Népszava, 1908. szeptember (36. évfolyam, 208–233. sz.)
1908-09-01 / 208. szám
1908 szeptember 1. STÉP SZAVA lehet, hogy szaktudását a kormány ilyen zsépen jutalmazza. A magyar ipar valóban nem állhat valami jól, ha csak úgy fejlődhetik, ha a miniszterek pereputtyának kell gyárakat ajándékozni, milliós megrendeléseket pályázat nélkül lekötni. Különben ne zúgolódjunk. Wekerle, amilyen ügyes ember, talán más módot is találhatott volna a famíliája fölsegéllésére. Megajándékozhatta volna például egy állampénzen vásárolt délafrikai gyémántbányával is. A gyémántbányának még annyi hasznát sem láthatta volna a magyarországi munkásság, mint a lakóháztelepnek. Ha ugyan ebből lesz csakugyan haszna és Horváth urnak meg a volt telektulajdonosoknak fölsegéllését nem a proletárok fogják megfizetni fölemelt házbérek alakjában. A választójog reformja ügyében román népgyűlés volt a szebenmegyei Szelistyén. A gyűlésen, melyen sok ezren jelentek meg, részt vettek Maniu Gyula, Vlad Aurél és Vajda Sándor képviselők, kik mindhárman beszédet tartottak a politikai helyzetről, az általános választójog szükségéről és a román nép jogfosztottságáról. A gyűlés elhatározta, hogy a királyt táviratilag üdvözli, egyben határozati javaslatot fogadott el, melyben az általános választójogot sürgeti és a nemzetiségi párti képviselőknek bizalmat szavaz. Az adósok fekete könyve. Kaptuk a következő levelet: Igen tisztelt Szerkesztőség! Nagybecsű lapjuk e hó 30-án megjelent számának „Szemle" rovatában egyletünkkel kapcsolatosan „Günther novellájáéval méltóztattak foglalkozni s végső megjegyzésül jónak látták azon fölfogásuknak kifejezést adni, hogy egyletünk a jövőben „központi fekete könyvet" fog vezetni. Miután ezen föltevésük téves és alkalmas arra, hogy különösen munkáskörökben, amelyekkel tagtársaink eddig a legszívélyesebb hiteli összeköttetést tartották , fönn, félreértésekre adjon alkalmat, bátorkodunk fölkérni, hogy jelen tiszteletteljes helyreigazító sorainknak annál inkább helyt adni kegyeskedjenek, mert egyletünk hitelvédelmi törekvései a munkásosztály ellen, amely a múltakban annyira tanúságot tett jogtisztelete mellett, hogy tagtársaink ellenük még csak bejelentéssel sem élnek, s egyáltalán nem irányul, s amely védeszközöket alkalmazni fogunk, az sem lesz ugyan a minden oldalról perhorreszkált „fekete könyv", de célját kiváltképpen azon elemek elleni védekezés képezi, amelyek a jóhiszemű hitelezők érdekeire úri tempóiknál fogva válhatnak veszélyessé. Ismételjük azon-Csak egy gondolatra remeg meg a lelkem: mi lesz akkor, ha legelőször fogják az arcába vágni, te fattyú és mit fogok neki mondani, ha legelőször fogja tőlem kérdezni: ki az én apám. Ez fáj ... ez a gondolat kinéz, ha egymagam vagyok és a te fiad jövőjére gondolok. — Sejted-e, mi ez ? Ezt szeretném néha elmondani neked . . . amikor a képzeletem elragad oda ... te feléd . . . abba a meseországba ... az örök szerelem városába . . . ahol látni véllek, amint gondolán ültök és a „Sul mare . . romantikus hangjai mellett századszor regélsz nagy, örök szerelemről annak a csodaszőke asszonynak. Mint valamikor nekem. Azóta . . . talán nem is gondolsz rám . . . talán nem is sejted, hogy anya vagyok. Most elmondtam. Kedves Gabi! Nem tudom, lehet, hogy valahogy megközelit, szivedhez