Népszava, 1908. január (36. évfolyam, 1–27. sz.)

1908-01-01 / 1. szám

XXXVI. évfolyam. Budapest, 1908. január 1. szerda. 1. szám NÉPSZAVA AZ ELŐFIZETÉS ÁR­A: egy évre. . . 19.20 kor. I negyed évre. 4.80 kor. fel évre . . . 9.60 „ I egy hóra . . . 1.60 „ EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden n^­ SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI-ÚT 32. (Telefon-szám 54—94.) BIX&DÓHIVATAL: VII., NYÁR-UTCA 1. SZ. (Telefon-szám 82—61.) A választójog esztendeje. Az az év, amelyik a mai éjszakával kö­szönt ránk, a választójog esztendeje lesz Magyarországon. Az államhatalom és po­litikai élet minden számbavehető tényező­jének becsülete fűződik ahhoz, hogy azzá legyen. Erkölcsi erők és fogalmak csak másodrangú lendítő kerekek a társadal­mak életében. De hiába volna azért azt tételezni föl, hogy egyáltalán hatástala­nok. Király, kormány, politikai pártok mind egyéni és politikai szavahihetőségük­nek igen súlyos láncával vannak odaerő­sítve az általános választójog megvalósítá­sához. Aki pedig nem akar összeütközni a büntetőtörvénykönyvvel, annak nem szabad föltételeznie sem, hogy az események meg fogják cáfolni e szavakat, hogy a cselekede­tek meghazudtolják ez ígéreteket. Azokban a társadalmi osztályokban, amelyekhez a politikai szervezett hatalomnak mind­ezen birtokosai tartoznak, a becsületnek valami sajátságos, fura, kényeskedő, me­legházi formája alakult ki. Huszonnégy órán belül meg nem fizetett kártyaadósság avagy egy tréfás gyerek-ígéret meg nem tartása ezen osztályok erkölcsi fölfogása szerint a becsület szélütéses halálát idézi elő. Furcsa volna, ha óriási fontosságú dologban, az egész ország, sőt az egész világ színe előtt adott ígéretnek megtartása nem állana ugyanezen társadalmi osztályok ugyanilyen kollektív erkölcsi védelme alatt. Nekünk azonban kevés gondunk van ezekre az erkölcsi fogalmakra. Túlságosan nem is bízunk az erkölcsi tényezőknek kényszerítő erejében akkor, ha ez a kény­szer az illető társadalmi osztályok érde­keivel ellentétes eredmények előidézésére irányul. A történelem nagyon sok uralko­dóról tud, aki ennél még sokkal ünnepé­lyesebb és határozottabb formában adott ígéretet is megszegett. Uralkodó egyesek és uralkodó osztályok története egyaránt telve van meg nem tartott, elvetélt vagy koraszülött ígéretek temetői keresztjével. Heine azt mondotta, hogy az isten megbocsátja neki majd bűneit, mert hiszen ez a mestersége. Azt is lehetne mondani, hogy a minden­fajta politikai hatalmaknak meg az a mes­terségük, hogy a szorultságból adott ígére­teiket megszegjék, amint a szorultságot megteremtő kényszerhelyzet megszűnt. Ha azok az okok és erők ma is meg­vannak, amelyek a dinasztiát, a feudális főnemességet és a többi kiváltságos osztályokat akaratuk ellenére az általános választójog akkor rájuk nézve szöges igája alá hajtotta, akkor az általános választó­joggal való találkáról szűzen és szeplőtle­nül kerül ki a becsületük és az ország fejlődésében is nevezetes fordulóponthoz jutottunk el. Itt van ma a választójog kér­désének az egész kulcsa. Ha ezek az erők halnak és dolgoznak, akkor ez az esztendő valóban a választójog esztendeje lesz. Itt kell tisztán és világosan látnunk. Az a mód, ahogy az általános választójog nálunk a politikai küzdelem kellő köze­pébe került, egyike a legegyszerűbb, legér­dekesebb és legtanulságosabb látványoknak. Az egyik oldalon állott egy, az ország la­kosságához mért maroknyi párt, üldözött és szorongatott, anyagi hatalma nagyon ke­vés, jóformán híjjával minden eszköznek, amely hathatósabb mozgalom megindítását lehetővé tenné. Ez a párt fölismeri, hogy az ország gazdasági fejlődésének alap­föltétele az általános választójog ré­vén megteremthető politikai demokrácia. A másik oldalon ott áll minden vagyon, hatalom, szervezett erő, amelyeknek alap­jában véve csak veszíteni valója van e változás útján. És itt kezdődik a társadalmi erők nagyszerű munkája, miképpen kény­szerítik rá egymásután ezeket a hatalmi tényezőket annak elfogadására, hangozta­tására, ami