Népszava, 1908. január (36. évfolyam, 1–27. sz.)
1908-01-01 / 1. szám
XXXVI. évfolyam. Budapest, 1908. január 1. szerda. 1. szám NÉPSZAVA AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre. . . 19.20 kor. I negyed évre. 4.80 kor. fel évre . . . 9.60 „ I egy hóra . . . 1.60 „ EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden n^ SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI-ÚT 32. (Telefon-szám 54—94.) BIX&DÓHIVATAL: VII., NYÁR-UTCA 1. SZ. (Telefon-szám 82—61.) A választójog esztendeje. Az az év, amelyik a mai éjszakával köszönt ránk, a választójog esztendeje lesz Magyarországon. Az államhatalom és politikai élet minden számbavehető tényezőjének becsülete fűződik ahhoz, hogy azzá legyen. Erkölcsi erők és fogalmak csak másodrangú lendítő kerekek a társadalmak életében. De hiába volna azért azt tételezni föl, hogy egyáltalán hatástalanok. Király, kormány, politikai pártok mind egyéni és politikai szavahihetőségüknek igen súlyos láncával vannak odaerősítve az általános választójog megvalósításához. Aki pedig nem akar összeütközni a büntetőtörvénykönyvvel, annak nem szabad föltételeznie sem, hogy az események meg fogják cáfolni e szavakat, hogy a cselekedetek meghazudtolják ez ígéreteket. Azokban a társadalmi osztályokban, amelyekhez a politikai szervezett hatalomnak mindezen birtokosai tartoznak, a becsületnek valami sajátságos, fura, kényeskedő, melegházi formája alakult ki. Huszonnégy órán belül meg nem fizetett kártyaadósság avagy egy tréfás gyerek-ígéret meg nem tartása ezen osztályok erkölcsi fölfogása szerint a becsület szélütéses halálát idézi elő. Furcsa volna, ha óriási fontosságú dologban, az egész ország, sőt az egész világ színe előtt adott ígéretnek megtartása nem állana ugyanezen társadalmi osztályok ugyanilyen kollektív erkölcsi védelme alatt. Nekünk azonban kevés gondunk van ezekre az erkölcsi fogalmakra. Túlságosan nem is bízunk az erkölcsi tényezőknek kényszerítő erejében akkor, ha ez a kényszer az illető társadalmi osztályok érdekeivel ellentétes eredmények előidézésére irányul. A történelem nagyon sok uralkodóról tud, aki ennél még sokkal ünnepélyesebb és határozottabb formában adott ígéretet is megszegett. Uralkodó egyesek és uralkodó osztályok története egyaránt telve van meg nem tartott, elvetélt vagy koraszülött ígéretek temetői keresztjével. Heine azt mondotta, hogy az isten megbocsátja neki majd bűneit, mert hiszen ez a mestersége. Azt is lehetne mondani, hogy a mindenfajta politikai hatalmaknak meg az a mesterségük, hogy a szorultságból adott ígéreteiket megszegjék, amint a szorultságot megteremtő kényszerhelyzet megszűnt. Ha azok az okok és erők ma is megvannak, amelyek a dinasztiát, a feudális főnemességet és a többi kiváltságos osztályokat akaratuk ellenére az általános választójog akkor rájuk nézve szöges igája alá hajtotta, akkor az általános választójoggal való találkáról szűzen és szeplőtlenül kerül ki a becsületük és az ország fejlődésében is nevezetes fordulóponthoz jutottunk el. Itt van ma a választójog kérdésének az egész kulcsa. Ha ezek az erők halnak és dolgoznak, akkor ez az esztendő valóban a választójog esztendeje lesz. Itt kell tisztán és világosan látnunk. Az a mód, ahogy az általános választójog nálunk a politikai küzdelem kellő közepébe került, egyike a legegyszerűbb, legérdekesebb és legtanulságosabb látványoknak. Az egyik oldalon állott egy, az ország lakosságához mért maroknyi párt, üldözött és szorongatott, anyagi hatalma nagyon kevés, jóformán híjjával minden eszköznek, amely hathatósabb mozgalom megindítását lehetővé tenné. Ez a párt fölismeri, hogy az ország gazdasági fejlődésének alapföltétele az általános választójog révén megteremthető politikai demokrácia. A másik oldalon ott áll minden vagyon, hatalom, szervezett erő, amelyeknek alapjában véve csak veszíteni valója van e változás útján. És itt kezdődik a társadalmi erők nagyszerű munkája, miképpen kényszerítik rá egymásután ezeket a hatalmi tényezőket annak elfogadására, hangoztatására, ami