Népszava, 1907. szeptember (35. évfolyam, 208–232. sz.)

1907-09-01 / 208. szám

2 A polgári pártok bizonyára nem fognak tilta­kozni Andrássyék híresztelése ellen, mert szíve­sen veszik, ha az általános választójog szekere beleragad a kátyúba. De a szociáldemokratáknak nem szabad egy pillanatig sem tű­rniök ezt a galád megrágal­m­aztatást, Andrássyék nyilván onnan vettek maguknak bátorságot a szociáldemokraták meg­rágalmazására, hogy a szociáldemokraták több­ször önként elhalasztották azt a terminust, ami­kor a legerélyesebb eszközökkel fogják kény­szeríteni a kormányt az általános választójog­ról szóló javaslat beterjesztésére. A szociál­demokraták erre is alaposan válaszolhatnak azzal, hogy ősszel a lehető­­ legkomolyabban megvalósítják azt a szándékot, amelyet a koalí­ciós kormány megalakítása óta táplálnak és a legerősebb rendszabályokhoz nyúlnak. Andrássyék és Bécs előtt tüntetőleg bebizonyítják, hogy az általános választójogot sokkal komolyabban óhajtják, mint valahia és k­ezek érte a vég­sőkig menő harcot folytatni. Ez az egyetlen méltó válasz Andrássyék galád híreszteléseire. Amit a „M. Sz." a koalíció becsületes törekvéséről ír, abban egy csöpp okunk sincs kételkedni. A közlemény többi részére pedig csak annyi a megjegyezni valónk, hogy a magyarors­zági szociáldemokrata párt az őt megillető helyen fog állani és a legalkalmasabb­ fegyverekkel fog küzdeni az általános választójogért a közel­jövőben megvívandó harcban. Ha ugyanezt fogják tenni mindazok az elemek, amelyeknek ér­­­deklikben áll az agrár-feudális uralom meg­törése, akkor nagyon rövid idő múlva a „régi" Magyarország­­ fait. Hideg borogatások. Itt az ősz és a koalíciónak nagyon me­lege van. Egyrészt, mert tényleg igazi ká­nikulai hőség uralkodik, másrészt, mert az általános választójog már kopogtat a nem­zeti uralom korhadt kapuján és ma­holnap bedönti azt, ha önként ki nem nyitják neki. Melege lévén a koalíciónak, hideg boro­gatással enyhíti égő kínjait. Ma a minden­féle kormánypénzen jól felhizlalt „Magyar­ország" szolgál a lázas agyú hazafiyaknak ilyen borogatással. Igen szellemesen csinálja a dolgát. Költ magának egy koalíciós képviselőt és egy osztrák grófot. A koalíciós képviselő­ ter­mészetesen fürdőzik, mert az agrárpolitiká­val fölvert búzaárakból telik. Az osztrák gróf pedig — szintén természetesen — ben­fentes az udvarnál és apróra ismeri Ferenc Ferdinánd trónörökös politikai nézeteit és céljait. Ezeket — egyéb érdekes dolgokkal együtt — elárulja a magyar politikusnak, aki azután siet az értékes és érdekes titkot a „Magyarország" révén ország-világnak föltálalni, így tudjuk meg, hogy Kristóffy most is Bécsben intrikál és ott fegyvertársakat keres magának, akik a magyar miniszter­elnökséget a kezére játsszák. „Ezeket már meg is találta a szociáldemo­kratákban, akiknek vezetőjével, d­r. Adler Vik­torral csak nemrég is két ízben volt titkos talál­kozása. Útjai egészen az „Arbeiter-Zeitung" szer­kesztőségéig vezetnek." így mondta ,s.ezt a "Mag" fürdőző elv­társának a bennfentes osztrák gróf. D­e hát mit akar Kristóffy? Mit is akarhatna az a gaz darabont mást , az általános választó­jog révén akar nyeregbe jutni. Amikor annak idején az általános választójog esz­méjével előállott, akkor a hazaffyak uni­sone kiabálták, hogy csal. Most meg azt akarják rábizonyítani, hogy minden áron meg akarja csinálni a választójogo­t.. J mert tudják a kis hamisak, hogy a koalíciós haza­ffyak előtt leginkább ezzel lehet őt gyűlöle­tessé tenni. No, de hiába akarja a leggazabb darabont megvalósítani a nagy reformot, mert, amint