férkőzik annak a szónak varázsa . . . gyönyöre, hogy apa vagy Gabi, — hagyd ott azt az asszonyt . . . gyere vissza hozzám . . . gyere a fiadhoz. Látni fogod az emberiség örök fejlődésében, a saját éned újjászületését. Látni fogod piciny, gömbölyű arcában a ... te vonásaid, világos égkék szemeiben ... a te szemeid. Meglásd kárpótolva lesz minden gyönyörödért. Együtt fogjuk tanítani az első lépésre . . . az első szóra. Együtt fogunk boldogan nevetni a gagyogásán ... az apró, nehéz topogásán és együtt fogjuk babusgatni . . . elaltatni, ha álomra hajtja piciny, szőke fejét. Visszajösz? Jöjj! Vár a fiad ... a fiad anyja, Magda. ban : ez sem lesz „fekete könyv", mert egyéni tudakozódás nélkül értesítéseket kibocsájtani nem fogunk, tudakozódás esetén is csak tagjainknak s csakis azon adatokról fogunk közleményeket adni, amely adatok egyletünk irattárába tagjaink részéről már előzetesen beszolgáltatva lettek. Fogadja az igen tisztelt Szerkesztőség nagyrabecsülésünk nyilvánítását, amellyel maradunk kész szolgája „Magyar részletárukereskedők egylete" Quitt Lipót, elnök. Nem látjuk ugyan be, hogy a központilag vezetett adóslista neve miért ne lehetne „fekete könyv", de azért örömmel konstatáljuk, hogy a kereskedők akciója jogos védekezés a csalók ellen, nem pedig támadás a néha végső szorultságba jutott szegény munkásember ellen, aki munkanélküliség vagy más hasonló miatt talán hetekig nem tudja adósságait rendezni Horvátországi hírek. A zágrábi „Novoszti" állítólag jó forrásból vett értesülés alapján azt írja, hogy a kormány elérkezettnek látja az időt, hogy döntő csapást mérjen a horvát-szerb koalícióra, azáltal, hogy a horvát országgyűlést feloszlatja és új választásokat rendel el. A kormány e lap szerint bízik abban, hogy a felségárulási per segítségével sikerül majd a választókat a koalíciótól eltántorítani. Azért sietteti a kormány a per eldöntését, mert a várható súlyos ítélet hatása alatt akar a választásokba bocsátkozni. E választási harcban a Frank-féle Starcsevics-párt mellett a kormány még a szerb radikálisokra és a klerikálisokra támaszkodik. A Frank-párt Zágrábba rendelte összes képviselőit, hogy a választási kampány tervét megbeszéljék. — Dr. Starcsevics Mile,ki a horvát nemzeti tanács eszméjét fölvetette, erről következőleg nyilatkozott. A tanácsnak első feladata az lenne, hogy az összes horvát országokból gyűlésre hívja össze a legelőkelőbb férfiakat. E gyűlés feladata lesz, hogy olyan tervet dolgozzon ki, amelynek alapján a horvátok óhajai megvalósíthatók. Egyúttal központi bizottságot kell választania, mely megállapítaná azt az egységes tervet, mely szerint a horvátoknak Budapesten és Bécsben kell eljárniok. Gyűléseket kellene tartani Zágrábban, Zárában és Laibachban. Egyöntetű eljárást kell megállapítani Bosznia és Hercegovinára nézve. A horvátoknak szövetségeseket kell keresniök Magyarországon és Ausztriában. A balpárt Biharban, Biharpüspökiben megalakult a bihari balpárt s Farkasházy Zsigmond tartott ez alkalomból beszédet. Ismertette az utolsó három év politikai eseményeit s az okokat, melyek őt és elvtársait az anyapárt elhagyására kényszerítették. — Közjogi téren — mondotta — visszafejlődés mutatkozik. A katonai kérdések ki vannak kapcsolva, mikor nemzeti jogaink teljesedéséről