mivoltuknál, akaratuknál, létföntartási törekvéseiknél fogva idegen és gyűlöletes előttük." Gyönyörű látvány, miképpen lesz, a fejlődés legközelebbi szükségképpeni mozzanatainak fölismerése által a kicsiny szociáldemokrata párt az egész politikai életnek szabályozójává és mozgatójává. S miképpen lesz tehetetlenné az uralkodó osztályok minden hatalma és ereje, mihelyt a társadalmi erők sodrával ellentétes irányba akarja hajtani az állam hajóját. Az a társadalmi erő, amely az általános választójog eszméjét ilyen hatékonnyá tette, az ország gazdasági helyzetéből fakadt. Magyarországnak feudális államból kapitalisztikus országgá kell fejlődnie. Beékelve az eliparosodó és kapitalisztikussá fejlődő Európa közepébe, szoros kapcsolatban élve egy olyan állammal, amely a kapitalista fejlődésnek viszonylag magas fokára jutott el, viselve a modern iparállamoknak majd minden terhét, elsősorban a nagy hadsereget, anélkül, hogy elmaradt gazdasági állapotánál fogva ezen államok erőforrásaival is rendelkeznek. Ezen ellentétek megoldásának alkalmas eszközeként jelentkezett az általános választójog, amely hatalmas fegyver a múlt romjainak s igy a haladás akadályainak elhárításánál. E nélkül pedig az ország nem haladhat egyetlen lépést sem előre, igy vált az általános választójog a további fejlődésnek elengedhetetlen föltételévé. Ezek az okok ma is megvannak s összeműködve a politikai helyzet sajátságos alakulásából előállott tényezőkkel, az 1908-as évet az általános választójog esztendejévé fogják tenni. Ez most már ránk nézve nem lehet kétséges. A mi figyelmünknek és érdeklődésünknek most már nem is arra a kérdésre kell elsősorban irányulni, hogy lesz-e választójog, hanem arra, hogy milyen lesz ? Ezer gáncsot vetnek neki azok, akik világuk rombadőltét vagy megingását várják tőle és akiknek legfőbb érdeke a társadalmi fejlődés megakasztása, vagy ha ez nem lehetséges, hát meglassítása. Erre az utóbbi kérdésre rövid és világos a felelet. Olyan lesz a választójog, aminőt a megvalósításában érdekelt társadalmi osztályok ki tudnak szorítani. Ha ez a nyomás nagyon erős lesz, akkor a választójog nem esik majd olyan messze a mi demokratikus követeléseinktől, mint akkor, ha gyönge lesz. Ilyen társadalmi osztály több is van Magyarországon : a munkásokon kívül fontos érdeke egy becsületesen demokratikus választójog a burzsoáziának és a nemzetiségeknek. Ámde ma már kétségtelennek látszik, hogy sem a burzsoázia, sem a nemzetiségek nem számítanak nyomatékosan eben a harcban. Álmosak, gyávák, inaszakadtak s ha csak az utolsó pillanatban meg nem emberelik magukat, akkor a munkásságnak magának kell kiküzdenie a választójogot. A munkásosztály, amely az egész államot és társadalmat eltartja, fogja megóvni a politikai demokrácia nagy csatáját is. Ha a kormány és megfizetett sajtója hallgat is róla, azért mégis itt van már a küszöbön a döntő mérkőzés ideje. Most össze kell szedni lázas munkával minden erőnket. Minden fölvilágosodott munkásfej legyen egy-egy agitációs centrum a pártszervezet és a pártsajtó megerősítésére. Ha ez a két fegyverünk megerősödik, akkor a nagy küzdelem javunkra dől el és akkor kezünkben vannak azok a fegyverek is, amelyekkel a nagy áldozatokkal s erőfeszítésekkel kiküzdött választójogot valóban a gazdasági fejlődés és a munkásosztály fölemelkedése hathatós fegyverévé tehetjük. Lapunk mai száma 16 oldal. Vicinális üzelmek. Csaknem másfél évtized óta hallottunk heves és dörgedelmes szónoklatokat a helyi érdekű vasutak engedélyezése körül elkövetett visszaélések ellen a kormánypárt vezéreinek és őrszemeinek a fakáról addig, amíg az övék nem lett a konc. Hallottunk heves kirohanásokat ez üzelmek ellen nemcsak a parlamentben, hanem mindenütt, ahol hangos deklamációkkal hangulatkeltésre volt szükség, úgy, hogy azt kellene hinnünk, hogy ma, amidőn azok intézik a közügyeket, akik annak idején tolvajt kiáltottak, legelébb is ezen fekélyt vágták ki a közélet szenvedő testéből. Előkelőnek mondott napilapok ostromolták .