Népszava, 1907. június (35. évfolyam, 130–155. sz.)

1907-06-02 / 131. szám

10 az alakulógyűlést azért nem vette tudomásul, mivel miniszteri­­utasítása van, hogy csupán olyan vasutas-gyűléseket engedélyezzen, amelyek­hez a munkások közvetlen főnökei is hozzá­járulnak. A nagyváradi Máv. mk­ helyfőnöke a beleegye­zést megtagadta, ennél fogva a csoport a hol­napi nap folyamán meg nem alakulhat. Ez a körülmény a munkások türelmét a végső pró­bára teszi. Azonban nem csak a vasúti munkások szövet­ségének elterjedése ellen küzd az seurópai férfiu." . Bizalmas rendeletben utasította a Máv. főnök­ségeket, hogy a Máv. nyugdérpénztári választ­mány megválasztásánál hassanak oda, hogy a szervezett vasutasok jelöltjei meg ne válasz­tassanak. Még egy ilyen „atyai jóakaratú" intézkedésre kell rámutatnunk. Szokásban van a Máv.-nál, hogy miniszteri rendelet alapján a szentkoronás vasutas szövet­ség és a mozdonyvezetők szövetségének tag­díjait a tagok fizetéséből „hivatalból levonják De levonják ezen tagdíjakat akkor is, ha ez ellen az illetők tiltakoznak is. Ezzel szemben a vasúti munkások országos szövetsége a tagdíjak levonását sohasem kérte, hanem egy év óta mindenütt a havi kifizetések alkalmával bizalmi férfiak útján szedette be. Most azután ebbe is belekötött Kossuth Ferenc és nem engedi a tagdíjak beszedését a műhe­lyekben. Ez a taktika nagyon helyes. Tessék csak a vasutasok szervezkedését tű­zzel-vassal meggá­tolni. Ez a legjobb módszer ahoz, hogy a vasu­tasok még szunnyadó tábora is életre keljen. De egyúttal a legjobb módszer ez a basásko­dás ahoz is, hogy a Máv. birodalmában a kor­mány vihart támasszon. Olyan vihart, amely aztán elsöpri az élős­ködő Máv. atya-isteneket is. » A késő éjjeli órákban telefonon arról értesí­tenek bennünket, hogy a nagyváradi alakuló gyűlést az ottani párttitkárság erélyes fellépése folytán a rendőrségi végzés megmásí­ásával az alispán tudomásul vette. üzletágakban két év alatt több mint három millió korona volt a forgalom, mert a magyarországi szociáldemokrata párt er­kölcsi felfogása sokkal szigorúbb a polgári társadalom, erkölcsi felfogásánál, Kardost nem hagyhatta meg továbbra is bizalmi állásában, hanem kötelezte őt a hiány meg­térítésére és tudomásul vette, hogy Kardos a pártból kilép. * A koalíció pausál és éneklő madarainak többi rágalmaira csak a következőket je­gyezzük meg: Klopfstein Ernő aradi párttitkár egy fillért sem sikkasztott. Azért utazott külföldre, mert nem akart 3 évig katonáskodni. Andrássyról, a szombathelyi párttitkárról, a Népszava már nyilatkozott. Tessék elolvasni! Nagyszalon­tán sohasem volt párttitkár, így tehát soha­sem sikkaszthatott. Ha az „Alkotmány" ezek után sem tudja, hogy a lapot mivel töltse meg, ajánljuk, hogy a Bubicsok és Csúszkák dolgaival foglalkozzék. Ez mindenesetre ér­dekesebb téma, mint a nem létező párttit­károk sikkasztásai. FÁRTÜG­YEK: N­yilatkozat Több polgári lap és köztük a néppárt lapja, az „Alkotmány" is — amely a száz­ezreket sikkasztó Udvariak és Gyürkyek tolvaj­lásairól csak akkor adott hírt, amikor a sikkasztók Amerika vagy más állam vendég­szerető partjaira léptek — napok óta foglal­koznak az úgynevezett „Kardos-ü­gy"-gyel. A pártvezetőség ebben az ügyben nem nyilatkozhatott mindaddig, amíg a pénztári vizsgálatot be nem fejezte. Ez most meg­történvén, a pártvezetőség az ellenőrző bi­zottság vizsgálata alapján kijelenti a követ­kezőket : A pártgyűlés után az ellenőrző bizottság a rendes szokáshoz híven, pénztári zárlatot ké­szített. A zárlatok alkalmával bizonyos hiá­nyok merültek fel, tehát szükségessé vált, hogy az összes üzletágak pénztári könyvei át­vizsgáltassanak. A vizsgálat teljesen befe­jeztetvén, kitűnt, hogy az összes üzletágak­nál együttesen 2995 korona hiány mutat­kozik. Kardos