Népszava, 1908. augusztus (36. évfolyam, 183–207. sz.)

1908-08-01 / 183. szám

10 a felelősséget ebben az esetben nem lehet másokra áthárítani. Legközelebb be fogjuk igazolni, hogy az állami munkásbiztosítási hivatal törvény­telenül működik. Be fogjuk igazolni, hogy a törvényben körülírt szervei még meg sem alakultak, a hivatalnak tehát nincs semmi intézkedési joga. Be fogjuk bizonyítani, hogy az alapszabályok megváltoztatásával visszaélt hivatalos hatalmával és a beteg munkások ezreit jogtalanul fosztotta meg a magasabb segélyektől. Az autonómia már megtette a lépéseket az állami munkásbiztosítási hivatal cudar törvénytiprásának visszaverésére. De ettől függetlenül fölhívjuk a kereskedelmi kor­mányt, hogy minél előbb nevezzen ki el­nököt a hivatal részére. Olyan elnököt, aki nem akarja bürokratikus együgyűséggel csődbe kergetni a munkásbiztosítás ügyét és aki tisztában van azzal, hogy a munkás­biztosítás intézményének végtelen kárára szolgál az, ha az önkormányzatot meg­semmisítik. .. SZEMLE, BELFÖLD. A választójogi reformról, bár egyik lap szerint Andrássy még min­dig dolgozik a javaslatán, a másik szerint pedig a tizenkét számozott példányban már a pártvezérek kezén forog, napról-napra kerülnek ki újabb részletek. Megemlítendő itt elsősorban, hogy a ,Budapesti Hírlap", amelynek tegnapelőtti vezércikke azt a lát­szatot keltette, hogy Rákosiék ismerik a javaslatot s ennek alapján íródott meg, hogy mi várható a reformtervezetben, pén-­­teki számában a következőket írja: A választójogi reform kérdéséről itt minapi cikkelyünk élénk föltűnést keltett. A lapok leg­nagyobb része foglalkozik fejtegetésünkkel, de csodálatosképpen a „Budapesti Hírlap" elmélke­dését, amely kizárólag a mi szellemi termékünk, kapcsolatba hozzák a kormány titkolt javaslatá­val, amelyet nem ismerünk s amelyről ennélfogva természetesen nem is nyilatkozhatunk ... A prob­léma adva van s egy egész nagy politikai, jog­bölcseleti és szociológiai irodalom dúsan segít­heti az ízót a kérdés kifejtésében és minden ol­dalról való megvilágításában . . . Ezek után már most röviden visszautasíthatjuk azt a fölfogást, mintha a mi választójogi tanulmányunk megírá­sára a rugót a kormány szándéka, akarata, avagy sugalmazása adta volna meg. Lehet, hogy a „B. H." a „politikai, jog­bölcseleti és szociológiai irodalom" alapján írta meg, mi várható a belügyminiszter reformtervezetétől s minden mellékgondolat nélkül el is lehetne fogadni, ha ez a szabadkozás nem volna olyan föltűnően gyors s nem eme, a „B. H."-nál különös fél­tékenységgel őrzött jólértesültség rovására is. Körülbelül ezen a véleményen van az „Al­kotmány" is s ezzel ma ismét teljes kö­zömbösséggel, szó nélkül veszi tudomásul a tervbe vett pluralitást. Összehasonlítja a „B. H." és a „P. H.tt. értesülését és csak annyit jegyez meg, hogy a két értesülés — födi egymást. Péntek esti számában a „Budapesti Napló" a kerületek beosztásáról és szaporításáról ad hírt a következőkben: A választójog alapja értelmi cenzus, az írni­olvasni tudás lesz, de nem csupán magyarul, ha­nem bármely nyelven. Ez lesz a plurális választó­jog alsó foka. Ez alap ellen valószínűleg nemzeti és egyéb szempontból tiltakozni fognak. Az ilyen aggodalmak eloszlatására szaporítják a kerületeket. Összesen harminc mandátummal lesz több az új törvény szerint, mint most. A szaporodás nagy része a városokra fog esni, így Budapest egyma­gában huszonkilenc mandátumot kap. A szavazás nem lesz titkos. NÉPSZAVA 1908 augusztus 1. Ami a kerületek szaporítását illeti, Andrássy Gyula maga is kijelentette, hogy a városi kerületek számát — tekintettel a városi lakosság nagyarányú szaporodá­sára — szaporítani óhajtja. A román la­pok is sokat írnak mostanában a készülő választási reformról. Feltűnő, hogy mind­nyájan egyértelműleg azt írják, miszerint autentikus értesülésük van arról, hogy a király nem hajlandó hozzájárulni Andrássy törvénytervezetéhez. Még Metianu metropo­lita lapja, a „Telegraful Roman" is azt