Népszava, 1908. február (36. évfolyam, 28-52. sz.)

1908-02-13 / 38. szám

1908 február 13. jogosultságot arra, hogy ők is részesüljenek a­­ fizetésjavításban. A bizottság az összes alkal­­­­mazottakra nézve kimondotta az arány szerint­­ való részesítést. A deficit eltüntetésére szükséges pénzbeli­­ fedezet megszerzésének a módjára vonatkozó­lag többen szólaltak föl. A polgármester fölteszi ezután azt a kérdést,­­ vájjon hozzájárul-e a bizottság ahhoz, hogy a­­ községi adó 10 százalékkal emeltessék, akként,­­ hogy a 100 koronán aluli adót fizetők mente­sítessenek. Ezt 7 szavazattal 6 ellen elvetették. Elfogadták f­iró Henrik közvetítő javaslatát (szintén 7 szavazattal 6 ellen), hogy a 80 koronán aluli adót fizetőket mentesítsék. A pénzügyi és gazdasági bizottság ülése ezzel, este 7 órakor véget ért.­­ A tisztviselők kölcsöne. A szövetkezetek válsága komoly veszedelmet zúdított a fővá­rosi tisztviselőkre is. A fővárosi alkalmazot­taknak öt millió koronánál több adósságuk van. A nehéz pénzügyi viszonyok mellett a lejárt váltókat a szövetkezetek nem prolongál­ták s az alkalmazottak a fővároshoz fordultak. A nyugdíjalap pénzéből már évek óta ad a tanács kölcsönt a tisztviselőknek s fizetésük­ből a kölcsönt kamatostól levonja. Normálisan hét-nyolcezer korona kölcsönt tud adni a ta­nács, amiért azután tülekednek is az alkalma­zottak. A közgyűlés decemberben százezer korona hitelt szavazott meg, de az is kevés. A tanács tegnap elhatározta, hogy még százezer koronát kér. A közgyűlés kétségkívül meg is szavazza, mert az alkalmazottak nagyobb ka­matot fizetnek a városnak, mint a pénzintéze­tek és föltétlenül biztos elhelyezés, mert a fizetésből levonják a kölcsönt.­­ Milyen az angol szén. A székesfőváros ré­széről beszerzett angol szén használhatóságáról meg akar győződni a tanács és ezért utasította a mérnöki hivatalt, hogy a közönséghez, de külö­nösen a főváros alkalmazottaihoz kérdő­pontokat intézzen aziránt, hogy mennyiben mutatkozik ered­ményesnek az új szénnel való fűtés. NÉPSZAVA MŰVÉSZETI IRODALOM. (*) Faber Oszkár: Egy szerzetes naplótöre­déke. A Népszava-könyvkereskedés ífja, életrevaló, sokat ígérő vállalatában, a Népszava Olvasótárá­ban az újabb szocialista irodalomnak egy figyelemre­méltó terméke jelent meg. Nem ismertetni és di­csérni akarjuk ezt a könyvet, amelyet olvasóink ismernek. A Népszava közölte azt folytatásokban. Csak aktuális voltára és éppen ennélfogva való nagy jelentőségére és kiváló szerepére akarunk rámutatni. Nem kell fölfedeznünk ezekben a sorokban a Nép­szava olvasói előtt azt az eszeveszett szervezkedési hadjáratot, amelyet a katolikus klerikalizmus foly­tat szerte az országban, különösen a „nemzeti ügy" győzelme óta. A klerikális zászlóvivők teli torok­kal ordítozgatják a tettek katolicizmusa idejének a megérkeztét és szervezik — püspök-pénzen, ható­sági támogatással — politikai téren a keresztény­szociális pártot, társadalmilag meg a Regnum Marianum­ot megteremteni hivatott „Népszövet­ségiét. A cél érdekében eléggé ontja a papzsák az aranyakat a klerikalizmus úgynevezett elvei terjesztéséért, mégis intenzív gyűjtést folytatnak országszerte most például azzal a bevallott céllal, hogy a klerikalizmus sajtóját megerősítsék. Ez a szervezkedő hadjárat, amely a majdani klerikális kormányzást akarja előkészíteni, főkép­pen a szociáldemokrácia ellen indult meg és foly­tatódik le. Az osztálytudatosan szervezkedett ma­gyar proletariátus mosolyogva nézi a Rakovszkyak epés dühét, a Prohászkák szemforgató színész­kedését, a paphuszárok handabandázását. De egy­úttal észreveszi, hogy a párttá szervezkedő kleri­kalizmus egyre erősbödő ellenfél lesz. De egy­úttal készül arra az időre, amikor fegyverét komoly harcban mérheti össze a felebaráti szere­tet jelszavaival felekezeti harcokat, gyűlölködő visszavonást szító és a dolgozó emberiségnek egy magasabb parancsban való megnyugvást diktáló politikával. Faber Oszkárnak a keresztény­,,szocializmus" „elv"-eiről ugyancsak a Népszava Olvasótárá­ban megjelent könyve, meg