Népszava, 1907. november (35. évfolyam, 259–284. sz.)
1907-11-01 / 259. szám
XXXV. évfolyam. Budapest, 1907. november 1. pernek. 259. szál*. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: 1 évre. . . 19.20 kor. I negyed évre. 4.80 kor. évre . . . 9.00 „ s egy hóra . . . 1.00 „ EGYES SZÁK ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSZO: VXL. RÁKÓCZI ÚT 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., NYÁR UTCA 1. SZ. (Telefon-szám 82—61.) Fogyasztási adók. m. A fogyasztási adók fejadók. A fogyasztási adókat mindennap fizeti az ember, valahányszor fogyasztási adóval megrótt cikket vásárol. Mert a fogyasztási adó benne van a vásárolt cikk árában. A fogyasztási adók a kiskeresetű munkásnépet rettenetesen kizsarolják. A fogyasztási adók miatt kevesebb húst, sót, cukrot, kenyeret, petróleumot, bort, sört, dohányt fogyaszthat a szegény ember, mintha nem kellene fizetnie ez adókat. Minél szegényebb a munkás, annál több fogyasztási adót fizet. A szegény munkás fizet, hogy a dúsgazdag megmeneküljön a jövedelmi adótól! A dologtalan dúsgazdag henyélő fényűzésben él, őt és az ő vagyonát védi az állam ; ellenben a vagyontalan dolgozókat az állam csak terheli s kiszolgáltatja a hatalmon levő agrárius arisztokráciának kizsákmányolásra, mégis ezzel a kizsákmányolt munkássággal fizetteti meg az állami adóbevételek kétharmad részét az állam. Mert a fizetett adó annál nagyobb lesz, akinél kisebb a munkásosztály jövedelme. És annál jobban csökken a fizetett adók összege aránylag véve is és valóságosan is, minél nagyobb a dúsgazdagok adófizető ereje, vagyis vagyona és jövedelme. A munkásember véres verejtékkel, gyötrő gondok, aggódások közt, fárasztó munkával tudja megkeresni létfentartásának legszűkösebb eszközeit, családjával együtt nyomorogva neveli fel gyermekeit az államnak, mégis az állam és község őt adóztatja meg legsúlyosabban, bárha létfentartása minimumát nem biztosítja. Ellenben azt a fényűzésben henyélő tízezer holdas földesurat és milliomos tőkést, ki dologtalanul, gond nélkül él, évi jövedelmének csak kisebb részét tudja pazarló élet mellett is elkölteni : az állam aránylag adózatlanul hagyja. Egyforma fogyasztási adót fizet, aki hamisított savanyú vinkót és pezsgőt iszik, vagy aki finom tisztított vesepecsenyét és olcsó marhahúst eszik. Továbbá a cukor, a só, a sör, a szesz fogyasztási adója is egyforma mindenkinek, gazdagnak és koldusnak. Aki tiszta és erős fényű villannyal világítja meg drága bútorokkal teli termeit, az nem fizet világítási adót; a szegény munkás, aki szűk odúját vaksi és büdös petróleummal világítja, a petróleum után fizet a fogyasztott mennyiség szerint évente 6—10 korona állami adót! íme, ez a fogyasztási adók igazsága az ezerholdasok osztályuralma alatt! Ezek azonban nagyon súlyos vádak; ha nem bizonyíthatók, méltán várhatnák az éjjel-nappali ügyész meleg érdeklődését. Vizsgáljuk meg tehát, hogyan illeszkednek a fogyasztási adók a munkásnép keresetébe és hogyan terhelik meg a munkáscsaládok csekély keresetét? Az eredményekből bebizonyul, hogy alaposak-e, igazságosak-e vádjaink? Ha egyformán fizetné a fogyasztási adókat az ország minden lakosa, csecsemő és felnőtt egyaránt, akkor 10 korona 80 fillér jutna minden lélekre Magyarországon; az iparos Alsóausztriában 14 korona, Csehországban 21 korona, Morvaországban 275 korona, Sziléziában 37 korona fogyasztási adó jut egy-egy lélekre. Az iparos ausztriai népességnek ez a nagyobb fogyasztási adója azonban nem azt jelenti, hogy Ausztriában annyiszor nagyobb a fogyasztási adó, mint nálunk, hanem azt, hogy "az iparos osztrák nép keresete kétszer-háromszor több, mint a magyaré, azért ott a fogyasztás, az élelmezés kétszer-háromszorta jobb, mint nálunk. A fogyasztási adó jó mértéke az általános fogyasztásnak, mert a fogyasztási adó alá eső cikkekben a mezőgazdaság termékei : árpa, komló, burgonya, tengeri, cukorrépa foglaltatnak. Tehát a fogyasztási adó, ha egyforma a két államban, ahol emelkedik, ott emelkedik ,a mezőgazdaság termékeinek fogyasztása is. Minél nagyobb egy országnak iparossága, annál nagyobb egyúttal annak a fogyasztási adókon megmért fogyasztóképessége is. A nagyobb községi és városi munkásnép fogyasztási adója Magyarországon átlag évi 33 korona, Ausztriában 41 korona. A két ország munkásnépének kereseti és gazdasági viszonyai nagyon eltérőek: nálunk túlnyomó a mezei munkásság, ott az ipari, az osztrák munkás sokkal jobban keres, mint a magyar, táplálkozása jobb, kényelemre többet ad ki, mégis a magyar munkás átlagos fogyasztási adója kevéssel kisebb amazénál. Ez már azt mutatja, hogy