Jakab e hiány okai felől meg­kérdeztetvén, hivatkozik arra, hogy két év alatt több, mint három millió koronát kezelt. Érthető tehát, hogy a kezdet nehéz­ségeivel küzdve, ilyen aránylag csekély összegről nem tud leszámolni. Ő különben vállalja a hiányt és fedezeti váltóval bizto­sítja annak megfizetését. Egyúttal kijelenti, hogy ismerve a párt szigorú szervezeti sza­bályait, állását rögtön elhagyja és a pártból kilép. A pártvezetőség nem vehette figyelembe Kardos védekezését, dacára annak­, hogy az NÉPSZAVA Magyarország német nyelvű szociál­demokratáihoz. Az elmúlt pártkongresszus alkalmával megtartott német küldött­értekezlet határoza­tából kifolyólag alálírt bizottság ez év június hó 29 és 30-ára Budapesten tartandó or­szágos értekezletre hívja meg Magyar­ország német nyelvű szociáldemokratáit. Napirend: 1. Az országos szervező bizottság jelen­tése. Előadó Baumgarten Antal elvtárs. 2. A választójogi reform és a nemzeti­ségek. Előadó Sachse József elvtárs. 3. Szervezkedés és agitáció. Előadó Kittel Ferenc elvtárs. 4. A sajtó. Előadó Kalmár Henrik elv­társ. 5. Indítványok. Felkérjük a német lakosú helységek szer­vezeteit, küldjék el az országos értekezletre küldötteiket s jelentsék be őket alálírt bi­zottságnál (Budapest, VII., Dohány­ utca 40., I.) _ -A magyarországi német nyelvű szociáldemokraták szervező bizottsága. 4 . TÖRVÉNYSZÉK. (§) A rétsági rablógyilkosság. A csantavéri eset került m­a tárgyalásra, melynek vakmerő hősei Barna Lukács és Radvány Dávid. 1905. évi április tizenhatodikán kora hajnalban három kocsi haladt egymás nyomában alig száz-száz lépésnyi távol­ságra. Az elsőn Baka Ferenc ült a feleségével a két legény fiával, Györgygyel és Mátyással. Egy­szer csak két rabló állotta utjukat. Az egyik meg­ragadta a lovat, a másik pedig ráfogta az utasokra a fegyvert s egymásután kétszer elsütötte. Az egyik golyó homlokon találta Baka Györgyöt, aki pár órai k­ilódás után, maghalt a másik az asszony kontyát járta keresztül. A lövések zajára Percsics Ferenc, aki többedmagával ült a második kocsin, megcsapkodta a lovait, hogy gyorsan utolérje a megtámadott Bakáékat, veje, Bisics Ádám pedig, aki mellette foglalt helyet, pisztolyából a levegőbe lőtt. Erre a rablók Percsicsék felé fordultak , egy lövéssel megölték Belics Ádámot. Akkor már odaért a hely­színére a Szegedi Antal kocsija is, melyen szin­tén többen ültek. A haramiák a túlnyomó erővel is fölvették a harcot. Az országút szélére állva, lövöldözni kezdtek a kocsikra s csak akkor gondol­tak menekülésre, mikor látták, hogy a megtáma­dott emberek elszánt védelemre készülnek. Ekkor futásnak eredtek. A kocsi utasai közül vagy hatan utánuk iramodtak, de csakhamar abbanhagyták a céltalan üldözést. Barna Lukács, a csendőrök előtt, sőt később a vizsgálóbírónál is töredelmes vallomást tett. S hogy a vallomása megfelelt a valóságnak, kitet­szik különösen abból, hogy megmutatta a csend­őröknek a helyet, ahová a két karabélyt elrej­tette, s ahol a fegyvereket meg is találták. Ma azonban mindent tagad, Radvány Dávid cimborá­jával egyetemben. Az elnök: Ha nem mondott igazat a vizsgálat alatt, mért vitte a csendőröket oda, ahol a fegy­verek el voltak rejtve ? Honnét tudta, hogy a fegyverek éppen ott vannak elrejtve, ahol meg­találták azokat ? A vádlott erre nem felel. Radvány Dávid azt mondja, hogy amikor az eset történt, otthon volt. A elnök: A vizsgálat során azt mondta, hogy maga március másodikán nem lehetett Csantavéren mert akkor fogva volt.