a „Szerzetes Naplótöre­déke" is kiválóképpen alkalmasak arra, hogy ter­jesztésükkel erősítsék azt a tábort, amely a sötét­ség ellen, a haladásért való küzdelmet írta zászló­jára. Nem száraz, elmélkedő, tudományos munka a „Szerzetes Naplótöredéke", nem is regény, „ke­serű könyökkel, fájó szívvel megirt való történet" ez. Egy fiatalembernek a vallás hálójában való vergődését mondja el, jellemzi a papi erkölcs­telenség, önzés és cinikus hitetlenség tobzódását, a kolostor szennyes életét, azután azt a diadalmas hatást, amelyet a természettudományi megismerés és a szocializmus adott az igazságot kereső, annyi­szor keservesen csalódott ifjúnak. Csiszolt stílussal, közvetetlen előadásban, egy­szerű nyelven íródott meg a szerzetes kálváriájá­nak és szabadulásának a története. Gyönyörűséggel és haszonnal olvasgathatják azok is, akik előtt már nem új a kereszténység fertője, de kétszeres haszonnal azok, akik még nyögik a sötétség jármát és keresve­ keresnék a szabadulás útját. Faber könyvének ezekkel való megismertetése, a még bigottok között való terjesztése egyenesen kö­telesség. (Bm.) (*) A Kossuth-szobor pályázata. A székes­főváros Kossuth Lajos emlékszobrára hirdetett pályázata február 26-án jár le. A pályaműveket ez időpontig a városligeti nagy iparcsarnokba kell beküldeni, hol a minták fölállítása után a bíráló bizottság megkezdi munkáját. A pályázatokban szobrász­művészeink majdnem mind részt vesznek. (*) Az Ördög Jubileuma. Molnár Ferenc nagy­sikerű vígjátéka, az Ördög, a jövő héten éri meg a Vígszínházban az ötvenedik előadás jubileumát. Holnap, csütörtökön adják negyvennyolcadszor, vasárnap délután kerül színre negyvenkilencedszer és kedden, e hó 18-án ünnepelik meg a vígjátékok pályafutásában ritka jubileumot. Közben, szomba­ton lesz Molnár Ferenc darabjának bécsi bemuta­tója. Dr. Brahm Ottó, a berlini Lessing-szinház igazgatója is már megszerezte a magyar vígjáték előadói jogát. (*) Operette a Vig­szinházban. A Vigszinház legközelebbi újdonsága a Tatárjárás cimű három felvonásos operette lesz, amelynek szövegét Bakonyi Károly, zenéjét pedig Gábor Andor verseire Kálmán Imre írta. A női főszerepeket Pálmay Ilka, Kornai Berta és Harmat Hedvig játszák, a férfi főszerepek pedig Hegedűs Gyula, Vendrei Ferenc, Szerémy Zoltán, Fenyvesi Emil, Tapol­czay Dezső, Tihanyi Miklós és Sarkadi Aladár kezében vannak. Az újdonság bemutatóját a jövő hét szombatjára, február 22-ikére tűzték ki. (*) Az Intim-Szinház bolond-estélye. Vasárnap este az Intim-Szinház kabaret-előadással egybe­kötött bolond-estélyt tart. Magánszámokkal részt­vehet az előadáson bárki. A kabarét után tánc kö­vetkezik. A belépő­jegyek ára­ hölgyek részére 1 korona, urak részére 2 korona. Jegyek már most kaphatók a színház pénztáránál, Sándor­ tér 4. 7 Az uzsorások áldozatai. — A főváros is uzsoráskodik. A de­mokraták is mozognak. — A háziurak igazán nem szorultak bizta­tásra. Emelik ők a házbért anélkül is, hogyne emelnék tehát, ha maga a főváros, amelynek a házuzsora ellen kellene állást foglalnia teljes erejével, szintén beállott a házuzsorások soraiba. A munkásság még mindig egyedül küzd a kizsákmányolás el­len, a kispolgárság pedig, amelyet a ház­uzsorások épp úgy kiszipolyoznak, nem bír elegendő erkölcsi erővel és bátorsággal, hogy saját érdekeit megvédje. A demokrata párt most végre egybehívott egy gyűlést, de ha csupán ebből fog állani az egész akció, úgy nem sok foganatja lesz. A mai napon ezeket az értesüléseket kaptuk: Működik a csavar. A Rózsa­ utca 13. számú házat munkások, tehát szegény emberek lakják. A lakások eddigi házbére 360 korona volt. Most 400 koronára emelték föl az egyszobás lakások árát, amiben a lakonyuzó háziuron kivül nem kis része van az itt lábatlankodó ház­mesternek. Dr. Glass N. urnak a József-utca 81. száma alatt van a háza. Ez az ur egy lakás áren­dáját 700 koronáról 900 koronára emelte föl és minden lakójának stájgerolt 20—40 koro­nával. A Dalnok­ utca 20. számú házának tulajdo­nosa is finom pipa. Löwy Adolfnak hívják az ipsét. Majdnem