nálunk sokkal többet vesz el a munkás keresetéből a fogyasztási adó, mint Ausztriában. Hogy Magyarországra nem nagy a kimutatott 33 korona fogyasztási adó, ha tekintetbe vesszük, hogy a távoli falvak és tanyák mezőgazdasági népessége, jóformán dohánya, pálinkája, bora és petróleumja révén járul hozzá a fogyasztási adókhoz, bizonyítható volna egy hozzávetőleges számítással, a városi és községi iparos, kereskedő, bányász, tisztviselő, hivatalnok, közlekedés, hitel, forgalom, értelmiségi foglalkozásúak és családjaik lélekszáma után eső összeggel, amely a fogyasztási adók kétharmadát tenné ki. Azonban a csecsemők, gyermekek, aggok fogyasztására kevesebbet, az életerős dologtevő felnőttekére jóval többet kellene számítanunk, hogy a valóságot megközelítsük. Azért ilyen imaginárius számítás helyett vegyük az életet úgy, amint van, szakítsunk ki egy példát a kiskeresetű munkások életéből és mutassuk be azon a fogyasztási adó nagyságát és hatását. Alább adunk egy munkás költségvetést, mely nem egy, hanem hat munkáscsalád évi fogyasztásának átlagát mutatja és pedig 3 óbudai villamos kalauz, 2 óbudai malommunkás és 1 ácsmunkás-család fogyasztásának átlagát tünteti fel. Mind a hat munkás javakorbeli, nős ember; háromnak 11 gyermeke van, háromnak nincs. A villamos kalauzok havi fizetése 66 korona és 10 korona lakásbér, évente tehát 792 korona bér és 120 korona lakáspénz; a malommunkások napszáma átlag 300 munkanapra 900 korona. Mindenik munkás 150—210 korona közt váltakozó lakbért fizet. Mindenik család, vagyis a két ember együtt, csakis úgy tud megélni, hogy az asszony eljár vagy mosni, vagy takarítani, vagyis mindkettő kereső. Ennek a hat családnak pontosan és hitelesen felvett fogyasztása, valamint az egyes fogyasztási cikkek ára is részletesen kinyomozva ésnyomozva és átlagra hozva, a következő képet mutatja: Férj és feleségből álló munkáscsaládnak fogyasztási szükséglete 1 hónap alatt. Az előbbi táblázat szerint a kéttagú családra hetenként 1 és fél kilogramm hús, 10 darab tojás, 75 deka szalonna, 1 liter bab, 1 kilogramm zsír, 50 kilogramm tűzifa, 1 liter bor, 1 liter sör és negyedliter pálinka jut. A nők is szeszfogyasztók. Naponta a férfiak, hosszú munkaidejük megszakításakor fél-, egy deci pálinkát, 2—3 pohár sört, vagyinkább 2—3 „fröccsöt" (azaz 4—6 deci" bort, szódavízzel) isznak, ami nem is sok az egész nap álló, járkáló munkásnak. Hogy ez a felvétel mennyire a kiskeresetű emberek valóságos fogyasztását tünteti fel, bizonyítható azzal, hogy a fővárosi statisztikai évkönyv szerint 1905-ben Budapesten minden lélekre 175 kgr. évi húsfogyasztás és 862 liter évi szeszes ital fogyasztás jutott. Vagyis, a mi két tagú családunkra e mérték szerint 95 kgr. húsnak és 172 liter szeszes italnak kellene esni. Ha most azt akarjuk megtudni, hogy mennyi élelmicikket fogyaszt a mi hat családunk átlag családonkint 12 hónapon át, akkor az előbbi adatokat tizenkétszer kell vennünk és az így nyert eredményt megszorozzuk az állami fogyasztási adónak 1 kgr.-ra, 1 literre eső részével és így megtudjuk, hogy az ily kiskeresetű munkáscsalád, két ember után mennyi fogyasztási adót kénytelen fizetni évente. Lesz tehát a fogyasztási adó alá eső cikkekből két tagú munkáscsalád szükséglete 12 hó alatt: hús cukor petróleum só sör bor pálinka dohány (1901—1905 alatt a jövedéki százalék a tulajdonképpeni bevételeknek 60,29%-át tette, ennek arányában jut) a 36 koronából 21.70 együttvéve Ofrocíme tehát, ez a kéttagú család, melyben a férfi keresete 912 korona, a nőé 200, együttvéve 1112 korona, ebből 844 koronát kénytelen kiadni életfentartási cikkeire. És az élelmi és napi fogyasztási szükségletekre kiadott 814 koronából 96 korona ,5,5 fillért 70-39 együttvéve 1 hóra 1 évre 1 811 . 68 fillér. 6 kg. húsz 5 kg. zsir ...... 3 kg. füstölt szalonna . , 5 kg. főzőliszt .... 12 kg. kenyérliszt . . . 31, kg. só ...... 24 db. tojás ...... 15 liter tej ...... kávéra ....... 4 liter bab ..... 10 kg. burgonya .... 4 kg. cukor ..... 4 liter petróleum . . . 6 zsák (a 25 kg.) tűzifa 16 liter bor (fröccs alakban) 4 liter sör ...... 1 liter pálinka . . . . dohányra ...... bor. a 184 fillér = 11-04 160 „ =s 8 — « 180 „ E3 5-40 5) 38 „ = 1'90 6 31 „ = 1'08 26 „ =3 —'91 V 7 „ wa 1-68 V 28 „ — 4'20 33 1 — 20 = —•80 7 « = —•70 82 = 3-28 » 32 = 1-28 *» 90 5-40 ?) 90 .. • ' 14-40 V· 48 „ S=S 1-92 1-40 * . . « • ' 3 — A fogyasztott árut után fizetett állami fogyasztási adók összege koronákban 4.32 18.24 6.24 6.72 7.53 28.80 3.Az áruk mennyisége 72 kgr. 48 kgr. 48 liter 12 kgr. 48 liter 192 liter 12 liter Lapunk mai száma 16 oldal.