­­• Akkor azt hittem, hogy úgy volt. Baka Ferenc, szabadkai baromfikereskedő, el­mondja részletesen, hogyan történt az éjjeli rablótámadás, amelynek tizenkilenc éves fia esett áldozatul. Az elnök: Kik voltak a támadók ? Megismerné őket? A tanú : Hogyne ? Megismertem őket akkor is, mikor a csendőrség szembesített velük. Az egyik Radvány Dávid volt, a másik Barna Lukács. A tanú a szembesítésnél a szemébe mondja a két vádlottnak, hogy ők voltak az útonállók. A két vádlott azt jegyezte meg Baka Ferenc vallomására, hogy a rendőrségnél nem ismerte föl őket. A védő: Kértek magától pénzt, mikor meg­támadták ? — Nem kértek, csak azt kiáltották: Állj meg, az apád istenét, mert meghalsz! Baka Terézné nyolc gyermek anyja, sirva be­széli el, hogyan lőtték agyon a legény fiát. Az egyik golyó éppen homlokon találta s másnap meghalt. — Hát magát nem találták el? — kérdezte az elnök. — Nekem a fejkendőmet lőtték keresztül. — Melyik lőtte agyon a fiát ? — A nagyobbik. A kisebbik a lovat fogta. — Megismerné a rablókat ? — Meg én. Az elnök szembesíti a két vádlottat az asszony­­nyal, aki határozottan rájuk ismer. .Barna-Lukács: Szabadkán azt mondta, hogy nem ismer meg. Baka Ferencné: Tudtam is én akkor a nagy bá­natomban, hogy mit beszélek. Baka Mátyás nem ismeri föl a vádlottakat. Az elnök: Hogy van az, hogy a szülei rájuk ismernek, maga meg nem ? A tanú: Mert mikor lőttek, én hanyatt feküdtem a kocsiba, s magamra húztam a sub­it, hogy golyó se találjon. Percziei István szabadkai baromfikereskedő, hét gyermek apja, vallja, hogy az ő szekere Bakáék kocsija után haladt mintegy száz lépés távolság­ban. Mikor Bakáékat megtámadták, ő gyorsan oda­hajtatott a helyszínére s akkor a haramiák a vejét, Bolios Ádámot lőtték agyon. A vádlottakat nem ismeri meg, csak azt tudja, hogy az egyik nagyobb volt, a má­sik kisebb. Ezt vallják Percsics Istvánné, Percsics Máté és Belics Árpád is. Az elnök (Barna Lukácshoz), Baka Ferenc azt mondta az előbb, hogy a támadáskor az egyik ló a kisebbik rablót maga alá rántotta. Maga is azt vallotta a vizsgálóbírónál, hogy a ló alá került s alig tudott onnét kiszabadulni. Tehát úgy vallott maga akkor, amint a dolog történt. Barna Lukács: Ahogy az újságban olvastam. (Derültség.) Az elnök: Ezt aligha olvasta az újságban. Ezután az elnök László Géza szabadkai rendőr­kapitányt, Ambrus Béla csendőrőrmestert hallgatta ki a két rabló elfogatási körülményeire nézve. Mindketten, előadták, hogy Barna Lukács mind a három utonállást beismerte s megnevezte társát is Radvány Dávid személyében. Radvány tagadott, de a szembesítésnél, mikor Barna azt mondta neki, hogy vallja be ő is, legalább ezzel is eny­hítenek a sorsukon, már se igent, se nemet nem tudott szólni. A délutáni tárgyaláson a bíróság újból László Géza szabadkai rendőrkapitányt, Ambrus Béla, Szlatky Pál csendőrőrmestereket hallgatta ki. Ambrus őrmester ez alkalommal részletesen el­beszélte, hogy Barna Lukács beismerő vallomá­sában megjelölt helyen a szabadkai vasút mentén egy kétágú akácfa tövében hogyan­ találták meg az elásott Mannlicher és Werndl-fegyvereket. A védők ezután az iránt kérdezgették a tanukat, hogy Barna Lukács nagypénteken a saját jószán­ Szervezkedés. Az újpesti szociáldemokrata párt vezető­ségébe a következő elvtársakat választották: elnök Fellner Hermann, II. elnök Bruzsa Antal, jegyző Fischer Jenő, pénztáros Gyimóti Béla; tagok : Domnbauer József, Gráf Ignác, Handler Ferenc, Horváth Mihály, Pusztai Pál, Winkler Lipót és Klein Jakab ; ellenőrző bizottság: Szabó Ignác, Grimnbaum Ernő és Sztoja Pál. Levelek Fischer Jenő elvtárs címére (István­tér 12. sz.) küldendők. SZAKMOZGALOM. A nemzetközi sütő-, cukrász- és rokon­ipari kiállítás igazgatósága kedvezményes jegyeket adott ki munkások számára. A belépő­jegyek csak akkor érvényesek, ha azokat az illető szakszervezet lebélyegzi. A szakszerveze­tek vezetőségei a szakszervezeti tanács titkár­ságától vehetik át a kedvezményes jegyeket. 1(X) jegy ára 25 korona. A jegyek egyenként csak a szakszervezetben 25 fillérért kaphatók. 1907. június 2.

Next