Népszava, 1907. június (35. évfolyam, 130–155. sz.)
1907-06-01 / 130. szám
1907. június 1. JSt PSSAVA Rettenetes állapotok uralkodnak az ország közigazgatásában és igazságszolgáltatásában is. A városi és községi képviselőtestületek választójoga ultrareakciós pluráris választójog. Az országgyűlés napirendjén legközelebb ott lesz a községi választások reformja is s némi remény van arra is, hogy a községi képviseletre nézve is behozzák az egyenlő, egyenes és általános aránylagos választójogot. E reformnak, úgy látszik, a szociáldemokrácián kívül az ó-finn parasztpárt is híve, mert így akarja megtörni a svédek uralmát a városokban. Tekintve a finn községek messzemenő autonómiáját, a községi választójog kérdése rendkívüli fontossággal bír. Abban mindegyik párt megegyezik, hogy az igazságszolgáltatást egyszerűbbé és olcsóbbá kell tenni. Abban is van bizonyos megegyezés, hogy az ország képviselete s a legmagasabb közigazgatási hatóság, a kormány között levő viszonyt demokratikusabbá kell tenni. Megkísérelték tehát, hogy legalább jogilag kimondják a kormány felelősségét, de a császár ezt nem erősítette meg. De úgy látszik, hogy ennek ellenére parlamentarizálódni fog a kormány és az országgyűlés viszonya és hogy a népképviselettel való összekülönbözés esetén a szenátus politikai kötelességének fogja tekinteni a visszavonulást. A jelenlegi helyzetben, amikor az ország az orosz reakció folytonos nyomása alatt szenved, az országgyűlés munkálatai csak nehezen fognak előre haladhatni. De kétségtelen, hogy a finn népben erősíteni fogja a demokratikus érzést. Szép és hálás feladat háramlik ezzel a finn munkáspártra. SZEMLE. BELFÖLD. Hivatásos hazafiak. Az Országos Magyar Iskola Egyesület ma délután értekezletet tartott a vármegyeháza dísztermében, hogy feladatainak intenzívebb teljesítéséről tanácskozzék. Az értekezletet Rákosi Jenő elnök nyitotta meg hosszú beszéddel, amelyben az iskola Egyesület céljául a magyarosítást jelölte meg és magyarázatát igyekezett adni annak: miért nem soviniszta a magyar nép és miért nem ragad kapát-kaszát nem-magyar szomszédjára. A nemzetiségek mozgalmát semmiféle más országban el nem tűrnék. Ez akciók ellen tulajdonképpen fel kellene zúdulnia az egész országnak. Ámde azt látjuk, hogy az ország elég csendes. Nem mutatkozik valami nagy felháborodás. És ez rendén van így. Mert kétféle hazafiság van: az egyik a nagy sok fiságé, amelynek hazafisága abban áll, hogy kötelességét teljesíti otthon, földjét miveli, családját ellátja s csak akkor mozdul meg, amikor nagy érdekek szólítják, hogy talpra álljon. A másik hazafiság egyeseké, akiket a gondviselés megjegyzett, akiknek szivében egy elemmel több lakozik, mint a sokaságban. Ezek a hivatásos hazafiak, örök az űrállomáson, akik mindent tudomásul vesznek, mindent feljegyeznek és égetik az örök mécset a nagy, szent célok őrizetére. Ezek közé tartoznak a mai értekezlet tagjai. Az értekezlet — csupa főispán, alispán és egyéb, a gondviselés által megjegyzett urak ültek ott — nagy örömmel és áhítatos tapssal fogadták kiválóságuk elismerését. De tessék csak elképzelni, hogy ha már ennek az egész értekezletnek tagjai, akik nem tettek egyebet Rákosi beszédének helyeslésénél az egész „tanácskozás" alatt, egy elemmel több felett rendelkeznek a szívükben — hány elemmel több gazdagítja abnormis szívét annak a Rákosi Jenőnek, aki nemcsak tagja, hanem összehívója, elnöke és előadója volt az értekezletnek! A sovinizmus bornírtság, ezt tartja a tudomány s a Frimm-intézet növendékei éppen annyi joggal hirdethetnék magukat felsőbb szellemi lényeknek, mint a szívükben egy elemmel többel rendelkező soviniszták. A népet, amelyet a maga gazdasági érdekei irányítanak, alsóbbrendűnek feltüntetni csak azért, mert a hivatásos hazafiak (pompásan találó kifejezés, emlékeztet a kevéssé találó „hivatásos izgatók"-ra) és az őrállomáson megvagyonosodó