van szó, de azonnal bekapcsoltatnak, mihelyt áldozatokat kell hozni. A tiszti fizetésemelés és a százmilliós tengerészeti kiadások paktumellenesek voltak. Kárhoztatja, hogy a delegáció tagjai magyar vezényszó nélkül fölajánlották a létszámemelést s csak a királyon múlik, hogy az ajánlkozás még elfogadva nincs. A Gotterhalte mindenfelé diadalmasan terjeszkedik s a császári abszolutizmus tiszteletére osztrák kereszteket tűznek a magyar tisztviselők mellére. Ha közjogi eredmények nincsenek, legalább belügyi és gazdasági téren hozzá lehetett volna fogni a 48-as elvek megvalósításához, de belügyi téren a kormány legfőbb sikere, hogy háborúba keverte a magyarságot a horváttal, tóttal, románnal, ráccal. Ez nem felel meg Kossuth Lajos elveinek, ki egyenlőséget, testvériséget hirdetett. S most közeledik már az idő, mikor a nemzetiségi viszályhoz a felekezeti hajbakapás fog sorakozni. A függetlenségi párt legnagyobb vétke, hogy megengedi, hogy népszerűségének védelme alatt a klerikális reakció terjeszkedjék. De a sok civódás súlya alatt a nemzet kezd kijózanodni s ezt érezve, a többségi pártok egyesülni akarnak. A fúzió erkölcsös politikai ténynek alig mondható, mert sokféle homlokegyenest ellenkező nézetű politikus egyesülne abban, mégis üdvösnek látja a fúzió létrejöttét, mert ezzel talán megszűnik a hamis cégér alatt való politizálás. A fúzió hozzá fog járulni az ország kijózanításához, de föltétlenül kívánatos, hogy az új párt igazi néven szerepeljen. Ha én hatvanhetes vagy klerikális volnék, nem röstelném magam annak nevezni, mert minden őszintén vallott elv tiszteletreméltó, csak a hamis cégér alatt való csempészkedés helytelen és elítélendő. Amint látható, ebben a beszédben szó sincs a legfontosabb politikai aktualitásról, a választói reformról. Ilyen dolgot kifelejtett nem lehet. Ilyesmiről szándékosan szokás csak 7 hallgatni. Ez az érthetetlen hallgatás pedig föltűnő valami a balpárt részéről, amelynek több tagja lekötötte már magát a demokrata választói jog mellé. Sürgős jóvátétele a mulasztásnak a balpárt testületi állásfoglalásával — ez volna most helyénvaló. A fúzió. A „Neue Freie Presse" ismét részletes adatokat közöl a magyar pártok fuzionálására vonatkozó törekvések historikumából. A legújabb közlés szerint a fúzió gondolatát legelőször Kossuth Ferenc öntötte konkrét formába május 10-iki pécsi beszédje alkalmából. A fúzió gondolata azonban nem csupán Kossuthtól ered, már az ismeretes pécsi nyilatkozat előtt Andrássy Gyula gróf a függetlenségi párt vezérei előtt szóba hozta, hogy a választói reform valószínűleg koncentrált támadásban fog részesülni a nemzetiségi pártok és a nemzetközi érzelmű elemek részéről és hogy e támadással szemben úgy lehetne biztos sikerrel védekezni, hogy a koalíció pártjai erre idejekorán elkészülnek és egymáshoz jobban közelednek. Ez a terv már formális tanácskozásoknak a tárgya is volt, még Kossuth pécsi nyilatkozata előtt, a néppártot azonban e tanácskozásokba nem vonták bele. A fúzió gondolata eleintén tetszetős volt, de azután a belső politika és a gazdasági élet terén olyan kérdések merültek föl, melyek a fúzió ügyének nem kedveztek. Abban az időben a függetlenségi pártnak egy része és e résznek a sajtója bizonyos animozitást árult el Andrássy Gyula gróf