írja, hogy udvari körökből tudja, hogy a király a plurális rendszert semmi esetre se fogja elfogadni. Vesztegetés. Ennek a kormánynak még a nyomorúság is alkalmas az öndicsérő himnuszok elzenge­dezésére s az ínségesek segítésének rendszerét egyszerűen a közpénzekből való vesztegetéssé formálja. „A nyomorgó kisiparosok megmen­tése" pompás jelszó a számukra, amelyek leple alatt kortesek jutalmazását, választó­fogdosást lehet rendezni gépek és pénz ajándé­kozásával. A felvidéki ínség hasonló alkalom. Az ínséges kisgazdák közt Árva-, Turóc- és Liptó­megyékben 10.000 koronát osztatott ki a kor­mány. A tót nemzetiségiek most kiderítették, hogy Bulla, a puritán néppárti főispán ezt a pénzt kormányhű és klerikális kortesek kö­zött osztogatta szét. Nem a nyomor foka, ha­nem a kormányhűség — az volt az előföltétel az inségkölcsön s az adományok osztogatásá­nál. Más szóval: a humanizmus címén megint vesztegettek. A munkáltatók mozognak már! A budapesti kereskedelmi és iparkamara már megkezdte az ipartörvényjavaslat beható és min­den irányba kiterjedő tárgyalását. Egyfelől az országos jellegű ipari és kereskedői egyesületek­kel, másrészt pedig a kerületébe tartozó ipartestü­­letekkel­ már a legközelebbi időssen Ttilács­kozásokat fog tartani és ezeknek az eredményét lehetőleg már szeptember havában a kor­mány elé fogja terjeszteni. Az ipartestüle­teket arra is fölhívta, hogy a tervezetnek most megjelent II. részét, épp úgy,­­ amint ez az I. résszel történt, saját körükben beható tárgya­lás alá vegyék és fölmerülő észrevételeiket augusz­tus hó 20-ig a kamarával közöljék, aminek a megtörténte után a kerületbeli ipartestületek Buda­pestre közös értekezletre fognak összehivatni.­­ Bármily rossz is a törvénytervezet a munkásokra nézve, a tőke már megmozdult, hogy még inkább megrontsa. Úgy látszik, mindenre készen kell ál­lanunk, mikorára a törvény fölött döntésre kerül a sor. ___ Szterényi meneszt. Ily című hírünkre cáfolat érkezett. A hír szer­zője most válaszol a cáfolatra: Pulszky Garibaldi főfelügyelő áthelyezésének körülményeit megvilágítottam. Az érdekelt főfel­ügyelő s a kereskedelmi minisztérium helyett a Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság jelentke­zik a fölhívásra. A főkérdést el nem döntő mellék­járulékra akarja terelni a figyelmet, hogy kiérde­melje gazdájának elismerését s tovább húzza azokat a milliós szubvenciókat, amelyekre most már szüksége nincs, mert már annyira felgyara­podott, hogy 6-7 százalékos osztalékokat ad rész­vényeseinek a mai pénz-szűk s pangó viszonyok között Nincs tehát szükség arra, hogy az állam polgárainak milliói ennek az állami són, pa­muton, gépen és olajon hízott társasad­nak továbbra is odaajándékoztassanak. A mi­niszteri tanácsosi segédlettel dolgozó Elek­társaság, úgy látszik, nem fér a bőrében, annyira bízik Szterényiben. Csak innen magya­rázható az a vakmerősége, mellyel kijelenti, hogy Fiuméban már nem folytat kereskedelmet. Leszögezem ezen nyilatkozatát. A „Magyar Ke­reskedelmi Részvénytársaság" bevallott és alap­szabály­szerűleg körvonalazott célja: „A magyar termékek külföldön való értékesítése”. Ezért alakult. Nem lehetne kifogást tenni, ha a társaság a ma­gyar gépeket, olajat, sőt Triesten keresz­tül szállítja az esetben, ha a szállítási tarifa így kedvezőbb. Az üzlet­i üzlet és ilyen­kor nincs hazafiság, nincs Fiume. És a nagytőke nemzetközi. Ám Elekék elképesztő állami szub­venciót vágnak zsebre működésükért s a minisz­térium egy tanácsosa ül bent az igazgatóságban. Elekék most azt mondják, hogy otthagyták Fiumét. Miért? Mert ott kellett hagyniuk. A kereskedelmi minisztérium eltiltotta a proviziós üzletektől, a levagyonozott árukra való kölcsönzésektől a tár­saságot. Emlékeznek erre Elekék? Azóta nehéz egy hajót megtölteni rakománnyal Fiuméba. Tri­estben ellenben vígan megy az üzlet. Ezt úgy hívják, hogy proviziós hazafiság. Nincs külön szubvenció Fiuméra, hát nincs szállítás se. De a társaság nem mond igazat. Kié a Fiumei