Népszava, 1907. június (35. évfolyam, 130–155. sz.)
1907-06-02 / 131. szám
10 az alakulógyűlést azért nem vette tudomásul, mivel miniszteriutasítása van, hogy csupán olyan vasutas-gyűléseket engedélyezzen, amelyekhez a munkások közvetlen főnökei is hozzájárulnak. A nagyváradi Máv. mk helyfőnöke a beleegyezést megtagadta, ennél fogva a csoport a holnapi nap folyamán meg nem alakulhat. Ez a körülmény a munkások türelmét a végső próbára teszi. Azonban nem csak a vasúti munkások szövetségének elterjedése ellen küzd az seurópai férfiu." . Bizalmas rendeletben utasította a Máv. főnökségeket, hogy a Máv. nyugdérpénztári választmány megválasztásánál hassanak oda, hogy a szervezett vasutasok jelöltjei meg ne választassanak. Még egy ilyen „atyai jóakaratú" intézkedésre kell rámutatnunk. Szokásban van a Máv.-nál, hogy miniszteri rendelet alapján a szentkoronás vasutas szövetség és a mozdonyvezetők szövetségének tagdíjait a tagok fizetéséből „hivatalból levonják De levonják ezen tagdíjakat akkor is, ha ez ellen az illetők tiltakoznak is. Ezzel szemben a vasúti munkások országos szövetsége a tagdíjak levonását sohasem kérte, hanem egy év óta mindenütt a havi kifizetések alkalmával bizalmi férfiak útján szedette be. Most azután ebbe is belekötött Kossuth Ferenc és nem engedi a tagdíjak beszedését a műhelyekben. Ez a taktika nagyon helyes. Tessék csak a vasutasok szervezkedését tűzzel-vassal meggátolni. Ez a legjobb módszer ahoz, hogy a vasutasok még szunnyadó tábora is életre keljen. De egyúttal a legjobb módszer ez a basáskodás ahoz is, hogy a Máv. birodalmában a kormány vihart támasszon. Olyan vihart, amely aztán elsöpri az élősködő Máv. atya-isteneket is. » A késő éjjeli órákban telefonon arról értesítenek bennünket, hogy a nagyváradi alakuló gyűlést az ottani párttitkárság erélyes fellépése folytán a rendőrségi végzés megmásíásával az alispán tudomásul vette. üzletágakban két év alatt több mint három millió korona volt a forgalom, mert a magyarországi szociáldemokrata párt erkölcsi felfogása sokkal szigorúbb a polgári társadalom, erkölcsi felfogásánál, Kardost nem hagyhatta meg továbbra is bizalmi állásában, hanem kötelezte őt a hiány megtérítésére és tudomásul vette, hogy Kardos a pártból kilép. * A koalíció pausál és éneklő madarainak többi rágalmaira csak a következőket jegyezzük meg: Klopfstein Ernő aradi párttitkár egy fillért sem sikkasztott. Azért utazott külföldre, mert nem akart 3 évig katonáskodni. Andrássyról, a szombathelyi párttitkárról, a Népszava már nyilatkozott. Tessék elolvasni! Nagyszalontán sohasem volt párttitkár, így tehát sohasem sikkaszthatott. Ha az „Alkotmány" ezek után sem tudja, hogy a lapot mivel töltse meg, ajánljuk, hogy a Bubicsok és Csúszkák dolgaival foglalkozzék. Ez mindenesetre érdekesebb téma, mint a nem létező párttitkárok sikkasztásai. FÁRTÜGYEK: Nyilatkozat Több polgári lap és köztük a néppárt lapja, az „Alkotmány" is — amely a százezreket sikkasztó Udvariak és Gyürkyek tolvajlásairól csak akkor adott hírt, amikor a sikkasztók Amerika vagy más állam vendégszerető partjaira léptek — napok óta foglalkoznak az úgynevezett „Kardos-ügy"-gyel. A pártvezetőség ebben az ügyben nem nyilatkozhatott mindaddig, amíg a pénztári vizsgálatot be nem fejezte. Ez most megtörténvén, a pártvezetőség az ellenőrző bizottság vizsgálata alapján kijelenti a következőket : A pártgyűlés után az ellenőrző bizottság a rendes szokáshoz híven, pénztári zárlatot készített. A zárlatok alkalmával bizonyos hiányok merültek fel, tehát szükségessé vált, hogy az összes üzletágak pénztári könyvei átvizsgáltassanak. A vizsgálat teljesen befejeztetvén, kitűnt, hogy az összes üzletágaknál együttesen 2995 korona hiány mutatkozik. Kardos Jakab e hiány