Népszava, 1908. szeptember (36. évfolyam, 208–233. sz.)

1908-09-01 / 208. szám

1908 szeptember 1. STÉP SZAVA lehet, hogy szaktudását a kormány ilyen zsépen jutalmazza. A magyar ipar valóban nem állhat valami jól, ha csak úgy fejlőd­hetik, ha a miniszterek pereputtyának kell gyárakat ajándékozni, milliós megrendelé­seket pályázat nélkül lekötni. Különben ne zúgolódjunk. Wekerle, ami­lyen ügyes ember, talán más módot is találhatott volna a famíliája fölsegéllésére. Megajándékozhatta volna például egy ál­lampénzen vásárolt délafrikai gyémánt­bányával is. A gyémántbányának még annyi hasznát sem láthatta volna a magyar­országi munkásság, mint a lakóháztelepnek. Ha ugyan ebből lesz csakugyan haszna és Horváth urnak meg a volt telektulajdo­nosoknak fölsegéllését nem a proletárok fogják megfizetni fölemelt házbérek alak­jában. A választójog reformja ügyében román népgyűlés volt a szeben­megyei Szelistyén. A gyűlésen, melyen sok ezren jelentek meg, részt vettek Maniu Gyula, Vlad Aurél és Vajda Sándor képviselők, kik mindhárman beszédet tartottak a politikai helyzetről, az általános választójog szükségé­ről és a román nép jogfosztottságáról. A gyűlés elhatározta, hogy a királyt táviratilag üdvözli, egyben határozati javaslatot fogadott el, mely­ben az általános választójogot sürgeti és a nemzetiségi párti képviselőknek bizalmat szavaz. Az adósok fekete könyve. Kaptuk a következő levelet: Igen tisztelt Szerkesztőség! Nagybecsű lapjuk e hó 30-án megjelent számá­nak „Szemle" rovatában egyletünkkel kapcsola­tosan „Günther novellájáéval méltóztattak fog­lalkozni s végső megjegyzésül jónak lát­ták azon fölfogásuknak kifejezést adni, hogy egyletünk a jövőben „központi fekete köny­vet" fog vezetni. Miután ezen föltevésük té­ves és alkalmas arra, hogy különösen munkás­körökben, amelyekkel tagtársaink eddig a legszí­vélyesebb hiteli összeköttetést tartották , fönn, félreértésekre adjon alkalmat, bátorkodunk föl­kérni, hogy jelen tiszteletteljes helyreigazító sora­inknak annál inkább helyt adni kegyeskedjenek, mert egyletünk hitelvédelmi törekvései a munkásosztály ellen, amely a múltakban annyira tanúságot tett jogtisztelete mellett, hogy tagtár­saink ellenük még csak bejelentéssel sem élnek, s egyáltalán nem irányul, s amely védeszközöket al­kalmazni fogunk, az sem lesz ugyan a minden oldalról perhorreszkált „fekete könyv", de célját kiváltképpen azon elemek elleni védekezés képezi, amelyek a jóhiszemű hitelezők érdekeire úri tem­póiknál fogva válhatnak veszélyessé. Ismételjük azon-Csak egy gondolatra remeg meg a lelkem: mi lesz akkor, ha legelőször fogják az arcába vágni, te fattyú és mit fogok neki mondani, ha legelőször fogja tőlem kérdezni: ki az én apám. Ez fáj ... ez a gondolat kinéz, ha egy­magam vagyok és a te fiad jövőjére gondo­lok. — Sejted-e, mi ez ? Ezt szeretném néha elmondani neked . . . amikor a képzeletem elragad oda ... te feléd . . . abba a mese­országba ... az örök szerelem városába . . . ahol látni véllek, amint gondolán ültök és a „Sul mare . . romantikus hangjai mellett századszor regélsz nagy, örök szerelemről annak a csodaszőke asszonynak. Mint vala­mikor nekem. Azóta . . . talán nem is gon­dolsz rám . . . talán nem is sejted, hogy anya vagyok. Most elmondtam. Kedves Gabi! Nem tudom,­­ lehet, hogy valahogy megközelit, szivedhez