Népszava, 1907. június (35. évfolyam, 130–155. sz.)

1907-06-01 / 130. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁHA: ejry évre . . 10.20 kor. I negyed 67re 4.80 kor. lél évre . . 8.60 ,­­ egy hóra . . 1.60 , Eg­yen szám ára 6 fillér. Budapest, 1807 jtmh­u 1, isorabot A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT Etoszi iMm Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VXL. Rákóczi-út 32. (Telefon-szám 54—94.) SCIAlJdHIVATALI: VII. Gyár-utca 1. s 7. (Telefon-szám 82—61.) nin­kásak! Elvtársak , Budapest népei A koalíciós kormánynak és a mai képviselőháznak az volt a feladata, hogy szállítsa az adókat, szavazza meg az újoncokat és ezután térjen át a választási törvény reformálására. A képviselőház régen megszavazta a milliókat és megajánlotta az újoncokat, azonban az általános választójog törvénybe iktatásáról a kormány nem terjeszt elő javaslatot. Erről hallgatnak a képviselők is, vagy pedig ha szóba kerül a választójog, úgy beszélnek róla, mint a jövő zenéjéről. Az osztrák munkások kivívták az általános, titkos választójogot, pedig később indultak érte küzdelembe, mint mi. Náluunk a képviselőház népellenes törvényeket alkot, a választójog törvénybe iktatásáról pedig hallani sem akar. Nem tűrhetjük tovább ezt a jogfosztást ! Síkra kell szállnunk az általános, titkos választójogért és küzde­nünk kell érte minden erőnkkel. Budapesten, 1907. évi június 2-án, délután pont fél 3 órakor a Városligetben, az Aréna mellett levő téren KB 7 . V ® 10 PH 1­17 Rt tartunk. Napirenden lesz: 1 fx osztrák választások és a m­agyar parlament. 2.­­ sajtó. A gyűlés szónokai: Bokányi és Garbai elvtársak. Mindenki, aki a jogegyenlőség híve, aki megundorodott a közélet tisztátalanságától, aki azt akarja, hogy vége legyen a jog­fosztásnak, az ott lesz ezen a gyűlésen! Elvtársak! Agitáljatok! A magyarországi szociáldemokrata párt, 1­­ Titkos választás. Az­ általános választójog ügye, minden akadály ellenére, feltartóztathatlanul nyomul előre s ellenségeinek semmi reménye sem marad arra, hogy annak már a közel­jövőben való behozatalát megakadályozhassák. Csak éppen a koalíciós kormány, amely kötelező ígéretet tett az általános, titkos, községen­kénti szavazással egybekapcsolt választójog megvalósítására, hozza-halasztja ígérete be­váltását. Eddigi garázdálkodásával kijóza­nította leglelkesebb híveinek egy részét s még jobban meggyűlölhette magát azok­kal , akik előre látták tehetetlen­ségét és nem biztak ígéreteinek őszinte becsületességében. Félnek, hogy az általános választójog alapján megejtendő választások eredménye elsöpri őket az ura­lomról s a népakarat igaz megnyilatkozása azokat fogja helyükbe emelni, akik akar­nak és tudnak a nép érdekeinek meg­felelően kormányozni. Legjobban sze­retnék tehát az idők végtelenségéig elhalasz­tani a reformot. Azonban a munkásság ezrei mind hangosabban tiltakoznak e jograblás ellen s elszánt erővel készülnek a végső küzdelemre, hogy lerombolják Magyarország gyalázatát, a mai, választó­rendszernek ne­vezett világcsalás rendszerét. Nincs menek­vés, mivel a nép milliói nem tűrik, hogy tovább is számot nem tevő, kiközösített, másodrangú polgárai le­gyen­ek az általuk fentartott államnak, hogy politikai kiskorú­aknak minősítsék őket. A hatalomhoz szokott koncéhes érdekszövetkezet iparkodik