Népszava, 1908. július (36. évfolyam, 156–182. sz.)
1908-07-01 / 156. szám
1908 július 1. NÉPSZAVA 11 A kivándorlási bizottság beterjesztette jelentését a képviselőházban a kivándorlási törvényjavaslatról. A jelentés elmondja, hogy a kivándorlás kérdését az 1903. évi IV. törvénycikk szabályozta már, ez a szabályozat azonban, habár alapelveiben helyes volt is, mégsem járt a kellő eredménnyel és az utána következő öt esztendőben a kivándorlók száma 800.000-re emelkedett. Az amerikai nagy gazdasági válság következtében ugyan tömegesen tértek haza a kivándorlottak, de ez az 1903-iki törvénytől teljesen független volt. A kivándorlás körül tehát újabb rendszabályok megtétele mutatkozik szükségesnek és ezt célozza a jelen törvényjavaslat. A javaslatot a bizottság a Háznak elfogadásra ajánlja néhány jelentékenyebb módosítással együtt. A módosítások a következők : A 8. §-ba beiktatandónak tartja a bizottság, hogy az óvadékot mindig magyar értékben kell letenni. A 10—11. §l§-okat azzal kívánja kiegészíteni, hogy kivándorlási engedély nem adható oly határszéli községekre, amelyek felé a kivándorlás irányítása be van tiltva, továbbá, hogy a kötelező biztosítást lehetőleg valamely hazai intézetnél kell eszközölniük az érdekelteknek. Ilyen jelentéktelen módosításokat tud csak tenni a bizottság ezen a barbár törvényen, amely rendőri intézkedésekkel akarja magyar közállapotoknak természetes eredményét egyszerűen megsemmisíteni. Wekerle Horvátországban. Wekerle Sándor miniszterelnök július közepe táján Horvátországba utazik. Az állam részére megvásárolt szerém megyei vrdniki kőszénbányát szemléli meg. A miniszterelnök ez utazásának — mint a „Kel. Ért." jelenti, — mindenfelé nagy jelentőséget tulajdonítanak úgy a horvát politikai helyzet, mint a szerb egyházi kongresszus további sorsának szempontjából. Kétségtelennek tartják ugyanis, hogy a miniszterelnök megragadja az alkalmat, hogy úgy a szerb püspökökkel, mint a magyar és horvátországi szerb világi notabilitásokkal érintkezésbe lépjen. Tekintettel a Szerbiában és az egész Balkánon az utóbbi napokban észlelhető válságos helyzetre, valószínűnek tartják, hogy úgy a magyar kormány, mint a bécsi irányadó körök óhajtandónak tartják a horvátországi politikai és a szerb egyházi ügyek mielőbbi rendezését. A patriárkaválasztás kérdése egyelőre haaz osztály fele mindig bukóra állt. Úgy harminc körül járt, nőtlen volt, vendéglőben kosztolt és mindig más, vaskos, sárga németcímű könyvet hordott. Az első óra végén ránkrivallt: — Hohó, én a legelső órán töviről-hegyire kiismerem, a madaraimat. Nekem nem lehet hazudni. Én belétek látok és bele tudok markolni a vesétekbe . . . Huha az első órán már remegtünk ettől az embertől. Az első Istten már kész volt róla az egész diák-legendakör. Nem tudom, most is úgy van-e, de akkor még divatban volt a tanuló-tanár-rendszer. Végzett tanárjelöltek jártak egyik-másik órára és — talán — módszertant tanultak. A Kotsis „tanulótanára" (mi csak igy neveztük) lötyögő csontú, sovány, gyámoltalan filozopternek látszott. Alaposan ráfért a Kotsis módszere. Szerdán, két nappal a Marci elégése előtt unalmas tételeket vezetett le. Csak az első pad figyelt. Egyszer csak hallom rikácsoló, rettenetes hangját: — Nézze, kolléga úr (a tanuló tanárokat a többiek általában lekolléga urazták), a veséjébe kell markolni ennek a söpredék népségnek. Vigyázz, ne mozdulj ! Látja ott hátul azt a szeplős, alamuszi gyereket? Én itten keservesen magyarázok, az meg a bukóra áll a szerencsétlen és a pad alatt Boccacciót olvas. Kovács, hozd ki azt a könyvet. Kivittem. Tudtam : legalább egy pofont jelent ez a pad alatti olvasás. De úgy befelé mosolyogtam: most én nézek a vesétekbe, hiszen a német nyelvtant tanultam . . . Nem sokat láttam a veséből, kaptam egy nyaklevest, szikrázott a szemem. A Kotsis a falhoz állított, hogy mindig a táblát nézzem, de én csak azért is folyton a falat bámultam. 