férkőzik an­nak a szónak varázsa . . . gyönyöre, hogy apa vagy Gabi, — hagyd ott azt az asszonyt . . . gyere vissza hozzám . . . gyere a fiadhoz. Látni fogod az emberiség örök fej­lődésében, a saját éned újjászületését. Látni fogod piciny, gömbölyű arcában a ... te vonásaid, világos égkék szemeiben ... a te szemeid. Meglásd kárpótolva lesz minden gyönyö­rödért. Együtt fogjuk tanítani az első lépésre . . . az első szóra. Együtt fogunk boldogan nevetni a gagyogásán ... az apró, nehéz topogásán és együtt fogjuk babusgatni . . . elaltatni, ha álomra hajtja piciny, szőke fejét. Vissza­jösz? Jöjj! Vár a fiad ... a fiad anyja, Magda. ban : ez sem lesz „fekete könyv", mert egyéni tudakozódás nélkül értesítéseket kibocsájtani nem fogunk, tudakozódás esetén is csak tagjainknak s csakis azon adatokról fogunk közleményeket adni, amely adatok egyletünk irattárába tagjaink részéről már előzetesen beszolgáltatva lettek. Fogadja az igen tisztelt Szerkesztőség nagyra­becsülésünk nyilvánítását, amellyel maradunk kész szolgája „Magyar részletárukereskedők egylete" Quitt Lipót, elnök. Nem látjuk ugyan be, hogy a központilag veze­tett adóslista neve miért ne lehetne „fekete könyv", de azért örömmel konstatáljuk, hogy a kereskedők akciója jogos védekezés a csalók ellen, nem pedig támadás a néha végső szorult­ságba jutott szegény munkásember ellen, aki munkanélküliség vagy más hasonló miatt talán hetekig nem tudja adósságait rendezni Horvátországi hírek. A zágrábi „Novoszti" állítólag jó forrásból vett értesülés alapján azt írja, hogy a kor­mány elérkezettnek látja az időt, hogy döntő csapást mérjen a horvát-szerb koalícióra, az­által, hogy a horvát országgyűlést feloszlatja és új választásokat rendel el. A kormány e lap szerint bízik abban, hogy a felségárulási per segítségével sikerül majd a választókat a koalíciótól eltántorítani. Azért sietteti a kor­mány a per eldöntését, mert a várható súlyos ítélet hatása alatt akar a választá­sokba bocsátkozni. E választási harc­ban a Frank-féle Starcsevics-párt mellett a kormány még a szerb radikálisokra és a klerikálisokra támaszkodik. A Frank-párt Zágrábba rendelte összes képviselőit, hogy a választási kampány tervét megbeszéljék. — Dr. Starcsevics Mile,­ki a horvát nemzeti ta­nács eszméjét fölvetette, erről következőleg nyilatkozott. A tanácsnak első feladata az lenne, hogy az összes horvát országokból gyűlésre hívja össze a legelőkelőbb férfiakat. E gyűlés feladata lesz, hogy olyan ter­vet dolgozzon ki, amelynek alapján a horvátok óhajai megvalósíthatók. Egyúttal központi bizottságot kell választania, mely megállapítaná azt az egységes tervet, mely szerint a horvátoknak Budapesten és Bécsben kell eljárniok. Gyűléseket kellene tartani Zág­rábban, Zárában és Laibachban. Egyöntetű eljárást kell megállapítani Bosznia és Her­cegovinára nézve. A horvátoknak szövetsége­seket kell keresniök Magyarországon és Ausz­triában. A balpárt Biharban, Biharpüspökiben megalakult a bihari bal­párt s Farkasházy Zsigmond tartott ez alka­lomból beszédet. Ismertette az utolsó három év politikai eseményeit s az okokat, melyek őt és elvtársait az anyapárt elhagyására kény­szerí­tették. — Közjogi téren — mondotta — visszafejlődés mutatkozik. A katonai kérdések ki vannak kap­csolva, mikor nemzeti jogaink teljesedéséről