tehát fölkelteni az ország polgárságának előítéletét a reformmal szemben, hogy a „köz"-fel­fogásra hivatkozva, legalább igazi formájá­ból kiforgathassa a demokrata választó-­ reformot. Jez*TM'^ , " _.! "*~• |­eselkedétnei ipníitooiru­­ alnak írtakít "-­hacsak részleteiben is —- lebecsülni. Akik­nek érdekükben volt az eddigi választó­rendszer, akik etikájának megfelelel az a választói módszer, amelyben a pálin­kával elbódított analfabéta választókat csendőrkisérettel hajtják fel a nem­zet akaratának nyilvánítására, akiknek erkölcsi felfogásával nem ellenkezik a voksok árfolyam szerint való megvásárlása, akik törvénybe iktatták a választók „költ­ségei" megtérítésének jogosságát, azok el­mélkednek most aggódó szívvel afölött, hogy várjon nem fogja-e a titkos szavazás megkönnyíteni a vesztegetést, tönkre tenni a választás tisztaságát! Mivel hazai példákkal nem lehet elő­hozakodni, külföldre mennek hát s a tények erőszakos elferdítésével próbálnak bornírt felfogásuk mellett hangulatot kelteni. Aból, hogy a francia képviselőház a napokban oly indítványt fogadott el, amely a vá­lasztás titkosságát és tisztaságát sürgeti, a „B. H." ki tudja olvasni, hogy a titkos választás nem szüntette meg a vesztegetést, hanem még növelte a visszaéléseket. A francia államférfiak bírnak annyi éleslátás­sal vagy legalább is vannak annyira kö­vetkezetesek és a titkos szavazást eltöröl­ték volna, helyébe pedig a nyilvános sza­vazást tették volna kötelezővé, ha a ,,B. H." furcsa logikája megállhatná helyét. Kü­lönben is csak nálunk, a nyílt szava­zás mellett lehet csongrádi választásokat produkálni, míg Franciaországban, vagy Németországban, --­ ahol pedig milliók adják le szavazatukat — ilyen visszaélések­ről még a legkörmönfontabb hangulatgyártó Az általános választójog titkos szavazás nélkül egyáltalán nem felel meg az igaz­ságos választójog intenciójának és logi­kájának. Az általános szavazati jog inten­ciója nem egyéb, mint hogy az állam min­den polgára szabadon, minden külső nyo­más nélkül, saját elhatározása szerint nyilvánítsa akaratát a szavazó urnánál, logikája pedig nem lehet más, minthogy ez az intenció érvényesüljön. A mai társadalmi rendszerben pedig az emberek úgy gazdaságilag, mint egyénileg egymástól bizonyos függésben vannak. Tje­gyen az gyáros, aki néhány száz munkás­sal dolgoztat, vagy hivatal főnök, akinek jó vagy rossz kedvétől függ egész sereg al­kalmazott sorsa, legyen az földesúr, aki cse­lédeinek százai felett uralkodik, mindenik igyekezni fog alárendeltjei véleményét s akaratszabadságát saját célja és érdekeinek megfelelően — szépszerivel s ha másként nem megy, fenyegetéssel — befolyásolni. Ebből csak az következhetik, hogy a választás eredménye meghamisíttatott; nem a választók igaz meggyőződésének, hanem a gazdaságilag erősebb akaratának meg­nyilatkozása lett. Badarság ezzel szemben nagyképűen a „legkitűnőbb polgárjog meg­nyilatkozásának komoly méltóságáéról fe­csegni ott, ahol az emberi méltóságot napról-napra gyalázatban tartja a kenyérért való küzdés rabigája. Zaklatástól féltik az állampolgárokat akkor, ha minden csábítás és fenyegetés értéktelenné válik és szavazó­lapjukat saját, független meggyőződésük szerint leadhatják, amikor megszűnik reájuk nézve kenyérkérdéssé lenni az. A Népszava mai száma 12 oldal. *

Next