerült a napi­rendről. A kongresszusi küldötteknek a politikai helyzetet kell mérlegelniök ; az, hogy ausztriai elvtársaink kivívták az általános választójogot, nem jelenti azt, hogy nekünk is ki lehetett volna vívni. Abból sem lehet vádat ková­csolni a pártvezetőség ellen, hogy részt vett az alamizsnatörvényt tárgyaló ankéten. Köte­lessége volt, hogy a munkásság legradikálisabb álláspontját képviselje. — Horváth elvtárs a legnagyobb komolysággal és tárgyilagossággal beszélt arról, hogy a vidéki párttitikárságok egységesítése mennyire komoly dolog, és hogy ebben a tekintetben sokat kell tennei. Beszélt arról, hogy az általános sztrájkok kérdésében a vidéken irányítólag kellett volna fe­llépnie a titkárságnak. Arról nem is szólok, ho­gy kitaní­tottuk a vidéket, annyi azonban igaz, hogy a vidéki elvtársak az általános sztrájk kitörésekor még csak egy táviratra sem méltatták a pártot . Egyes elvtársak odavetették, hogy a főváros­ban nincs politikai mozgalom. Nagyon sajnálja, hogy a fővárosi elvtársak nem jutottak szóhoz, mert kikérték volna ezt maguknak. (Úgy van! Zaj.) Álljon ide az, aki azt meri mondani, hogy a múlt évben, amikor úgyszólván a fővárosi munkásság döntött a politika kérdéseiben, hogy ez a fővárosi munkásság a radikalizmus tekin­tetében meg nem tette volna a kötelességét. (Úgy van!) — Amidőn újból hivatkozik arra, hogy az elhangzott kritikával szemben is áll az az eredmény, hogy a pártmozgalom a lefolyt esztendőben erősödött, — kéri a jelentés tudo­másul vételét. Deák Miksa (Budapest) és Vágó Béla (Deb­recen) személyes kérdésben kérnek szót. (Zaj.) Bokányi Dezső elnök kijelenti, hogy a szót nem adhatja meg. (Zaj.) Groszmann Miksa elvtárs szerint senkinek olyan jogot arrogálni nem szabad, amely meg nem illeti. Ha személyes megtámadtatás címén kér szót valaki, meg kell adni neki. Figyelmez­tet arra, hogy mi magunk között ne kezdjünk jogokat korlátozni. Kéri úgy az elnököt, mint a kongresszust, hogy adják meg a szót. (Helyes­lés. Ellenmondás.) Bokányi elnök konstatálja, hogy nem kell megadnia sem neki a szót, sem a pártgyülés­nek. Ha azonban a pártgyülés meg akarja adni a szót, szavaztat, mert elejét akarja vágni annak, hogy az időt pazarolják. (Nagy zajj.) A pártgyülés többsége megadja a szót (Él­jenzés és taps.) Vágó Béla elvtárs személyes megtámadtatási címén szólalt fel. Föl kell neki szólalnia, mert Buchinger elvtárs őt személyében támadta meg; azt állította róla, hogy a földmunkás­kongresszuson földosztást prédikált Ezt vissza­utasítja. Ő a papi birtokok parcellázásáról beszélt. (Éljenzés és taps.) Bokányi elnök tekintettel a tapsviharra és arra, hogy a külvilágba is eljut ez a felszólalás, kénytelen kijelenteni, hogy a papi birtokok par­cellázása antiszocialisztikus követelés; a mi pár­tunk a papi vagyon köztulajdonba való vételét és munkásszervezeteknek való adását követeli. (Éljenzés és taps.) Vágó elvtárs hangoztatja, hogy igenis ment a párttitkársághoz propozícióval, amiket el is fogadtak. Nem volt szándéka kritizálni a fővá­rosi munkásságot csak azt mondta, hogy inten­zív helyi mozgalom nem volt. Deák Miksa elvtárs ugyancsak személyes kér­désben szólal fel és kérdi, hogy a pártvezetőség miért nem tűzte napirendre a szocializmus és antialkoholizmus között való viszony tárgyalását és hogy a párttitkár elvtárs miért nem beszélt az élclap sorsáról. Buchinger elvtárs hangoztatja, hogy kijelen­tette már, hogy úgy a Népszava árának 2 fil­lérre való leszállítása, miutt az élclap ügye nem volt keresztülvihető. (Zaj: Egy hang: Hát az antialkoholizmus ?) László Jenő dr. elvtárs ugyancsak személyes megtámadtatás címén kér szót. (Egy hang: Tetszett volna megírni a jelentést. — Bélkiállí­tások: Halljuk! Nagy zaj.) Visszautasítja az ellene intézett támadást. Mindent elkövetett, hogy a jogvédelem minél jobb legyen. Bokányi elnök azt hiszi, hogy fölösleges volt ez a védekezés . . . (Nagy zaj. Szabados és László elvtársak az ügyrendhez szót kérnek. — Az elnök folytonosan csönget.) Azt akarta ki­jelenteni, hogy a pártvezetőség jelentésén belül foglalkoztak a jogvédelemmel és nem támadták László elvtársat. (Nagy zaj.) Fölteszi ezután a kérdést a jelentés tudomásul vételére vag­y tudo­másul nem­ vételére és a felmentvény megadására vagy meg nem adására vonatkozólag. A szava­zás megtörténte után kijelenti, hogy három sza­vazat kivételével a pártgyűlés tudomásul vette a jelentést és megadta a felmentést. (Taps.) Klopstein Ernő elvtárs (Arad) az ügyrendhez kér szót. Bokányi elnök kijelenti, hogy a napirend első pontjával végeztek. Indítvány érkezett hozzá, amely szerint az ellenőrző bizott ág vidékiekkel egészíttessék ki. Ezt azonban nem bocsájtja szavazásra, mert az szervezeti szabályzat ellenes.

Next