a benfentes gróf mondotta: „Ferenc Ferdinánd trónörökös kedvezőtle­nül nyilatkozott az általános választójog követ­kezményeiről, melyek nálunk Ausztriában már tisztán láthatók s most már nem kivánja a választójoggal való további kísérletezést. Ugy hogy erről az oldalról nem fogják szorítani a magyar kormányt a választójogi reform sürgős keresztülvitelére." Hát ilyen hideg borogatással kedveskedik a koalíció egyik főlapja a választójog miatt izzadó üstökű hazaffyaknak. És miután a választójogot szerencsésen úgy állította be, mint a Kristóffy törekvését, melyhez a darabont Bécsben keres fegyvertársakat, miután továbbá megnyugtatja izzadó elv­társait, hogy az udvar felől „nem fogják szorítani a magyar kormányt a választójogi reform sürgős keresztülvitelére" — nagy­képűen kijelenti, hogy „a magyar kormányt nem kell szorítani, de nem is lehet, az álta­lános választójogról szóló törvényjavaslat előterjesztésére. Ez a tény be fog követ­kezni azért, mert az események szabály­szerű fejlődésének egyik láncszeme." — Oh, olyan kicsikék?! Azt hittem, nagyobbak ! Aztán mibe kerü­l ez ? — Egy korona hatvan fillérbe. — A négy darab ? — Nem, kérem , kötetje. — Ah, az nagyon drága. Nincsen valami na­gyobb köre? — Ez az egyetlen kiadás. Másfajta kiadás egyál­talán nincsen. — Az baj ! Én nagyobbat akartam. Odafordul társnőjéhez, aki egy szót sem szólt az alkuhoz és félig kérdőleg mondja neki: — Talán még egyszer megnézem otthon! ? Azt hiszem, van nekem otthon ! Egy nagyobb Göre . .. Azután barátságosan mosolyogva köszöntek, méltóságteljes léptekkel, mint művelt úriasszonyok­hoz illik, kisétáltak az üzletből. Bizonyára egyenesen hazasétáltak, megkeresni a nagyobb körét, jelenségeivel és a Rácsával. Ez a kijelentés persze szintén hideg boro­gatás akar lenni, még­pedig a választójog hívei számára. Ezeknek azonban nincs szük­ségük ilyen borogatásra, mert nem gyötri őket a félelem forró láza. Tudják nagyon jól, hogy a koalíció magától sohasem csi­nálná meg a kötelezőleg elvállalt reformot. Tehát gondoskodni fognak a megfelelő „külső befolyás"-ról. És az általános, titkos választójog meg­lesz, még akkor is, ha a költött osztrák gróf véletlenül eltalálta volna is a Ferenc Ferdinánd úr véleményét. . . Göröngyök. — Irta Csizmadia Sándor. — Göre jelenségjei. A magyar „uri" közönséget nagyon műveltnek, a kultura igen magas fokán állónak tudja a­­ magyar „uri" közönség. Hiszen éppen a tudatlan munkásnéptől való éles megkülönböztetés okából nevezi magát ez a közönség „uri" népnek. Ezt a már gyanús jelzőt nevetséges komolyság­gal biggyeszti minden alkalommal a maga szemé­lyéhez. Az újságokban is gyakran olvashatjuk : „Megloptak egy uriasszonyt!" „Öngyilkos uri­leány!" „Eltűnt uri­ember", stb. Mintha bizony nem lenne elég az embernek emberi mivolta, szükséges volna, hogy még az is legyen. A napokban két elegánsan öltözött hölgy állí­tott be egyik könyvkereskedésbe. Kidolgozatlan kezükről és jól elkészített kalapjukról az első pillanatra látszott, hogy „úri" asszonyok. Zavarodottan néznek körül, majd megszólal az egyik: — Meg van magának a Göre Gábor? — Melyiket tetszik, kérem ? — kérdezi a könyv­kereskedő. — Hát a Göre !.. A Gábor ... A Göre Gá­bor ... izé .. . jelenségei... Amint ment a Rá­csával ! .. A kereskedő megértvén az óhajt, egy hosszú létrán fölkapaszkodott a tizedik polcig és levett onnan néhány Görét, amint mennek Rácsával je­lenségezni. Az asszony már előre kiáltotta: Az isten, meg a pap. Balassa Jenő, a Vígszínház művésze nagy ha­zafi lehet, mert minden nyáron az ország határán belül nyaral. Nem