4. Tudtam, hogy ezt a fölsülést nem igen felejti el a veseember. Karácsony óta kétszer feleltem már meglehetősen, sokan voltak, akikre még egyszer sem került a sor, de tudtam, hogy pénteken megint kihív. Bebifláztam hát a penzumot. Csöngetnek. Szaladunk a helyünkre. Mingjárt jött is a Kotsis meg a filozopter. A „fizikus" kétszer végigmérte a termet, aztán elővette a noteszt. A sok kis diák iszonyúan remegett. Csak én voltam biztos a dolgomban. — Ne drukkoljatok — súgtam a szomszédaimnak — úgyis én jövök. És megint mosolyogtam belelé: Hohó, én a vesékbe látok és úgy megfelelek, hogy belemarkolok a vesédbe ... — Kovács! Szarkasztikus mosoly húzódott meg a szája szögletében. De aztán gyorsan szigorú arcot vágott. Az egész magatartása ezt mondta : No most! Most a kezeim között vagy. — Kimentem. Az osztály föllélegzett. Csak ott, az én környékemen nyújtogatta egy gyerek a jobb keze két ujját. A Marci volt. — Mi kell ? — Rosszul érzem magam. Ki akarok menni. A gyerekek mosolyogtak. Tudták, hogy a Marci a felelés elől megy ki. Olyan Kovács-, Bányász-, Kova-, Kohári-féle neve volt és a névsorban körülbelül egymás mellett voltunk. A Kotsis kiengedte. Jól emlékszem, ezt mondta: — Eregy. De én a vesékben olvasok. Eregy. Reméltem, visszajössz. A Marci kiment és az én sanyargattatásom kezdődött meg. Hát persze, hogy kifogtak rajtam. A „fizikus" nem a napi leckét kérdezte, hanem a naprendszerről beszéltetett. Egy szót sem tudtam. De nem is akartam tudni. Nem is akartam szólni. Dühös voltam és igazam volt. Ez a fifika, ez a betyár-stikli eddig nem volt divatban. Hallgatólagos megegyezés volt tanárok és diákok között, hogy csak azt kell tudni, ami „föl van adva". Aki diák elsikkasztotta a naprendszert, az ne bűnhődjék az inga lengése idejénél, hanem — lesz idő — az összefoglaló ismétlésnél. Nem tudtam egy szót sem, de ha tudtam volna, se feleltem volna. A Kotsis megszegte a hallgatólagos megegyezést, nem állok szóba vele. A többi diák még jobban drukkolt, a Kotsics meg már szitkozódott: — Akasztófáravaló kölyke! Ez nem megy a fejedbe! Ez büdös, ugye ? De pad alatt Boccacciot olvasni, az járja? Majd befutök én ! Majd megtanítlak én ! Majd megjavítlak én! Még egy, még egy utolsó kérdés. És beszélnem kellett volna a föld gömbölyűségéről. Járt valami a fejemben a dagályról, az apályról, a tengerről, a hajó árbocáról, amely a partról nézve a legelsőnek tűnik föl — de egy szót sem szóltam. Más diák mentegetődzött volna: — Kérem, tanár úr, ez nem volt föladva, ezt régen tetszett magyarázni, már elfelejtettem, tessék talán az inga lengési idejét ... — Én nem. Én nem hagyok a vesémbe vájkálni. A notesz után nyúlt. A gyerekek megint erősen lapozgattak a könyvben, meg a jegyzetekben. Már a helyemre akartam menni daccal, előkelő, kimért léptekkel, biggyesztett ajkkal, nadrágzsebbe mélyesztett kézzel (igazságomat, büszkeségemet mindig ilyen fontoskodva akartam megmutatni, amikor egyszerre úgy éreztem, mintha a földbe gyökerezett volna a lábam ... lasztást szenvedett. A szerbségnek zöme és tömege ugyanis nem a magyarországi szerblakta vidékeken, a Bácskában és Bánátban, hanem Horvátország és Szlavónia, valamint a volt határőrvidéken található. Ami magát a kongresszust illeti, tudvalevő dolog, hogy a szerb radikálisok csak egyetlen egy szavazattöbbséggel birtak és hogy a horvátországi szerb képviselők a kongreszszust elhagyták, mely ilyenformán határozatképtelen maradt. Az urak nyaralnak. A képviselőház hétfőn megszavazta a Budapest környékén építendő munkáslakásokról, a radiotelegraph-egyezmény becikkelyezéséről és a kúriai bíráskodás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatokat. Ilyenformán a szerdai ülés napirendjére kitűzték a végrehajtási novella tárgyalását, amelynek megszavazása után még csak egyetlen javaslattal foglalkozik a Ház a nyári szünet előtt: a birtokrendezésről szóló törvényjavaslattal. A Ház akét törvényjavaslatot szerdán és csütörtökön