Népszava, 1907. június (35. évfolyam, 130–155. sz.)

1907-06-01 / 130. szám

1907. június 1. JSt PSSAVA Rettenetes állapotok uralkodnak az or­szág közigazgatásában és igazságszolgálta­tásában is. A városi és községi képviselő­testületek választójoga ultrareakciós pluráris választójog. Az országgyűlés napirendjén legközelebb ott lesz a községi választások reformja is s némi remény van arra is, hogy a községi képviseletre nézve is be­hozzák az egyenlő, egyenes és általános aránylagos választójogot. E reformnak, úgy látszik, a szociáldemokrácián kívül az ó-finn parasztpárt is híve, mert így akarja megtörni a svédek uralmát a városokban. Tekintve a finn községek messzemenő autonómiáját, a községi választójog kérdése rendkívüli fontossággal bír. Abban mindegyik párt megegyezik, hogy az igazságszolgáltatást egyszerűbbé és ol­csóbbá kell tenni. Abban is van bizonyos megegyezés, hogy az ország képviselete s a legmagasabb közigazgatási hatóság, a kormány között levő viszonyt dem­okrati­kusabbá kell tenni. Megkísérelték tehát, hogy legalább jogilag kimondják a kormány felelősségét, de a császár ezt nem erősítette meg. De úgy látszik, hogy ennek ellenére parlamentarizálódni fog a kormány és az országgyűlés viszonya és hogy a népképviselettel való összekülön­bözés esetén a szenátus politikai kötelessé­gének fogja tekinteni a visszavonulást. A jelenlegi helyzetben, amikor az ország az orosz reakció folytonos nyomása alatt szenved, az országgyűlés munkálatai csak nehezen fognak előre haladhatni. De kétség­telen, hogy a finn népben erősíteni fogja a demokratikus érzést. Szép és hálás feladat háramlik ezzel a finn munkáspártra. SZEMLE. BELFÖLD. Hivatásos hazafiak. Az Országos Magyar Iskola Egyesület ma délután értekezletet tartott a vármegyeháza dísztermében, hogy feladatainak intenzívebb teljesítéséről tanácskozzék. Az értekezletet Rákosi Jenő elnök nyitotta meg hosszú be­széddel, amelyben az iskola Egyesület cél­jául a magyarosítást jelölte meg és magya­rázatát igyekezett adni annak: miért nem soviniszta a magyar nép és miért nem ra­gad kapát-kaszát nem-magyar szomszédjára. A nemzetiségek mozgalmát semmiféle más országban el nem tűrnék. Ez akciók ellen tulaj­donképpen fel kellene zúdulnia az egész országnak. Ámde azt látjuk, hogy az ország elég csen­des. Nem­ mutatkozik valami nagy fel­háborodás. És ez rendén van így. Mert kétféle hazafiság van: az egyik a nagy sok fiságé, amely­nek hazafisága abban áll, hogy kötelességét teljesíti otthon, földjét miveli, családját ellátja s csak akkor mozdul meg, amikor nagy érdekek szólítják, hogy talpra álljon. A másik hazafiság egyeseké, akiket a gondviselés megjegyzett, akiknek szivében egy elemmel több lakozik, mint a soka­ságban. Ezek a hivatásos hazafiak, örök az űrállomáson, akik mindent tudomásul vesznek, mindent feljegyeznek és égetik az örök mécset a nagy, szent célok őrizetére. Ezek közé tar­toznak a mai értekezlet tagjai. Az értekezlet — csupa főispán, alispán és egyéb, a gondviselés által megjegyzett urak ültek ott — nagy örömmel és áhíta­tos tapssal fogadták kiválóságuk elismeré­sét. De tessék csak elképzelni, hogy ha már ennek az egész értekezletnek tagjai, akik nem tettek egyebet Rákosi beszédének helyeslésénél az egész „tanácskozás" alatt, egy elemmel több felett rendelkeznek a szívükben — hány elemmel több gazdagítja abnormis szívét annak a Rákosi Jenőnek, aki nemcsak tagja, hanem összehívója, el­nöke és előadója volt az értekezletnek! A sovinizmus bornírtság, ezt tartja a tu­domány s a Frimm-intézet növendékei éppen annyi joggal hirdethetnék magukat felsőbb szellemi lényeknek, mint a szívük­ben egy elemmel többel rendelkező sovinisz­ták. A népet, amelyet a maga gazdasági érdekei irányítanak, alsóbbrendűnek feltün­tetni csak azért, mert a hivatásos haza­fiak (pompásan találó kifejezés, emlékeztet a kevéssé találó „hivatásos izgatók"-ra) és az őrállomáson megvagyonosodó