Népszava, 1907. szeptember (35. évfolyam, 208–232. sz.)
1907-09-01 / 208. szám
2 A polgári pártok bizonyára nem fognak tiltakozni Andrássyék híresztelése ellen, mert szívesen veszik, ha az általános választójog szekere beleragad a kátyúba. De a szociáldemokratáknak nem szabad egy pillanatig sem tűrniök ezt a galád megrágalmaztatást, Andrássyék nyilván onnan vettek maguknak bátorságot a szociáldemokraták megrágalmazására, hogy a szociáldemokraták többször önként elhalasztották azt a terminust, amikor a legerélyesebb eszközökkel fogják kényszeríteni a kormányt az általános választójogról szóló javaslat beterjesztésére. A szociáldemokraták erre is alaposan válaszolhatnak azzal, hogy ősszel a lehető legkomolyabban megvalósítják azt a szándékot, amelyet a koalíciós kormány megalakítása óta táplálnak és a legerősebb rendszabályokhoz nyúlnak. Andrássyék és Bécs előtt tüntetőleg bebizonyítják, hogy az általános választójogot sokkal komolyabban óhajtják, mint valahia és kezek érte a végsőkig menő harcot folytatni. Ez az egyetlen méltó válasz Andrássyék galád híreszteléseire. Amit a „M. Sz." a koalíció becsületes törekvéséről ír, abban egy csöpp okunk sincs kételkedni. A közlemény többi részére pedig csak annyi a megjegyezni valónk, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt az őt megillető helyen fog állani és a legalkalmasabb fegyverekkel fog küzdeni az általános választójogért a közeljövőben megvívandó harcban. Ha ugyanezt fogják tenni mindazok az elemek, amelyeknek érdeklikben áll az agrár-feudális uralom megtörése, akkor nagyon rövid idő múlva a „régi" Magyarország fait. Hideg borogatások. Itt az ősz és a koalíciónak nagyon melege van. Egyrészt, mert tényleg igazi kánikulai hőség uralkodik, másrészt, mert az általános választójog már kopogtat a nemzeti uralom korhadt kapuján és maholnap bedönti azt, ha önként ki nem nyitják neki. Melege lévén a koalíciónak, hideg borogatással enyhíti égő kínjait. Ma a mindenféle kormánypénzen jól felhizlalt „Magyarország" szolgál a lázas agyú hazafiyaknak ilyen borogatással. Igen szellemesen csinálja a dolgát. Költ magának egy koalíciós képviselőt és egy osztrák grófot. A koalíciós képviselő természetesen fürdőzik, mert az agrárpolitikával fölvert búzaárakból telik. Az osztrák gróf pedig — szintén természetesen — benfentes az udvarnál és apróra ismeri Ferenc Ferdinánd trónörökös politikai nézeteit és céljait. Ezeket — egyéb érdekes dolgokkal együtt — elárulja a magyar politikusnak, aki azután siet az értékes és érdekes titkot a „Magyarország" révén ország-világnak föltálalni, így tudjuk meg, hogy Kristóffy most is Bécsben intrikál és ott fegyvertársakat keres magának, akik a magyar miniszterelnökséget a kezére játsszák. „Ezeket már meg is találta a szociáldemokratákban, akiknek vezetőjével, dr. Adler Viktorral csak nemrég is két ízben volt titkos találkozása. Útjai egészen az „Arbeiter-Zeitung" szerkesztőségéig vezetnek." így mondta ,s.ezt a "Mag" fürdőző elvtársának a bennfentes osztrák gróf. De hát mit akar Kristóffy? Mit is akarhatna az a gaz darabont mást , az általános választójog révén akar nyeregbe jutni. Amikor annak idején az általános választójog eszméjével előállott, akkor a hazaffyak unisone kiabálták, hogy csal. Most meg azt akarják rábizonyítani, hogy minden áron meg akarja csinálni a választójogot.. J mert tudják a kis hamisak, hogy a koalíciós hazaffyak előtt leginkább ezzel lehet őt gyűlöletessé tenni. No, de hiába akarja a leggazabb darabont megvalósítani a nagy reformot, mert, amint a