letárgyalja s így a képviselők pénteken, július 3-án megkezdik nyári szünidejüket, amely azonban az ő életmódjukban, néhányuk kivételével, nem fog változást előidézni. Eddig lopták a napot, most szemrehányás nélkül pihenhetnek. Ez az egész. A szesz profitja körül még folyik a tülekedés. Az iparbárók még nem hagytak föl minden reménnyel a szesztörvény elfogadása után sem. A budapesti kereskedelmi és iparkamara kérvénnyel járul a magyar országgyűlés főrendiházához a képviselőház részéről megszavazott szeszadó-törvényjavaslat módosítása iránt. A kamara a magyar szeszgyáriparra nézve sérelmes szeszkontingens-felosztáson kívül állást foglal különösen a 65 koronában megállapított kontingensmegváltási összeg ellen, amelyet magasabb összegben kér megállapítani, állást foglal továbbá ama korlátozás ellen, amely szerint a szárított mosléknak külföldön való értékesítése kizáratnék. Szóval, ha már meg nem menthetik az elkobzott iparágat, nagyobb profitot kívánnak a kisajátítás ellenértékéül. Régi komédia, uj forma. Uj becsületügyi kódexet dolgoztak ki a hadsereg tisztjei számára és némiképpen ellensúlyozó rendszabályokat hoztak a hadseregben dühöngő párbajmánia ellen is. Mint Bécsből jelentik, a király már szentesítette az uj becsületügyi szabályzatot s az már a legközelebbi napokban meg fog jelenni. Az új eljárás fölebbezési fórumot állít föl, amely a hadügyminiszter elnöklete alatt van hivatva a becsületbíróság ítélete ellen benyújtott fölebbezéseket fölülbírálni és új ítéletet hozni. Az új szabály- zatényegesen kibővíti a védelem jogait s kimondja azt is, hogy a becsületbíróság tagjai az ítélethozatalnál titkosan szavaznak. Úyitás a becsületügyi szabályzatban a párbajkérdés rendezése. Az új szabályzat azt rendeli, hogy minden becsületbeli ügyben az érdekelt felek tartoznak jelentést tenni a becsületbíróság elnökének, illetőleg fölöttes parancsnokságuknak, amely aztán összehívja a becsületbíróságot, megvizsgálja az ügyet s eldönti, várjon az affér békésen intézhető-e el, avagy büntető- s esetleg becsületbíróság hivatott-e ítélni. Látható tehát, hogy új formák között ugyan, de folyni fog a régi komédia. A társadalom aranycsillagos támaszainak amellett, hogy a legénységet testileg és lelkileg nyomorgatják, lesz módjuk arra, hogy egymásban is kárt tegyenek. Mert hiszen olyan alacsony korlátokat állítottak eléjük, hogy továbbra is megtölthetik némi tartalommal here életüket. A zsidó tanügy. Az „Arny" igy panaszkodik az iskolák elzsidósodásáról: Az egyetemes elzsidósodás munkájában legnagyobb rész az iskolának jutott ... Az értelmiség rohamos elzsidósodásával, a liberális tanügyi politika kiszolgáltatta a keresztény Magyarország fővárosát a zsidó uralom korlátlan uralmának. Vád ez a liberalizmus ellen, melynek az ország magyarsága és kereszténysége iránt érzéke nincsen, stb. Elborzadhat a hithű olvasó, hogy Apponyi kulturminisztersége alatt ily rettenetes dolgok eshetnek az iskolával. De egy pár oldallal később siet megnyugtatni a borzongó jámbort maga az újság . Az ország legmagyarabb városának, Szegednek, katolikusai is elérkezettnek látták az időt a tömörülésre, szervezkedésre. A kora tavasszal alig egynéhány tag részvételével indult meg a mozgalom s ma már több mint hatodfélszáz harcosa van a katolikus ügynek. A szegedi katolikus kör Péter és Pál napján tartotta meg végleges alakuló gyűlését. Dr. Szele Róbert lanker. kir. főigazgató meleg szavakban mondott köszönetet a kör tagjainak az ideiglenes vezetőség iránt tanúsított jóindulatért. A közgyűlés főtárgya tisztviselőinek végleges megválasztása volt. A kör világi elnöke dr. Szele Róbert szegedi tanker, kir. főigazgató, stb. stb. Az „Arny" éppen akkor tudta vezércikkben elsiratni a zsidósodó iskolát, amikor alkalom adódott volna az iskola elklerikálisodásáról írni örömdalokat s a tanker. kir. főigazgató urak keresztény szellemének himnuszt zengeni. Elvégre nehéz következetesen hazudni.