okai felől megkérdeztetvén, hivatkozik arra, hogy két év alatt több, mint három millió koronát kezelt. Érthető tehát, hogy a kezdet nehézségeivel küzdve, ilyen aránylag csekély összegről nem tud leszámolni. Ő különben vállalja a hiányt és fedezeti váltóval biztosítja annak megfizetését. Egyúttal kijelenti, hogy ismerve a párt szigorú szervezeti szabályait, állását rögtön elhagyja és a pártból kilép. A pártvezetőség nem vehette figyelembe Kardos védekezését, dacára annak, hogy az NÉPSZAVA Magyarország német nyelvű szociáldemokratáihoz. Az elmúlt pártkongresszus alkalmával megtartott német küldöttértekezlet határozatából kifolyólag alálírt bizottság ez év június hó 29 és 30-ára Budapesten tartandó országos értekezletre hívja meg Magyarország német nyelvű szociáldemokratáit. Napirend: 1. Az országos szervező bizottság jelentése. Előadó Baumgarten Antal elvtárs. 2. A választójogi reform és a nemzetiségek. Előadó Sachse József elvtárs. 3. Szervezkedés és agitáció. Előadó Kittel Ferenc elvtárs. 4. A sajtó. Előadó Kalmár Henrik elvtárs. 5. Indítványok. Felkérjük a német lakosú helységek szervezeteit, küldjék el az országos értekezletre küldötteiket s jelentsék be őket alálírt bizottságnál (Budapest, VII., Dohány utca 40., I.) _ -A magyarországi német nyelvű szociáldemokraták szervező bizottsága. 4 . TÖRVÉNYSZÉK. (§) A rétsági rablógyilkosság. A csantavéri eset került ma tárgyalásra, melynek vakmerő hősei Barna Lukács és Radvány Dávid. 1905. évi április tizenhatodikán kora hajnalban három kocsi haladt egymás nyomában alig száz-száz lépésnyi távolságra. Az elsőn Baka Ferenc ült a feleségével a két legény fiával, Györgygyel és Mátyással. Egyszer csak két rabló állotta utjukat. Az egyik megragadta a lovat, a másik pedig ráfogta az utasokra a fegyvert s egymásután kétszer elsütötte. Az egyik golyó homlokon találta Baka Györgyöt, aki pár órai kilódás után, maghalt a másik az asszony kontyát járta keresztül. A lövések zajára Percsics Ferenc, aki többedmagával ült a második kocsin, megcsapkodta a lovait, hogy gyorsan utolérje a megtámadott Bakáékat, veje, Bisics Ádám pedig, aki mellette foglalt helyet, pisztolyából a levegőbe lőtt. Erre a rablók Percsicsék felé fordultak , egy lövéssel megölték Belics Ádámot. Akkor már odaért a helyszínére a Szegedi Antal kocsija is, melyen szintén többen ültek. A haramiák a túlnyomó erővel is fölvették a harcot. Az országút szélére állva, lövöldözni kezdtek a kocsikra s csak akkor gondoltak menekülésre, mikor látták, hogy a megtámadott emberek elszánt védelemre készülnek. Ekkor futásnak eredtek. A kocsi utasai közül vagy hatan utánuk iramodtak, de csakhamar abbanhagyták a céltalan üldözést. Barna Lukács, a csendőrök előtt, sőt később a vizsgálóbírónál is töredelmes vallomást tett. S hogy a vallomása megfelelt a valóságnak, kitetszik különösen abból, hogy megmutatta a csendőröknek a helyet, ahová a két karabélyt elrejtette, s ahol a fegyvereket meg is találták. Ma azonban mindent tagad, Radvány Dávid cimborájával egyetemben. Az elnök: Ha nem mondott igazat a vizsgálat alatt, mért vitte a csendőröket oda, ahol a fegyverek el voltak rejtve ? Honnét tudta, hogy a fegyverek éppen ott vannak elrejtve, ahol megtalálták azokat ? A vádlott erre nem felel. Radvány Dávid azt mondja, hogy amikor az eset történt, otthon volt. A elnök: A vizsgálat során azt mondta, hogy maga március másodikán nem lehetett Csantavéren mert akkor fogva volt.