őr­szemek inhumánus, embertelen agitációjának fel nem ül a naiv perfidia. Férfidúl naiv dolog pedig a Rákosi szájából a beszéd magva: a nép kötelességteljesítő hazafisá­gának s a hivatásos őrszemek hasznothajtó hazafiúságának különválasztása. Azt hisszük, lesz még szerencsénk Rá­kosi úréknak fejükre citálni a hazafiság ezen kettős­­meghatározását. figurát és csapongtak az ízetlen, üres mókák Berza Péter körü­l. Lángos ital mellett, a cigánydobogó túlsó ol­dalán, szöszke, német leány ült. Magyarul annyit tudott, amennyi éppen az éjszakai kenyérhez kellett. A pincéreken kívül, a táncos lebujban ez a szomorú leány volt az egyetlen, aki nem a szögletes parasztot látta az új vendégben, hanem a férfit, akinek asszony a párja s akinek örö­möket keres a vére. Férfit, akinek a vére — a zsebéig ér .. . Berza Péter és a Rajna mellől szakadt leány, hamar is összemelegedtek. Komázni nem igen tudtak, kicsit fura karrikatúrák is voltak igy összepárosodva — de az egymást bámulásuk, meg a sürü koccintás, mégis diskurzus volt. Hajnal felé együtt mentek el a fülledt, mámo­ros mulatóból és félhomályu, tarka perdita­tanyán, különös nász esett... III. Reggelre letelt a szerelmi árenda és Berza Péter megint nekivágott a kószálásnak. De az ágyas bűn, a néki új, gazdag színhatások, ame­lyekben megfürdette az éjszaka , kicserélték az ütni indult embert, erőtlenné tették az öklét és kibékítették a városi világgal, még a Mari dolgával is . . . Megértő, megbocsátó kedvvel indult neki az utcáknak és rendőrökön, bejelentő hivatalon keresztül odatalált a két napja kere­sett szállásra. Kicsit reszketett a keze, mikor a kilincshez nyúlt ... És mert hirtelen eszébe ötlött, hogy ütni jött, erőltetni akarta a haragot. Nem ment . . . Eléje álltak a mámoros, ra­gyogó emlékek és lágyan, melegen, a szívével ölelte magához Marit, akit eljött világgá verni, kitagadni... A vasutasok pragmatikája foglalkoztatta ma a képviselőház közlekedésügyi bizottságát. Sümegi Vilmos kéri, hogy azon alkalmazottak sorából, akik legalább tíz éve végeznek vasúti szolgálatot s a vasúti tisztképző tanfolyamot elvégezték és akiknek jogi kvalifikációjuk is van, a vasút igazgatósága többet nevezzen ki. Szte­rényi József államtitkár kijelenti, hogy­ a kérést a végrehajtó utasításba fölveszik. A többi sza­kaszt a bizottság — az igazságügyi bizottság módosításaival — elfoga­dta és ezzel az egész javaslatot letárgyalta. Az ülés végén Lázár Pál köszönetet szavazott a miniszternek meg az egész pereputynak, amely ennek a jograbló törvényjavaslatnak alkotásában részt vett. Ezenkívül annak a reményének adott kifejezést, hogy a többi tisztviselők pragma­tikája is el fog készülni. Bizonyára azt reméli Lázár Pál, hogy ez a pragmatika is olyan „si­került” lesz, mint a vasutasoké. Válsághírek vannak néhány nap óta megint forgalomban. Az alkotmánybiztosítékok dolga ugyanis bécsi hírek szerint nagyon rosszul áll. A király június 8-ig Andrássy javaslatainak nehezen adja meg az előzetes szentesítést. A helyzetre vonatkozólag a „P. Ll." mai estilapja a következő információkat kapta: „Szájról-szájra jár az a h­ír, hogy Andrássy Gyula gróf kijelentette, hogy csak abban az esetben marad meg hivatalában, ha az általa előterjesztett alkotmánybiztosítékok június 10-ig megkapják az előzetes királyi szentesítést. Ez a hír talán ilyen formában nem fel­el meg a való­ságnak, azonban nincsen kizárva, hogy Andrássy gróf nehezen viseli el a sajtóban folyton ismét­lődő támadásokat, a függetlenségi párt részéről való sürgetést. A függetlenségi párt vezérei nagyon jól is­merik a belügyminiszternek ezt a hangulatát és a körülményeket eléggé fontosaknak tartották arra, hogy tegnap délelőtt Kossuth Ferenc lakásán bizalmas tanácskozásra gyülekezzenek. A megjelen­ 3 tek azon fáradoztak, hogy a kereskedelmi mi­nisztert, a körülményekre való hivatkozással, arra az esetre, ha a javaslatok nem kapnák meg az előzetes szentesítést — a kormányban elfoglalt állása elhagyására bírják. Kossuth erre azt felelte volna, hogy nyugodtan rá lehet bízni annak az eldöntését, hogy mikor maradjon meg állásában, vagy mikor hagyja el azt. Ő a legjobban tudja, hogy mikor hagyhatja el a helyét. Egyenes választ nem lehetett tőle kapni, döntő kijelentés elől kitért. A függetlenségi párt matadorjai, úgy látszik, ezzel nem elégedtek meg, hanem teg­nap délután újabb értekezletet tartottak, amelyen a helyzetet megbeszélték. Itt igen különös ki­jelentések hangzottak el. Nem lehet így tovább kormányozni. A kormány kötelessége erős gaz­dasági programmot tervezni és erős pártpolitikai vezetést megalkotni. Ez csak akkor lehetséges, ha ez a változás a függetlenségi párt égisze alatt megy végbe. Az alkotmánypárt egy része ez esetben a függetlenségi párthoz csatlakozan és ily lépés, bizonyos előfeltételek mellett, nem volna Andrássy Gyula ellenére. Végül pedig azt a pikáns hírt is terjesztették, hogy a király a koronázási jubileumon József főherceggel fogja magát képviseltetni." A „P. Ll." a legutóbbi hírt rögtön meg­cáfolja, azonban a közlemény előbbi részeit megerősíteni látszik. Természetes, hogy a függetlenségi párt esetleges gazdasági pro­grammja csak agrárius érdeket szolgálhat, mert másképpen nem számítana arra, hogy a latifundiális politikát követő alkotmány­párt hozzá fog csatlakozni.­­ Az egész dologban még a legpikánsabb Kossuth magatartása, aki görcsösen ragasz­kodik miniszterségéhez. Mit neki alkotmány­biztosíték, mit neki politikai következetes­ség, míg személyi hiúságát a miniszteri ál­lás kielégíti! * A függetlenségi párt ma esti, úgynevezett Holló Lajos-féle vacsoráján szintén a válsággal foglal­koztak. Holló Lajos a jelenlévő Andrássy grófot Üdvözölte s reményét fejezte ki, hogy bármi tör­ténjék, a nemzet jobbjai s a koalíciós pártok együtt maradnak, míg céljukat el nem érték. Apponyi szin­tén az együ­ttmaradást emlegette az elkövetkezendő válság stéléjére. Ítem­ény van a kérdések megoldá­sára — úgymond — mert ha ez sem volna, nem -stríttások a­ helyünkön . .. . A szolidaritásnak és a küzdelmeknek ebből a lázas emlegetéséből kitűnik, hogy újabb stikli készül. Az alkotmánybiztosítékok iránt táplált remények romjain új harcra készül a koalíciós uralom s vájkálja már az útját egy újabb „nemzeti küzdelemnek." Andrássy tervez, a nyomorúság vége?... Trencséni küldöttség járt ma délelőtt Andrássy Gyula grófnál, elpanaszolni, hogy sok a baj Trencsénben. A küldöttséget a trencséni őrszem, Smialovsky Valér főispán vezette a fekete gróf elé, akinek aztán egy Szvoboda Cirill nevű tren­cséni nagyság magyarázta meg, hogy Trencsén nyomorúságban sínylődik, hogy mezőgazdasága egy fabatkát sem ér, hogy politikai élete éretlen és hogy mindeme bajoknak a kivándorlás, a nemzetközi szocialista, elvek és a „pánszláv" mozgalom az oka. Andrássy Gyulának megesett a szíve a trencséni kesergőkön és ígért eséléket. — Régóta foglalkozom már a kivándorlás sao­morú kérdésével, melyet rövid időn belül törvény útján óhajtok szabályozni. Az a törvényjavaslat azonban, melyet benyújtani szándékozom, a do­log természetéből folyólag nem terjedhet ki a kivándorlási mozgalom minden részletére s én a törvényjavaslat kapcsán felhatalmazást óhaj­tok kérni a törvényhozástól, hogy az időszaki kivándorlás kérdését rendeletileg szabályozhassam. Tudom, hogy Ausztria is például igen sok mezőgazdasági munkást von el tőlünk, ezeket törvényes és humánus módon visszatartani — a kormány feladata. Erőszakot természetesen nem al­kalmazhatunk, de van sok más módja annak, hogy az ilyen egészségtelen időszaki kivándorlást megakadályozzuk. A „fekete gróf" tehát megint tervez .. És tervez a magyar politikai nagyságok bárgyú módszere szerint, az okozatot akarván erő­szakkal leverni, a­helyett, hogy az okot, a ki­vándorlás kényszerítő okát gyógyítaná. Megjó­solhatjuk a kakastollas grófnak, aki a törvényes

Next