akarja külföldre vinni a jó magyar pénzt. Lehet különben, hogy hazafias ér­zésén kívül erre egyéb oka is van. A fővárosi jobb színészek átka és az ő bajuk is, hogy bizony, ha valamelyik vidéki városba akármilyen célzattal beteszik a lábukat, a hely­beli direktor azonnal igyekszik őket megkaparin­tani egy pár föllépésre. Balassa sem kerülhette el sorsát. Föl is lépett és szavalt is — szocialista verseket. Hogy milyen eredménnyel, az nem ide tartozik. Szidni nincs okunk, dicsérni nem illik. Egy felekezeti tanító írja nekünk a kö­vetkezőket : Becses lapja augusztus 29-iki számában a „Magyarországi tanítók orsz. bizottságának" Apponyihoz intézett üdvözlő feliratával foglal­kozva, ehez a következő megjegyzést fűzi: „Néhány száz tanító a legutóbbi két év folya­mán a mi pártunkhoz csatlakozott, a többi pe­dig visszatért a régi állapotba", stb. Hát legyen szabad nekem, mint felekezeti tanítónak, ki száz és száz kartársam politikai eszméit és meggyőződését ismeri, a fenti meg­jegyzésnek éppen ellenkezőjét állítani. A dolog Egyik versben előfordul a következő rész: „Az istenke hamis, Ha ő akarja, elsül A koldus botja is." Azután: „Hitetlen ott csupán Két férfiú vala; Az egyik én voltam­, Másik a pap maga . . Világos, hogy itt polgári és jó vallásos felfogás szerint kétféle súlyos sértés foglaltatik versbe. De a közönség szó nélkül lenyelte, sőt még tapsolt is hozzá. Nyilván nem tartotta olyan veszedelmeseknek a sértéseket, ami könnyen föl­tehető, mert hejh! nagyon romlik a világ. Az egyik polgár azonban még­sem állhatta meg, hogy később Balassa egy rokonának el ne mondja: — Hiszen szép volt az a szavalás! De csak minek bántja a papot ?! Balassa értesülvén a kifogásról, az ő szokásos csendes mosolygásával mondta rokonának: — Hm . . . Mért bántom a papot ? Ezen méltán csodálkozhat a jó vallásos ember. De én viszont azon csodálkozom: miért védi ő a papot és mért nem inkább az istent? Két szomszéd. Magyarék és Olájék szomszédok. És pedig roesi szomszédok. Valamikor, régen, még tudja fene melyik öregapjuk veszett össze egymással a szilva­magon s azóta az unokák csökönyösen folytatják a haragot. Nem múlik el nap, amelyen egymást keservesen és csúnyán össze ne szidnák. — Miért bántasz te engemet, te utálatos varan­­gyos béka ?! — ordítják Magyarék. NÉPSZAVA 1907. szeptember 3. A horvát­ kérdés: A horvátok nem nyugosznak. Bár a kérdés an­nál zavarosabb, minél több értesülést nyerünk dolgaikról, az az egy bizonyos, hogy nem várják tétlenül a magyar kormány akcióját. Amint Zágráb­ból jelentik, a horvát-szerb koalíció választó bi­zottságának legutóbbi gyűlése alkalmával meg­beszélték a helyzetet és a követendő magatartást. Minden eshetőségre nézve történt megállapodás. A szerbek és horvátok közt teljes az egyetértés. Többen hangsúlyozták, hogy a radikális szerbek csak jó szolgálatot tettek a koalíciónak, midőn an­nak kebeléből kiléptek. A koalíció ennek foly­tán tisztán horvát­ kérdésekkel foglalkozhatik és nem kell tekintettel lennie a radikálisoknak a pátriárkai szék betöltése körül mutatkozó érde­keire. Hogy a koalíció mily jelszóval folytatja a küzdelmet, azt sűrűn megbeszélték, a fő jelszó az, hogy a mostani kormánnyal a koalíció semmi esetre sem egyezhetik meg. Hogy a koalíció Budapesten milyen magatartást fog tanúsítani, arra nézve vég­leges határozat még nem történt és így nem felel meg a valóságnak az, mintha a horvátok feltétle­nül obstrukcióra készülnének. A fő törekvés az marad, hogy a Magyarország és Horvátország közti viszony egészségesebb alapra fektettessék. Apponyn címére.

Next