őrszemek inhumánus, embertelen agitációjának fel nem ül a naiv perfidia. Férfidúl naiv dolog pedig a Rákosi szájából a beszéd magva: a nép kötelességteljesítő hazafiságának s a hivatásos őrszemek hasznothajtó hazafiúságának különválasztása. Azt hisszük, lesz még szerencsénk Rákosi úréknak fejükre citálni a hazafiság ezen kettősmeghatározását. figurát és csapongtak az ízetlen, üres mókák Berza Péter körül. Lángos ital mellett, a cigánydobogó túlsó oldalán, szöszke, német leány ült. Magyarul annyit tudott, amennyi éppen az éjszakai kenyérhez kellett. A pincéreken kívül, a táncos lebujban ez a szomorú leány volt az egyetlen, aki nem a szögletes parasztot látta az új vendégben, hanem a férfit, akinek asszony a párja s akinek örömöket keres a vére. Férfit, akinek a vére — a zsebéig ér .. . Berza Péter és a Rajna mellől szakadt leány, hamar is összemelegedtek. Komázni nem igen tudtak, kicsit fura karrikatúrák is voltak igy összepárosodva — de az egymást bámulásuk, meg a sürü koccintás, mégis diskurzus volt. Hajnal felé együtt mentek el a fülledt, mámoros mulatóból és félhomályu, tarka perditatanyán, különös nász esett... III. Reggelre letelt a szerelmi árenda és Berza Péter megint nekivágott a kószálásnak. De az ágyas bűn, a néki új, gazdag színhatások, amelyekben megfürdette az éjszaka , kicserélték az ütni indult embert, erőtlenné tették az öklét és kibékítették a városi világgal, még a Mari dolgával is . . . Megértő, megbocsátó kedvvel indult neki az utcáknak és rendőrökön, bejelentő hivatalon keresztül odatalált a két napja keresett szállásra. Kicsit reszketett a keze, mikor a kilincshez nyúlt ... És mert hirtelen eszébe ötlött, hogy ütni jött, erőltetni akarta a haragot. Nem ment . . . Eléje álltak a mámoros, ragyogó emlékek és lágyan, melegen, a szívével ölelte magához Marit, akit eljött világgá verni, kitagadni... A vasutasok pragmatikája foglalkoztatta ma a képviselőház közlekedésügyi bizottságát. Sümegi Vilmos kéri, hogy azon alkalmazottak sorából, akik legalább tíz éve végeznek vasúti szolgálatot s a vasúti tisztképző tanfolyamot elvégezték és akiknek jogi kvalifikációjuk is van, a vasút igazgatósága többet nevezzen ki. Szterényi József államtitkár kijelenti, hogy a kérést a végrehajtó utasításba fölveszik. A többi szakaszt a bizottság — az igazságügyi bizottság módosításaival — elfogadta és ezzel az egész javaslatot letárgyalta. Az ülés végén Lázár Pál köszönetet szavazott a miniszternek meg az egész pereputynak, amely ennek a jograbló törvényjavaslatnak alkotásában részt vett. Ezenkívül annak a reményének adott kifejezést, hogy a többi tisztviselők pragmatikája is el fog készülni. Bizonyára azt reméli Lázár Pál, hogy ez a pragmatika is olyan „sikerült” lesz, mint a vasutasoké. Válsághírek vannak néhány nap óta megint forgalomban. Az alkotmánybiztosítékok dolga ugyanis bécsi hírek szerint nagyon rosszul áll. A király június 8-ig Andrássy javaslatainak nehezen adja meg az előzetes szentesítést. A helyzetre vonatkozólag a „P. Ll." mai estilapja a következő információkat kapta: „Szájról-szájra jár az a hír, hogy Andrássy Gyula gróf kijelentette, hogy csak abban az esetben marad meg hivatalában, ha az általa előterjesztett alkotmánybiztosítékok június 10-ig megkapják az előzetes királyi szentesítést. Ez a hír talán ilyen formában nem felel meg a valóságnak, azonban nincsen kizárva, hogy Andrássy gróf nehezen viseli el a sajtóban folyton ismétlődő támadásokat, a függetlenségi párt részéről való sürgetést. A függetlenségi párt vezérei nagyon jól ismerik a belügyminiszternek ezt a hangulatát és a körülményeket eléggé fontosaknak tartották arra, hogy tegnap délelőtt Kossuth Ferenc lakásán bizalmas tanácskozásra gyülekezzenek. A megjelen 3 tek azon fáradoztak, hogy a kereskedelmi minisztert, a körülményekre való hivatkozással, arra az esetre, ha a javaslatok nem kapnák meg az előzetes