mivoltuknál, akaratuknál, létfön­tartási törekvéseiknél fogva idegen és gyűlö­letes előttük." Gyönyörű látvány, mikép­pen lesz, a fejlődés legközelebbi szükség­képpeni mozzanatainak fölismerése által a kicsiny szociáldemokrata párt az egész po­litikai életnek szabályozójává és mozgató­jává. S miképpen lesz tehetetlenné az ural­kodó osztályok minden hatalma és ereje, mihelyt a társadalmi erők sodrával ellen­tétes irányba akarja hajtani az állam hajó­ját. Az a társadalmi erő, amely az ál­talános választójog eszméjét ilyen haté­konnyá tette, az ország gazdasági helyzeté­ből fakadt. Magyarországnak feudális államból kapi­talisztikus országgá kell fejlődnie. Beékelve az eliparosodó és kapitalisztikussá fejlődő Európa közepébe, szoros kapcsolatban élve egy olyan állammal, amely a kapitalista fejlődésnek viszonylag magas fokára jutott el, viselve a modern ipar­államoknak majd minden terhét, első­sorban a nagy hadsereget, anélkül, hogy elmaradt gazdasági állapotánál fogva ezen államok erőforrásaival is rendelkeznek. Ezen ellen­tétek megoldásának alkalmas eszközeként jelentkezett az általános választójog, amely hatalmas fegyver a múlt romjainak s igy a haladás akadályainak elhárításánál. E nélkül pedig az ország nem haladhat egyet­len lépést sem előre, igy vált az általános választójog a további fejlődésnek elenged­hetetlen föltételévé. Ezek az okok ma is megvannak s összeműködve a politikai helyzet sajátságos alakulásából előállott tényezőkkel, az 1908-as évet az általános választójog esztendejévé fogják tenni. Ez most már ránk nézve nem lehet két­séges. A mi figyelmünknek és érdeklődé­sünknek most már nem is arra a kérdésre kell első­sorban irányulni, hogy lesz-e választójog, hanem arra, hogy milyen lesz ? Ezer gáncsot vetnek neki azok, akik vilá­guk rombadőltét vagy megingását várják tőle és akiknek legfőbb érdeke a társa­dalmi fejlődés megakasztása, vagy ha ez nem lehetséges, hát meglassítása. Erre az utóbbi kérdésre rövid és világos a felelet. Olyan lesz a választójog, aminőt a megvalósításá­ban érdekelt társadalmi osztályok ki tudnak szorítani. Ha ez a nyomás nagyon erős lesz, akkor a választójog nem esik majd olyan messze a mi demokratikus köve­teléseinktől, mint akkor, ha gyönge lesz. Ilyen társadalmi osztály több is van Magyarországon : a munkásokon kívül fon­tos érdeke egy becsületesen demokra­tikus választójog a burzsoáziának és a nem­zetiségeknek. Ámde ma már kétségtelen­nek látszik, hogy sem a burzsoázia, sem a nemzetiségek nem számítanak nyomatéko­san e­b­­en a harcban. Álmosak, gyávák, inaszakadtak s ha csak az utolsó pil­lanatban meg nem emberelik magu­kat, akkor a munkásságnak magának kell kiküzdenie a választójogot. A munkás­osztály, amely az egész államot és társa­dalmat eltartja, fogja megóvni a politikai demokrácia nagy csatáját is. Ha a kormány és megfizetett sajtója hallgat is róla, azért mégis itt van már a küszöbön a döntő mérkőzés ideje. Most össze kell szedni lázas munkával minden erőnket. Min­den fölvilágosodott munkásfej legyen egy-egy agitációs centrum a pártszer­vezet és a pártsajtó megerősítésére. Ha ez a két fegyverünk megerősödik, akkor a nagy küzdelem javunkra dől el és akkor kezünkben vannak azok a fegy­verek is, amelyekkel a nagy áldozatokkal s erőfeszítésekkel kiküzdött választójogot valóban a gazdasági fejlődés és a munkás­osztály fölemelkedése hathatós fegyverévé tehetjük. Lapunk mai száma 16 oldal. Vicinális üzelmek. Csaknem másfél évtized óta hallottunk heves és dörgedelmes szónoklatokat a helyi érdekű vasutak engedélyezése körül elköve­tett visszaélések ellen a kormánypárt vezé­reinek és őrszemeinek a fakáról addig, amíg az övék nem lett a konc. Hallottunk heves kirohanásokat ez üzelmek ellen nemcsak a parlamentben, hanem mindenütt, ahol hangos deklamációkkal hangulatkeltésre volt szükség, úgy, hogy azt kellene hin­nünk, hogy ma, amidőn azok intézik a közügyeket, akik annak idején tol­vajt kiáltottak, legelébb is ezen fekélyt vág­­ták ki a közélet szenvedő testéből. Elő­kelőnek mondott napilapok ostromolták .

Next