Népszava, 1907. október (35. évfolyam, 233–258. sz.)
1907-10-11 / 241. szám
! Október I®. Tlgent még nem látott Budapest! Ez a mondás szállott szájról-szájra 1905 szeptember 15-én, amikor Budapestnek és környékének szociáldemokrata munkásai a parlament elé vonultak követelni az általános választójogot. És ma, két év múltán, újra ez a szó szállt szájról-szájra. De ma hozzátehetjük: ilyent még nem látott Magyarország! Mert a munkásság ma nem csak Budapesten lépett ki a küzdőtérre az általános választójogért, hanem az egész ország minden valamire való városában. Szünetelt a munka országszerte mindenhol, ahol csak gyökeret vert a modern kapitalista termelés. Szeptember 15-én azt mondták a koalíciós hazaffyak, hogy az az óriási demonstráció csak azért volt lehetséges, mert a darabont kormány rendezte! Hát a mai demonstrációról várjon mit mondanak? Hiszen a hazaffyas kormányt nem lehet azzal vádolni, hogy paktál a hazátlan bitangokkal. Hiszen a kormány megtett ellenünk mindent, amit a koalíciós erkölcs parancsolt neki: feloszlatta a szakegyleteinket, megnyomorította gyülekezési jogunkat, a legutóbbi napokban pedig reánk zúdította kitartott sajtóját, amely a leggazabb rágalmakkal uszította ellenünk a polgárságnak még azt a rétegét is, amelynek éppen olyan szüksége van az általános választójogra, mint nekünk. Október 10-ike mégis a ragyogó siker napja lett. A mai tüntetés messze túlszárnyalta a két év előtt valót és így bebizonyult, hogy a mi eszméink diadalmas előrenyomulásának semmiféle hatalom sem képes gátat vetni. Velünk az igazság, velünk a győzelem! Hiába tört ellenünk a hatalom minden rendelkezésére álló eszközzel, Magyarország munkásnépe ma már tudja, hogy sorsának gyökeres javítását addig még csak nem is remélheti, amíg az osztályparlamentet nem sikerül megdöntenie. Becsületes munkásvédő törvényeket, teljes egyesülési-, gyülekezési- és sajtószabadságot az osztályparlamenttől nem várhatunk, csak a népparlament rakhatja le a jövendő fejlődésnek ezeket az alapköveit. Szükséges pedig, hogy ezek az alapkövek minél előbb lerakassanak. Szükséges, hogy a proletárság a demokratikus szervezetű államban megszerezhesse magának azokat a fegyvereket, melyekkel az osztályharcot növekedő sikerrel folytathatja és győzelmesen befejezheti. A mai nap arról tanúskodik, hogy a magyarországi proletárság ezeket az igazságokat teljesen átérzi és átérzi. Csupán csak a fővárosban közel kétszázezer ember tette le a munkaszerszámot és vonult ki az utcára tüntetni az osztályparlament ellen, a népparlament mellett. Csend borult a dunaparti metropólisra. Az elnémult műhelyek és gyárak ezrei, a becsukott boltok, kávéházak és vendéglők hosszú sorai hirdették, hogy ünnepnap van, nagyobb ünnepnap azoknál, amelyeket a csalhatatlan pápa, az ötkönyves biblia, vagy a szigorú világi törvény rendel. Ezt az ünnepet az egy célért bővülő százezrek akarata hozta létre. Ez az ünnep megmutatta, hogy a munka minden. Megmutatta, hogy a munkásság egységes akarata megállíthatja az egész ország gazdasági életét, letörheti a kiváltságosak dölyfös büszkeségét, megsemmisítheti mindazt, amit a Tőke elbizakodottan vall a maga művének. Akik ezt ma látták, azok kénytelenek - beletörődni abba, hogy ezt a munkásságot tovább már nem lehet a jogokból kizárni. Majd kétszázezer ember vonult végig Budapest főutcáin, önérzettel dagadó kebellel, büszke örömtől ragyogó arccal, önként, a maga akaratából. Mind tudta, hogy mit akar és valamennyit az erős meggyőződés, a győzelemben való szilárd bizakodás vezette. Ez a sok bátor harcos — és velük együtt az országban még vagy egy millió — lemondott egy napi keresményéről és ezolyan áldozatot hozott a maga megmeggyőződésének, aminőt soha egyetlen polgári párt híveinél sem tapasztaltunk. Az erkélyekről letekintő nagyságos, méltóságos és nagyméltóságú urak vájjon összehasonlították-e a szociáldemokrácia lelkes táborát a maguk tespedt lelkű híveivel, akiket pénzzel kell a szavazó urnákhoz csalogatni ? Vájjon összehasonlították-e a házas polgárokkal, akiknek csak olyan programmban van hitük, amelynek érdekében a jelölt gummitalpú hintón viteti őket szavazni? Vájjon belátták-e, hogy ez az óriási szervezett hadsereg, amely polgári jogainak kivívásáért ilyen áldozatokra képes, százszor érdemesebb a polgári jogok gyakorlására azoknál, akik ma e jogot bírják és nem elvek érdekében , hanem borravalóért gyakorolják ! ? Tettek-e ilyen összehasonlítást ? Gondoltak-e arra, hogy eddig soha, semmiféle eszme érdekében Magyarország népét ilyen mértékben megmozgatni és áldozatokra bírni nem lehetett. Ha igen, akkor be kellett látniok, hogy az alattuk elvonuló, vége-hossza nélkül való seregé a jövendő. A parlament urai semmit sem láttak, mert nem akartak látni. Elbújtak a készenlétbe helyezett feketesárga közös hadsereg mögé. Annak az árnyékában nagyon jó a 48-as kurucoknak. De a munkásság küldöttsége megjelent a képviselőházban, átadta a „népparlament" fejének a munkásság írásba foglalt kívánságát és megmagyarázta a kegyelmes urnak élő szóval is, hogy mit követel a nép. Igaz, hogy az elnök úr meglehetősen szüreti hangulatban volt és a magyar nagy uraknak a „jobbféle" cselédekkel szemben szokásos modorában bánt a küldöttséggel, de sebaj, az ilyen csekélységek számba se jönnek. Az általános választójog nem késhetik sokáig és Justh úr fog még a munkássággal gyalog is beszélni. Egyébiránt most már a belügyminiszter is mondja, hogy meglesz az általános választójog. Mint szerdán este egy újságban megíratta, egész nyáron a választójog reformján dolgozott, annál sürgősebb dolga nem volt és most sincs. Ha a kiegyezéssel nem volna annyira elfoglalva a kormány, akkor — a miniszter úr szerint — már a választójog ügye is előbbre volna, de így sem késik a dolog sokáig és a népjogok kipróbált barátja „a költségvetési tárgyalások során előterjeszti az általános választójogról szóló törvényjavaslatot." Ma pedig, október 10-én, azt mondta a képviselőházban az újságíróknak, hogy esztendő ilyenkor már az általános választójog alapján fogja az ország lakossága az új képviselőházat megválasztani. Mindez nagyon szép a miniszter úrtól és mi nem csodálkozunk azon a különös „véletlenségen", hogy érdekes nyilatkozatait a nagy tüntetés előestéjén és a tüntetés napján tette meg. Hiszen igaz, hogy lett volna ideje a miniszternek ezeket a nyilatkozatokat korábban megtenni, de mi nem ítéljük el őt azért, hogy van annyi józan esze, hogy a kényszerűség előtt — bár az utolsó pillanatban is — meghajol. Érdekes kijelentései egyébiránt — még ha korábban történtek volna is — nem adtak volna okot a szerinte „teljesen felesleges tüntetés" elmaradására. Mert gróf Andrássy még mindig gondosan titkolja a reform alapelveit. Az „általános" szót végre kinyögte ugyan, de nem szól arról, hogy a szavazást titkosnak és községenként valónak tervezi-e ? XXXV. évfolyam. Budapest, 1907. október 11. péntek. 241. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre. .. 19.20 kor. I negyed évre. 4.80 kor. fel évre . . . 9.60 „ I egy hóra . . . 1.60 „ EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI ÚT 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., NYÁR UTCA 1. SZ. (Telefon-szám 82—61.) Lapunk mai száma 22 oldal