valamennyi lakójának föl­emelte a házbérét 20—40 koronával. A lakók azzal feleltek, hogy­­ kimondották nemcsak erre, hanem Löwynek Lehel­ utcai h­ázára is a bojkottot. Ki ne ismerné Budapesten a Grünfeld test­vérek nevét? Ott díszlik nevek sok utcasar­kon, a pálinkás-butykok között. Nagy vagyon­nak urai, melyet munkásfillérekből harácsol­tak össze. De azért kérlelhetetlen ellenségei a munkásoknak. Nemrég megvették ugyanis a Dob-utca 20. számú házat. Hogy a lakók em­lékükben tartsák a tulajdonoscserét, hát rögvest fölemelték 40 százalékkal a házbért, még azokat sem kímélve meg, akik 20—30 esztendő óta laknak a házban. Aztán megparancsolták a házmesternek, hogy a gyermekes portáso­kon rövidesen túl kell tenni, munkás ember­nek ne adjon lakást, csak urnak. Eh, úgy hisszük, lesz még idő, amikor ezek a bitang uzsorások olcsóbban is fogják adni. Lesz és talán nem is tart már oly soká. De a srófolási mánia, ugy látszik, nemcsak Pesten dühöng. Rákosszentmihályról írják ne­künk, hogy Teleki József ipariskolai tanár, aki ott egy házat bír bérben, a 160 koronás lakások árát 40—60 koronával emelte. Ez az ár alighanem a mértani rajz tanára. Nem szereti a házbérnél sem a lassú számtani arányt. Budán, a Lövőház­ utca 17. számú bér­kaszárnya tulajdonosnője, Füredi Károlyné 25—30 százalékkal emelte a házbért. A házban 76 lakás van és nagyrészt a Ganz-gyár mun­kásai laknak itt. A ház undorítóan piszkos, mert a házmesternek a tisztogatás helyett az uzsorásnőnél kell cselédszerepet vinnie. A lépcsőház sötét, az árnyékszékek irtóztató un­dokok és fertőzők. A közegészségügyi hatóság nem lépné túl hatáskörét, ha e házat meg­vizsgálná és szigorú intézkedést alkalmazna. Az Óvoda­ utca 27. számú háznak telhetet­len uzsorása egy évben kétszer is emeli a ház­bért. Novemberben csak 10—20 koronával emelte és miután látta, hogy a lakók nem mondták föl a lakást, vérszemet kapott s most már 50—80 koronával szájgerolt. A ház lakói attól tartanak, hogy ha most fölmondanak, akkor a ház kapzsi uzsorása még drágábban adja ki a lakásokat. Szerintünk a lakók he­lyesen cselekednének, ha — mint már több helyen megtörtént — szervezkednének. Csak közös erővel lehet az őrjöngő uzsorásokat meg­fékezni. Az I. kerület, Lovas­ út 7. számú házba új tulajdonos jött, aki azzal kezdte buzgóságát, hogy a házbért fölsrófolta. Egy-egy kétszobás lakás árát, amelyért eddig 440 koronát fizet­tek, évi 200 koronával fölemelte. A nagyobb lakások árát­­ 100—600 koronával emelte. A ház­tulajdonos egyike a legtipikusabb uzsorásoknak. Radó Lajos házuzsorásról már megemlékez­tünk. Egyik olvasónk újabb adatokat bocsá­tott rendelkezésünkre, amelyek még élénkebb fényt vetnek az ő uzsorási mivoltára. Radó úrnak ugyanis üzlete van s azoknak a lakók­nak, akik nem vásárolnak nála, kíméletlenül fölmondja a lakást, ő — amiként kijelen­tette — nem tűr a házában olyan lakót, aki a konkurrensnél vásárol. Abonyi nem enged. Dr. Abonyi József fogorvosról számtalanszor volt már szó e lapok hasábjain­­ kapcsolatban a házuzsorával. A fogorvos többek között a Nefe­lejts­ utca 23—29 számú bérházaknak is a tulajdo­nosa. Megírtuk már, hogy összes házaiban föl­emelte a házbért; ez a hősi szájgerolás nagyon érzékenyen érintette az Abonyi-házak lakóit, akik legnagyobbrészt szegény munkásemberek. Szerdán este vagy háromszázan összegyűltek az István­ út 9. számú házban levő vendéglőben és itt válasz­tottak egy öttagú küldöttséget, amelyet azzal bíz­tak meg, hogy lépjen érintkezésbe a háztulajdo­nossal a régi bérviszonyok visszaállítása dolgában. Míg a lakók tanácskoztak — így jelenti ezt a rendőrség sajtóirodája — tudomást vett a mozga­lomról, a tanácskozásról Abonyi is. Ijedelme még nagyobb lett, amikor a lakók tömege megjelent abban a Nefelejts­ utcai házban, amelyben Abonyi lakik és az udvaron elhelyezkedett. A háziúr nagyon-nagyon megijedt és a rendőrséghez for­dult segítségért. A 16-os rendőr­szobából ki is vo­nult hat rendőr, védelmezendő a házak urát és a ház urának ingóságait. A rendőrökre azonban k

Next