benfentes gróf mondotta: „Ferenc Ferdinánd trónörökös kedvezőtlenül nyilatkozott az általános választójog következményeiről, melyek nálunk Ausztriában már tisztán láthatók s most már nem kivánja a választójoggal való további kísérletezést. Ugy hogy erről az oldalról nem fogják szorítani a magyar kormányt a választójogi reform sürgős keresztülvitelére." Hát ilyen hideg borogatással kedveskedik a koalíció egyik főlapja a választójog miatt izzadó üstökű hazaffyaknak. És miután a választójogot szerencsésen úgy állította be, mint a Kristóffy törekvését, melyhez a darabont Bécsben keres fegyvertársakat, miután továbbá megnyugtatja izzadó elvtársait, hogy az udvar felől „nem fogják szorítani a magyar kormányt a választójogi reform sürgős keresztülvitelére" — nagyképűen kijelenti, hogy „a magyar kormányt nem kell szorítani, de nem is lehet, az általános választójogról szóló törvényjavaslat előterjesztésére. Ez a tény be fog következni azért, mert az események szabályszerű fejlődésének egyik láncszeme." — Oh, olyan kicsikék?! Azt hittem, nagyobbak ! Aztán mibe kerül ez ? — Egy korona hatvan fillérbe. — A négy darab ? — Nem, kérem , kötetje. — Ah, az nagyon drága. Nincsen valami nagyobb köre? — Ez az egyetlen kiadás. Másfajta kiadás egyáltalán nincsen. — Az baj ! Én nagyobbat akartam. Odafordul társnőjéhez, aki egy szót sem szólt az alkuhoz és félig kérdőleg mondja neki: — Talán még egyszer megnézem otthon! ? Azt hiszem, van nekem otthon ! Egy nagyobb Göre . .. Azután barátságosan mosolyogva köszöntek, méltóságteljes léptekkel, mint művelt úriasszonyokhoz illik, kisétáltak az üzletből. Bizonyára egyenesen hazasétáltak, megkeresni a nagyobb körét, jelenségeivel és a Rácsával. Ez a kijelentés persze szintén hideg borogatás akar lenni, mégpedig a választójog hívei számára. Ezeknek azonban nincs szükségük ilyen borogatásra, mert nem gyötri őket a félelem forró láza. Tudják nagyon jól, hogy a koalíció magától sohasem csinálná meg a kötelezőleg elvállalt reformot. Tehát gondoskodni fognak a megfelelő „külső befolyás"-ról. És az általános, titkos választójog meglesz, még akkor is, ha a költött osztrák gróf véletlenül eltalálta volna is a Ferenc Ferdinánd úr véleményét. . . Göröngyök. — Irta Csizmadia Sándor. — Göre jelenségjei. A magyar „uri" közönséget nagyon műveltnek, a kultura igen magas fokán állónak tudja a magyar „uri" közönség. Hiszen éppen a tudatlan munkásnéptől való éles megkülönböztetés okából nevezi magát ez a közönség „uri" népnek. Ezt a már gyanús jelzőt nevetséges komolysággal biggyeszti minden alkalommal a maga személyéhez. Az újságokban is gyakran olvashatjuk : „Megloptak egy uriasszonyt!" „Öngyilkos urileány!" „Eltűnt uriember", stb. Mintha bizony nem lenne elég az embernek emberi mivolta, szükséges volna, hogy még az is legyen. A napokban két elegánsan öltözött hölgy állított be egyik könyvkereskedésbe. Kidolgozatlan kezükről és jól elkészített kalapjukról az első pillanatra látszott, hogy „úri" asszonyok. Zavarodottan néznek körül, majd megszólal az egyik: — Meg van magának a Göre Gábor? — Melyiket tetszik, kérem ? — kérdezi a könyvkereskedő. — Hát a Göre !.. A Gábor ... A Göre Gábor ... izé .. . jelenségei... Amint ment a Rácsával ! .. A kereskedő megértvén az óhajt, egy hosszú létrán fölkapaszkodott a tizedik polcig és levett onnan néhány Görét, amint mennek Rácsával jelenségezni. Az asszony már előre kiáltotta: Az isten, meg a pap. Balassa Jenő, a Vígszínház művésze nagy hazafi lehet, mert minden nyáron az ország határán belül nyaral. Nem