szentesítést — a kormányban elfoglalt állása elhagyására bírják. Kossuth erre azt felelte volna, hogy nyugodtan rá lehet bízni annak az eldöntését, hogy mikor maradjon meg állásában, vagy mikor hagyja el azt. Ő a legjobban tudja, hogy mikor hagyhatja el a helyét. Egyenes választ nem lehetett tőle kapni, döntő kijelentés elől kitért. A függetlenségi párt matadorjai, úgy látszik, ezzel nem elégedtek meg, hanem tegnap délután újabb értekezletet tartottak, amelyen a helyzetet megbeszélték. Itt igen különös kijelentések hangzottak el. Nem lehet így tovább kormányozni. A kormány kötelessége erős gazdasági programmot tervezni és erős pártpolitikai vezetést megalkotni. Ez csak akkor lehetséges, ha ez a változás a függetlenségi párt égisze alatt megy végbe. Az alkotmánypárt egy része ez esetben a függetlenségi párthoz csatlakozan és ily lépés, bizonyos előfeltételek mellett, nem volna Andrássy Gyula ellenére. Végül pedig azt a pikáns hírt is terjesztették, hogy a király a koronázási jubileumon József főherceggel fogja magát képviseltetni." A „P. Ll." a legutóbbi hírt rögtön megcáfolja, azonban a közlemény előbbi részeit megerősíteni látszik. Természetes, hogy a függetlenségi párt esetleges gazdasági programmja csak agrárius érdeket szolgálhat, mert másképpen nem számítana arra, hogy a latifundiális politikát követő alkotmánypárt hozzá fog csatlakozni. Az egész dologban még a legpikánsabb Kossuth magatartása, aki görcsösen ragaszkodik miniszterségéhez. Mit neki alkotmánybiztosíték, mit neki politikai következetesség, míg személyi hiúságát a miniszteri állás kielégíti! * A függetlenségi párt ma esti, úgynevezett Holló Lajos-féle vacsoráján szintén a válsággal foglalkoztak. Holló Lajos a jelenlévő Andrássy grófot Üdvözölte s reményét fejezte ki, hogy bármi történjék, a nemzet jobbjai s a koalíciós pártok együtt maradnak, míg céljukat el nem érték. Apponyi szintén az együttmaradást emlegette az elkövetkezendő válság stéléjére. Ítemény van a kérdések megoldására — úgymond — mert ha ez sem volna, nem -stríttások a helyünkön . .. . A szolidaritásnak és a küzdelmeknek ebből a lázas emlegetéséből kitűnik, hogy újabb stikli készül. Az alkotmánybiztosítékok iránt táplált remények romjain új harcra készül a koalíciós uralom s vájkálja már az útját egy újabb „nemzeti küzdelemnek." Andrássy tervez, a nyomorúság vége?... Trencséni küldöttség járt ma délelőtt Andrássy Gyula grófnál, elpanaszolni, hogy sok a baj Trencsénben. A küldöttséget a trencséni őrszem, Smialovsky Valér főispán vezette a fekete gróf elé, akinek aztán egy Szvoboda Cirill nevű trencséni nagyság magyarázta meg, hogy Trencsén nyomorúságban sínylődik, hogy mezőgazdasága egy fabatkát sem ér, hogy politikai élete éretlen és hogy mindeme bajoknak a kivándorlás, a nemzetközi szocialista, elvek és a „pánszláv" mozgalom az oka. Andrássy Gyulának megesett a szíve a trencséni kesergőkön és ígért eséléket. — Régóta foglalkozom már a kivándorlás saomorú kérdésével, melyet rövid időn belül törvény útján óhajtok szabályozni. Az a törvényjavaslat azonban, melyet benyújtani szándékozom, a dolog természetéből folyólag nem terjedhet ki a kivándorlási mozgalom minden részletére s én a törvényjavaslat kapcsán felhatalmazást óhajtok kérni a törvényhozástól, hogy az időszaki kivándorlás kérdését rendeletileg szabályozhassam. Tudom, hogy Ausztria is például igen sok mezőgazdasági munkást von el tőlünk, ezeket törvényes és humánus módon visszatartani — a kormány feladata. Erőszakot természetesen nem alkalmazhatunk, de van sok más módja annak, hogy az ilyen egészségtelen időszaki kivándorlást megakadályozzuk. A „fekete gróf" tehát megint tervez .. És tervez a magyar politikai nagyságok bárgyú módszere szerint, az okozatot akarván erőszakkal leverni, ahelyett, hogy az okot, a kivándorlás kényszerítő okát gyógyítaná. Megjósolhatjuk a kakastollas grófnak, aki a törvényes