van szó, de azonnal bekapcsoltatnak, mihelyt áldozato­kat kell hozni. A tiszti fizetésemelés és a százmilliós tengerészeti kiadások paktumellenesek voltak. Kár­hoztatja, hogy a delegáció tagjai magyar vezényszó nélkül fölajánlották a létszámemelést s csak a királyon múlik, hogy az ajánlkozás még elfogadva nincs. A Gotterhalte mindenfelé diadalmasan terjeszkedik s a császári abszolutizmus tiszteletére osztrák keresz­teket tűznek a magyar tisztviselők mellére. Ha közj­ogi eredmények nincsenek, legalább belügyi és gazda­sági téren hozzá lehetett volna fogni a 48-as elvek megvalósításához, de belügyi téren a kormány legfőbb sikere, hogy háborúba keverte a magyar­ságot a horváttal, tóttal, románnal, ráccal. Ez nem felel meg Kossuth Lajos elveinek, ki egyenlőséget, testvériséget hirdetett. S most közeledik már az idő, mikor a nemzetiségi viszályhoz a felekezeti hajbakapás fog sorakozni. A függetlenségi párt leg­nagyobb vétke, hogy megengedi, hogy népszerűsé­gének védelme alatt a klerikális reakció terjeszked­jék. De a sok civódás súlya alatt a nemzet kezd ki­józanodni s ezt érezve, a többségi pártok egye­sülni akarnak. A fúzió erkölcsös politikai ténynek alig mondható, mert sokféle homlokegyenest el­lenkező nézetű politikus egyesülne abban, mégis üdvösnek látja a fúzió létrejöttét, mert ezzel talán megszűnik a hamis cégér alatt való politizálás. A fúzió hozzá fog járulni az ország kijózanításához, de föltétlenül kívánatos, hogy az új párt igazi né­ven szerepeljen. Ha én hatvanhetes vagy kleriká­lis volnék, nem röstelném magam annak nevezni, mert minden őszintén vallott elv tiszteletreméltó, csak a hamis cégér alatt való csempészkedés hely­telen és elítélendő. Amint látható, ebben a beszédben szó sincs a legfontosabb politikai aktualitásról, a vá­lasztói reformról. Ilyen dolgot kifelejtett nem lehet. Ilyesmiről szándékosan szokás csak 7 hallgatni. Ez az érthetetlen hallgatás pedig föltűnő valami a balpárt részéről, amelynek több tagja lekötötte már magát a demokrata választói jog mellé. Sürgős jóvátétele a mu­lasztásnak a balpárt testületi állásfoglalásá­val — ez volna most helyénvaló. A fúzió. A „Neue Freie Presse" ismét részletes adatokat közöl a magyar pártok fuzionálására vonatkozó törekvések historikumából. A legújabb közlés sze­rint a fúzió gondolatát legelőször Kossuth Ferenc öntötte konkrét formába május 10-iki pécsi be­szédje alkalmából. A fúzió gondolata azonban nem csupán Kossuthtól ered, már az ismeretes pécsi nyilatkozat előtt Andrássy Gyula gróf a független­ségi párt vezérei előtt szóba hozta, hogy a válasz­tói reform valószínűleg koncentrált támadásban fog részesülni a nemzetiségi pártok és a nemzetközi érzelmű elemek részéről és hogy e támadással szemben úgy lehetne biztos sikerrel védekezni, hogy a koalíció pártjai erre idejekorán elkészül­nek és egymáshoz jobban közelednek. Ez a terv már formális tanácskozásoknak a tárgya is volt, még Kossuth pécsi nyilatkozata előtt, a nép­pártot azonban e tanácskozásokba nem vonták bele. A fúzió gondolata eleintén tetszetős volt, de az­után a belső politika és a gazdasági élet terén olyan kérdések merültek föl, melyek a fúzió ügyé­nek nem kedveztek. Abban az időben a független­ségi pártnak egy része és e résznek a sajtója bi­zonyos animozitást árult el Andrássy Gyula gróf ellen