Kereskedelmi Részvénytársaság? Nem az önöké, Elek úr? Ugy­e, hogy mégis van egy kis szivat­­tyúsok Fiuméban. Egy kis álképlet, amely mögött a budapesti társaság áll, így fest az önök „jó­hiszeműsége." A kormányzati politika egy tehetetlen mágnást állított Fiume élére, a kereskedelmi kormány po­litikája pedig ráduplázott a baklövésekre. Ennél különbül intézte volna e szerencsétlen kikötőváros ügyeit a kecskeméti polgármester is. A Kereske­delmi Részvénytársaság elhagyta Fiumét, mint maga is beismeri, de nem hagyta el Triestet, ahol kiküldi az ország saját s az államvasutak gép­gyárának gépeit Ha ez üzlet, hát akkor vegyék el az állami támogatást, a milliókat, a Szterényi ba­rátságát ettől a társaságtól. Megáll ez a saját lá­bán is, hiszen már banküzlete is van. Ki onnan az állam embereivel, akiket nem az üzlet, hanem az állam fizet! Nincs helyük ott, ahol ily szem­pontok az irányadók. Ez a válaszom a fogadatlan prókátoroknak: Eleknek és Szalainak. A kérdés különben nem ez volt. Hanem az, hogy miért ment el Zágrábból Pulszky? Erre nyilatkoz­zanak — nem a kitartottak, hanem gazdáik. Rövid belpolitikai hírek. A „Neue Freie Presse" arról értesül, hogy a kor­mányok a delegációkat szeptember hó 25-re fogjá­­ összehívni Budapestre. Horvát koalíciós képviselők állítása szerint a kormány még mindig üldözi azokat a hiva­talnokokat, akik a legutóbbi választás alkalmá­val az ellenzékre szavaztak. Az áthelyezések napi­renden vannak, ami erősen terheli Horvátország autonóm költségvetését. Karlócáról táviratozzák. Az önálló párt pénte­ken délután értekezletet tartott, amely este 6 óra­kor ért véget. Az értekezleten történteket a leg­nagyobb titokban tartják és megállapodásaikról semmit sem hoztak nyilvánosságra. Este 9 órakor a radikális párt tart értekezletet. A szombati pátriárkaválasztás elé az egész szerb nem­zeti egyház nagy várakozással tekint. A nagyatádi kerületben szombaton lesz a képviselőválasztás. A választók Piszár Antal dr. barcsi ügyvéd és Kommen Elek dr. közül csopor­­­tosakh­at," akik'­t mindketten függetlenségi és 48-as p­­árti programmal indulnak a választási küzde­lmbe. KÜLFÖLD. Angolország. A munkáspárt a népek egymásra uszítása ellen. A Népszava londoni tudósítója jelenti: A Labour Party vezetősége a következő határozati javaslatot fogadta el legutóbbi ülésén: „A Labour Party országos vezetősége több, mint egy millió szervezett munkás képviseletében til­takozik egyes apró érdekelt klikkek lelkiismeret­len kísérletei ellen, melyek úgy Angolországban, mint Németországban arról szeretnék meggyőzni a népet, hogy a két ország között kikerülhetetlen a háború, továbbá elítéli a két kormány által folytatott provokáló politikát és harci készülődé­seket, melyek veszélyes előítéleteket támasztanak a népekben és gyöngítik azok elhatározását, hogy a háborúnak ellentálljanak. A vezetőség ezért biztosítja Németország mun­kásait, hogy Nagybritannia szervezett munkássága sohasem csatlakozott azokhoz, akik ellenséges gyanút terjesztenek és hogy meg van győződve arról, hogy a két nép közötti háború gyalázatos bűn volna, mely sohasem lenne lehetséges azok nélkül, akik megvásárolták a sajtót és akik a híreket meghamisítják, hogy saját politikai szenvedélyeiknek és gazdasági érdekeik­nek szolgáljanak; a vezetőség ezért felhívja a német munkásokat, hogy együttműködjenek vele a harcias propaganda legyőzésére és a két nép kö­zötti állandó jóakarat biztosítására". Polgári forrásból érkezett londoni távirat je­lenti még, hogy az angol alsóház munkáspártja ez ügyben a jövő tavasszal husz­­nból álló kül­döttséget meneszt Berlinbe, hogy a német szociál­demokratákkal közös tiltakozó akciót kezdjenek a háború és a két nemzet egymásra való uszítása ellen. Macdonald, az alsóház tagja és Bebel Ágost elvtárs elvállalták ennek a nemzetközi tüntetés­nek a vezetését Oroszország. „Sajtószabadság­". Az orosz fősajtóhivataltól kiadott „Könyvkrónika" adatai szerint a folyó év első öt hónapjában (január—május) az

Next