ellen és meglehetősen kiélesedett az az ellentét is, mely a bankkérdésben a függetlenségi párt és az alkotmánypárt álláspontja között már kezdettől fogva fönnáll. Bár az időpont a fúzió megvalósítására éppen nem látszott alkalmasnak, Kossuth és Andrássy tovább folytatta ez ügyben a tárgyalást, főként, miután Apponyi Albert gróf is kijelentette, hogy a fúzió szükségessége tekintetében Kossuth Ferenccel teljesen egyetért. Kossuth a néppárt vezéreivel is tárgyalásba bocsátkozott és a nyár elején a koalíciónak már minden vezérembere értesülve volt Kossuth szándékáról. A fúzió programmjának vezérelveit írásba is foglalták és a pártok kiválóbb embereivel megismertették. Ezt a munkálatot azután az uralkodó elé terjesztették. A király áttanulmányozta az alakulandó új pártnak tervezetét és azután több kiváló politikus meghallgatása után azt a fölszólítást kapták a pártok vezérei, hogy részletesen kidolgozott konkrét programmot állapítsanak meg. Ez a programm, amelynek alapján a koalíció három pártjának egyesülése megvalósíthatónak látszik, már meg is van állapitva." Az augusztus elején tartott miniszteri tanácskozáson e programm egyes pontjait újból megvitatták a kormány tagjai s azután megbizták a király személye körüli minisztert, Zichy Aladár grófot, hogy e programmot terjessze az uralkodó elé. A fúzió megvalósítását még a függőben lévő nagy kérdések megoldása előtt tervezik. A programmnak alapja a fokozatos fejlődés és ez a kifejezés lehetségessé teszi a függetlenségi pártnak, hogy az új alakulásban részt vegyen. A katonai kérdéseknek olyan megoldását tervezik, amellyel a függetlenségi párt beérheti. Az új programnak ez a része már elintézett dolognak tekinthető. Ellenben függőben van még a bank ügye, mert erre vonatkozólag sem az uralkodó elé nem terjesztettek még konkrét megoldási javaslatot, sem a függetlenségi párt végleges és egységes álláspontja nincs még kialakulva. A programmnak többi része, így a választói reform ügye is, már teljesen tisztázva van és e tekintetben nehézségek már nem merülhetnek föl. A „Zeit"-ban Okolicsányi László ír a fúzióról, amelyet nem tart az összes függő kérdések elintézése előtt lehetőnek. Ugyanezen cikkben függetlenségi létére nyíltan bevallja, hogy pártja a katonai kérdésekben csak annyi követelést tart fönn, amennyi a hatvanhetes alapon elérhető. A fúzió ügyével különben vezércikkünk foglalkozik. KÜLFÖLD. Törökország. A politikai helyzet. Pétervárról jelentik, hogy az új török nagykövet hétfőn odaérkezett és különösen érdekes részleteket beszélt el Törökország politikai helyzetéről Elmondta, hogy az utolsó napok nagy eseményei után országszerte teljes nyugalom uralkodik. Olyan általános volt a vágy a gyökeres változás után, hogy egész Törökország, mint egy ember követelte nemzetiségi és valláskülönbség nélkül. A fordulat nem volt a véletlen műve, mert már évek hosszú sora óta tervszerűen készítették elő. Főleg a katonaság érdeme az alkotmány kivívása, amely a néppel karöltve járt el. Reakcióról nem lehet szó. Kinek volna bátorsága ilyen hatalmas népakarat ellen agitálni. A szultán meg van arról győződve, hogy népe megérett az alkotmányra s az uralkodó esküvel fogadta, hogy megvalósítja az alkotmányt. Hátrafelé menni többé nem lehet. Hála az új alkotmánynak, meg fog