és meglehetősen kiélesedett az az ellentét is, mely a bankkérdésben a függetlenségi párt és az alkotmánypárt álláspontja között már kezdettől fogva fönnáll. Bár az időpont a fúzió megvalósí­tására éppen nem látszott alkalmasnak, Kossuth és Andrássy tovább folytatta ez ügyben a tárgya­lást, főként, miután Apponyi Albert gróf is kije­lentette, hogy a fúzió szükségessége tekintetében Kossuth Ferenccel teljesen egyetért. Kossuth a nép­párt vezéreivel is tárgyalásba bocsátkozott és a nyár elején a koalíciónak már minden vezérem­bere értesülve volt Kossuth szándékáról. A fúzió programmjának vezérelveit írásba is foglalták és a pártok kiválóbb embereivel megismertették. Ezt a munkálatot azután az uralkodó elé terjesztették. A király áttanulmányozta az alakulandó új párt­nak tervezetét és azután több kiváló politikus meg­hallgatása után azt a fölszólítást kapták a pártok vezérei, hogy részletesen kidolgozott konkrét pro­grammot állapítsanak meg. Ez a programm, amely­nek alapján a koalíció három pártjának egyesülése megvalósíthatónak látszik, már meg is van álla­pitva." Az augusztus elején tartott miniszteri tanács­kozáson e programm egyes pontjait újból megvi­tatták a kormány tagjai s azután megbizták a ki­rály személye körüli minisztert, Zichy Aladár gró­fot, hogy e programmot terjessze az uralkodó elé. A fúzió megvalósítását még a függőben lévő nagy kérdések megoldása előtt tervezik. A programmnak alapja a fokozatos fejlődés és ez a kifejezés le­hetségessé teszi a függetlenségi pártnak, hogy az új alakulásban részt vegyen. A katonai kérdések­nek olyan megoldását tervezik, amellyel a függet­lenségi párt beérheti. Az új programnak ez a része már elintézett dolognak tekinthető. Ellen­ben függőben van még a bank ügye, mert erre vonatkozólag sem az uralkodó elé nem terjesz­tettek még konkrét megoldási javaslatot, sem a függetlenségi párt végleges és egységes álláspontja nincs még kialakulva. A programmnak többi része, így a választói reform ügye is, már teljesen tisztázva van és e tekintetben nehézségek már nem merülhetnek föl. A „Zeit"-ban Okolicsányi László ír a fúzióról, amelyet nem tart az összes függő kérdések elinté­zése előtt lehetőnek. Ugyanezen cikkben függet­lenségi létére nyíltan bevallja, hogy pártja a ka­tonai kérdésekben csak annyi követelést tart fönn, amennyi a hatvanhetes alapon elérhető. A fúzió ügyével különben vezércikkünk foglal­kozik. KÜLFÖLD. Törökország. A politikai helyzet. Pétervárról jelentik, hogy az új török nagykövet hétfőn odaérkezett és kü­lönösen érdekes részleteket beszélt el Török­ország politikai helyzetéről Elmondta, hogy az utolsó napok nagy eseményei után országszerte teljes nyugalom uralkodik. Olyan általános volt a vágy a gyökeres változás után, hogy egész Törökország, mint egy ember követelte nemzetiségi és valláskülönbség nél­kül. A fordulat nem volt a véletlen műve, mert már évek hosszú sora óta tervszerűen készítették elő. Főleg a katonaság érdeme az al­kotmány kivívása, amely a néppel karöltve járt el. Reakcióról nem lehet szó. Kinek volna bátor­sága ilyen hatalmas népakarat ellen agitálni. A szultán meg van arról győződve, hogy népe meg­érett az alkotmányra s az uralkodó esküvel fogadta, hogy megvalósítja az alkotmányt. Hátrafelé menni többé nem lehet. Hála az új alkotmánynak, meg fog

Next