• Akkor azt hittem, hogy úgy volt. Baka Ferenc, szabadkai baromfikereskedő, elmondja részletesen, hogyan történt az éjjeli rablótámadás, amelynek tizenkilenc éves fia esett áldozatul. Az elnök: Kik voltak a támadók ? Megismerné őket? A tanú : Hogyne ? Megismertem őket akkor is, mikor a csendőrség szembesített velük. Az egyik Radvány Dávid volt, a másik Barna Lukács. A tanú a szembesítésnél a szemébe mondja a két vádlottnak, hogy ők voltak az útonállók. A két vádlott azt jegyezte meg Baka Ferenc vallomására, hogy a rendőrségnél nem ismerte föl őket. A védő: Kértek magától pénzt, mikor megtámadták ? — Nem kértek, csak azt kiáltották: Állj meg, az apád istenét, mert meghalsz! Baka Terézné nyolc gyermek anyja, sirva beszéli el, hogyan lőtték agyon a legény fiát. Az egyik golyó éppen homlokon találta s másnap meghalt. — Hát magát nem találták el? — kérdezte az elnök. — Nekem a fejkendőmet lőtték keresztül. — Melyik lőtte agyon a fiát ? — A nagyobbik. A kisebbik a lovat fogta. — Megismerné a rablókat ? — Meg én. Az elnök szembesíti a két vádlottat az asszonynyal, aki határozottan rájuk ismer. .Barna-Lukács: Szabadkán azt mondta, hogy nem ismer meg. Baka Ferencné: Tudtam is én akkor a nagy bánatomban, hogy mit beszélek. Baka Mátyás nem ismeri föl a vádlottakat. Az elnök: Hogy van az, hogy a szülei rájuk ismernek, maga meg nem ? A tanú: Mert mikor lőttek, én hanyatt feküdtem a kocsiba, s magamra húztam a subit, hogy golyó se találjon. Percziei István szabadkai baromfikereskedő, hét gyermek apja, vallja, hogy az ő szekere Bakáék kocsija után haladt mintegy száz lépés távolságban. Mikor Bakáékat megtámadták, ő gyorsan odahajtatott a helyszínére s akkor a haramiák a vejét, Bolios Ádámot lőtték agyon. A vádlottakat nem ismeri meg, csak azt tudja, hogy az egyik nagyobb volt, a másik kisebb. Ezt vallják Percsics Istvánné, Percsics Máté és Belics Árpád is. Az elnök (Barna Lukácshoz), Baka Ferenc azt mondta az előbb, hogy a támadáskor az egyik ló a kisebbik rablót maga alá rántotta. Maga is azt vallotta a vizsgálóbírónál, hogy a ló alá került s alig tudott onnét kiszabadulni. Tehát úgy vallott maga akkor, amint a dolog történt. Barna Lukács: Ahogy az újságban olvastam. (Derültség.) Az elnök: Ezt aligha olvasta az újságban. Ezután az elnök László Géza szabadkai rendőrkapitányt, Ambrus Béla csendőrőrmestert hallgatta ki a két rabló elfogatási körülményeire nézve. Mindketten, előadták, hogy Barna Lukács mind a három utonállást beismerte s megnevezte társát is Radvány Dávid személyében. Radvány tagadott, de a szembesítésnél, mikor Barna azt mondta neki, hogy vallja be ő is, legalább ezzel is enyhítenek a sorsukon, már se igent, se nemet nem tudott szólni. A délutáni tárgyaláson a bíróság újból László Géza szabadkai rendőrkapitányt, Ambrus Béla, Szlatky Pál csendőrőrmestereket hallgatta ki. Ambrus őrmester ez alkalommal részletesen elbeszélte, hogy Barna Lukács beismerő vallomásában megjelölt helyen a szabadkai vasút mentén egy kétágú akácfa tövében hogyan találták meg az elásott Mannlicher és Werndl-fegyvereket. A védők ezután az iránt kérdezgették a tanukat, hogy Barna Lukács nagypénteken a saját jószán Szervezkedés. Az újpesti szociáldemokrata párt vezetőségébe a következő elvtársakat választották: elnök Fellner Hermann, II. elnök Bruzsa Antal, jegyző Fischer Jenő, pénztáros Gyimóti Béla; tagok : Domnbauer József, Gráf Ignác, Handler Ferenc, Horváth Mihály, Pusztai Pál, Winkler Lipót és Klein Jakab ; ellenőrző bizottság: Szabó Ignác, Grimnbaum Ernő és Sztoja Pál. Levelek Fischer Jenő elvtárs címére (Istvántér 12. sz.) küldendők. SZAKMOZGALOM. A nemzetközi sütő-, cukrász- és rokonipari kiállítás igazgatósága kedvezményes jegyeket adott ki munkások számára. A belépőjegyek csak akkor érvényesek, ha azokat az illető szakszervezet lebélyegzi. A szakszervezetek vezetőségei a szakszervezeti tanács titkárságától vehetik át a kedvezményes jegyeket. 1(X) jegy ára 25 korona. A jegyek egyenként csak a szakszervezetben 25 fillérért kaphatók. 1907. június 2.