akarja külföldre vinni a jó magyar pénzt. Lehet különben, hogy hazafias érzésén kívül erre egyéb oka is van. A fővárosi jobb színészek átka és az ő bajuk is, hogy bizony, ha valamelyik vidéki városba akármilyen célzattal beteszik a lábukat, a helybeli direktor azonnal igyekszik őket megkaparintani egy pár föllépésre. Balassa sem kerülhette el sorsát. Föl is lépett és szavalt is — szocialista verseket. Hogy milyen eredménnyel, az nem ide tartozik. Szidni nincs okunk, dicsérni nem illik. Egy felekezeti tanító írja nekünk a következőket : Becses lapja augusztus 29-iki számában a „Magyarországi tanítók orsz. bizottságának" Apponyihoz intézett üdvözlő feliratával foglalkozva, ehez a következő megjegyzést fűzi: „Néhány száz tanító a legutóbbi két év folyamán a mi pártunkhoz csatlakozott, a többi pedig visszatért a régi állapotba", stb. Hát legyen szabad nekem, mint felekezeti tanítónak, ki száz és száz kartársam politikai eszméit és meggyőződését ismeri, a fenti megjegyzésnek éppen ellenkezőjét állítani. A dolog Egyik versben előfordul a következő rész: „Az istenke hamis, Ha ő akarja, elsül A koldus botja is." Azután: „Hitetlen ott csupán Két férfiú vala; Az egyik én voltam, Másik a pap maga . . Világos, hogy itt polgári és jó vallásos felfogás szerint kétféle súlyos sértés foglaltatik versbe. De a közönség szó nélkül lenyelte, sőt még tapsolt is hozzá. Nyilván nem tartotta olyan veszedelmeseknek a sértéseket, ami könnyen föltehető, mert hejh! nagyon romlik a világ. Az egyik polgár azonban mégsem állhatta meg, hogy később Balassa egy rokonának el ne mondja: — Hiszen szép volt az a szavalás! De csak minek bántja a papot ?! Balassa értesülvén a kifogásról, az ő szokásos csendes mosolygásával mondta rokonának: — Hm . . . Mért bántom a papot ? Ezen méltán csodálkozhat a jó vallásos ember. De én viszont azon csodálkozom: miért védi ő a papot és mért nem inkább az istent? Két szomszéd. Magyarék és Olájék szomszédok. És pedig roesi szomszédok. Valamikor, régen, még tudja fene melyik öregapjuk veszett össze egymással a szilvamagon s azóta az unokák csökönyösen folytatják a haragot. Nem múlik el nap, amelyen egymást keservesen és csúnyán össze ne szidnák. — Miért bántasz te engemet, te utálatos varangyos béka ?! — ordítják Magyarék. NÉPSZAVA 1907. szeptember 3. A horvát kérdés: A horvátok nem nyugosznak. Bár a kérdés annál zavarosabb, minél több értesülést nyerünk dolgaikról, az az egy bizonyos, hogy nem várják tétlenül a magyar kormány akcióját. Amint Zágrábból jelentik, a horvát-szerb koalíció választó bizottságának legutóbbi gyűlése alkalmával megbeszélték a helyzetet és a követendő magatartást. Minden eshetőségre nézve történt megállapodás. A szerbek és horvátok közt teljes az egyetértés. Többen hangsúlyozták, hogy a radikális szerbek csak jó szolgálatot tettek a koalíciónak, midőn annak kebeléből kiléptek. A koalíció ennek folytán tisztán horvát kérdésekkel foglalkozhatik és nem kell tekintettel lennie a radikálisoknak a pátriárkai szék betöltése körül mutatkozó érdekeire. Hogy a koalíció mily jelszóval folytatja a küzdelmet, azt sűrűn megbeszélték, a fő jelszó az, hogy a mostani kormánnyal a koalíció semmi esetre sem egyezhetik meg. Hogy a koalíció Budapesten milyen magatartást fog tanúsítani, arra nézve végleges határozat még nem történt és így nem felel meg a valóságnak az, mintha a horvátok feltétlenül obstrukcióra készülnének. A fő törekvés az marad, hogy a Magyarország és Horvátország közti viszony egészségesebb alapra fektettessék. Apponyn címére.